Hogy érti az mta.hu-nak adott nyilatkozatában szereplő „a genetikában forradalom utáni állapot uralkodik” félmondatot, mit jelent ez, és főleg, milyen következtetések adódnak ebből az intézetben folyó kutatásokra nézve?

 
Az ezredforduló környékén a genetikatudomány területén valóban forradalmi változás tanúi lehettünk. Az események felgyorsulásának hátterében, mint sokszor a tudományban, most is technológiai fejlődés állt. Új, rendkívül hatékony eljárásoknak köszönhetően jelentősen könnyebbé vált az élő szervezetek teljes genetikai állományának, új keletű elnevezéssel, genomjának feltérképezése. Egyre több faj, köztük az ember genomjának szerkezete vált ismertté. Hirtelen új helyzet teremtődött, egy-egy faj teljes örökítő anyaga a maga teljes fizikai valóságában vizsgálhatóvá vált. Soha nem látott lehetőségek nyíltak az örökítő anyag működésének vizsgálatára, különböző élőlények genetikai állományának összeghasonlítására. Kiderült, hogy a genomok nagy részének funkciójáról szinte semmit nem tudunk. A teljes genomszerkezetek összehasonlításával új, korábban nem ismert géntípusok, illetve génszabályozási hálózatok meglétére derült fény. Jelenleg a forradalom utáni helyzetben a genetikai szemléletet jelentősen átalakító eredmények sora várható. A Genetikai Intézet tudományos életére mindennek kettős hatása van. Egyfelől napi gyakorlatunk mutatja, hogy az új ismeretek felhasználásával a hagyományos kutatási irányaink hatékonyabban művelhetők, másrészt, új kutatási irányok beindításával részt kell vennünk a genetika ún. posztgenomi korszakát jellemző új kérdések megválaszolásában.

Januártól új kutatási irányok elindítását tervezte, mikre gondolt, és hogyan állnak ezek az új irányok?

A posztgenomi genetikai kutatások egyik fő iránya a különböző fajok genomjának összehasonlításából von le következtetéseket az egyes DNS-szakaszok funkciója, illetve génszabályozási módok tekintetében. Intézetünkben az ilyen fajta bioinformatikai kutatások erősítésre szorulnak. Az utóbbi időkben a nem fehérjekódoló gének új csoportjainak felfedezésével a genetikai szabályozás kutatásának új irányai indultak el. Intézetünkben ezen a területen is fejlesztéseket tervezünk. Új fejlesztésű eszközökkel modellorganizmusokban a viselkedés genetikai meghatározottsága is vizsgálható. A Genetikai Intézetben viselkedésgenetikai vizsgálatok beindítása is napirenden van. Bármelyik kutatási irány sikeres beindításának záloga az adott területen dolgozó kiváló kutató felkutatása. A megfelelő rátermett kutatók megkeresését valóban még januárban megkezdtük. A gondos mérlegelés után kiválasztott első új kutatócsoport beindulása 2011-ben várható. Az új kutatási irányok beindítása azonban nem csupán a Genetikai Intézet szándékán múlik, ugyanis az akadémiai intézethálózat jelenleg tisztán pályázati rendszerben működik. Ez azt jelenti, hogy az Akadémiától kapott alapellátás az intézetek rezsi- és infrastrukturális költségeit, valamint bérszükségletének egy részét fedezi csupán. Az egyes kutatási projektek tényleges költségeit pályázati pénzből kell finanszírozni. Így van ez az új kutatási irányoknál is. Mindebből az következik, hogy az intézetek tudománypolitikai döntéseikben csak korlátozott szuverenitással rendelkeznek. Az új kutatási irányok csak akkor vezethetők be, ha az intézetünk számára elérhető hazai és nemzetközi pályázatkiíró szervezetek a beindítandó témát támogatásra méltónak ítélik. Ezen a helyzeten az akadémiai alapellátás növelése változtathatna.

Különös hangsúlyt kíván fektetni az intézetben
az epigenetikus szabályozási módszerekre?
Mi ez valójában?

