A polgári jog Európa nagy jogrendszereiben
Még alig tettük le az EU jog és jogharmonizáció című nagyszabású
művét, Kecskés László professzor, a Pécsi Civilisztikai Iskola
„alapító atyja” máris újabb könyvvel jelentkezett. A tizenkét
fejezetből álló monográfia aktualitása az uniós polgárságú magyar
jogásztársadalom számára több mint kézenfekvő.
A szerző a magyar jogrendszer fejlesztéséhez és a
nemzetköziesedő polgári jog egyetemi oktatásához kíván adalékokat és
sémákat adni. Már most leszögezhetjük: mindezt maximálisan sikerült
teljesítenie!
A mű I. fejezetében az európai magánjog
történetéről és tagozódásáról szóló alapozó fejtegetések kaptak
helyet, melyek közül kiemelést érdemel az európai jogi térképvázlatát
elénk táró alpont. A római–germán és a common law jogcsalád
sajátosságainak (René David) és jogköreinek (Konrad Zweigert – Hein
Kötz) igényes bemutatásával összefüggően veti fel Kecskés professzor a
kérdést, hogy beszélhetünk-e „posztszocialista” jogcsaládról? Válasza:
e problematika elmélyült vizsgálata még hátra van. Fontos a szerző
azon végkövetkeztetése, hogy az európai magánjogban a konvergencia
egyre nagyobb szerephez jut, a római jogi gyökerek ismét hangsúlyossá
válnak.
A fenti tétel egyenesen átvezeti az olvasót az
európai magánjog fejlődésének római jogi alapjait tárgyaló II.
fejezetbe.
Mélyenszántó jogtörténeti elemzés után rámutat
arra, hogy az ún. humanista jogtudomány járult hozzá a római jog és
római jogi stúdiumok hanyatlásához. A XVII. század második felétől
indult rügyezésnek a ius commune alól humanista hatásra felszabadulni,
emancipálódni látszó nemzeti jog (ius patrium), illetve annak egyetemi
oktatása (Uppsalában, Nagyszombaton, Párizsban, Leidenben,
Spanyolországban és Itáliában).
A könyv a továbbiakban a kánonjog hatását vizsgálja
a magánjog fejlődésére. Megtudhatjuk, hogy a kánonjog és a civiljog
viszonya kölcsönös egymásra hatás. Nemcsak a kánonjog szelleme
termékenyítette meg a római jogot, illetve a ius communét, hanem a
kánonjogba is számos római jogi jogintézmény bekerült. A kánonjog és a
világi jog egymás mellett élése, együttélése, kölcsönhatásai megkésett
megnyilvánulásainak is tekinthető az a kiélezett vita, ami az EU
alkotmányának előkészítése során bontakozott ki azzal kapcsolatban,
hogy a kontinens identitását kifejező preambulumban történjen-e
említés Európa keresztény gyökereiről.
A IV. fejezettől indul a főbb európai magánjogi
rendszerek bemutatása és elemzése, nevezetesen a francia joggal.
Igényes szellem- és jogtörténeti bevezető után kerül részletes
bemutatásra a Code Civil (1804) jellege, főbb elvei, szabályai,
valamint „utóélete” egészen napjainkig, beleértve a világ
jogrendszereire gyakorolt hatását is Afrikától Amerikáig.
Ami az olasz polgári jogot illeti, az alapvetően a
jogi partikularizmus, majd a jogi egység kialakulásával jellemezhető.
Az új Codice Civile (1942) érdekessége, hogy tartalmazza a
kereskedelmi és munkajogot is. 1989-től az uniós jogharmonizáció
felgyorsult.
A VI. fejezet tárgya: a Benelux államok polgári
joga. A holland jogról a szerző megállapítja, hogy a római jog hatása
nem, inkább a ius commune és a francia jog szerepe volt jelentős a
fejlődésében. Dél-Afrikában pedig ma is hatályban van a „Roman–Dutch
law”. Az új holland Ptk. francia, angolszász, német és uniós elemeket
egyaránt tartalmaz. A belga Code Civil bár a francia Code Civil-en
alapul, de alkalmazása a belga jogi elmélet és joggyakorlat alapján
történik. Ugyanez a helyzet Luxemburgban, azzal a sajátossággal, hogy
a jogalkalmazó továbbfejlesztheti, sőt egyenesen módosíthatja a
luxemburgi Ptk.-t.
|