A Magyar Tudományos Akadémia folyóirata. Alapítva: 1840
 

KEZDŐLAP    ARCHÍVUM    IMPRESSZUM    KERESÉS

 

 KÖNYVSZEMLE

X

    Sipos Júlia gondozásában

 

„…minden módon számon tartanak”
Barabási Albert-László: Villanások

 

A legújabb webes szolgáltatás, a LifeLinear segítségével bárki nyomon követheti a saját és a többi regisztált tag életének elektronikusan tárolt mozzanatait. Megtekintheti például a 2010. január 7-én 17:43-kor az Astoria metrómegállóban az ismerőséről készült figyelőkamerás felvételt, vagy a február 23-án 9:38-kor egy bankjegykiadó-automatánál rögzített látogatását. Szinte lekérdezhető életünk filmje.

A „szolgáltatás” természetesen csak mese, Barabási Albert-László új könyvének játékos ötlete, amit a szerző annyira hitelesen mutat be, hogy lesznek olvasói, akiket egy ideig sikerül beugratnia. Arra akarja felhívni a figyelmet, hogy a mai technikák hihetetlen mennyiségű adatot rögzítenek, illetve rögzíthetnek rólunk, így rekonstruálhatóvá válhat egész életünk. Mindennek személyiségi jogi vonatkozásai kevésbé érdeklik a szerzőt, mint az, hogy ezek az adatok a kutatók számára valóságos aranybányát jelentenek.

Barabási már Behálózva című, nagysikerű könyvében olyan kutatásokról számolt be, amelyeket a kibervilág hatalmas adathalmazai tettek lehetővé. Népszerű formában összefoglalta azokat a jelentős mértékben neki és munkatársainak köszönhető, áttörésszerű eredményeket, amelyek a komplex rendszerek, például az internet, a világháló, a metabolikus reakciók, vagy a génkifejezési folyamat vázát jelentő hálózatok szerkezetével kapcsolatosak. Új könyve nagyon más. Olyan problémákat vet fel, amelyek megoldása még sok kutatómunkát igényel.

Barabásit az izgatja, hogy a hatalmas és egyre növekvő adattömeg felhasználásával milyen törvényszerűségeket lehet megállapítani az emberek viselkedéséről. Léteznek-e egyáltalán törvényszerűségek, vagy egy szemlélő a számtalan külső és belső hatás következtében teljesen véletlenszerűnek látja cselekedeteinket? Milyen szabályosságok taláhatók az egyének helyváltoztatásában? Mennyire előrejelezhető az emberi viselkedés?

Egy cselekvéssorozat leírásánál a legegyszerűbb feltevés a teljes, korrelálatlan véletlenszerűség. Ha egy hónap alatt háromszáz emailt küldünk, akkor ezek véletlenszerűen bukkannak fel, de nagyjából egyenletesen, szaknyelven: Poisson-eloszlást követve – következésképpen az események között nagy várakozási időket nem figyelhetünk meg, nem lesz három egymást követő nap emailezés nélkül. Azonban a korrelálatlan véletlenszerűség feltevése nem állja meg a helyét, amint azt email-feljegyzések, weboldalak látogatási statisztikája, orvosi adatok és még sok más rendszer vizsgálata bizonyította. Cselekedeteink koncentráltan, „villanásokban” zajlanak, nem pedig egyenletesen eloszlatva. Ezek a villanások meghatározott matematikai törvényszerűséget mutatnak: az események között eltelt idők hatványfüggvény-eloszlásúak, vagyis olykor egészen sűrűn követik egymást, máskor pedig nagyobb szüneteket találunk.

A hatványfüggvény-eloszlások már a hálózatoknál is kulcsszerepet játszottak. Barabási egyrészt rámutatott a természetes és mesterséges hálózatok szinte univerzális sajátosságára: ezen hálózatok többségében a fokszám-eloszlás hatványfüggvényt követ, vagyis a csomópontok kapcsolódásainak számában a nagyon kicsitől a nagyon nagyig minden megtalálható, természetesen egyre csökkenő gyakorisággal. Másrészt talált egy egyszerű elvet, ami ilyen hálózatokat eredményezett: a növekvő hálózatoknál az új csomópontok beépülése a halmozódó előny elve szerinti kapcsolódással (preferencial attachment) történik. Ez az elv rendkívül termékenynek bizonyult a komplex hálózatok tulajdonságainak megértésénél.

