A nők helyzete a tudományos
életben örökzöld elemzési és vitatéma. Míg a XIX. század derekán
Magyarországon a tudományos- és irodalmi élet szereplőinek színe-java
történetesen azon vitázott egy azóta sokat idézett színikritika1
kapcsán, hogy a nők publikálhatnak-e egyáltalán tudományos
folyóiratokban (és, amennyiben megteszik, elvesztik-e ezzel
nőiességüket?), mára sokkal inkább arra helyeződött a hangsúly, hogy
elismerten méltó helyüket a nők a tudományos életben, kutatóként,
egyetemi tanárként, akadémikusként miként tölthetnék be férfiakkal
egyenlő esélyekkel? A százéves vita lecsengésével a huszadik század
második felére magától értetődővé vált a nők részvétele a
felsőoktatási képzésben, a doktori fokozatok
megszerzésében. Úgy tűnik azonban, hogy a tudományos pálya megnyitása,
a jó szándékú, támogató politikai lépések és a sokszor heroikus egyéni
erőfeszítések ellenére látványosan alulreprezentáltak maradtak a nők a
tudomány igazi, magas presztízsű pozícióiban, és alig jelennek meg a
vezető tudományos testületekben, a tudomány igazi fellegváraiban. A
különbségek mérhetőek a megjelent publikációk, a konferenciákon,
tanácskozásokon előadott előadások száma, elnyert pályázatok,
jutalmak, kitüntetések terén is.2
Az alábbiakban kvantitatív kutatások eredményeinek
áttekintése után azt mutatom be, hogy egy kvalitatív vizsgálat –
nevezetesen a magyar közéletben ismert, tudományos karriert befutott
nőkkel készült interjúk szövegének narratív elemzése – hogyan járulhat
hozzá a nők előmenetelét segítő és akadályozó tényezők megértéséhez.
Az itt közölt elemzés elsősorban a kapcsolatok szerepére irányul.3
Nők a tudományos életben – statisztikák
A nemek társadalmi viszonyát vizsgáló hazai és nemzetközi kutatások
egyöntetűen kimutatják, hogy azokban az országokban, ahol a
patriarchális értékrend szerint megfogalmazott nemi sztereotípiák
erősebbek, és ahol az ehhez kapcsolódó elvárások a lakosság számára
még elfogadható viszonyítási keretként szolgálnak,
ott nagyobb különbség mutatkozik a nők, illetve férfiak között a magas
társadalmi presztízsű vezetői, illetve a hatalmi pozíciók
betöltésében. Így ezekben a társadalmakban a kulturális és a
tudományos élet kulcspozícióiban, a tudás létrehozásának reprezentatív
helyein a pozíció magasságától függően egyre kisebb arányban találunk
nőket.4 Holott – mint azt a Magyar Tudomány
korábbi számaiban, ebben a rovatban megjelent elemzések bemutatták
– képzettségben a nők nemhogy alulmúlnák a férfiakat, de bizonyos
területeken még meg is haladják őket a tudás megszerzésében (Papp –
Groó, 2005; Pető, 2006; Ádám et al., 2007; Sulyok, 2009). Ha a
legfrissebb adatokat nézzük,5 elmondható,
hogy Magyarországon az egyetemet és főiskolát végzettek több mint
fele, 52,6%-a nő. (KSH–SZMM, 2009, 61.). A doktori képzésben – ami a
tudományos kutatói karrier előfeltétele – már érzékelhetően kevesebb
nő vesz részt, de arányuk itt még alig tér el a férfiakétól. 2008-ban
a doktori iskolába iratkozottak 49,9%-a volt nő, 50,1%-a férfi
(KSH–SZMM, 2009, 65.).
A felsőoktatásban ugyanennek az évnek az
összesítése szerint 9866 férfi és 6295 nő dolgozik. Arányuk a
beosztástól függően változik. Magasabb pozíciókban a nők aránya
alacsonyabb. Míg az egyetemi tanárok között a nők aránya mindössze
19,9% (KSH–SZMM, 2009, 73.), a docensek egyharmada, a tanársegédeknek
pedig már közel a fele (49,6%-a) nő. Ezek az arányok az elmúlt években
nem változtak.
A kutatás fejlesztés területén összesített adatok
szerint a szektorban a nők aránya 6%-kal nőtt 1980 óta, 27-ről 33%-ra.
(2008-as adat, KSH–SZMM, 2009, 76.). A kutatásokban azonban a
segédszemélyzet javarésze, 60,5 %-a nő (KSH–SZMM, 2009, 76.).
Legszembeötlőbb a nemek arányában a különbség az
akadémiai tagok között. 2008-ban az Akadémia rendes és levelező
tagjainak mindössze 5,5%-a volt nő. (KSH–SZMM, 2009, 78.).
Megfigyelhető továbbá a nemek arányának jellegzetes különbsége az
egyes tudományterületeken dolgozó kutatók között. A műszaki és a
természettudományok esetében a legnagyobb a különbség (77% a férfiak
aránya 2008-ban). A természettudományos kutatást folytatók között a
nők aránya 2000 óta csökkent néhány százalékkal: 26,5%-ról 22,5%-ra.
