MÉZES MIKLÓS (1953)

Agrártudományok Osztálya • Szakterület: gazdasági állatok takarmányozása, takarmánytoxikológia • Foglalkozás: egyetemi tanár, tanszékvezető

1. Szűkebb szakterületem a takarmányozástan és a takarmánytoxikológia, emiatt kutatómunkám során legfontosabbnak új, korábban nem ismert folyamatok, történések feltárását tartom, amelyek révén jobban megismerhetővé és befolyásolhatóvá válnak a tápanyagok hatásai, s a takarmányokban potenciálisan mindig jelen lévő toxikus anyagok hatásmechanizmusának ismerete segítheti az ellenük való minél hatékonyabb védekezést. Szakterületem jellege miatt sok vizsgálatom eredménye közvetlenül átvihető a gyakorlatba, javítva a gazdasági állatok genetikai teljesítőképességének minél teljesebb kihasználását, és csökkentve gazdasági állatainkat terhelő, a takarmányokban jelen lévő toxikus anyagok által előidézett kedvezőtlen hatásokat. Kutatómunkám során legérdekesebbnek ugyanakkor azokat a kihívásokat tartom, amikor kísérleteim során a legjobb tudásom szerint felépített munkahipotézissel össze nem egyeztethető, abba nem illeszthető, sőt olykor ellentétes eredményeket kapok, amelyek magyarázata újabb kutatásokat tesz szükségessé, vagy felhívja a figyelmet a kísérlet során elkövetett hibákra. Ezek feltárása és megoldása sokszor igen nehéz feladat, esetleg hosszú évekig vakvágányon haladok, az viszont fantasztikus érzés, ha feltárva az okokat, azokra értelmes és tudományos szempontból elfogadható magyarázat adható.

2. Több mint három évtizedes aktív kutatói múlttal és néhány originális megfigyeléssel a hátam mögött azt szeretném, hogy jelenlegi és jövőbeni munkatársaimmal elérhessünk olyan további eredményeket, amelyek gazdagíthatják saját szűkebb és tágabb szakterületem, azaz a takarmányokban lévő toxikus anyagok hatásmechanizmusáról és az ezek elleni védekezés lehetőségeiről, illetve tágabban a biológiai folyamatok szinte áttekinthetetlenül bonyolult rendszeréről már meglévő ismereteinket. Ezen belül talán legfőbb kutatási célom egy olyan probléma eldöntése, amely napjainkban, sok-sok éves kutatás után még mindig nyitott. Nem tudjuk ugyanis pontosan, hogy a takarmányokban, élelmiszerekben jelenlévő mikotoxinok, azok közül a Fusarium penészek által termelt vegyületek által előidézett, régóta ismert oxidatív stresszhatások a szervezetben közvetlen vagy közvetett módon alakulnak-e ki. Eddig ugyanis még nem sikerült egyértelműen bizonyítani, hogy ez hatás ok vagy okozat. Azaz a mikotoxinok közvetlenül idéznek-e

elő oxigén szabadgyök képződést a sejtekben, vagy a hatás közvetett, vagyis a mikotoxinok a biológiai antioxidáns-rendszer mennyiségének és/vagy aktivitásának csökkentésén keresztül fokozzák-e a sejtek érzékenységét az oxidatív stresszhatások iránt. A probléma eldöntését azért tartom fontosnak, mert a hatás pontos ismeretében a leginkább hatékony védekezési stratégia is könnyebben kialakítható, amely eddig még számos esetben nem bizonyult kellő mértékben megfelelőnek.

3. Példaképei, mesterei, úgy gondolom, minden kutatónak szép számban vannak, közülük egyet kiválasztani nem könnyű. Eddigi pályafutásom során nagyon sok kollégától kaptam közvetlen vagy közvetett segítséget, támogatást, vagy csak lestem el tőlük a kutatás egy-egy mesterfogását, vagy ismertem meg másfajta gondolkodásmódot, a tudományos problémák megközelítésének és megoldásának módjait. Bár a kérdés egy példaképre vonatkozott, én most mégis két olyan tudóst szeretnék megnevezni, akik tudományos pályám adott szakaszában, majd a későbbiekben is sokszor, meghatározó jelentőségűek voltak. Egyiküknek azt köszönhetem, hogy a kutatói pályát választottam. Még egyetemi hallgató koromban témavezetőm kezembe adott egy könyvet: André Maurois Fleming és a penicillin regénye című regényét azzal, hogy ezt feltétlenül el kell olvasnom. A könyv – egy író fantáziája által – számos olyan szépségét és nehézségét jelenítette meg a kutatásnak egy fantasztikus ember, Alexander Fleming életének történetén keresztül, amelynek én is feltétlenül szerettem volna aktív részese lenni. Egyik példaképemnek azért tartom, mert egy véletlen megfigyelésben meglátta azt az újdonságot, amely számára a Nobel-díjat, emberek millióinak pedig életük megmentését jelentette. Pályám során engem is sokszor egy véletlen, nem várt eredmény lendített előre, és nyitott meg új irányokat kutatásaim során, amelyekre most így, sok év távlatából visszatekintve, talán kevesebb figyelmet szenteltem volna, esetleg kísérleti hibaként kezeltem volna, ha néha nem jut eszembe Fleming példája. A másik példaképem, akiről feltétlenül meg szeretnék emlékezni, Matkovics Béla professzor, a hazai szabadgyök-kutatás atyja, akinek ugyan nem voltam közvetlen munkatársa, de aki a szabadgyök-kutatással kapcsolatos érdeklődésem alapján atyai jóbarátként segítette első lépéseimet ezen az akkor hazánkban még kevéssé ismert és kutatott területen, és teljesen önzetlenül számos olyan tanáccsal látott el, amelyek később alapvetően befolyásolták kutatóvá válásomat. Tőle elsősorban a multidiszciplináris gondolkodás fontosságát tanultam meg, azt, hogy ne csak szűk szakterületem legújabb eredményeit kövessem folyamatosan, hanem a társterületeket is, és igyekezzek ezeket beépíteni saját munkahipotéziseimbe és kísérleti eredményeim értelmezésébe. Ma, az információrobbanás időszakában egyre nehezebb akár még a szűkebb területemen született új eredményeket is nyomon követni, de igyekszem, ha csak „művelt laikus” szinten is, de követni más, rokon tudományterületek legújabb felfedezéseit.

4. Napjaink kutatásai közül nagyon izgalmasnak tartom a nanotechnológia fejlődését és a nanorészecskékkel kapcsolatos biológiai vizsgálatokat. Ezek hatásairól a sejtek anyagcsere-folyamataira még viszonylag kevés ismerettel rendelkezünk, emiatt gyakran egymásnak ellentmondó eredmények is napvilágot látnak. Emiatt nagyon szívesen látnék egy vagy több olyan tudományos bizonyítékokkal alátámasztott mechanizmus-elképzelést vagy -elképzeléseket, amelyek ezeknek a jövő gyógyszer- takarmány- és élelmiszeriparában várhatóan egyre nagyobb jelentőséggel bíró komponenseknek akár kedvező, akár kedvezőtlen hatásait leírnák, ezzel új távlatokat nyitva meg felhasználásukkal, illetve azok korlátaival kapcsolatban.