SOLYMOSI LÁSZLÓ (1944)

Filozófiai és Történettudományok Osztálya • Szakterület: középkortörténet • Foglalkozás: egyetemi tanár, Debreceni Egyetem és ELTE Bölcsészettudományi Kar

1. Kutatóként a középkori Magyar Királyság írott forrásaival foglalkozom. A kutatás lehetővé teszi a múlt bizonyos rekonstrukcióját, s a nehezen hozzáférhető források kiadására ösztönöz. A munka nyomán cikkek, tanulmányok, monográfiák születnek, forráskiadványok készülnek. A rekonstrukció új szempontok, források alapján idővel változhat, módosulhat, a forráskiadvány általában maradandóbb értéket képvisel, s jelentősen megkönnyíti mások kutatómunkáját, ami nem kis önzetlenségre vall. Ezért leghasznosabbnak a forráskiadványok készítését tartom. Egyedül, másod- vagy harmadmagammal számos forráskiadványt jelentettem meg. Közülük itt csak arra utalok, hogy az egyetlen, fennmaradt brünni nyomtatványból közzétettem a veszprémi egyház 1515. évi zsinati határozatait, a bolognai kéziratból az esztergomi káptalan jegyzőkönyvét, továbbá másokkal közösen a Dózsa-féle parasztfelkelés teljes forrásanyagát, valamint Veszprém most ősszel megjelent középkori okmánytárát, Érszegi Gézával közös, több évtizedes munkánk eredményét.

A nehezen olvasható, többnyire középkori latin nyelven írott, sokszor hiányos, szakadt oklevelek szövegének megfejtése, megértése, értelmezése és az ez által szerzett ismeretek révén koherens és logikus kép kialakítása jelenti munkámban a legérdekesebb kihívást.

2. A magyarországi középkorkutatás egyik legjelentősebb vállalkozását (Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza. Geographia historica Hungariae tempore stirpis Arpadianae) Györffy György indította útjára. Az volt a célja, hogy a korai középkorban fennállott magyarországi természeti, gazdasági és társadalmi viszonyokról földrajzi szempontból rendszerezett leírást adjon történeti források alapján. Az 1950 őszén megkezdett és néhány évig tartó gyűjtőmunka során néhány segítőtárssal kicédulázta a korszak teljes írott emlékanyagát, mintegy húszezer kiadott és kiadatlan oklevelet, valamint az elbeszélő forrásokat. A nyolcvanezer cédula rendezését, korrigálását és feldolgozását már egyedül végezte.
A hatalmas munkából 1963 és 1998 között négy kötetben negyven megye anyaga jelent meg közel háromezer oldalon, számos térképmelléklettel. Az Árpád-kori Magyarország minden egykori községét, városát és várát felölelő történeti topográfia megyék szerint csoportosítva, alfabetikus sorrendben ismerteti a helységekre vonatkozó adatokat, s rajzolja meg történetüket kialakulásuktól kezdve 1332/37-ig. A kézikönyv, amely a településekre

vonatkozó teljes történeti anyag mellett a tárgyalt megyék történeti fejlődésének vázlatát is tartalmazza, biztos alapot nyújt további gazdaság- és társadalomtörténeti, régészeti, művészettörténeti, néprajzi, egyháztörténeti, nyelvészeti és természeti földrajzi kutatásokhoz. Bár kézikönyvén élete végéig dolgozott, utoljára Pozsony megyével, az V. kötet első megyéjének anyagával foglalkozott, munkáját egyéb vállalásai miatt nem tudta befejezni. De ezzel összefüggésben az sem feledhető, hogy amikor kézikönyve első kötetével akadémiai doktori fokozatot kívánt szerezni, azzal a formális érvvel utasították el kérelmét, hogy munkája nem monográfia. Györffy György évekkel halála előtt tudta és érezte, hogy történeti földrajzát nem fogja befejezni. Ezért kollégáira testálta a még hiányzó megyék anyaggyűjtésének feldolgozását. Nekem Veszprém megye cédulaanyaga jutott.

Legfontosabb célom, hogy elkészítsem Veszprém megye Árpád-kori földrajzát. A doktorképzés mellett ezt a munkát kell mindenek elé helyeznem.

3. Nincsen példaképem. Kiváló tanáraim voltak az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. Sokan hatottak rám, de a legnagyobb hatást Bolla Ilona, Gerics József, Kubinyi András, Kumorovitz L. Bernát, Mezey László gyakorolta rám. Főképp szakmai igényességre, filológiai pontosságra, megbízhatóságra, ténytiszteletre és kritikai megközelítésre tanítottak. Később személyesen megismerkedtem számos kiválósággal: többek között Benda Kálmán, Engel Pál, Fügedi Erik, Györffy György, Jakó Zsigmond, Kosáry Domokos, Mályusz Elemér, Szűcs Jenő történészekkel, Borsa Iván levéltárossal, Major Jenő település- és Bónis György jogtörténésszel, Fehértói Katalin és Kiss Lajos nyelvészekkel. Mindegyiküktől tanulhattam, de egyiküket sem tekintettem példaképnek. Ebben nemcsak az átlagosnál erősebb kritikai érzékem akadályozott meg, hanem az a törekvés is, hogy a magam útját járva bontakoztassam ki képességeimet. Külföldi kutatók esetében a fentieken kívül a személyes kontaktus hiánya, valamint az eltérő körülmények és lehetőségek is számítottak, hogy ne tekintsem őket példaképnek.

4. A nemzetközi és a hazai középkorkutatás infrastruktúrája az informatika felhasználásával óriási változáson ment keresztül. A középkori kiadott és kiadatlan forrásanyag jelentős része a különféle adatbázisok révén könnyen kutathatóvá és áttekinthetővé vált. Borsa Iván kiváló érzékének és kitartó munkájának köszönhetően e téren előbbre tartunk, mint a többi ország. A középkori Magyar Királyság teljes okleveles forrásanyaga mintegy 200 ezer darab levéltári egységből áll. E hatalmas anyagon a Magyar Országos Levéltár két középkori gyűjteménye: a Diplomatikai Levéltár és a Diplomatikai Fényképgyűjtemény mintegy fele-fele arányban osztozik. Az előbbi a Magyar Országos Levéltár középkori okleveleit, az utóbbi pedig a többi magyarországi levéltár, múzeum és kézirattár, valamint a külföldi levéltárak magyarországi vonatkozású forrásanyagának fényképeit öleli fel. A Kárpát-medence középkori története iránt érdeklődő kutató jó két évtizede abban a páratlan helyzetben van, hogy egy helyen, a Magyar Országos Levéltárban eredetiben vagy fényképen tanulmányozhatja a Magyar Királyság középkori okleveleit, miután a digitális adatbázis révén kiválasztotta a témájához illő forrásokat. E kedvező kutatási helyzet az idén tavasszal további lehetőséggel gazdagodott. Az adatbázis kibővült a Diplomatikai Levéltár és néhány intézmény okleveleinek digitális fényképeivel, és ezek az adatbázissal együtt az internet segítségével bárhol és bárki által elérhetővé váltak. Azt szeretném, ha a terveknek megfelelően a Diplomatikai Fényképgyűjtemény többi anyaga minél előbb bekerülne ebbe a rendszerbe. A kívánságlista tetszés szerint bővíthető. Örülnék, ha Györffy György két befejezetlenül maradt vállalkozása: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza és a legrégebbi (11–12. századi) magyarországi és magyar vonatkozású oklevelek kiadása elkészülne.