Ugyanezen időszak alatt a társadalom- és az orvostudomány területein a
kutatók között valamennyit emelkedett a nők aránya (3, illetve 5
százalékkal). A tudományos fokozattal (doktori) és egyetemi
kandidátusi címmel rendelkezők összesített csoportjában nagyobb
különbség van a két nem között, és az egyes ágazatokban még nagyobb
eltérés mutatkozik. Műszaki tudományok terén 2008-ban a fokozattal
rendelkezőknek mindössze 5,9%-a volt nő, de a képzésben részt vevők és
a kutatók számát tekintve a nemek egyenlőségét mutató
társadalomtudományi berkekben is jelentős az eltérés. A fokozattal
rendelkező társadalomtudósoknak 18,2%-a volt nő 2008-ban (KSH–SZMM,
2009, 79.). Ez az arány 2000 óta nem változott.
Európai Uniós összesített adatok tükrében eltérés
mutatkozik továbbá az egyes tudományterületeken belül a nemek
arányában aszerint is, hogy mennyire költségigényes az adott ágazat. A
legnagyobb kutatási összegek ráfordítását igénylő területeken több a
férfi, a kevésbé költségigényes helyeken pedig több a női kutató
(Palasik – Papp, 2008, 77–82.).
Megállapítható tehát, hogy jellegzetes eltérés van
a tudományos életben a nők és férfiak között, ami presztízs-, hatalmi
és pénzügyi hátrányokat is jelent.
Mi a különbségek oka?
A szociológiai szakirodalom azt, hogy a nők másféle pályát futnak be a
tudományos életben, mint a férfiak, elsősorban a nők biológiai
mivoltából fakadó esélyegyenlőtlenségnek tudja be, nevezetesen a
gyermekvállalás, a családi élet és a munka összeegyeztetésének
nehézségeivel magyarázza (Ádám et al., 2007; Paksi, 2003; Palasik –
Papp, 2008, 79.). Arra azonban a hazai kutatásokban még kevés adat
van, hogy jellemzően mások lennének az eltérő demográfiai helyzetű nők
eredményei, pozíciója a tudományos életben. Vagyis a családi háttér, a
demográfiai tényezők hatásának pontos, adatokkal alátámasztott
elemzése még várat magára. Így nem állíthatjuk, hogy a házas, a
családos, az egy vagy több gyereket nevelő nők kevésbé jól
teljesítenének a szakmájukban. Pályázatok, tanulmányutak elnyerésében
azonban mutatkozik összefüggés a gyerekes, illetve a gyermeket nem
nevelő nők között. (Feltételezhető, hogy bizonyos ösztöndíjakat,
pályázatokat esetleg be sem nyújtanak kisgyermeket nevelő nők –
érdemes lenne a benyújtott és elnyert pályázatok összefüggéseit is
elemezni.) Férfiaknál a pályázatok elnyerését hasonló módon nem
befolyásolja gyermekek megléte (Palasik – Papp, 2008, 79.). Annak a
kimutatása is várat még magára, hogy a családi állapot: a hajadon, a
házas, az elvált, illetve az özvegyi mivolt hogyan befolyásolja a
tudományos karriert. Egy nemzetközi összehasonlító
kutatás adataiból arra következtethetünk, hogy nem egyértelműen
hátrány a család és a gyermek a teljesítményben, sőt úgy tűnik, hogy a
biztos családi háttér előnyt jelenthet egy tudományos karrierben,
elsősorban a férfi kutatók esetében (Palasik – Papp, 2008, 79.).
Az általános üvegplafon elmélet6
szerint a nőknek a munkahelyeken egyrészt nehezebb magas pozíciókat
elérniük, mint a férfiaknak, másrészt minél magasabb beosztásról van
szó, a nők elé annál több akadály hárul a pozíció megszerzésében.
Magasabb társadalmi szinteken az előléptetéseknél, kinevezéseknél
megjelenő nemek szerinti diszkrimináció egyre erősebb (Baxter-Wright,
2000). Valószínűsíthető, hogy alacsonyabb szinteken erősebb a
diszkrimináció, mint a legmagasabb szinteken, és ez a hátrányos
megkülönböztetés több embert érint, mint a legmagasabb vezetői
állásokban. Mégis több figyelem hárul a legmagasabb szintekre, ahol
látványosan kicsi a nők aránya.
A tudományos életben kiemelkedő pozícióban levő nők
helyzetéről egy 27 országot érintő összehasonlító kutatás (Vianello –
Moore, 2000) során azt vizsgálták, hogy a karrierutakban milyen
meghatározó különbségek vannak férfiak és nők között. Jelentős
eltérést találtak az elitpozícióban lévő nők és férfiak végzettsége,
képzettsége, szociális háttere és családi állapota között. Az adatok
azt mutatták, hogy a döntéshozó pozícióban lévő nők magasabb státusú,
privilegizáltabb helyzetben levő és magasabban képzett családból
származtak, mint a megfelelő pozícióban lévő férfiak. A női karrierek
tehát kevésbé egyéni kiugró teljesítményeknek
tekinthetőek ez alapján, és sokkal inkább köszönhetőek már
meglévő, strukturális és kulturális erőforrások hasznosításának. Ezek
a rendelkezésre álló gazdasági, társadalmi és kulturális tőkék segítik
a nőket a csúcsvezetői beosztásokhoz (Vianello – Moore, 2000, 269.).
