teszünk a továbbiakban észrevételeket, és
fogalmazunk meg konkrét formában is néhány javaslatot.
A.) A nemzeti (köz-) vagyon alkotmányjogi
értelmezése, különös tekintettel ezen belül az állami tulajdon
alanyára, illetőleg a kincstári vagyoni kör fogalmi meghatározására,
összhangban az állam kizárólagos vagyontárgyaival és tevékenységi
köreivel
a. Az új alkotmányban – összhangban az
Alkotmánybíróság ide vonatkozó határozataiban foglaltakkal – mind
rendszertanilag, mind pedig az új alkotmány belső koherenciáját
tekintve egyértelműen meg kell határozni az alkotmányos tulajdoni
formákat. Ennek oka az, hogy a jelenleg hatályos alkotmány szövege a
tulajdoni formák vonatkozásában inkonzisztens, mivel egyaránt beszél
„köztulajdonról” /9. § (1) bek./, „nemzeti vagyonról” /10. § (1) bek./,
„önkormányzatok tulajdonáról”, illetve az „állam kizárólagos
tulajdonáról” /10. § (2) bek./. Teszi pedig mindezt anélkül, hogy
alkotmányos szinten meghatározná ezeknek az alkotmányjogi terminus
technicusoknak tartalmát, tartalmi elemeit.
A fogalmak továbbá át is fedik egymást, hiszen a
jelenleg hatályos alkotmány is úgy fogalmaz, hogy „a Magyar
Köztársaságban az állam tulajdona nemzeti vagyon” /10. § (1)/, azt
sejtetve, vagy sejtetni engedve, mintha a nemzeti vagyon az alkotmány
szintjén azonos lenne az állami tulajdonnal, sőt a 9. § (1)-re
figyelemmel magával a köztulajdonnal is. Világos azonban az, hogy
különös tekintettel a 33/1993/V.28/. AB határozat obiter dictá-jára,
hogy a közvagyon (köztulajdon) tágabb fogalom, mint az állami
tulajdon, tekintettel arra, hogy magában foglalja az önkormányzati
tulajdont is.
Az alkotmányos fogalmi tisztaság megteremtése
érdekében látni kell még azt a fogalmi ellentmondást is, hogy a
jelenleg hatályos alkotmányunk az állam kizárólagos tulajdonának
definiálásánál nem érinti az ún. önkormányzati törzsvagyon fogalmát,
mely kifogásolható, hiszen jogi természetét és társadalmi funkcióját
tekintve e tulajdoni forma alkotmányos értelemben teljes azonosságot
mutat a forgalomképtelen (res extra commercium) állami vagyoni körrel.
Rá kell mutatni továbbá arra az összefüggésre,
miszerint a jelenlegi alkotmány nincs összhangban az államháztartási
törvénnyel, különösen annak a kincstári tulajdonra vonatkozó
rendelkezéseivel (104. szakasz), tekintettel arra, hogy a jelenlegi
alkotmány nem is említi a kincstári tulajdon, illetve kincstári vagyon
fogalmát, melynél fogva nyilvánvaló az ellentmondás fogalmi szinten az
államháztartási törvény és a jelenleg hatályos alkotmány
köztulajdonra, illetve nemzeti vagyonra vonatkozó rendelkezései
között.
b. Az új alkotmánynak választ kell adnia arra, hogy
a kincstári vagyon alkotmányos fogalma mennyiben foglalja magában a
szűk értelemben vett, ún. kizárólagos állami tulajdont – értve alatta
nemcsak a Polgári Törvénykönyv 172. szakaszát, hanem az állam
kizárólagos tevékenységi köreit – lásd itt különösen a koncesszióról
szóló 1991. évi XVI. törvény 1. szakaszát ‒, és mennyiben lép ezen
túl, és foglalja magában a nemzeti- vagy közvagyonnak azt a ma ún.
vállalkozói vagyoni részét.
