2007-től a magyar kutatás, fejlesztés és innováció
a korábbiaknál nagyobb esélyt kapott a fejlődésre: elkezdődött a
strukturális alapok felhasználását koordináló Új Magyarország
Fejlesztési Terv megvalósítása, amely az eredeti elképzelés szerint a
tudomány és kutatás fejlődését 2007 és 2013 között komplex
támogatásban részesíti. Az elért eredmények jelentősen elmaradtak a
várakozásoktól mind a célok, mind a ténylegesen megvalósult
ráfordítások tekintetében.
A Kutatási és Technológiai Innovációs Alap bevétele
az elmúlt két évben meghaladta a várakozást, de felhasználása még nem
tartott lépést a növekedéssel, jóllehet számos új pályázati formát
hirdettek meg. Az OTKÁ-nak csökkenő források álltak rendelkezésre a
teljes kutatói életpályát szem előtt tartó alapkutatási támogatáshoz.
A tudományos munkáról készített nemzetközi
összehasonlító vizsgálatok azt mutatják, hogy az előnytelen pénzügyi
és személyi feltételek ellenére Magyarországon a kutatói szféra jól
teljesít. A versenyképességet meghatározó többi tényező esetében (pl.
innovációs tevékenység intenzitása) komoly a lemaradásunk. Míg az
alapkutatásokat jellemző publikációs tevékenységről megfelelő
adatokkal rendelkezünk, a fejlesztésekről, a vállalati kutatóhálózat
munkájáról alig van adatunk.
A magyar kutatók publikációs teljesítménye
költség-haszon szemléletű összehasonlításban felülmúlja az EU-15
átlagát. A nemzetközi összehasonlításba bevont tudományterületek közül
a fizika, a gyógyszerkutatás, a földtudományok és a kémiai tudományok
szakterületén a publikációs aktivitás és az idézettség is meghaladja a
magyar átlagot.
A nemzetközi elemzések a szabadalmak számát a
fejlesztési teljesítmény egyik legfontosabb mutatójának tekintik, ám
nem önmagukban a szabadalmak, hanem a gazdaságban értékesített
szabadalmak száma lenne a valóban informatív mutató, erre azonban
nincs statisztikai adat. A szabadalmaztatást erősen hátráltatja annak
magas költsége is.
Az Európai Unió kohéziós politikájának kiemelt
célja a régiók fejlesztése. A kutatás-, fejlesztés- és
innovációpolitika esetében ennek fontos eleme a regionális
tudásközpontok kialakítása. E központok létrehozásának meghatározó
elemei a pólusprogramok. A programok finanszírozását biztosító
strukturális alapok fontos célkitűzése a régiók fejlettségének
magasabb szintre hozása, de téves az a nézet, miszerint a helyi
tudáspólusokban közvetlenül megszülethetne a helyi kisvállalkozásokat
fellendítő tudás.
A mai értelemben vett tudomány-társadalom kapcsolat
nem korlátozódik az egyébként rendkívül fontos tudományos
ismeretterjesztésre. A tudás és az ismeret két irányban áramlik: a
tudomány világából kifelé az érdeklődőkhöz és megfordítva. A
tudományos kutatás eredményeit a politika általában nem tudja
közvetlenül hasznosítani a döntés-előkészítés során, holott számos
nagy horderejű kérdésben szüksége van a legfrissebb tudományos tudásra
vagy a kutatók véleményére. Az utóbbi időszakban előtérbe került az a
nézet, hogy a tudománynak a polgárok számára kell hasznot hajtania, és
a nagyszabású kutatási és fejlesztési erőfeszítések hozzájárulnak
jelentős szociális kihívások megoldásához is. Ennek a kívánalomnak a
jegyében alakította ki 2008-ban stratégiai programjait az Akadémia.
A magyar tudomány és azon belül a Magyar Tudományos
Akadémia nem képez zárt rendszert, számtalan szállal kapcsolódik a
hazai és nemzetközi folyamatokhoz. Gondjait önmaga nem képes
megoldani, de az eltelt években jelentős lépéseket tett, hogy – az
egyetemekhez hasonlóan – optimalizálja belső rendszerét. E folyamat
legfontosabb eleme az Akadémiai törvény módosítása volt, amely
korszerűbbé, egyértelművé tette az intézményrendszer irányítását. A
legutóbbi közgyűlés elfogadta az új alapszabályt és ügyrendet, ezt
megfelelő belső utasításrendszer egészítette ki. Ezzel az akadémiai
reform lezárultnak tekinthető. Az MTA saját erőből próbált változtatni
a kutatási eszközök állapotán, forrásokat elkülönítve e célra.
Lendületet kívánt adni a kutatóhálózatnak új, friss, tehetséges
kutatócsoportok létrehozásával és finanszírozásával. Új típusú
kapcsolatokra törekedett az egyetemekkel, és fontos feladatának
tekintette a vállalkozói szférával fennálló kapcsolatok erősítését.
A beszámoló főbb tartalmi súlypontjait a
magyarországi kutatás és fejlesztés nemzetközi helye és megítélése
adja a nemzetközileg elfogadott fogalomrendszerben. Kiemelten
tárgyaljuk az Európai Unió tudománypolitikájában tapasztalható
tendenciákat, és sorra vesszük a magyar tudománypolitika
átalakulásának súlypontjait.
A beszámoló stratégiai fókuszpontjai:
• a hazai kutatások és fejlesztések
intézményrendszerének teljesítménye és hatékonysága, gazdasági és
társadalmi hasznosulása;
• versenyképes kutatási infrastruktúra
megteremtése, működtetése Magyarországon;
• a nemzetközileg versenyképes kutatóállomány
megtartásának kérdései, a kutatói életpálya vonzóvá tétele;
• a közoktatás és felsőoktatás problémái a kutatói
utánpótlás tekintetében, a természettudományi és műszaki szakemberek
súlyos hiánya;
• a kutatás és fejlesztés támogatási rendszerének
hazai elemei: a strukturális alapokból finanszírozott pályázatok, a
Kutatási és Technológiai Innovációs Alap hasznosulása, az alapkutatás
támogatása (OTKA);
• a kutatási és gazdasági szféra innovációs
együttműködésének jellemzői, nehézségei;
• a tudomány és társadalom kapcsolata: az MTA
stratégiai programjai, részvétel a döntés-előkészítő tevékenységben;
• a polgári társadalmat érintő főbb kérdések
figyelembevétele a kutatás és fejlesztés tematikájának kialakítása
során.
A Magyar Tudományos Akadémia szívesen veszi az
észrevételeket és javaslatokat a most tárgyalt országgyűlési
beszámolóhoz vagy a következő beszámoló elkészítéséhez a következő
címen: amagyartudomanyrol@office.mta.hu
|