Kvalitatív módszerek a nemek kutatásában
A hazai szociológiában az utóbbi évtizedekben a kérdőíves
felmérésekhez képest a kvalitatív eljárások
marginális helyzetben voltak.7 A
kvalitatív módszerek egyik eljárását, a narratív szövegelemzést sokkal
inkább pszichológiai vagy kultúrantropológiai vizsgálatok váltják fel.
(László, 2005; Pászka, 2009). A narratív elemzést alkalmazó kutatások
egyik célkitűzése a jelentések, jelentésrétegek feltárása, például
hogy a kutatásban részt vevő személyek számára életük egyes
cselekedetei milyen jelentőséget kapnak8
(Charmaz, 2000, 35.).
Az egyéni tapasztalatokat narratív technikával
megközelítő kutatásban a speciális technikával felvett interjúk
szövegének feldolgozása során olyan társadalmi interakciókra,
folyamatokra és motívumokra bukkanhat a kutató
(illetve feltárhatja azt, hogy mindezek milyen jelentéssel bírnak a
társadalmi cselekvők számára), amelyet a kérdőíves felmérések nem
mutatnak ki. Ennek különösen nagy jelentősége van a diszkriminatív
mechanizmusok feltárásában (Seidman 1994, Huberman-Miles 2002, Pászka
2009). Így előszeretettel fordultak a módszer felé a nők társadalmi
helyzetét vizsgáló, a feminista elméleten alapuló women’s és gender
studies9 irányzatok a nyugati demokráciák
tudományos életében az 1970-es éveket követően. Ez az időszak más
hátrányos helyzetű, kisebbségi helyzetben levő csoport, szubkultúra
helyzetének kvalitatív módszerekre épülő kutatását is hozta.
Vizsgálatuk középpontjában az a kérdés állt, hogy miként
konstruálódnak meg, teremtődnek újjá, illetve változnak meg az egyes
csoportok helyzetét meghatározó hatalmi viszonyok,
és az ezeket igazoló hatalmi diskurzusok.
Narratív elemzés a karrierek kutatásában
A karrierek sajátosságainak vizsgálatához járul hozzá az a
közelmúltban zárult kvalitatív kutatás, amelynek során a tudományos
életben kiemelkedő teljesítményt nyújtó és magas pozícióba került
nőkkel készültek interjúk. A narratív elbeszélésekből a jelen elemzés
azt emeli ki elsősorban, hogy a megkérdezettek milyen jelentőséget
tulajdonítanak a szakmai és egyéb kapcsolatoknak.10
Az interjúk félig strukturált, narratív technikával
kérdezett és tematikus kérdéseket is tartalmazó vázlat alapján
készültek. Az interjúk korábbi elemzése a pályaképek motívumai, a
szakmai előrejutást segítő és hátráltató tényezők elemzése mellett a
női identitás, az emancipációhoz való viszony, a nőkérdés
problematizálása közötti összefüggésekre keresett
választ (Acsády, 1999, 2005). Bár az egyes interjúk elkészülte óta
viszonylag hosszabb idő telt el, a kvalitatív kutatás módszertani
alapkövetelményeit nem sérülnek egy újabb elemzés kapcsán.11
Interjúalanyaim középkorú vagy annál idősebb, jelentős szakmai
sikereket elért, és tudományos életben magas pozíciót betöltő, a
közéletben elismert nők.
Az elemzés során a kognitív hierarchia tétele12
alapján feltételezzük egyes motívumok fontossági sorrendjét az
elbeszélésekben. Az interjúkban a karrier kibontakozásához mobilizált
tényezők közül a szövegben előfordulási helyük és gyakoriságuk alapján
döntő jelentőségűnek bizonyultak a kapcsolati tőkék jellegzetes
fajtái: családi, párkapcsolati, illetve mester–tanítvány, valamint
szellemi/kutatóműhely networkként működő kapcsolatok.
A networkszerű, szakmai, baráti, esetleges
politikai elkötelezettség kapcsán definiálható körök jelentőségét
Magyarországon más kutatások is alátámasztják, az informális szálak
jelentőségét az érdekérvényesítésben az intézményrendszerek merev
hierarchiáiból eredeztetve (Szabó Ildikó, 2000).
A kutatásban részt vevők közül minden interjúalany
karrier-elbeszélésében jelen volt egy támogató (szakmai) közeg:
tanáraik, idősebb kollégáik, komolyabb
szaktekintélyek, akiknek segítségét élvezték pályájuk elején (vagyis
ismert tudósok, művészek, politikusok köre), amelyhez vagy családjuk
révén vagy fiatalkori kapcsolataik, partnerük, illetve házastársuk
révén kapcsolódtak.
„Nagyon nagy szerencsém volt abban, hogy
szuperintelligens emberek mellett élhettem. Ez akár úgy mint férj vagy
szerelem, akár úgy mint munkatárs vagy főnök, akár úgy mint család…”
(14/3)13
Látható, hogy az itt idézett esetekben egy támogató
networkké alakulva összefonódnak a személyes, a szakmai és politikai
szálak.
