Monográfia Kárpátaljáról

Tudományos műről van szó, de olyanról, amelyet a bevezetés szerint ajánlanak „…Kárpátalja történelme, természeti, gazdasági és társadalmi viszonyai, kulturális öröksége és hagyományai iránt érdeklődőknek a figyelmébe is”. A recenzens, aki nem szakember a regionális kutatások területén, de elkötelezett a határon túli magyarság ügyében és ezen belül Kárpátaljával kapcsolatban (családi okokból különösen is) merte vállalni a könyv ismertetését. Ezzel kapcsolatban mindjárt meg kell jegyeznünk, hogy a mű semmiképpen sem csak a kárpátaljai magyarságról szól, hanem a tudomány, speciálisan a regionális tudomány elvei alapján elfogulatlanul, sine ira et studio mutatja be a régiót.

A monográfia 11. kötette a Kárpát-medence tizennégy régióját feldolgozó tervezett sorozatnak, amelyből tíz már előzőleg megjelent. A sorozat szerkesztője Horváth Gyula, az MTA Regionális Kutatások Központja főigazgatója, a kárpátaljai köteté pedig Baranyai Béla, debreceni professzor. Ez a 11. kötet valóban sokoldalúan, a teljesség igényével mutatja be Kárpátalját, hogy mennyire, az az ismertetés során is ki fog tűnni. A tizennégy fejezetet tizennyolc szakember írta, akiknek a többsége a régióban dolgozik. Hogy melyik fejezetet, illetve annak egyik-másik részét ki írta, meg lehet ugyan tudni a könyvből, de egy kicsit nehézkesen.

A továbbiakban az egyes fejezetek tartalmára vonatkozólag igyekszünk felvilágosítást adni, vagy legalábbis érzékeltetni, hogy mi van bennük, illetve utalni a bennük található információkra.

Az első fejezet az önálló államként alig húsz éves Ukrajna (603 700 km², 46,9 millió lakos) társadalmi-gazdasági viszonyait mutatja be. Kárpátalja Ukrajna huszonnégy megyéjének (ukránul oblaszty; ezek jóval nagyobbak, mint a magyarországi megyék) egyike (a megyéken kívül van még a Krími Autonóm Köztársaság és két különleges státusú város: Kijev és Szevasztopol). A megyék különben járásokra oszlanak. Ukrajna lakosságának 77,8%-a ukrán, 17,3%-a orosz, a magyarok százalékos aránya 0,3%, de a 12,8 millió lakosú, 12,8 ezer km2 területű Kárpátalján 12,1% (152 ezer). Gazdasági tekintetben Ukrajna 2003-as GDP-je nem érte el a 39 milliós Lengyelországénak egynegyedét sem.

A második fejezet Kárpátalja – elsősorban az I. világháború óta – változásokban gazdag történelmével foglalkozik. Az említett időszakban mintegy öt impériumváltozás következett be ezen az egész története folyamán viszonylagosan elmaradt vagy legalábbis kevésbé fejlett területen. Az utóbbi húsz évben, Ukrajna önállóvá válása után is számos jelentős változás történt Kárpátalja helyzetében és azon belül a magyar kisebbséggel kapcsolatban (pl. a magyar szervezetek változásai során vagy a magyar nyelvű oktatásban).

Kárpátalja természeti környezetét a harmadik fejezet írja le. Területe földszerkezeti és geológiai szempontból négy részre oszlik: Flis-Kárpátok, Vihorlát-Gutini-gerinc, Máramarosi-masszívum, Kárpátaljai-alföld, és ennek megfelelően négy tájtípust találunk itt: síkvidéki, völgyvidéki, alacsony hegységi és középhegységi. Éghajlata igen változatos, és természeti értékekben Ukrajna egyik leggazdagabb tája. A környezetszennyezés szempontjából kevésbé sújtott, mint a többi rész.

A népességre vonatkozó adatokról, a népmozgalomról ad felvilágosítást a negyedik fejezet. A legkorábbi adatok a XV. század végéről származnak, akkor a magyarság volt többségben, ma a lakosság 78,4 %-a ukrán nemzetiségű. A magyar nyelvterület a magyar határral párhuzamosan 15–20 km szélességű. A demográfiai viszonyokat a stagnálás jellemzi. Vallásilag a lakosság többsége ortodox keresztény, majd a görög katolikus egyház következik, harmadik helyen pedig a Jehova tanúi állnak. A magyarok döntő részben reformátusok, kisebb részben római katolikusok (40 ezer), de más vallásúak is találhatók közöttük. Az oktatás vonatkozásában 2008/ 2009-ben 160 ezer volt a tanulók száma, a magyarok aránya 10,8%.