A teljes genom összehasonlítások egyik fontos tanulsága, hogy a megjelenésben, fejlettségben igen eltérő fajok örökítőanyagának szerkezete meglepően hasonló lehet. Mindez arra utal, hogy a fajok közötti különbségek oka jórészt a hasonló szerkezetű örökítőanyag eltérő működési módjában keresendő. Az epigenetikus génszabályozás lehetővé teszi, hogy az örökítőanyag működési állapota a sejtosztódások során, sőt generációkon keresztül fennmaradjon, így az egyedfejlődés irányításában, a sejtek differenciáltsági állapotának megőrzésében ennek a szabályozási módnak kitüntetett szerepe van. Az utóbbi időben egyre több adat bizonyítja, hogy az epigenetikus szabályozási folyamatok hibája rákos elfajuláshoz vezethet. A Genetikai Intézetben az epigenetikus szabályozás kutatásának vannak hagyományai. Kutatásinkat célszerű lenne a humán egészségi vonatkozásokkal bővíteni.

A genetikával, a géntérképpel sokat foglalkozik a média, de mégis, nagyon nagy a káosz a fejekben. Gondolt-e valamilyen szerepvállalásra abban, hogy a tudósok részt vállaljanak a gyanús és teljesen üzleti alapú formációk leleplezésében, legalábbis abban a morális szerepvállalásban, ami a tudósok feladata is lenne a zavarosban halászókkal szemben?

Valóban, az utóbbi időben széles társadalmi érdeklődés kísért több genetikai vonatkozású eljárást, valamint új tudományos eredményt. Ilyen volt az emlősállatok klónozása, a génterápia új lehetőségei, az őssejttechnológia fejlődése, növények génmódosítása, új genetikai alapú diagnosztikai eljárások megléte. Szerencsére Magyarország mindegyik területen világos jogi és etikai szabályozással rendelkezik. A várhatóan

jelentős társadalmi kihatással bíró tudományos eredmények esetén az a kívánatos eljárás, ha a gyakorlati felhasználást széles körű társadalmi párbeszéd előzi meg. A társadalmi párbeszéd folyamatában a genetikát művelő kutatókra is fontos szakértői szerep hárul. A Magyar Tudományos Akadémia köztestülete és kutatóintézeti hálózata a magyar társadalom magas fokú bizalmát élvezi, ami a továbbiakban is felelősségteljes közszereplői magatartásra kötelez. Véleményem szerint az akadémiai köztestületi tagok, illetve kutatóintézeti tisztségviselők közszerepléseinek fókuszában a magas színvonalú ismeretterjesztés, valamint a társadalmi vitákban pártatlan szakértőként való részvétel kell hogy legyen.

Van-e arra nézve elképzelése, konkrét tervei, hogyan lehetne a fiatal tehetségeket felfedezni,

és az intézetbe vonzani? Milyen lehetőségeket tudna kínálni most, illetve a jövőben számukra?  

Kutatói utánpótlás terén főleg saját nevelésű fiatalokra számíthatunk. A Genetikai Intézet kiterjedt oktatási tevékenységet folytat középiskolások, valamint egyetemi hallgatók körében. Jelenleg huszonegy egyetemi hallgató és húsz doktoranduszhallgató dolgozik intézetünkben, ami megfelelő mértékű kutatói utánpótlást biztosít. A meglévő szűkös forrásaink átcsoportosításával megteremtettük annak lehetőségét is, hogy a közeljövőben néhány máshol nevelkedett ígéretes fiatal kutatót szerződtessünk, azzal a reménnyel, hogy rövid időn belül saját pályázatok elnyerésével megteremtik önálló kutatásaik forrását. Jelenleg az alkalmas fiatal kutatók kiválogatása történik. Sajnálatos módon az önálló kutatói életbe most elinduló fiatalok számára jelenleg csupán saját állásukat, laboratóriumi területet, kutatási infrastruktúrát tudunk biztosítani. A laboratóriumi felszerelést, a kutatási költségeket, a munkatársak és az asszisztencia bérét jelenleg saját pályázati forrásból kell előteremteniük. Amennyiben az intézetünk alapellátása a jövőben megnövekedne, a növekményt teljes egészében új kutatási témák beindítására, fiatal kutatóink helyzetbe hozására kívánjuk fordítani.