„Én egy olyan közegben éltem, ami ellenzékinek
nevezett közeg volt a hetvenes-nyolcvanas évek elején, az akkori
férjem révén kerültem be igazából ebbe a társaságba, ahol filozófusok,
szociológusok – ma az SZDSZ vezető politikusai ezek az emberek –, akik
nekem a barátaim lettek a férjem révén, és ez egy nagyon jó közeg
volt, mert ez egy olyan szellemi közeg és társaság, ami engem nagyon
vitt magával, és vitt előre.” (1/1)
„… tőlük kaptam a képzőművészetnek, az íróktól
kaptam az irodalomnak a szeretetét, az ismeretét. Tehát egy olyan
légkörben éltem, ami olyan telített, olyan gyönyörű volt, én annyit
tanultam tőlük, és ők segítettek látni, felismerni a dolgokat.” (8/2)
„Hát nagyon jó gondolkodói körbe kerültem itt is,
tehát, a Műhely, ahova ’88-ban beléptem, az jó volt […] és ez nagyon
jó hatással volt a gondolkodásomra, és aztán a kollégák is, igen tehát
mai napig is […] Az ember mindig tanul, és hát nagyon sok mindenbe
kellett tanulni, ahhoz képest, amit mi tanultunk az egyetemen.” (15/6)
Kiemelkedik a szövegek alapján a mesterek szerepe,
olyan idősebb szaktekintélyek támogatása, akikkel a személyes és
szakmai kapcsolatok esetenként túlnőttek az intézményes képzés
keretein.
„Közben megismerkedtem a későbbi filozófia nagy
generációjának nevezhető tagjaival, akkor voltak már részben végzősök,
és tudományos diákkört alapítottak, amely […] nagy hatást tett azokra,
akik részt vettek benne.” (23/2)
„Még valakit meg kell említenem, akinek sokat
köszönhetek pályám indítását tekintve. H. S. (most már úgyszólván
visszavonult, bár még oktat) akkoriban itt volt a tanszéken, ahova én
kerültem. Ő is természettudományos végzettségű volt […] széleskörű
műveltség, olvasottság jellemezte. Tájékozott volt szintén a […]
filozófia történetében. Ő lett az aspiráns vezetőm. Annyiban sokat
köszönhetek neki, hogy tanácsokat adott, nem próbált beavatkozni az
érdeklődési körömbe.” (23/4)
„Akikre aztán rátaláltam, és ők rám találtak, egy
nagyon nagy hatás volt a Mérei Ferenc. […] A csoportjába jártam két és
fél évig a nyolcvanas évek elején. […] Ebben nekem nagyon nagy
szerencsém volt.” (14/3)
A megkérdezett pályáját segítő személyeknek
tulajdonított jelentőséget mutatja a narrációban a nevek előfordulási
helye, gyakorisága és az érzelmi megnyilvánulások, pozitív értékelő
megjegyzések, jelzők a szövegben. Egy rangos társadalomkutató a
felvett interjú legelején kezdi sorolni a számára szakmailag releváns,
fontosnak vélt tudósokat, kutatókat, intézményvezetőket, akiknek
személyesen sokat köszönhet. Az első oldalon kezdődően, rövid, néhány
bekezdésnyi szövegen keresztül tizennégy nevet sorol fel az illetők
szerepére, szakterületére kitérve.
„Ezek az emberek, akik már akkor is barátaim
voltak, de mára már a többségük nagyon közeli kolléga és jó barát. Egy
fantasztikus közeg.” (1/1–2)
A megkérdezettek fontos referenciaként idézték fel az intézményekhez
vagy személyekhez kötődő szellemi iskolákat, irányzatokat, amelyek
befolyásolták indulásukat, és gondolkodásukra a legnagyobb hatással
voltak. Megfigyelhető volt továbbá a pályakép-konstrukciónál a
tudományos problémával, filozófiai iskolával, kutatási területtel való
azonosulás. Az elbeszélő tehát saját történetének részeként fejt ki
egy-egy tudományos kérdést, amely a felidézett időszakban őt
foglalkoztatta. A tudományos karriereknél megjelenik az intézmények,
adott esetekben tanszékek története, amelyekhez az illető kapcsolódik,
és valamivel ritkábban és kevésbé hangsúlyos módon, de a betöltött
pozíciókban való előmenetel, a tudományos fokozatok megszerzése és a
kinevezések is felidéződnek.
|
|
A kapcsolati tőke egy sajátos fajtájának
tekinthetőek a politikai pártkapcsolatok, amelyek révén bizonyos
karrierek elindultak, illetve felgyorsultak. Különös jelentősége volt
ennek az államszocializmus alatt. Ebben az időszakban ugyanis a
politikai, értelmiségi, gazdasági elithez tartozás elvárt mozzanata
volt a párthoz való lojalitás. Saját – illetve
szüleik – elkötelezettségéről mint pályájukat segítő tényezőről az
interjúalanyok keveset beszélnek, és inkább csak utalások révén válik
sejthetővé a politikai elkötelezettség (vagy sajátja, vagy a szülei
befolyásos pártkapcsolatai az államszocializmus alatt) mint segítő
tényező. Megfigyelésem szerint tehát ha valakit pártkapcsolatok
segítettek a karrierjében,14 az erről nem
szívesen beszél, azok azonban, akik politikussá váltak, a
karriertörténetbe beleszövik azt is, hogyan kerültek közelebbi
kapcsolatba politikai körökkel.
