Tavaly két okunk is volt Darwint ünnepelni. Kétszáz
évvel ezelőtt született a szerző, és százötven éve jelen meg a nagy
mű. Vagyis, egy középkorú tudós ereje teljében – még akkor is részben
a körülmények sürgetésére – tett le egy olyan művet az asztalra, amely
megváltoztatta az emberek gondolkodását. Nem teltek el évtizedek a
megjelenés és az érdeklődés között – nem úgy, mint Kopernikusz vagy
Gregor Mendel esetében. A fajok eredete azonnal hatalmas figyelmet
vont magára, és a természetes szelekción keresztüli evolúció elmélete
– Roger Penrose elméleti fizikus értékelésében – az általános
relativitáselmélet és a kvantumtérelmélet mellett a legnagyobb
teljesítőképességű tudományos konstrukciók egyikévé vált. Igaza van.
Ahogy Theodosius Dobzhansky mondta: a biológiában minden csak az
evolúció fényében kap értelmet. Manapság elég kinyitni szinte
bármilyen biológiai folyóiratot, hogy lássuk, Dobzhansky kijelentése
igazabb, mint valaha.
Az evolúcióbiológia virágzó, élő tudomány. Ez azt
is jelenti, hogy nem teljes, és hogy számos kérdés válaszra vár.
Nemsokára megjelenik az Evolution—The Extended Synthesis című,
szerkesztett munka a MIT Press gondozásában. A cím nyílt utalás Thomas
Huxley 1942-es munkájára (Evolution: The Modern Synthesis). (A
két kötet most egyszerre jelenik meg az MIT Pressnél). Ha Huxley
szintézise ma is modern volna, akkor valami nagy baj lenne az
evolúcióbiológiával. De nem az: nem modern, hanem elavult egy bizonyos
értelemben. Szinte semmi „direkt rossz” nincsen benne, de tudásbázisa,
kérdései jelentősen meghaladottak. Elég most itt csak az egyik forró
témára utalnunk: miben áll, és evolúción megy-e keresztül maga az
evolúcióra való képesség, az evolvabilitás? Vannak-e kevésbé és jobban
evolvábilis populációk? Akik nyomon követték a szexuális szaporodás (a
genetikai rekombináció) populációgenetikai elméleteit, azonnal tudják,
hogy a válasz: igen, az evolvabilitás is fejlődhet. Merészebbek még
azt is
|
|
felvetik, hogy esetleg a változatok produkálásának
az iránya is evolválódhat, természetesen bizonyos feltételek esetén.
Az evolúcióbiológia azért tudomány, mert kérdésekre
keres választ hipotézisekkel, mintázatok elemzésével és kísérletek
segítségével. Fontos, hogy értsük, mit is jelent ez. Hasonlattal élve:
attól, hogy nem tudjuk, mi fán terem a sötét anyag és a sötét energia,
a kozmológia még nem halott. Nem is rossz. Csak nem teljes. De ez
valószínűleg így is marad. Isaac Newton óta a fizika nem úgy fejlődik,
hogy kidobjuk, ami volt (mint az Arisztotelész fizikájával történt),
hanem a korábbi ismeretek érvényességi tartományáról tudunk meg
többet, miközben a tudásunk elmélyül. Nyilván az evolúciós tudás is a
jövőben – néha – jelentősen mélyebbé fog válni. Ez sokakat meg fog
hökkenteni. De a megoldás nem a tudományon kívülről fog érkezni, ahogy
azt egyesek hiszik, vagy úgy tesznek, mintha hinnék.
A mostani és a következő havi számban két csokorba
gyűjtöttük azon előadások írott változatait, melyek a Tudomány Napja
alkalmából tavaly november 12-én, az MTA székházában elhangzottak.
Elmondhatjuk: a szerzők érdekes és értékes anyagokkal tisztelegtek a
nagy tudós emléke előtt. Mindkét szám öt-öt tanulmányt tartalmaz. Az
áprilisi számban a molekuláris, a mikrobiális és az egyedfejlődési
rendszerek evolúciójának aspektusairól olvashatunk. A májusi számban a
konzervációbiológia, az együttműködés evolúciójának problémái, a nyelv
és a pszichológia evolúciós aspektusai kerülnek terítékre.
Darwin egyik híres jegyzetében elágazó leszármazási ábrát látunk és
ezt a szöveget: „I think” (úgy gondolom). Lépjen hát a kedves olvasó
az öreg Mester nyomdokaiba!
Kulcsszavak: Darwin, evolúció, természetes szelekció, modern
szintézis, kiterjesztett szintézis
|
|