Érthető, ha Barabási a villanások magyarázatához is egy elvet keresett. A megkonstruált modell itt is egyszerű: az elképzelés szerint cselekedeteinket valamilyen preferencialista alapján szervezzük, és a feladatok közül mindig a legfontosabbat választjuk. Ez a magja a sorbanállási feladatnak, melynek megoldása elvezet a hatványfüggvény-eloszlású várakozási időkhöz. Ezt az elvet a villanásoknál Barabási ugyanolyan általánosnak érzi, mint a halmozódó előnnyel történő kapcsolódás elvét a hálózatoknál.

Az emberek helyváltoztatásában is felfedezhetők szabályszerűségek. Ezek vizsgálhatók akár mobiltelefon-adatok segítségével. A szolgáltatók rögzítik, hogy a telefonáló mikor melyik toronyhoz van legközelebb. Az így kirajzolódó mintázat elárulja, hogy bizonyos önhasonlóság figyelhető meg a különböző egyének által bejárt utak között. Legtöbbünk viszonylag szűk körben mozog a lakás, a munkahely és esetleg még néhány helyszín között, néhányan valamelyest nagyobb távolságokat tesznek meg, s vannak egészen kevesen, akik rendszeresen nagy utakra mennek. A megtett utak nagysága szerinti eloszlás – micsoda meglepetés! – hatványfüggvény.

Az olvasó, miközben ámul a hatványfüggvények mindenhatóságán, helyenként úgy érzi, hogy bizonyos felismerések meglehetősen kézenfekvőek. Nem meglepő, hogy a napi (heti stb.) periodicitás meghatározza cselekedeteink ritmusát, mint ahogy az sem, hogy helyváltoztatási mintázatunk nem ugyanolyan, mint amilyen az állatok élelemkeresésre irányuló mozgásából adódik. A szakembert zavarhatja, hogy a szerző a „véletlenszerűt”

 

leszűkített értelemben használja, mintha kizárólag a Poisson-folyamatok lennének véletlenszerűek. Mindezek apróságok, a lényeg: a hatalmas adatmennyiség alapján leszűrhető, új törvényszerűségek azonosítása izgalmas, magával ragadó kaland.

Barabási úgy gondolja: a fenti törvényszerűségek feltárása hozzájárul, hogy jósolhatóvá váljék az emberi viselkedés, legalábbis valószínűségi kijelentések szintjén. Ha valaki meg akarná valósítani a LifeLineart, nem kellene egy személy követéséhez végignézni minden felvételt, és alakfelismerővel azonosítani az illetőt (ami kivitelezhetetlen feladatnak tűnik), hanem elegendő a cselekvési mintázatainak alapján a valószínű pályákat követni. Barabási így ír: „Az én nézőpontomból ennek az új tudománynak az egyik legfontosabb felfedezése a következő: ha egész létünket számok, képletek és algoritmusok segítségével fejezzük ki, kiderül, hogy valójában sokkal jobban hasonlítunk egymáshoz, mintsem gondolnánk. Elismerem, mindenki azt teszi, amit a legjobbnak tart, és akkor, amikor tudja, meg amikor a legalkalmasabbnak érzi az időt rá. […] Ha azonban a cselekvéseinket és azok időzítését vesszük szemügyre, olyan mintázatokra bukkanunk, amelyek […] több milliárd embernél megfigyelhetők. Egyidejűleg villanások és szabályosságok jellemeznek minket.”

