A Magyar Tudományos Akadémia folyóirata. Alapítva: 1840
 

KEZDŐLAP    ARCHÍVUM    IMPRESSZUM


 KÖNYVSZEMLE

X

Sipos Júlia gondozásában

 

 

Nemes Nagy József: Terek, helyek, régiók.

A regionális tudomány alapjai


Nemes Nagy József legújabb könyvét az Akadémiai Kiadó adta ki új sorozatában, a Modern regionális tudomány szakkönyvtárban. A társadalomtudományi elméleti művek kínálatát örvendetes módon bővítő kötet a szerző 1998-ban megjelent, a hazai regionális tudomány alapművének számító A tér a társadalomkutatásban című munkájára épül, és ahhoz hasonlóan tizenkét fejezetben tárgyalja a regionális tudomány fogalmait, módszereit és elméleteit. Az új könyv az eltelt időszak kutatási eredményeinek köszönhetően a korábbihoz képest tartalmában jelentősen kibővült és átalakult, így az nem csak a Nemes Nagy József korábbi munkáit kevésbé ismerők számára érdekes.

A kötet tematikailag négy nagyobb egységre osztható: az első egység három fejezete általános megalapozást ad, tudománytörténeti áttekintéssel, a térfogalom sokoldalú elemzésével, a különféle terek bemutatásával. A második egység négy fejezete a térfelosztás témakörét tárgyalja, a harmadik nagyobb rész a különféle térkategóriák tartalmával és elemzési módszereivel foglalkozik, végül az utolsó fejezet tárgya a területi fejlettség és fejlődés.

A regionális tudomány olyan alapfogalmai, mint például a tér, hely, régió, távolság, szomszédság, a hétköznapi életben is használt, sokjelentésű szavak, amelyeknek pontosabb jelentése a szövegkörnyezetből derül ki. A szerző ezen fogalmakra általános regionális tudományos definíciókat ad meg, de ennél fontosabb, hogy ezeknek az összetett fogalmaknak a tartalmát sokoldalúan elemzi, ütközteti a különböző értelmezéseket, példákkal illusztrálja a regionális tudományi, egyéb tudományos és hétköznapi jelentéstartalmakat is. Ezen értelmezések és a mögöttük meghúzódó elméletek ismerete fontos valamennyi regionális tudományi elméleti és alkalmazott kutatás során. A tárgyalt elemzési módszereknél a szerzőnek nem a részletekbe menő technikai leírás a célja, hanem az elvi alapok, legfontosabb elemek ismertetése és alkalmazásuk illusztrálása. A szöveget nemcsak kiegészítik, hanem érdemi új információkat is hordoznak a jól sikerült ábrák, tematikus térképek és táblázatok.

A regionális tudomány elmélettörténetét és különböző meghatározásait bemutatva, a szerző meghatározása szerint, a regionális tudomány a társadalmi tértudományok legalapvetőbb közös fogalmait, elméleteit, módszereit egységes rendszerbe foglaló és a társadalmi jelenségeket és folyamatokat ezek felhasználásával vizsgáló társadalomtudomány. A regionális tudománnyal érdemben nem foglalkozó kutatók körében népszerű tévedés a regionális tudományt olyan területi kutatással azonosítani, ahol a kutatás térbeli kiterjedése országos szint alatti, például települési vagy megyei szintű. Regionális tudományivá egy kutatás valójában csak akkor válik, ha a tér nem puszta megfigyelési egységként jelenik meg, hanem különféle társadalmi térkategóriákat (szomszédság, távolság, áramlás stb.) is explicit módon vizsgálnak. A szerző a tudománytörténeti áttekintés során külön alfejezetet szentel a fogalmi innovációk kutatásszociológiailag jól magyarázható, az intellektuális hagyományok iránti érzéketlenségről árulkodó jelenségére: a tartalmi vizsgálat könnyen kimutathatja, hogy a fogalmak változása mögött gyakran a terminológiai újításból fakadó bonyodalmakon kívül új probléma nem oldódik meg, mivel valójában semmilyen tartalmi újítás nincs az újabb és újabb címkékkel ellátott elméletekben.