A humán erőforrás tekintetében (ötödik fejezet) az egyik fő gond a rejtett munkanélküliség (a regisztráltak száma 7,1%). Ami a képzettséget illeti: 49,3% a középiskolát végzettek száma, míg a felsőfokú végzettséggel rendelkezőké 7,6%, előző esetben a magyarok számaránya felül-, az utóbbiaknál alulreprezentált volt a beregszászi magyar főiskola beindulásáig. Ez utóbbi felsőoktatási intézményben 1994-ben kezdődött meg a munka, és 2003-ban vette fel a II. Rákóczi Ferenc nevet. Különben a megye legnevezetesebb, sokáig egyedüli felsőoktatási intézménye az 1945-ben alapított Ungvári Nemzeti Egyetem. Ma már több egyetem, illetve egyetemi kihelyezett tagozat és számos főiskola működik Kárpátalján.

A településrendszert tekintve a hatodik fejezetből megtudjuk, hogy a megyében összesen 609 település van (ezek közül tizenegy város, közülük a legnagyobb a 115 ezer lakosú megyeszékhely, Ungvár). A megye települései tizenhárom járáshoz tartoznak, ezen kívül van még öt város (Ungvár, Munkács, Huszt, Beregszász és Csap), ezek közvetlenül a megyének vannak alárendelve, azaz járási jogúak. A magyar lakosság többsége faluban él, városlakó közülük 36%.

A következő fejezet (a hetedik) Kárpátalja tizenhárom járását veszi sorba, és mutatja be őket a természeti adottságoktól kezdve a társadalmi helyzet jellemzéséig. Lakosságszám tekintetében a nagyszőlősi (117 600 lakos), terület szempontjából a rahói járás a legnagyobb (1892 km²).

Kárpátalja gazdaságának bemutatásának van szentelve a nyolcadik fejezet. Míg a rendszerváltás

előtt az ipar volt relatív túlsúlyban (a dolgozók számának 40%-a), addig mára ezt a szerepet a nem termelői szféra vette át (49,9%). A megye kedvező természeti adottságokkal rendelkezik, de Ukrajna gazdasági életében szerepe nagyon kicsi. Ma legjelentősebb iparága a gépipar (főleg gépkocsigyártás), ezt követi a jóval kisebb arányú élelmiszeripar (52,8, illetve 14%). Egyes területeken nagy jelentőségű az erdő- és fafeldolgozó ipar. A mezőgazdasági terület aránya csak 37%, ez természetesen főleg a Kárpátaljai-alföldön található.

A fejezetben arra vonatkozólag nem találunk adatot, hogy végül is a különböző ágazatok (ipar, mezőgazdaság stb.) százalékarányban mennyivel járulnak hozzá Ukrajna gazdasági teljesítményéhez.
A turizmus világszerte egyre inkább előtérbe kerül, így Kárpátalján is (lásd a kilencedik fejezetben). Itt főleg a részben még mindig érintetlen természet a vonzerő, területének 80%-a hegyvidék. Az egészség- és gyógyturizmust jellemzi a hatvankilenc szanatórium és hasonló jellegű intézmény. A falusi turizmus is feljövőben van.

A tizedik fejezet a kulturális örökséget veszi számba, amelyet mindenekelőtt a soknemzetiségű hagyomány jellemez, de a természeti tájak sokfélesége is jelentősen járul hozzá. Megemlítendők azonban az értékes építészeti emlékek is (várak, templomok). A nemzetiségi hagyományokkal kapcsolatban érdemes megjegyezni, hogy bár a hivatalos álláspont a ruszin nemzetiséget és nyelvet nem ismeri el, azt ukránnak tartja, számos kifejezetten ruszin kulturális szervezet és intézmény működik. A népi kultúrán túlmenően a színházi és zenei élet is figyelemreméltó. Ungváron 850 férőhelyes színház működik, és 1994-ben nyílt meg a Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház. A kulturális életben – mint a világon mindenütt – egyre nagyobb szerepet tölt be a televízió.