B.) A nemzeti (kincstári) tulajdon alkotmányos
védelme és annak intézményes, szervezeti garanciái az alkotmányban
a. Szükségesnek tartjuk, hogy az új alkotmány
kimondja, miszerint a Magyar Köztársaságban az állam kincstári
tulajdona a magyar nemzet vagyona. Ez azt jelenti, hogy a jelenlegi
alkotmány egyik leggyengébb pontját az új alkotmány korrigálná, mivel
egyértelműen meghatározná, hogy a kincstári tulajdoni forma mint
alkotmányos védelemben részesülő tulajdonjog alanya a magyar nemzet.
b. Szükségesnek tartjuk továbbá, hogy az új
alkotmány kimondja, hogy a köz vagyonát képező kincstári tulajdon
vonatkozásában a tulajdonosi jogok főszabály szerint általában az
országgyűlést, a parlamentet illetik meg. Utalnunk kell azonban arra,
hogy a kincstári vagyon fogalma pontos meghatározást igényel. Vannak
ugyanis olyan vagyontárgyak, amelyek esetében – nem is annyira elvi,
mint inkább gyakorlati, praktikus megfontolásból – nem indokolt az
azokról való rendelkezés – a tulajdonosi jogok gyakorlása –
országgyűlés hatáskörébe való utalása.
Nemzetközi összevetésben feltétlenül említést
érdemlő körülmény, hogy például Franciaországban minden olyan vagyon,
amely a közvagyon része (domaine public) kizárólag a törvényhozás
útján (par voie législative), tehát törvényhozási aktussal válhat a
privát (magán) szektor részévé.
Feltétlenül szükséges még ehhez hozzáfűzni, hogy az
új alkotmány rögzítse azt, hogy az egyes tulajdonosi jogok gyakorlását
az országgyűlés csak törvényben engedheti át, azzal, hogy garanciális
okokból a nemzeti vagyon alkotmányos védelmének biztosítása érdekében
az alkotmány kimondaná, miszerint a nemzeti vagyont képező állami
kincstári tulajdon feletti rendelkezési jogot és a tulajdonosi
ellenőrzési jogokat az országgyűlés még törvényben sem
szubdelegálhatja.
Ennek a rendelkezésnek doktrinális, alkotmánytani
(alkotmányjogi) indoka az, hogy a nemzeti vagyon feletti rendelkezés
lehetőségét el kell választani a mindenkori kormányzati politikai
ciklustól, mivel demokratikus jogállami berendezkedésünk megköveteli,
hogy maga az alkotmány tartalmazzon alkotmányos korlátot arra nézve,
hogy bármikor bármely kormányzat élve parlamenti többségével, a nemzet
vagyonát rövid távú politikai érdekeinek szolgálatába állíthassa.
C.) Szükségesnek tartjuk továbbá az állam
közhatalmi-közigazgatási funkciójának elválasztását az alkotmány
szintjén az állami-tulajdonosi magángazdálkodói minőségétől. Az új
alkotmány elméleti megalapozásánál figyelembe vehető lehetne az
Alkotmánybíróságnak a gazdasági alkotmányosság témakörével
kapcsolatban kifejtett elvi tétele, miszerint az állam fenti két
funkcióját, különösen az állam gazdasági szerepvállalásával
összefüggésben, élesen és intézményesen (szervezetileg) el kell
választani egymástól.
8. A fentebb megfogalmazott és nyilvánvalóan
részletesebb kifejtést igénylő észrevételek értelemszerűen nem
tarthatnak igényt a teljességre, nem foghatják át az alkotmányozásra
váró valamennyi kérdést. A szerző célja a fenti észrevételek
megtételével, megfogalmazásával az volt, hogy az új alkotmány
koncepcióját kidolgozók és annak szövegét megfogalmazók figyelmét
felhívja néhány kiemelkedő fontosságú, feltétlenül szabályozást
igénylő kérdésre.
Ezenfelül feladatának tartotta a szerző azt, hogy a
felvetett, alkotmányos szabályozást igénylő kérdések megfelelő
színvonalon, a már rendelkezésre álló széleskörű nemzetközi, nem
csupán az ún. reformállamokra („posztszocialista államok”) szorítkozó
tapasztalatainak tekintetbevételével, természetesen nem azok
másolásával, hanem Magyarország társadalmi-politikai berendezkedésének
és gazdasági lehetőségeinek figyelembevételével kerüljenek
szabályozásra a Magyar Köztársaság új alkotmányában.
Kulcsszavak: Amszterdami Szerződés, állami tulajdon, dualista
koncepció, emberi jogok, Maastrichti Szerződés, monista koncepció,
nemzeti vagyon, politikai pártok
|