Nemes Nagy József: Terek, helyek, régiók.
A regionális tudomány alapjai
Nemes Nagy József legújabb könyvét az Akadémiai Kiadó adta ki új
sorozatában, a Modern regionális tudomány szakkönyvtárban. A
társadalomtudományi elméleti művek kínálatát örvendetes módon bővítő
kötet a szerző 1998-ban megjelent, a hazai regionális tudomány
alapművének számító A tér a társadalomkutatásban című munkájára épül,
és ahhoz hasonlóan tizenkét fejezetben tárgyalja a regionális tudomány
fogalmait, módszereit és elméleteit. Az új könyv az eltelt időszak
kutatási eredményeinek köszönhetően a korábbihoz képest tartalmában
jelentősen kibővült és átalakult, így az nem csak a Nemes Nagy József
korábbi munkáit kevésbé ismerők számára érdekes.
A kötet tematikailag négy nagyobb egységre
osztható: az első egység három fejezete általános megalapozást ad,
tudománytörténeti áttekintéssel, a térfogalom sokoldalú elemzésével, a
különféle terek bemutatásával. A második egység négy fejezete a
térfelosztás témakörét tárgyalja, a harmadik nagyobb rész a különféle
térkategóriák tartalmával és elemzési módszereivel foglalkozik, végül
az utolsó fejezet tárgya a területi fejlettség és fejlődés.
A regionális tudomány olyan alapfogalmai, mint
például a tér, hely, régió, távolság, szomszédság, a hétköznapi
életben is használt, sokjelentésű szavak, amelyeknek pontosabb
jelentése a szövegkörnyezetből derül ki. A szerző ezen fogalmakra
általános regionális tudományos definíciókat ad meg, de ennél
fontosabb, hogy ezeknek az összetett fogalmaknak a tartalmát
sokoldalúan elemzi, ütközteti a különböző értelmezéseket, példákkal
illusztrálja a regionális tudományi, egyéb tudományos és hétköznapi
jelentéstartalmakat is. Ezen értelmezések és a mögöttük meghúzódó
elméletek ismerete fontos valamennyi regionális tudományi elméleti és
alkalmazott kutatás során. A tárgyalt elemzési módszereknél a
szerzőnek nem a részletekbe menő technikai leírás a célja, hanem az
elvi alapok, legfontosabb elemek ismertetése és alkalmazásuk
illusztrálása. A szöveget nemcsak kiegészítik, hanem érdemi új
információkat is hordoznak a jól sikerült ábrák, tematikus térképek és
táblázatok.
A regionális tudomány elmélettörténetét és
különböző meghatározásait bemutatva, a szerző meghatározása szerint, a
regionális tudomány a társadalmi tértudományok legalapvetőbb közös
fogalmait, elméleteit, módszereit egységes rendszerbe foglaló és a
társadalmi jelenségeket és folyamatokat ezek felhasználásával vizsgáló
társadalomtudomány. A regionális tudománnyal érdemben nem foglalkozó
kutatók körében népszerű tévedés a regionális tudományt olyan területi
kutatással azonosítani, ahol a kutatás térbeli kiterjedése országos
szint alatti, például települési vagy megyei szintű. Regionális
tudományivá egy kutatás valójában csak akkor válik, ha a tér nem
puszta megfigyelési egységként jelenik meg, hanem különféle társadalmi
térkategóriákat (szomszédság, távolság, áramlás stb.) is explicit
módon vizsgálnak. A szerző a tudománytörténeti áttekintés során külön
alfejezetet szentel a fogalmi innovációk kutatásszociológiailag jól
magyarázható, az intellektuális hagyományok iránti érzéketlenségről
árulkodó jelenségére: a tartalmi vizsgálat könnyen kimutathatja, hogy
a fogalmak változása mögött gyakran a terminológiai újításból fakadó
bonyodalmakon kívül új probléma nem oldódik meg, mivel valójában
semmilyen tartalmi újítás nincs az újabb és újabb címkékkel ellátott
elméletekben.
A harmadik fejezet tárgyalja a külső és belső tér
megkülönböztetését. A külső tér lényegében a vizsgált társadalmi
szféra lokalizálható földi, földrajzi tere. A belső teret a társadalmi
szférán belüli különböző egyenlőtlenségek hozzák létre, amennyiben a
nemazonosság mellé rendezettség
|
|
(távolság- és irányrelációk) is társul. A külső
térben a közelség fizikai, földrajzi közelséget jelent, a belső
térbeli közelség pedig a különböző jellemzők szerinti hasonlóságot.
