|
fejezte be. 1956-ban kandidátusi fokozatott
szerzett, 1950 és 1956 között fogalmazó, majd bíró volt. Az 1956-os
forradalom idején a Legfelsőbb Bíróság Forradalmi Bizottmányának
tagja. 1956. december 11-én a statárium bevezetésekor megtagadta a
bíráskodásban való részvételt és lemondott. Pár évi állástalanság után
az MTA Jogtudományi Intézetében kapott kutatói státust. 1968-ban az
állam- és jogtudományok doktora lett, nem sokkal később pedig a Magyar
Tudományos Akadémia rendes tagjává választották.
1963 és 1970 között a Pécsi Tudományegyetem Állam-
és Jogtudományi Karán tanított, később pedig az Eötvös Loránd
Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának professzorává nevezték
ki. 1969 és 1983 között a Magyar Tudományos Akadémia Szociológiai
Intézetének igazgatójaként dolgozott. Az MTA-nak 1973-ban lett
levelező tagja, 1982-ben rendes taggá választották. 1979-83-ban
illetve 1993-99-ben az MTA Gazdaság- és Jogtudományi Osztályának
elnöke volt. 1983 és 88 között a Magyar Tudományos Akadémia
főtitkárhelyettesévé választották, majd 1988. május 29. és 1990. május
22. között Magyarország igazságügyminisztereként szolgált. 1994-98-ban
az MTA Politikai Tudományok Intézetének igazgatója, 1998-tól
kutatóprofesszora lett, 1970-1998 között az ELTE egyetemi tanára volt.
|