Ha az itt felsorolt mobilizálható kapcsolati
tőkékhez való érzelmi viszonyulást vizsgáljuk, legszembetűnőbb a
magától értetődőség, vagyis az interjúalanyok a lehető
legtermészetesebbnek tekintve, sokszor semleges, deskriptív módon
számolnak be róluk, magát a közeget azonban pozitív jelzőkkel
ábrázolják – mint ahogy az a fentebbi idézetben is látható volt.
Annyiban azonban eltér a kapcsolati tőkék, támogató networkök
felidézése az otthonról kapott szellemi indíttatás, kulturális tőke
felidézésétől, hogy ez utóbbiak nagyon gyakran érzelmekkel teliek, és
az attitűdök közül elsősorban az elismerés, a hála, a pozitív
viszonyulás dominál.
A szülői ház kapcsolataiból az értelmiségi
karrierek esetében sok esetben tudtak szakmailag hasznosítható
kapcsolatokat fenntartani a megkérdezettek a generációs különbségek
ellenére. Ezek még akkor is működtek, ha az elithez tartozó, a
vizsgálatban résztvevő alany más területen futott be, mint amelyben
szüleinek (túlnyomó többségben az apának) magas pozíciója és ebből
eredően magas presztízsű baráti köre volt. A család baráti,
ismeretségi köréhez tartozó emberek így vonatkoztatási pontként
(referenciaszemélyekként), egyfajta modellként is megjelentek.
Amennyiben szóba kerül az
indíttatásnál a családi háttér a pályakép-elbeszélésekben, a
megkérdezettek egy részénél támogató közegként jelent meg, még akkor
is, ha a fentebbi példákhoz hasonlóan előre felhalmozott (anyagi vagy
szimbolikus) javakkal nem tudta segíteni a megkérdezettet. Az
elbeszélésben manifesztálódik az értékek, hasznosítható szimbolikus
tőkék átadása. Legnagyobb jelentősége, úgy tűnik az interjúk alapján,
hogy az otthonról hozott – bourdieu-i értelemben – inkorporált
kulturális tőkének,15 valamint a család
által korábban kötött szálak kiaknázásával a kapcsolatoknak, a
későbbiekben konvertálható társadalmi tőkének van. Pierre Bourdieu
társadalmilag a leghatékonyabb nevelési beruházásnak tartja a
kulturális tőke transzmisszióját a családban. A kulturális tőkéhez
szorosan kapcsolódnak a családból hozott, nem anyagi jellegű, a pálya
során hasznosított értékek: az érzelmi biztonság, a tartás, vagyis
olyan emberi tulajdonságok, amelyek egyértelműen segítették a
megkérdezettet. A családból hozott inkorporált kulturális tőkének
leginkább az értelmiségi karriereknél van jelentősége, hiszen
amellett, hogy szülői modellként igényt közvetített hasonló szellemi
felkészültségre, egyben motivációt is jelentett a legjobb képzések
megszerzésére.
„Első és legfontosabb segítség a szüleimtől jött,
akik nekem nagyon jó nevelést adtak. Anyám a művészetekben, (irodalom,
zene, képzőművészetek)… gondosan művelt bennünket… Apám mérnök volt,
[…] ő a természettudományos műveltségünket fejlesztette. Könyveket
adott nekünk, magyarázott, vitt bennünket múzeumokba és
TIT-előadásokra. […] már nyolcéves koromtól kezdtek nyelveket
taníttatni, ami akkoriban, az 50-es évekről beszélünk, még csak nem is
volt veszélytelen, és főleg sok pénzbe került… Vállalták azt, hogy én
tetszésem szerint válasszam meg az egyetemet is… ami nagy áldozat volt
a szüleimtől, kiskeresetűek lévén, apám ugyanis nem nagyon tudott
előrehaladni, szintén politikai okokból, a mérnöki pályán. Úgyhogy én
a legnagyobb hálával a szüleimnek tartozom mindenekelőtt.” (22/10)
„Nagyon fontos szerintem, és a pályám szempontjából
alapvető jelentősége volt – és abból a szempontból is, hogy sikeresnek
vagyok tekinthető –, hogy az édesapám, aki egy nagyon kiváló ember –
tehát egy kiváló intellektusú, egy morálisan is kiváló ember – ő egész
kislánykoromtól fogva szellemi partnernek tekintett.” (2/3)
„Azt mondom most öreg fejjel, hogy igazából nem is
gyűjtöttem be semmit, hanem mindent csak bevilágítottam. Tehát itt
volt bennem készen…, mintha egy folyosó a lélekben bevilágítódna, és
már abba a folyosóba fölhalmozott kincseket használni lehet… A
családban sokat meséltek nekem.. történetek voltak a családban, egy
nagyon erős méltóságtudat… nagyon sok ambíciót adtak otthonról.”
(14/3)
Ha valamelyik szülő a tudományos pályán elismert
személyiség volt, az interjúalany mozgósítani tudta a szülők
(gyakrabban az apa) szakmai kapcsolatait, ismertségét. Dinasztia
tagjának lenni ambivalens érzéseket vált ki az elbeszélőből. Az azonos
szakmában elért szülői sikerek interpretációja általában érzelmekkel
teli, hiszen sokszor irigység és túlzott elvárások is kísérik az
elismert szülő nyomdokait követő gyerek pályáját.
