Kína divattéma. Nem véletlenül. A gigantikus óriás hatalmas léptekkel halad. A globális válság (egyelőre?) alig ingatta meg. Kína a világ első exportőre, és 2010-ben már Földünk második gazdasági hatalma a vásárlóerő alapján mért GDP (bruttó hazai termék) alapján. Kína az emberiség új ipari műhelye.

Az utóbbi években hazánkban is ráébredt a politika és a tudomány arra, hogy Kína – sok belső társadalmi ellentmondással járó – felemelkedésének korszakos világpolitikai és világgazdasági jelentősége van. A Magyar Tudományos Akadémia és a Miniszterelnöki Hivatal közös stratégiai kiemelt projektjeként megvalósuló Kína-kutatás 2006 óta tart (kutatásvezetők: Inotai András, Juhász Ottó). A projektvezető Világgazdasági Kutatóintézet által szervezett munkálatok széles témakört érintenek: Kína belpolitikai és gazdasági helyzetét, kapcsolatait a különböző térségekkel, különösen az EU-val és Magyarországgal, s nem utolsósorban Kína növekvő hatását a világpolitikára és a világgazdaságra. A kutatás méreteire és mélységére utal, hogy a munkálatokban mintegy ötven kutató vesz részt, napjainkig közel száz dolgozat született. A kutatás eredményei eddig hat kötetben jelentek meg. A korábbi eredmények összefoglalója az MTA–MEH Stratégiai kutatások 2007–2008 és 2008–2009 kötetben olvasható. A Kína kutatási projektnek külön honlapja is van: http://www.chinanetwork.hu/ Ezen a címen az elkészült dolgozatok is olvashatók.

A Magyar Tudomány-ban most megjelenő összeállításunkban két olyan írás szerepel, melyek előzménye az említett nagy kutatási programban született, s melyeket a szerzők az új fejlemények alapján felfrissítettek. Szabó Zsolt dolgozata a világválság hatását és Kína gazdaságpolitikai válaszait taglalja. Farkas Péter cikke Kínának a nemzetközi pénzügyi válsághoz kapcsolódó konkrét lépéseit, törekvéseit és javaslatait foglalja össze. A tematikus blokkban megjelenő harmadik írás

 pedig azt mutatja, hogy a Kínakutatás szélesebb körben is folyik. Gábor Tamás szegedi kutató tanulmánya Kína és az USA fizetési és főleg tőkeáramlási kapcsolatát vizsgálja, mivel ezekkel magyarázható Kína szokatlan kettős többlete a nemzetközi fizetési és tőkemérlegében. A fentebb bemutatott stratégiai Kína-program egyik célja a hazánkban és a környező országokban e tárgyban folyó kutatások hálózati kapcsolatainak kialakítása. A Magyar Tudomány jóvoltából most egy kis lépést teszünk e feladat megvalósításában.

A három megjelenő dolgozat nem véletlenül került egymás mellé. Mindhárom írásban szükségszerűen a középpontba került Kína és az Egyesült Államok pénzügyi kapcsolatainak elemzése. A globális gazdaság egyik legfeszítőbb, már nem fokozható egyensúlyi zavara éppen ezen a területen alakult ki a világválság kirobbanása előtt. Következésképpen a világgazdaság stabilizálásának, a recesszióból való kilábalásnak egyik kulcskérdése, hogy a gazdasági-pénzügyi szimbiózisba került Kína és Amerika („Kimerika”) milyen módon tudja kezelni ezt a helyzetet. A legfontosabb, igazán izgalmas kérdések: mennyire felelős Kína (és mennyire az Egyesült Államok) a globális válság kialakulásáért? Mennyire erős és szilárd Kína hozzájárulása a globális kilábaláshoz? Meddig finanszírozhatja Kína az USA túlfogyasztását? Meddig maradhat fenn kereskedelmi, fizetési és tőkemérlegeik kiegyensúlyozatlansága? Milyen nemzetközi gazdasági, ezen belül pénzügyi világrend kialakulása felé haladunk? Mi lesz a dollár, a nemzetközi tartalékvaluta-rendszer jövője? Mennyire fog együttműködni Kína és az USA az új nemzetközi gazdasági és intézményi rend kialakításában?

A három dolgozat különböző témák felől indulva eltérő nézeteket vagy árnyalatokat képvisel ezekben a kérdésekben. Ha a szorgalmas olvasó mindhárom írást elolvassa, segítséget kap saját nézeteinek formálásához.