A harmadik fejezet tárgyalja a külső és belső tér megkülönböztetését. A külső tér lényegében a vizsgált társadalmi szféra lokalizálható földi, földrajzi tere. A belső teret a társadalmi szférán belüli különböző egyenlőtlenségek hozzák létre, amennyiben a nemazonosság mellé rendezettség


 

 

 

(távolság- és irányrelációk) is társul. A külső térben a közelség fizikai, földrajzi közelséget jelent, a belső térbeli közelség pedig a különböző jellemzők szerinti hasonlóságot. Ugyanaz a két térelem lehet közeli a külső térben és a belső térben is, és előfordulhat az is, hogy az egyik térben közeli szomszédok a másik térben távol vannak egymástól. A társadalmi szférákon belüli egyenlőtlenségek „térnek” nevezését a szerző szerint az indokolja, hogy az egyenlőtlenség és rendezettség térjellemző. A külső és belső tér hasonló és eltérő jellemzőinek bemutatása több példán keresztül történik a könyv későbbi fejezeteiben is.

A negyediktől a hetedik fejezetig terjedő szakasz a térelemekkel, térfelosztással, határokkal, régiókkal foglalkozik. A területi kutatások egyik alapsajátosságaként maguk a kutatási alapegységek (elemi téregységek) többnyire nem természetes módon adódnak, hanem elvileg legalábbis módosítható a határvonaluk, amely bármely elemzésre potenciális befolyást gyakorolhat. Több térségi szinten és többféle térfelosztással elvégzett vizsgálatok hasonló eredményei ugyanakkor lehetővé teszik általánosabb területi összefüggések feltárását.

A szerző meghatározása szerint a regionális tudományban a régió lehatárolt, a környezetétől elkülönülő területi egység a nemzeti és a települési szint között, amelyet a társadalmi folyamatok széles körét átfogó, soktényezős társadalmi-gazdasági összekapcsoltság (kohézió), lakosainak érzékelhető regionális összetartozása (identitástudata), valamint érdemi irányítási hatáskörű és önállóságú regionális intézmények rendszere fog tartós egységbe. A régiók létrejöttéhez három kiemelt elem együttesére van szükség: lehatárolásra, a térségi szerveződés reálfolyamatára és a regionális identitásra és irányítási rendszerre. Ezen kritériumoknak nem felelnek meg a magyarországi területfejlesztési régiók. Az így értelmezett régiók ugyanakkor nem tekinthetők méretükben hasonló nagyságrendűeknek, mivel a legnagyobb és legkisebb országok közötti nagyságrendbeli különbség (a terület nagysága és a lakosság száma alapján is) nagyjából hat-hétszeres.

A nyolcadiktól a tizenegyedik fejezetig a különböző térkategóriák tartalmát és elemzési módszereit tárgyalja a szerző: helyzet, fekvés, elérhetőség, távolság, irány, alak és alakzat, dimenzió, térkapcsolatok, hálózatok, szomszédság és áramlások. A tizenkettedik fejezet a területi fejlettséggel és fejlődéssel foglalkozik, elemezve a fogalom operacionalizálhatóságának problémáit és bemutatva a Williamson-hipotézist. Ez utóbbi szerint a prekapitalista szakasztól a kapitalista nagyipari korszakon át a posztindusztriális társadalomig tartó fejlődési út első felében növekednek, második felében csökkennek a területi különbségek.

A kötet egyes fejezetei nemcsak sorrendben olvashatók, hanem önállóan is megállják a helyüket, az adott témakör iránt érdeklődők bárhol belekezdhetnek, a szűkebb szakterület kutatói számára pedig ajánlott a rendszeres újraolvasás. A könyv valamennyi társadalomtudományi ág művelője számára érdekes és hasznos olvasmány, mivel egyrészt megismerteti a regionális tudomány kutatási területeit, másrészt segít annak tudatosításában, hogy a területi szempontok figyelmen kívül hagyása sok elemzés érvényességét szűkítheti, mivel a térbeliséget számos kutatás esetében érdemi magyarázó erővel bíró dimenzióként kell bevonni az elméletek, modellek tényezői közé. Az olvasói tábor azonban nemcsak kutatók, doktoranduszok köréből kell, hogy kikerüljön, hanem a tér iránt érdeklődők is nagy haszonnal forgathatják a kötetet. (Nemes Nagy József: Terek, helyek, régiók. A regionális tudomány alapjai. Budapest: Akadémiai Kiadó, 2009, 350 p.)

Dusek Tamás

egyetemi docens
Széchenyi István Egyetem, Győr