profitálok a velük való közvetlen kapcsolatból az
egyetemen és főleg a Rajk László Szakkollégiumban.
Van azért két olyan tervem, amelyeknek
megvalósulása örömmel töltene el: az egyik a vállalat társadalmi
szerepéről szóló összefoglaló munka terjedelmesebb cikk, esetleg
kisebb monográfia formájában, a másik a készletek makrogazdasági
szerepéről egyedül, illetve társszerzőkkel írt cikkek nyomán egy
szintetizáló anyag készítése, szintén társszerzőkkel. Ez
világviszonylatban egyedülálló anyag lenne. Érdekel még a
versenyképesség és a társadalmi koordinációs mechanizmusok kapcsolata,
amelyre a közelmúlt máig megoldatlan válsága számos szempontból új
fényt vetett.
3. Abból a szempontból is szerencsés az életem, hogy a
gazdaság- és társadalomtudomány igen sok kiemelkedő személyiségével
találkoztam, hazaiakkal és külföldiekkel egyaránt.
Közel harminc éve, hogy egy igen nagy nemzetközi
konferenciára mentem be az épületbe, s az előcsarnokban több neves
közgazdász ült-állt újságírókkal, tévékamerákkal körülvéve. Elmentem
mellettük, s bementem egy ülésterembe, ahol egy igen fiatal előadó
beszélt − az utolsó sorban pedig ott ült a Nobel-díjas Kenneth Arrow,
a valaha élt legnagyobb közgazdászok egyike, s a térdén jegyzetelte a
fiatalember mondanivalóját. Nem igényel kommentárt. Életem nagy
ajándéka, hogy ezt a jelenetet követően vagy féltucatnyi alkalommal
volt módom vele személyesen hosszabb időt eltölteni. Tudományának
szintjét nem tudom, de attitűdjét igyekszem megközelíteni.
Hazai környezetből két nagyon különböző tudós
személyiség gyakorolt rám hatást, más-más oldalról: Kornai János és
Szabó Kálmán. Félreértésektől mentes méltatásukra ezen írás nem
alkalmas, de mély tiszteletem kifejezésére talán igen.
4. A gazdaságról való gondolkodás forrásban van napjainkban.
Úgy tűnik, hogy részben a gazdasági-társadalmi folyamatok egyre
bonyolultabbá válása, részben az, hogy a válságos folyamatokkal
sokszor nem tudunk mit kezdeni, összezavarta az elméletek és a valóság
viszonyát. Egyre többet tudunk a gazdaságról és a társadalomról, mégis
egyre nagyobb sokkok érnek bennünket. Úgy vélem, nagyon fontosak azok
a kutatások, amelyek a régi iskolák eredményeit nem indulatból
elvetve, hanem rájuk építve új megvilágításba tudják helyezni a
társadalom és a gazdaság szerkezeti, irányítási, intézményi kérdéseit.
szűkebb érdeklődési körömet illetően úgy látom,
hogy a logisztika egyre inkább az egész üzleti világ szűk
keresztmetszetévé válik, több szempontból is. Azt várom, hogy a
következő tíz-tizenöt évben olyan forradalom zajlódjék le ezen a
területen, mint amit a 70-es, 80-as években a termelésben
tapasztaltunk. Ehhez a tudománynak is hozzá kell járulnia.
|