A Magyar Tudományos Akadémia folyóirata. Alapítva: 1840
 

KEZDŐLAP    ARCHÍVUM    IMPRESSZUM    KERESÉS

 

 A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA ÚJ LEVELEZŐ TAGJAI

X

   

Kedves Olvasóink,

régi szokásunk, hogy az MTA új tagjait – ha csak röviden is – bemutassuk. Reméljük, hogy a Magyar Tudomány néhány kérdésére adott válaszaik legalább vázlatos képet adnak róluk. Az Akadémia most megválasztott tagjai idén a következő kérdéseket kapták:


1. Mit tart a legfontosabbnak, leghasznosabbnak kutatómunkájában,
és mit tart a legérdekesebbnek? Mert e kettő nem mindig közös halmaz…

2. Mit vár saját magától, milyen tudományos eredményt szeretne elérni
tudományos pályafutása során?

3. Kit tart az egyetemes tudománytörténetben példaképének –
nem feltétlenül a saját tudományterületéről –, és miért éppen őt?

4. A tudományosság elkövetkező tíz évének eredményei közül
mi izgatja leginkább a fantáziáját?

 


 

 

CHIKÁN ATTILA (1944)


Gazdaság- és Jogtudományok Osztálya • Szak-terület: vállalat-gazdaságtan, versenyképesség, logisztika • Foglalkozás: egyetemi tanár Budapesti Corvinus Egyetem, Gazdálkodástudományi Kar, Vállalatgazdaságtan Intézet
 


1. Tudományos kutatómunkámban legfontosabbnak a szakmai eredményeknek az oktatásba való bevitelét tartom. Úgy vélem, a tudomány művelése nem öncélú, önfejlődése mellett igen nagy figyelmet kell fordítani arra, hogy eredményei minél gyorsabban és hatékonyabban az emberiség javát tudják szolgálni. Ennek legfőbb csatornái pedig az oktatás különböző formái.

A kérdést más oldalról megközelítve: saját publikált tudományos eredményeim főként a gazdaság reálszférájának működésével kapcsolatosak, ennek mikro- és makrogazdasági, sőt általánosabb társadalomtudományi vonatkozásaival is foglalkoznak. Semmi eget rengetőt nem írtam, de van néhány jelentősebb hatást elért munkám a vállalati versenyképesség, a készletelmélet, a logisztika, illetve a vállalatelméletek területén. Legtöbbre talán a Vállalatgazdaságtan tankönyvemet, illetve a kettős (fogyasztói és tulajdonosi) értékteremtéssel foglalkozó cikkem alapgondolatát tartom, amelynek alaposabb kimunkálása igazából még hátravan. Készletezési eredményeim jobbára csak külföldön keltettek érdeklődést.

2. A folyamatos munka híve vagyok, nincsenek nagy céljaim. Örömmel dolgozom mindig új témán, ezeket az élet, meg a diákjaim érdeklődése hozza. Sokat 

 

profitálok a velük való közvetlen kapcsolatból az egyetemen és főleg a Rajk László Szakkollégiumban.

Van azért két olyan tervem, amelyeknek megvalósulása örömmel töltene el: az egyik a vállalat társadalmi szerepéről szóló összefoglaló munka terjedelmesebb cikk, esetleg kisebb monográfia formájában, a másik a készletek makrogazdasági szerepéről egyedül, illetve társszerzőkkel írt cikkek nyomán egy szintetizáló anyag készítése, szintén társszerzőkkel. Ez világviszonylatban egyedülálló anyag lenne. Érdekel még a versenyképesség és a társadalmi koordinációs mechanizmusok kapcsolata, amelyre a közelmúlt máig megoldatlan válsága számos szempontból új fényt vetett.

3. Abból a szempontból is szerencsés az életem, hogy a gazdaság- és társadalomtudomány igen sok kiemelkedő személyiségével találkoztam, hazaiakkal és külföldiekkel egyaránt.

Közel harminc éve, hogy egy igen nagy nemzetközi konferenciára mentem be az épületbe, s az előcsarnokban több neves közgazdász ült-állt újságírókkal, tévékamerákkal körülvéve. Elmentem mellettük, s bementem egy ülésterembe, ahol egy igen fiatal előadó beszélt − az utolsó sorban pedig ott ült a Nobel-díjas Kenneth Arrow, a valaha élt legnagyobb közgazdászok egyike, s a térdén jegyzetelte a fiatalember mondanivalóját. Nem igényel kommentárt. Életem nagy ajándéka, hogy ezt a jelenetet követően vagy féltucatnyi alkalommal volt módom vele személyesen hosszabb időt eltölteni. Tudományának szintjét nem tudom, de attitűdjét igyekszem megközelíteni.

Hazai környezetből két nagyon különböző tudós személyiség gyakorolt rám hatást, más-más oldalról: Kornai János és Szabó Kálmán. Félreértésektől mentes méltatásukra ezen írás nem alkalmas, de mély tiszteletem kifejezésére talán igen.

4. A gazdaságról való gondolkodás forrásban van napjainkban. Úgy tűnik, hogy részben a gazdasági-társadalmi folyamatok egyre bonyolultabbá válása, részben az, hogy a válságos folyamatokkal sokszor nem tudunk mit kezdeni, összezavarta az elméletek és a valóság viszonyát. Egyre többet tudunk a gazdaságról és a társadalomról, mégis egyre nagyobb sokkok érnek bennünket. Úgy vélem, nagyon fontosak azok a kutatások, amelyek a régi iskolák eredményeit nem indulatból elvetve, hanem rájuk építve új megvilágításba tudják helyezni a társadalom és a gazdaság szerkezeti, irányítási, intézményi kérdéseit.

szűkebb érdeklődési körömet illetően úgy látom, hogy a logisztika egyre inkább az egész üzleti világ szűk keresztmetszetévé válik, több szempontból is. Azt várom, hogy a következő tíz-tizenöt évben olyan forradalom zajlódjék le ezen a területen, mint amit a 70-es, 80-as években a termelésben tapasztaltunk. Ehhez a tudománynak is hozzá kell járulnia.