Az elbeszélések szerint a párhuzamos pályán dolgozó
férj melletti sikerek kivívását – vagyis azt, hogy azonos tudományos
pályán a házastárs nőtagjának egyéni teljesítményeit is elismerjék –
meg tudja nehezíti a szakmai, intézményi, illetve társadalmi közeg. A
türelem és a beletörődés jellemezte leginkább azoknak az
interjúalanyoknak ezzel kapcsolatos attitűdjeit, akik ilyen
nehézségekről számoltak be. Egyszerűen elfogadták azt, hogy nőként
további erőfeszítéseket kell tegyenek ilyen helyzetben, akkor, ha
igényt tartanak arra, hogy teljesítményüket a férjtől függetlenül is
számon tartsák.
„… elkezdtem dolgozni az M. Intézetben, és akkor
ott mindenféle ilyen hivatalnokok és bürokraták elkezdték mondani,
hogy olyat nem lehet, hogy a férj és feleség egy munkahelyen
dolgozzon… Ha két ember dolgozik egy kutatási területen, akkor most
honnan lehet tudni, hogy ki mit csinál… Jó pár évbe beletelt, míg mi
ezt elfogadtattuk mind a ketten. De azt hiszem, hogy ebből a
szempontból nekem mint nőnek nehezebb volt, mert a magyar
társadalomnak ebben az erős hierarchikusságában itt természetes, hogy
egy férfi az tudományos kutatásokkal foglalkozik és produkál, a nő,
mindaddig míg maga is nem bizonyít, eddig egy ilyen tudományos
segéderőként van számon tartva. […] kellett az embernek egy jó pár
munkája, meg előadása, meg egyéni szereplése, ahol kiderül, hogy: ’hát
itt mind a ketten tudnak beszélni, mind a ketten tudnak dolgozni,
gondolkodni’! – és nem arról van szó, hogy a férje megírja a cikket
meg a könyvet és akkor a feleség is melléírja a nevét.” (3/2)
Az élettörténetek konstrukciójának sajátos
mozzanata, hogy a támogató jellegű kapcsolatok mellett a magas
pozíciók, szakmai sikerek elérésének magyarázatában
a megkérdezettek nagy hangsúlyt adtak saját belső tulajdonságaiknak,
adottságaiknak. A pályakép-elbeszélések jellegzetes motívuma volt az
elbeszélőknek önmagukról alkotott pozitív énképe. Sikerüket saját
tulajdonságaiknak, kitartásuknak, akaraterejüknek,
alkalmazkodóképességüknek tulajdonítják. A rátermettség tudata, vagyis
a saját értékek percepciója minden interjúalanyra jellemző volt.16
Tevékenységeikről, eredményeikről is határozottan pozitívan értékelő
elemeket fűznek az elbeszélésbe: „két komoly, nagy visszhangot kiváltó
könyvet írtam.” (2. /1.)
„… amilyen magas posztokat el lehet érni, azokat én
nagyjából elértem akkorra, mikor ezt illik elérni.” (1. /4.)
Az utóbbi megkérdezett pozitívan értékeli azt is,
hogy a külső elvárásoknak tökéletesen megfelelt. A tudományos elitbe
kerülés egyik legfontosabb feltétele ugyanis az alkalmazkodóképesség,
vagyis a bekerülés érdekében az adott közeg
értékrendjének elfogadása, belsővé tétele.
Összegzés
Az interjúk narratív elemzése arra engedett következtetni, hogy a nők
tudományos életben megvalósuló eredményeinek, férfiak teljesítményéhez
mért hátrányuk okának kutatásánál a korábban más kutatások által
középpontba állított családi háttér, a háztartási felelősségek
megosztása mellett más tényezőket is érdemes figyelembe vennünk.17
Nevezetesen a szakmai közegben tapasztalható mechanizmusokat,
megszokottá vált, magától értetődő interakciókat, amelyek bizonyos
diszkriminatív folyamatokat megerősíthetnek, a szakmai életben való
előretörést pedig gyengíthetik.
A szakmai elismertség megszerzését egy interjúalany
sem tartotta könnyűnek. Stratégiáik (vagyis az, hogy saját
rátermettségüket hogyan kamatoztassák) hol explicit, hol implicit
módon jelennek meg az interjúszövegekben. Jellegzetes tényezők a
kapcsolatok kamatoztatása és a „rátermettség” biztos tudatán alapuló
céltudatos építkezés, a kitartó munka.
Az elemzett pályaképek azt mutatták, hogy a
tudományban sikereket elért megkérdezettek saját, egyéni, szakmai
rátermettségük mellett döntő jelentőséget tulajdonítanak a szakmai
kapcsolatoknak az előrejutásban. A megkérdezettek tehát ezeket a
kapcsolatokat, networköket hatékonyan tudták működtetni a szövegek
tanúsága szerint. A támogató szakmai csoport, illetve mesterek
megtalálása és segítségük igénybe vétele mellett továbbá
meghatározónak mutatkozott a támogató, elfogadó családi háttér is. A
megkérdezettek családja minden esetben elismerte, méltányolta az
illető tudományos tevékenységét, és támogatták előrehaladását.