Ugyanaz a két térelem lehet közeli a külső térben és a belső térben
is, és előfordulhat az is, hogy az egyik térben közeli szomszédok a
másik térben távol vannak egymástól. A társadalmi szférákon belüli
egyenlőtlenségek „térnek” nevezését a szerző szerint az indokolja,
hogy az egyenlőtlenség és rendezettség térjellemző. A külső és belső
tér hasonló és eltérő jellemzőinek bemutatása több példán keresztül
történik a könyv későbbi fejezeteiben is.
A negyediktől a hetedik fejezetig terjedő szakasz a
térelemekkel, térfelosztással, határokkal, régiókkal foglalkozik. A
területi kutatások egyik alapsajátosságaként maguk a kutatási
alapegységek (elemi téregységek) többnyire nem természetes módon
adódnak, hanem elvileg legalábbis módosítható a határvonaluk, amely
bármely elemzésre potenciális befolyást gyakorolhat. Több térségi
szinten és többféle térfelosztással elvégzett vizsgálatok hasonló
eredményei ugyanakkor lehetővé teszik általánosabb területi
összefüggések feltárását.
A szerző meghatározása szerint a regionális
tudományban a régió lehatárolt, a környezetétől elkülönülő területi
egység a nemzeti és a települési szint között, amelyet a társadalmi
folyamatok széles körét átfogó, soktényezős társadalmi-gazdasági
összekapcsoltság (kohézió), lakosainak érzékelhető regionális
összetartozása (identitástudata), valamint érdemi irányítási hatáskörű
és önállóságú regionális intézmények rendszere fog tartós egységbe. A
régiók létrejöttéhez három kiemelt elem együttesére van szükség:
lehatárolásra, a térségi szerveződés reálfolyamatára és a regionális
identitásra és irányítási rendszerre. Ezen kritériumoknak nem felelnek
meg a magyarországi területfejlesztési régiók. Az így értelmezett
régiók ugyanakkor nem tekinthetők méretükben hasonló
nagyságrendűeknek, mivel a legnagyobb és legkisebb országok közötti
nagyságrendbeli különbség (a terület nagysága és a lakosság száma
alapján is) nagyjából hat-hétszeres.
A nyolcadiktól a tizenegyedik fejezetig a különböző
térkategóriák tartalmát és elemzési módszereit tárgyalja a szerző:
helyzet, fekvés, elérhetőség, távolság, irány, alak és alakzat,
dimenzió, térkapcsolatok, hálózatok, szomszédság és áramlások. A
tizenkettedik fejezet a területi fejlettséggel és fejlődéssel
foglalkozik, elemezve a fogalom operacionalizálhatóságának problémáit
és bemutatva a Williamson-hipotézist. Ez utóbbi szerint a
prekapitalista szakasztól a kapitalista nagyipari korszakon át a
posztindusztriális társadalomig tartó fejlődési út első felében
növekednek, második felében csökkennek a területi különbségek.
A kötet egyes fejezetei nemcsak sorrendben
olvashatók, hanem önállóan is megállják a helyüket, az adott témakör
iránt érdeklődők bárhol belekezdhetnek, a szűkebb szakterület kutatói
számára pedig ajánlott a rendszeres újraolvasás. A könyv valamennyi
társadalomtudományi ág művelője számára érdekes és hasznos olvasmány,
mivel egyrészt megismerteti a regionális tudomány kutatási területeit,
másrészt segít annak tudatosításában, hogy a területi szempontok
figyelmen kívül hagyása sok elemzés érvényességét szűkítheti, mivel a
térbeliséget számos kutatás esetében érdemi magyarázó erővel bíró
dimenzióként kell bevonni az elméletek, modellek tényezői közé. Az
olvasói tábor azonban nemcsak kutatók, doktoranduszok köréből kell,
hogy kikerüljön, hanem a tér iránt érdeklődők is nagy haszonnal
forgathatják a kötetet. (Nemes Nagy József: Terek, helyek, régiók. A
regionális tudomány alapjai. Budapest: Akadémiai Kiadó, 2009, 350 p.)
Dusek Tamás
egyetemi docens
Széchenyi István Egyetem, Győr
|
|