Jelen munkánk az impaktfaktornak a tudományos
aktivitás finomabb (szerkezeti és időbeli tendenciális) elemzésére
való felhasználását célozza, csatlakozva korábbi cikkünkhöz (Marton et
al., 2006). Az 1. táblázatban a
Szegedi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kara (ÁOK) cikk- és
impaktfaktor-adatait találjuk az utolsó hat lezárt évből. [A mintába
azok a folyóiratcikkek (article) kerültek bele, amelyekben ÁOK-os
szerző szerepelt.]
Az impaktfaktoros folyóiratokban megjelent cikkek
száma mutat csekély emelkedő tendenciát, de a cikkszámok ingadoznak,
az emelkedés egyáltalán nem kifejezett.
Egyértelműbb az impaktfaktor összeg emelkedése. A
két szélső év között csaknem kétszeres a különbség, igaz, hogy közben
a 2005-ös kiugrás után két évig – ha nem is nagymértékű – csökkenés
állt be.
A cikkek impaktfaktor-átlagának emelkedési
tendenciája még határozottabb, itt csak 2007-ben volt egy kisebb esés.
A 2007-es évben minden tekintetben (cikkszám, impaktfaktor-összeg,
impaktfaktor átlag) visszaesés volt, mindegyiket bőven kompenzálják
azonban a 2008-as rekordok. Mindössze az éves idősorokban megszokott
kisebb ingadozás történt tehát 2007-ben, nem valódi megtorpanás.
Érdekes ezzel kapcsolatban, hogy 2008-ban a cikkszám nem lett kiugró,
annál inkább az impaktfaktor-összeg és az -átlag. Bízvást mondható:
minőségi ugrás következett be.
Erről van-e szó tényleg? A választ a saját rész
vizsgálata adja meg. A saját rész elkülönítéséhez elhagytuk a mintából
azokat a cikkeket, amelyeknél az ÁOK nem szerepelt a címadatokban,
azaz valamely munkatárs ÁOK-on kívüli kutatóhelyen
végzett munkájáról van szó, nem pedig intézményi kooperációról. A
ténylegesen saját cikkekből, illetve azok impaktfaktoraiból a
szerzőarányos részt írtuk jóvá az egyes ÁOK-kutatóhelyeknek (elméleti
intézeteknek és klinikáknak). Ilyen módon a kari összteljesítmény
megbízhatóan létrehozható a részegységek összegzésével, nincs
redundancia.
A saját impaktfaktor-összegek éves alakulását a
2. táblázatban találjuk. Az emelkedés
csak 2007-ben szakadt meg, de a 2008-as nagy kiugrás bőven kompenzálja
ezt, joggal mondható tehát a felívelés tendenciája egyértelműnek.
Negyvenhárom olyan intézete van az ÁOK-nak,
amelyben rendszeres kutatómunka folyik. A teljesítmények köztük való
megoszlásának jellemzésére külön egységként vettük az egyes években az
impaktfaktor-összegek tekintetében az első tíz helyen álló intézetet.
(Csekély kivétellel mindig ugyanazok szerepelnek köztük, bár a
helyezésekben jelentősebb az ingadozás.) Érdekes, hogy számukra
nemcsak a 2007-es, hanem a 2006-os év is gyengébben sikerült. 2006-ban
nemcsak az összteljesítményük, hanem az ÁOK-összteljesítményből való
részesedésük is visszaesett (63%). 2007-ben sem nőtt a teljesítményük,
de ebben az évben a részesedésük ismét 71% lett, a 2007-es általános
visszaesésben tehát az erős és gyengébb intézetek is „ludasak”.
A 2008-as évet részletesebben vizsgáltuk, különös
tekintettel arra, hogy hogyan részesedik az első tíz intézet, illetve
a többi az összes (szerzői részhányaddal nem korrigált)
impaktfaktorból a saját (szerzői részhányaddal korrigált) impaktfaktor
mellett. Az összes impaktfaktor képzésekor az egyes
intézetek munkatársainak részvételével készült összes cikket
figyelembe vettük. Ilyen módon az ÁOK-intézetek közti kooperációban
készült cikkek minden intézetnél beszámításra kerültek, ami miatt az
ÁOK-összteljesítményt ez esetben nem lehetett a részeredmények
összegzésével képezni. Ám az adatok alkalmasak a két
teljesítménykategória jellemzésére.
A 3. táblázatból
kiderül, hogy a saját impaktfaktor-teljesítésben vezető intézetek a
kooperációs munkáikból jóval nagyobb mértékben részesednek, mint a
többiek, illetve magasabb a túlnyomórészt önálló munkák aránya. Az
intenzitás és az effektivitás tehát itt is kéz a kézben jár, ahogy azt
más esetekben is kimutattuk (Marton et al., 1998; Kiss – Marton,
2006).
A tanulság, hogy az intenzíven dolgozókat kell és
érdemes támogatni, az egész magyar tudományirányítás számára releváns.
Kulcsszavak: tudománymetria, impaktfaktor
IRODALOM
Braun Tibor (2008): Szellem a palackból.
Tudománymetriai értékelések. Magyar Tudomány. 169, 1366–1371.
Campbell, Philip (2008): Escape from the
Impact Factor. Ethics in Science and Environmental Politics. 8, 5–7.
Lawrence, Peter A. (2007): The
Mismeasurement of Science. Current Biology. 17, R583–R585.
MacRoberts, Michael H. – MacRoberts,
Barbara R. (1996): Problems of Citation Analysis. Scientometrics. 36,
435–444.
Martin, Ben R. (1996): The Use of Multiple
Indicators in the Assessment of Basic Research. Scientometrics. 36,
445–472.
Marton János (1978): Magyar publikációk
külföldi folyóiratokban. Bibliometriai vizsgálatok az élettudományok
területén. Magyar Tudomány. 23, 922–26.
Marton János (1982): Az 1977-es magyar élettudományi folyóiratcikkek
idézettsége 1980-ig. Magyar Tudomány. 27, 661-664.
Marton János – Hulesch H. – Zallár I.
(1998): Intensity Breeds Effectivity. Scientometrics. 41, 411–415.
Marton János – Hulesch H. (2000) Külföldi
folyóiratcikkek a tudományos tevékenység értékelésében. Orvosi
Hetilap. 141, 2659–2665.
Marton János – Varró A. – Varró V. (2004):
Impaktfaktor és tudományos teljesítmény. Magyar Tudomány. 111,
1395–1403.
Marton János – Pap K. – Hulesch H. (2006):
Impaktfaktor és kutatási teljesítmény – az értékelés gyakorlata.
Magyar Tudomány. 167, 92–98.
Opthof, Tobias – Coronel, R. – Janse, M.
J. (2002): Submissions, Impact Factor, Reviewer Recommendations and
Geographical Bias within the Peer Review System (1997-2002): Focus on
Germany. Cardiovascular Research. 55, 215–219.
Seglen, Per O. (1997): Why the Impact
Factor of Journals Should Not Be Used for Evaluation Research. British
Medical Journal. 31, 498–502.
Vinkler Péter (2003): A Garfield-tényező.
Magyar Tudomány. 49,1604–1610.
Vinkler Péter (2008): Tudománymetriai
kutatások Magyarországon. Magyar Tudomány. 169, 1372–80.
|