Nagyon érdekes az etikai kérdésekkel foglalkozó fejezet. A kormányzat a terrorizmus elleni küzdelem jegyében, a magáncégek pedig a profitnövelés céljából nyilvánvalóan foglalkoznak viselkedéselemzéssel és -előrejelzéssel. Mi más lenne az USA Totális Információtudatosítás (Total Information Awarness) programja, vagy a Google számos praktikája szokásaink, érdeklődésünk kifürkészése érdekében? Barabási üzenete az, hogy a nyilvános kutatás az egyetlen (bár nem túl erős) biztosíték arra, hogy a kormányzat és a magáncégek ilyen jellegű machinációiba bepillanthassunk. Ugyanakkor fenntartásai vannak a magánélet feltétlen prioritásával kapcsolatban, és példának állítja a székely falvak nyilvános, közösségi életét, amiben a „privacy” számára nem sok hely marad.

A Villanások egy rendhagyó tudós rendhagyó könyve. Már megjelenése is szokatlan, hiszen tudományos ismeretterjesztő könyvnél legfeleljebb a szöveget közvetlenül alátámasztó illusztrációkra vagy grafikonokra számítunk – ehelyett itt Részegh Botond csíkszeredai festő művészi grafikáival találkozunk. Megismerkedhetünk számos tudománytörténeti érdekességgel Siméon Denis Poissonnak az esküdtszékek megbízhatóságáról, illetve tévedési arányáról írt tanulmányától Albert Einsteinnek Theodor Kaluza szerencsétlen sorsában játszott szerepéig. Bepillantást nyerünk a tudományos kutatás folyamatába, ahogy az adatok vizsgálata nyomán felbukkanó ötletből kétségek és remények közepette, tévedések és intuíció, véletlenek és szívós munka nyomán erdmény születik. Élvezetes anekdotákat olvashatunk Hasan Elahi médiaművészről, akinek utazásai az FBI zaklatását váltották ki, vagy Gary Kanist fegyverkereskedőről, aki megszállott résztvevője a „wheresgeorge.com” címen futó, a bankjegyek útját követő internetes játéknak, és így, ha öntudatlanul is, lényegesen hozzájárult az epidemiológiai kutatásokhoz.

A legszokatlanabb mégis az, hogy a könyv több mint egyharmadát egy történelmi esszéregény adja Dózsa Györgyről, az 1514. évi parasztfelkelés vezéréről. Barabási magyar gyökereihez és erdélyi szülőföldjéhez való ragaszkodásán túl személyes motivációval is indokolja érdeklődését: úgy tűnik, egyik őse nem elhanyagolható szerepet játszott a történelmi eseményekben. A magyar múlt egy fontos villanásának széleskörű forrásfeldolgozáson alapuló elemzése átszövi a könyvet, és alkalmat ad a szerzőnek a jósolhatóság, a szabad akarat és a véletlenek viszonyáról való elmélkedésre. Ahogy látom, a külföld ezt a sajátosan magyar vonatkozású betétet részben megértéssel, részben furcsállva fogadja. A magyar olvasó számára azonban ettől a könyv csak még érdekesebb.

A könyvet Kepes János fordította és a Nyitott Könyvműhely adta ki. Az ő érdemük, hogy néhány héttel az eredeti, angol kiadás után magyarul is megjelenhetett, bár így a lektorálásra nem maradt elég idő. Nem szerencsés például a könyv alcíme: „A jövő kiszámítható”, hiszen a szerző ilyen állítást nem tesz. Az angol alcím szerényebb és pontosabb: „A cselekedeteink mögött rejlő mintázatok” (The Hidden Pattern Behind Everything We Do). A szövegben maradtak hibák, amelyek nem zavarják a megértést, de célszerű a későbbi kiadásokban kijavítani őket.

A Villanások az első népszerűsítő híradás egy teljesen új tudományágról, amit – elég szerencsétlen módon – számítógépes társadalomtudománynak (computational social science) kezdenek nevezni, és ami az óriási, digitális adathalmazok elemzése alapján tanulmányozza az emberek viselkedését és a társadalom működését. A könyv gondolatgazdag, informatív, helyenként vitára sarkall, de végig élvezetes, nemesen szórakoztató. Olvasása után, ha nem is tudjuk kiszámítani a jövőt, jobban látjuk, hogy merre halad a tudomány. (Barabási Albert-László: Villanások – a jövő kiszámítható. Budapest: Nyitott Könyvműhely, 2010, 300 p.)

Kertész János

fizikus, BMGE