BALLA GYÖRGY (1953)

Orvosi Tudományok Osztálya • Szakterület: szabadgyökkutatás, érbetegségek, csecsemő- és gyermekgyógyászat, intenzív neonatológia • Foglalkozás: egyetemi tanár, intézetigazgató

1. A vaszkuláris endotélium nagyszerűsége, az erek betegségei egészen pályám kezdetétől meghatározták gondolataimat, különösen az, amiképpen egy betegségre hajlamos vagy beteg érrendszer milyen drámaian csökkentheti az egyén kibontakozását, genetikai és neveltetési potenciáljának, hasznosságának érvényesülését. Fiatal gyermekgyógyászként szembesültem az újszülöttek szerzett vakságával, ami, a ma már mindenki által ismert retinopatia prematurorum, az éretlen szem ereinek betegsége, és elsősorban oxigéntoxicitás következtében alakul ki. Ugyanakkor az élet másik végén a magyarok népbetegsége, az érelmeszesedés csökkenti az életminőséget, okoz korai halált. Ezek a kérdések eddigi munkám során egyre erősödtek bennem, és sajnos, ma is a tudományos vizsgálódás legfontosabb célpontjai. Arra a kérdésre, hogy mi volt a legérdekesebb kutatási területem, azért nem tudok felelni, mert bennem mindig a fontosság szintjére emelkedtek a feladatok.

Tudományos munkám az érbetegségek összetett patomechanizmusát új elmélettel bővítette, ami ma már a klinikai gyakorlatban hasznosul. Az elsők között igazoltam, hogy a koraszülöttek a McCord–Fridovich-enzimben, a szuperoxid dizmutázban deficiensek (Acta Paediatrica Academiae Scientiarum Hungaricae, 1981), antithrombotikus aktivitásban a koraszülöttek, érett társaikhoz viszonyítva, alacsony értékekkel rendelkeznek (Thromb Haemostasis,1984), a vesetubulusok N-acetil-glükózaminidáz enzimének vizelettel történő fokozott ürítése is az oxigéntoxicitással állhat kapcsolatban (Acta Paediatr Acad Sci. Hung, 1991). Eredményeim arra utaltak, hogy az oxigén és az endothelium viszonya a koraszülöttek érbetegségeiben központi szerepet játszhat (Acta Paediatr. Acad. Sci. Hung., 1986).

Tudományos munkám egyik mérföldköve volt, amikor sikerült élő vascularis endo­the­lium sejtek szigorúan szabályozott vas metabolizmusát zsíroldékony vaskelálóval megkerülni, és az irodalomban elsőként érzékenyíteni őket reaktív oxigéngyökökkel szemben (J Lab Clin Med,1990). Mi lehet a természet legfontosabb hidrofób vaskomplexe? – tettem fel a kérdést. Különös a természetben, hogy éppen az oxigén szállítására specializálódott hemproteinek hemje bizonyult a legagresszívebb szabadgyök-érzékenyítőnek (Lab Invest,1991). A hem hidrofób, tehát az élő sejt lipid kompartmentjaiba jut, szétesik, a vas felszabadul, szabadgyök-láncreakciót katalizálva sejthalált okoz. A plazma jelentős hemkötő képességgel rendelkezik; a hemopexin a szabad hem elleni első védelmi vonal. Maga az albumin is rendelkezik hem specifikus kötőhellyel. Elsőként ismertem fel és igazoltam a hemopexin és a haptoglobin védelmi funkcióját, mivel kötőképességeikkel a szabad hem megjelenését a plazmában gátolják (Proc Natl Acad Sci,1993). 

Mindezek a munkáim vezettek el oda, hogy hozzám kötődik a hem-stressz létezése, a koraszülöttek retinopathiájának, a felnőttek atherosclerosisának kórlefolyását befolyásoló vasculáris jelenség leírása. Az elmélet a vascularis endothelium és a reaktív oxigéngyökök

kapcsolatára épül. Felfedeztem a hem- és oxidatív stresszel szembeni adaptációt, a hemoxigenáz-ferritin-ferroxidáz rendszert, melynek aktiválásával az érbetegségek kialakulása megelőzhető, gátolható (J Biol Chem,1992; J Clin Invest, 1992). Igazoltam, hogy ez az adaptációs rendszer minden szerv sajátja, egyike az általános védelmi reakcióknak, működik a vesében, tüdőben, szívben, és sajnálatos módon a daganatsejtekben is (Blood, 2002; Antiox Redox Signal, 2010). Feltártam a rendszer funkcióját az erek meszesedésének kialakulásában. Széles nemzetközi együttműködése révén a legjelentősebb fertőző betegség, a malária cerebrális formájának pathomechanizmusát elemeztem, ahol a hemoxigenáz egyik termékének, a szénmonoxidnak szerepét tisztáztam (Nature Medicine, 2007). Elsőként vizsgáltam, hogy az ételek érleléséhez használt gombák, és az általuk termelt sziderofórok az erek adaptációs mechanizmusát kedvezően befolyásolják, így e kérdés népegészségügyi, táplálkozástudományi jelentőségűvé vált (Mol Nutr Food Res, 2008).