A tizenegyedik fejezet az oktatás, képzés kérdéséről szól. Az önállóság elnyerése óta több program is kidolgozásra került Ukrajnában, amelyek így vagy úgy az ukrán nemzetállam építését helyezik előtérbe, de emellett az alkotmány szerint biztosítani kellene a kisebbségek anyanyelvű oktatásra vonatkozó igényeit is. Ez utóbbi azonban a legkülönbözőbb akadályokba ütközik. A magyarok 1970-től kezdve törekednek intenzívebben a magyar oktatási rendszer kiépítésére. Egyébként a törvények megengedik nemcsak állami oktatási intézmények működését. A lehetőséggel leginkább az egyházak élnek az óvodától a középiskoláig. A felsőoktatási intézményekben Kárpátalján közel 18 ezer hallgató tanul, ezek 11%-a magyar nemzetiségű.

A tizenkettedik fejezet tárgya a határmenti együttműködés, amelyet az EU különböző programjai anyagilag is támogatnak. Ennek megfelelően különböző ún. Eurorégiók alakultak (például: Kárpátok Eurorégió, Interrégió stb.). Az eleinte inkább formális, adminisztratív-protokolláris együttműködések egyre inkább érdemi együttműködéssé fejlődtek az élet legkülönbözőbb területein (közös tervezés, közös pályázat, tényleges gazdasági együttműködés stb.).

A tizenharmadik fejezetben a politikai szerkezet és a közigazgatás bemutatását találjuk. Először történelmi távlatban láthatjuk Ukrajna függetlenedésének állomásait, s ezzel párhuzamosan Kárpátalja és a kárpátaljai magyarok autonómiatörekvéseit. Majd bemutatja a fejezet Ukrajna állami berendezkedését, a választási rendszert és a közigazgatás szerkezetét. Ez inkább a szovjet tanácsrendszerre hasonlít, mint az európai önkormányzatiságra. A megyéknél és a járásoknál párhuzamosan működnek a választott szervek és a központi hatalom megyei, városi hivatalai, hatóságai.

A rövid, egyben utolsó, tizennegyedik fejezet Kárpátalja fejlesztésének 2006-ban kialakult stratégiai irányait fejti ki, amely öt pontba csoportosítható. Ezeket a következőképpen lehet összefoglalni: „A fejlesztési elképzelések szerint Kárpátalja Ukrajna gazdaságilag jelentős, tiszta környezetű, kitűnő gyógyüdülési-rekreációs adottságokkal rendelkező közép-európai, határmenti régiója, amelyben óvják és gyarapítják az egyedülálló természetvilágot; az eredeti kultúrát és a történelmi-építészeti örökséget; a polgárok magasan képzettek, műveltek; újjászületett a hagyományos közösségi önkormányzatiság.” A jelen helyzet tükrében mindez szinte „vágyálomnak” tűnik.

A számos társszerző együttműködésének és a szerkesztők munkájának eredményeképpen tényleg alapos, Kárpátalját sokoldalúan bemutató, a szó valódi értelmében hiánypótló mű született. Érdemes megemlíteni, hogy az olvasó sokszor szívesen látott volna összehasonlításokat az egyes adatok tekintetében a szomszédos országok vagy Európa megfelelő adataival, akár például az iskolázottságról, akár a gazdasági élet különböző aspektusairól, akár egyebekről van szó. Másrészt a számos átfedés kiküszöbölése csak hasznára lett volna a könyvnek, bár bizonyos átfedés természetes és kikerülhetetlen.

Akár egészében, akár egyes fejezeteit tekintve nemcsak érdekes és – mondjuk ki – élvezetes olvasmánnyal lett gazdagabb irodalmunk, de bizonyos értelemben nélkülözhetetlen is mind gazdasági, mind kulturális életünk, illetve továbbfejlődésünk szempontjából a Kárpát-medencében. (Baranyi Béla szerk.: Kárpátalja. A Kárpát-medence Régiói 11. Pécs-Budapest: MTA Regionális Kutatások Központja–Dialóg Campus Kiadó, 2009, 541 p.)

Berényi Dénes
az MTA rendes tagja