Tervez-e valamilyen tudományos teljesítményértékelő rendszert intézeten belül, illetve nyilvános fórumot arra, hogy a kollégák jobban ismerjék egymás kutatásait és eredményeit?

A Genetikai Intézet egyik legrégebbi hagyománya a heti kötelező munkabeszámolók rendszere. Fogalommá vált a szerdai szeminárium, melyen minden rendű és rangú kutatónk az intézet teljes közvéleménye előtt beszámol az előző munkabeszámoló óta végzett munkájáról. Az előadások kutatócsoportok szerint követik egymást, így a Genetikai Intézet közössége teljes körű, rendszeresen frissülő ismeretekkel rendelkezik kutatócsoportjaink, valamint kutatóink tevékenységéről. Úgy vélem, ennek a jól bevált rendszernek köszönhetően az intézeten belüli információáramlás kiváló, a rendszer nem szorul változtatásokra. A teljesítményértékelés módjában azonban változtatást tervezek. Korábban a kutatók egyéni teljesítményének értékelését végeztük el a belső tudományos tanácsadó testület segítségével. A jövőben a teljesítményértékelés súlypontját a kutatócsoportok értékelésére kívánom helyezni. Célszerű a kutatócsoportot tudományos, gazdasági és kockázatközösségi egységnek tekinteni, és a tudományos teljesítményt csoportszinten is értékelni.

Ma már nem elég a jó belső kommunikáció,
a társadalom is nyilvánosan akarja látni, hogy
a kutatási pénzek, az adóforintok merre és hogyan hasznosulnak, vagyis a tudománykommunikáció
a nyilvánosság előtt már nem azonos
a hagyományos ismeretterjesztő munkával.
Van-e valamilyen terve ennek hatékony működtetésére, a sajtóval való kapcsolat rendszeressé tételére?

A Genetikai Intézet a Szegedi Biológiai Központ egyik intézeteként végzi munkáját. Kutatóközpontunk közös erőfeszítéseket tesz a nyilvánosság minél pontosabb tájékoztatása érdekében. A helyi televíziókkal, szerződés keretében, intézetismertető műsorokat készítünk. Saját kommunikációs csapatot alakítottunk ki, aminek hatására az írott sajtóban való megjelenéseink száma magas. Az intézet aktivitását bemutató évkönyveket adunk ki. Évi rendszerességgel nyílt napokat szervezünk, amelyek keretében az érdeklődő polgárok ellátogathatnak hozzánk. Új honlapot készítettünk, melyet a közeljövőben megnyitunk az érdeklődők számára. A társadalom azon igénye, hogy az adóbevételek hasznosulását ellenőrizni kívánja, a lehető legtermészetesebb törekvés. Mindazonáltal megjegyzendő, hogy a tudományos kutatás esetében a hasznosulás megítélése a többi állami forrásból finanszírozott tevékenységnél nehezebben, sokszor csak áttételesen ítélhető meg. A gyakorlati gazdasági hasznosulás nem minden esetben alkalmas mérőeszköz. Megfelelő hasznosulást mutat azonban az adott szakterületen kiképzett kutatók száma, a felsőoktatással való kapcsolat mértéke, a tudományos közlemények színvonala és visszhangja, tudományos iskolák hosszú távú fennmaradása. Kiváló kutatási eredmények sokaságára jellemző, hogy azok minőségi megítéléséhez jelentős szakmai előképzettség szükséges. Mindezen áttételes eredmények hiteles, érdekes bemutatása nagy szakmai hozzáértést igényel, ami tudományos szakújságírók segítsége nélkül nem sikerülhet.