2. Magamtól azt várom, hogy változatlan motivációval és az eredmények ajándékának mély reményével töltsem a következő éveket, legyenek ezen az úton társaim, és ne pazaroljam az Ő drága idejüket, találjam meg a fontos feladatokat, elvégzésük módját mindannyiunk számára. Természetesen a vasculáris endothelium marad figyelmem középpontjában. Végső cél a koraszülöttvakság, az érelmeszesedés megelőzése maradt. A hemoxigenáz-ferritin rendszer jelenléte alapvető minden sejt életében. Nem ismerünk ferritin mutációt, mert az élettel összeegyeztethetetlen. Ám hogy milyen expressziós spektrummal rendelkezik, még nem tudjuk. Igaz-e, hogy a szélesebb spektrum, a jelentősebb ferroxidáz-aktivitás minden sejt és élőlény esetében előnyös túlélési stratégia, még nem tudjuk. Nem ismerjük még pontosan ezen endogén, protektív, indukálható rendszer alkalmazkodási sebességét. A ferritin transzlációs úton regulálódik, ez meglehetősen gyors, akár egy órán belüli, de van adatunk arra nézve, hogy transzkripciós módon is indukálható. A hemoxigenáz viszont elsősorban gén szinten indukálódik, néhány órás a válaszreakció. Elég-e ez vészhelyzetben, van-e egyéb indukciós lehetőségünk? A filogenezis során a hemoxigenáz promoter génszakasza számos veszteséget szenvedett, mi ennek a jelentősége a humán stressz adaptációra. Úgy érzem, a vakság és az érelmeszesedés elleni harcban ezek a kérdések relevánsak.

3. Életem nagy találkozása Jonas Salk professzor úrral történt, hiszen gyermekként, testvéremmel együtt az Ő vakcinájának hála nem kaptuk meg a poliót. És még mennyi gyermek nem kapta meg, és ma sem! A találkozást tudományos munkám tette lehetővé, habár egészen más volt a terület. A köszönet a polio legyőzéséért mindig bennem volt, és az élet megadta, hogy ezt megtehettem. Salk élete minden ember számára példa. A szerény, alacsony termetű ember hatalmas kutatóbázist teremtett, újabb vakcinákon dolgozott, de ismerte a jelentős tudományos teljesítményeket, módszertani jártassága lenyűgöző volt. Ma, amikor vesztésre állunk a fertőző betegségekkel szemben, hiszen csupán toxinjaink vannak az infektív ágensekkel szemben, Salk formátumú kutatók kellenének. Akik megismerik az ellenségek legapróbb titkait, és az évmilliók alatt létrejött saját védelmi rendszereinkre támaszkodva győzik le őket. Nem akarok semmilyen párhuzamot vonni a mi munkánk és az Ő tevékenysége között, azonban emléke állandóan hat, az általunk felfedezett hemoxigenáz-ferritin rendszert is az évmilliók alkották, sajátunk, bennünk van, indukálhatjuk, támaszkodnunk kell rá.

4. Gyógyító orvosként dolgozva szinte minden tudományos eredményt a betegek szemén keresztül nézek. Jó lenne az emberre szabott orvoslást megvalósítani! Miért van az, hogy ugyanaz a terápia az egyik esetben csodákat művel, a másik esetben pedig csupán a mellékhatásokat látjuk? Ismerjük a humán genomot, az egyre több, az élettel többé-kevésbé összeegyeztethető változatait, a környezeti hatások és ezek viszonyát – és egy kezelés hatását mégis nehéz megjósolnunk. Az evidence based medicine mellett léteznie kell a patient based medicinnek. Drága? Igen, az! Ér annyit, mint egy luxus közlekedési eszköz. Számomra két érték létezik, az egészség és a tudás. Olyan tudományos eredményekre várok, melyek szolgálni fogják az emberek egészségét, hogy a bennük rejlő cso­dák bemutatására legyen elég idejük.