Feltehetőleg ezek nélkül az erős támogató kapcsolatok nélkül csökken a
kiugróan magas tudományos teljesítmény elérésének esélye.
A kapcsolatok és jelentőségük vizsgálatának eddigi
eredményeit jelenleg kidolgozás alatt álló összehasonlító kutatások
fogják majd kiegészíteni, amelyek segítségével láthatóvá válnak majd a
tudományos karrierekben nemek szerint eltérő mintázatok (patternek),
eljárások a kapcsolatok számának alakításában, a kapcsolatok
fenntartásában, és az előrejutás érdekében való hasznosításában.
IRODALOM
Acsády Judit (2008): Der Mythos der
gebannten Emanzipation. In: Kegyes Erika (Hrsg.): Genderbilder aus
Ungarn. Ergebnisse der ungarischen Genderforschung. Verlag Dr. Kovač,
Hamburg
Acsády Judit (2005): Emancipáció és
identitás. Doktori disszertáció. ELTE Szociológiai Intézet, Budapest
Acsády Judit – Erdei Katalin (1999):
Voices of Hungarian Career Women. In: Ten Years After Conference.
Hungarian Sociology Association. Budapest, 26–28 September 1999.
Ádám Szilvia – Győrffy Zs. – Kopp Mária
(2007): A nők helyzete a tudományos pályán: kihívások és lehetőségek.
Magyar Tudomány. 2, 232–242.
WEBCÍM >
Balogh Margit – Palasik Mária (szerk.)
(2010): Nők a tudományban. Napvilág, Budapest
Baxter, Janeen – Wright Erik Olin (2000):
The Glass Ceiling Hypothesis. A Comparative Study of the United
States, Sweden and Australia. Gender and Society. 14, 2, April,
275–294.
Charmaz, Kathy (2000): Grounded Theory:
Objectivist and Constructivist Methods. In: Denzin, Norman K. –
Lincoln, Yvonna S. (eds.): Handbook of Qualitative Research. 2.
Edition. SAGE Publ., London
Huberman, A. M. – Miles, M. B. (2002): The
Qualitative Researcher’s Companion. Sage Publications, London
Fábri Anna (szerk.) (1999): A nő és hivatása. Szemelvények a
magyarországi nőkérdés történetéből. 1777–1865. Kortárs, Budapest,
57–118.
KSH–SZMM (2009): Nők és férfiak
Magyarországon 2008. Központi Statisztikai Hivatal–Szociális és
Munkaügyi Minisztérium, Budapest
László János (2005): A narratív
pszichológiai tartalomelemzés. Magyar Tudomány. 11, 1366–1376.
WEBCÍM >
Palasik Mária – Papp Eszter (eds.) (2008):
Beyond the Glass Ceiling. University Career of Female Academics in
Engineering, Technology and Life Sciences. Synthesis Report. Unicafe.
Budapest
Pászka Imre (2009): Narratív
történetformák a megértő szociológia nézőpontjából. Belvedere
Meridionale–Szegedi Egyetemi Kiadó, Szeged
Papp Eszter – Groó Dóra (2005): A nők
helyzete a magyar tudományban. Magyar Tudomány. 11, 1450.
WEBCÍM >
Pataki Ferenc (2001): Élettörténet és
identitás. Osiris, Bp.
Pető Andrea (2006): Miért marad továbbra
is alacsony a nők aránya a magyar tudományban az EU-csatlakozás után
is? Magyar Tudomány. 8, 1014–1017.
WEBCÍM >
Seidman, Steven (1994): Contested
Knowledges. Social Theory in the Postmodern Era. Blackwell, Oxford
Solt Ottília (1998): Interjúzni muszáj.
In: Solt Ottília: Méltóságot mindenkinek. Összegyűjtött írások. I.
Beszélő, Budapest
Szalai Erzsébet (1998): Az elitek
átváltozása. Második kiadás, Új Mandátum, Budapest
Vianello, Mino – Moore, Gwen (eds.)
(2000): Gendering Elites. Economic and Political Leadership in 27
Industrialised Societies. Macmillan, London European Commission
(2003): Waste of Talents: Turning Private Struggles into a Public
Issue. Report of the European Commission. Brussels
LÁBJEGYZETEK
1 Takáts Éva Tudományos
Gyűjteményben publikált írásából, és az azt követő, 1825-ben indult
vitából szemelvényeket Fábri Anna közölt (Fábri, 1999, 57–118.)
<
2 Lásd például a Palasik
Mária – Papp Eszter által szerkesztett művet (Palasik – Papp, 2008).
Hasonló eredményekre jutottam abban a vizsgálatban, amelynek során a
Szociológiai Társaság kezdeményezésére tudományos teljesítményük
összehasonlításával összesítést végeztünk szociológiai kutatók között
a nők és férfiak jelenlétéről a pályán a Szociológiai Szemlében
megjelent publikációk, tudományos elismerések, díjak, pályázatok
elnyerése, testületekben való tagság stb. összevetésével. Az
összehasonlító elemzés eredménye elhangzott Szociológiai Társaság
ülésén, a Pallas Páholyban 2001-ben.
