Kedves Akadémikus Társam!

Bolyai János, a legnagyobb magyar matematikus és a magyar tudomány legnagyobb alakja, százötven évvel ezelőtt halt meg Marosvásárhelyen, 1860. január 27-én. Magányosan, betegen élte utolsó éveit. Korszakalkotó felfedezését sem a hivatalos tudomány, sem pedig környezete nem értékelte. Temetésén a kötelező katonai kíséreten kívül (hadmérnök volt) csak ketten vettek részt, a szolgálója és a szállásadója. A helybeli református egyház anyakönyvébe pedig bejegyezték: híres, nagyelméjű matematikus volt, az elsők között is első, kár, hogy talentuma használatlanul ásatott el. Bolyai nem volt akadémikus sem, erre Eötvös József akadémiai elnök pironkodva döbbent rá 1869-ben, amikor az olaszok érdeklődtek a híres felfedező és világra szóló felfedezése iránt. Bolyai halálának kerek számú évfordulóin eddig még nem volt méltó megemlékezés. A százéves évfordulón, 1960-ban nem volt lehetőség rá, többek között az utazási korlátozások miatt. Úgy gondolom, hogy most van alkalom arra, hogy a magyar nép lerója kegyeletét nagy fia előtt.

Engem ért az a megtiszteltetés, hogy a Magyar Tudományos Akadémia megbízásából egy nemzetközi konferenciát szervezzek az évforduló alkalmából. A konferenciának két helyszíne lesz, Budapest és Marosvásárhely. Budapesten 2010. augusztus 30. és szeptember 1. között az Akadémián, Marosvásárhelyen pedig szeptember 3-án és 4-én a Sapientia Egyetemen tartjuk az emlékkonferenciát. A technikai szervezést a Veszprémi Pannon Egyetem Informatika Kara vállalta. A konferenciáról bővebben a http://bolyai150.hu/ című honlapon tájékozódhatunk.
Tisztelettel meghívlak a Bolyai emlékkonferenciára, és kérlek, hogy azt részvételeddel, előadással és előadások, szekciók szervezésével támogasd.

Bolyai János korszakalkotó matematikai eredménye a nemeuklideszi geometria felfedezése, mely megváltoztatta a matematika arculatát,

jelentősége azonban túlmutat a matematikán, az egyetemes emberi kultúrára is hatással volt. Az ötödik, párhuzamossági posztulátum bizonyíthatatlansága az euklideszi axiómarendszeren belül nemcsak egy kétezeréves probléma megoldását jelentette, hanem utat nyitott a huszadik század fizikai elméletei számára, elterjesztette az axiomatikus módszert, amely a számítógépes problémamegoldás elterjedését is segítette, ugyanakkor az első markáns példát szolgáltatta az axiomatikus módszer és az emberi gondolkodás korlátaira.

Bolyai János halálának évfordulója alkalmából apjáról, a polihisztor Bolyai Farkasról is megemlékezünk. A két Bolyai élete és munkássága szinte valamennyi, Akadémiánkon művelt tudományt érinti. A matematikai, fizikai, filozófiai vonatkozásokon kívül megemlítem, hogy Bolyai János kéziratos hagyatékának terjedelmes része nyelvészeti jellegű, közismertek szépirodalmi írásaik és a személyükről szóló irodalmi művek, Bolyai János hadmérnöki alkotásai egyik témája a konferenciának stb.

A Bolyaiak életük nagy részét Marosvásárhelyen töltötték, a konferencia alkalmából megtekinthetjük emlékhelyeiket, köztük a Bolyaiak sírját a Református temetőben, a Bolyai Gyűjteményt a Teleki Tékában, a Református Kollégiumot, ahol az apa tanított, a fia tanult, hitelesnek tekinthető ábrázolásukat a Kultúrpalota homlokzatán.

Megemlítem még, hogy 1860-ban egy másik nagy magyar, Széchenyi István is eltávozott. Halála után Marosvásárhelyen az Aranycsillag Szállóban egy ún. Széchenyi-emlékvacsorát szerveztek, amelyen az ország kiválóságai megjelentek. Bolyai akkor még nem volt híres ember, idén azonban, a konferencia záróaktusaként nagyszabású Bolyai vacsorát rendezünk, amelyre az ország jeles személyiségeit elvárjuk, közöttük az akadémikusokat is.

2010. március 7.