<
3 Az elemzés alapjául egy
korábbi, 2003-ban lezárult interjús kutatás szolgált (OTKA). Bár az
adatok felvétele óta eltelt néhány év, a motívumok, amelyeket feltár,
nem köthetők olyan aktualitáshoz, amelyek az évek során elévültek
volna. A korábbi elemzést lásd Acsády Judit Emancipáció és identitás
című doktori disszertációjában (2005).
<
4 Néhány a nagy
nemzetközi, összehasonlító vizsgálatok közül: MONEE Report, ENWISE,
GENDERWISE, lásd még például a CEDAW jelentést, ami az egyes
országokban vizsgálja a diszkrimináció mozzanatait. Hazai kiadványok
közül a Szerepváltozások (TÁRKI–SZMM) rendszeresen megjelenő kötetei
tartalmazzák a nők helyzetére vonatkozó kutatások legfrissebb adatait.
<
5 A statisztikai adatok
forrása: KSH–SZMM: Nők és férfiak Magyarországon 2008. (2009)
<
6 Az üvegplafon metafora a
munkahelyi hierarchiákban azt a láthatatlan (felső) határt, küszöböt
jelenti, amely megakadályozza, hogy a nők az ennél a határnál magasabb
pozíciókba lépjenek. Az üvegplafon egy „átlátszó akadály, amely
megakadályozza, hogy a nők továbblépjenek”.
<
7 Jelenleg éppen újra a
kvalitatív módszer felé irányul a figyelem, többen munkálkodnak az
irányzat elfogadtatásán. Az interjús kutatások módszertani
összefoglalását Solt Ottilia írta meg egy híressé vált tanulmányában.
Az interjús módszer elismert alkalmazói például Kemény István, Szalai
Erzsébet, Neményi Mária, Vajda Júlia stb.
<
8 Kathy Charmazt idézve:
„...understanding multiple layers of meanings of their actions”
(„tevékenységük jelentésének több rétegének értelmezése”).
<
9 A hazai szakmai nyelv
egyrészt az angol kifejezéseket használja, illetve magyar
megfelelőiként a nőkutatás, illetve a nemek társadalomtudománya
szerepel.
<
10 Az egyenlőtlenségek
kutatásaihoz hozzájárulhatnak majd az eredmények, ha további, a
tudományos életben dolgozó nőkkel és férfiakkal tervezett interjúkkal
kiegészülve rámutatnak a jellegzetesen nők/férfiak által használt
technikákra, ezek eredményességére, illetve, hogy egyáltalán
léteznek-e nemre jellemző különbségek a kapcsolatokban a tudományos
életben?
<
11 A megállapítások egy
adott időszakra (1999–2003) vonatkoznak. Az interjúk felvétele a
Magyarország Európai Uniós csatlakozását megelőző időszak utolsó
évében zárult, vagyis a megállapítások a rendszerváltás első
évtizedének végére jellemzőek. Feltételezem, hogy a kapcsolati
patternek nem változnak olyan gyorsan, hogy a megállapítások
érvényüket vesztették volna.
<
12 „Az idevágó kutatások
arra is fényt derítettek, hogy a felidézésben sajátos kognitív
hierarchia érvényesül. Az elsődleges és alapvető történés a konkrét és
valóságos esemény fenomenológiai rögzítése. […] Ezek azután […]
általánosult eseménysémákba rendeződnek, majd belesimulnak valamely
életszakasz keretébe.” (Pataki, 2001, 316.)
<
13 Az interjúkból vett
idézetek hivatkozása: a nyilvántartásban szereplő sorszámuk és az
interjú gépelt változatának oldalszáma, ahonnan az idézet származik.
<
14 Az értelmiségi elit
azon tagjait, akik szorosan a pártokhoz kötődnek, Szalai Erzsébet
„pártértelmiséginek” nevezi (Szalai, 1998, 25.). Megfigyeléseim
szerint a szoros pártkötődés, különösen az államszocialista időkben –
mint a szakmai élet előmozdítója – legtöbbször nem szívesen felvállalt
mozzanata az élettörténetnek.
<
15 Bourdieu a kulturális
tőke létezésének három formáját különbözteti meg: inkorporált, belsővé
tett állapotát, tárgyiasult állapotát, valamint intézményesült
állapotát. Az első alatt leginkább tartós készségek meglétét érti.
Azért emeltem ki itt az elemzésben az inkorporált kulturális tőkét,
mert, bár elképzelhető, hogy szerepet játszottak az interjúalanyok
karrierje szempontjából ez utóbbiak is, de legnagyobb hangsúlyt mégis
azokra a családi indíttatásokra helyezték, amelyet legpontosabban a
bourdieu-i fogalom fejez ki.
<
16 Naomi Ellemers
egyetemi tanárok között végzett kutatásában Hollandiában inkább a
férfiakra jellemzőnek találta a magukról alkotott képben a
„rátermettség” motívumot.
<
17 A háztartási – és
gyermekek ellátásával kapcsolatos – felelősségek megosztásának
elemzésénél meg lehetett figyelni azt, hogy a magánéletben ellátandó
feladatok a megkérdezettek beszámolói alapján nem jelentettek akadályt
számukra a szakmai előrejutásban.
<
|
|