Amióta a placebo kifejezés bekerült az Akadémiánk
által gondozott Magyar Értelmező Kéziszótár különböző kiadásaiba mint
„gyógyszert utánzó, de hatóanyag nélküli készítmény” (Juhász et
al.,1982), ez a terminus feltűnően gyors karriert futott be. Az orvosi
szaknyelvből az évek folyamán szinte észrevétlenül átkerült a
mindennapi szóhasználatba: ma már nem ritka a placeboindíték vagy a
placebohatás említése a köznapi beszélgetésekben sem, ha valamely
látszólagos okról vagy ha csupán feltételezett, nem valóságos
mozgatórugóról van szó. A köznyelvi újságírás éppen úgy él vele, mint
a rádió vagy a televízió metaforakészlete, de még igen távoli
kulturális területen is találkozunk a használatával. Manapság
hirdetnek hazánkban egy olyan külhoni rockzenekart, amelynek neve
Placebo!
Itt az ideje tehát, hogy lapunk is foglalkozzon ezzel a jelenséggel, a
mögötte álló gyógyítási, orvosi és lélektani tényezőkkel,
mozzanatokkal, belehelyezze ezeket a mai orvostudományi és
pszichológiai gondolkodásba. Összeállításunk hat cikkből áll, ezek
közül az első kettő „találomra” készült: a szerkesztők egyike, Halmos
Tamás, az ismert belorvos, diabetológus tanár és a tapasztalt, széles
körben ismert orvosi szerző, Hárdi István elme-idegorvos tanár
vállalkoztak arra, hogy az általuk ismert orvosi irodalomban pásztázva
közelítsék meg a placebojelenséget. Ezt a rögtönzésszerű szemlét
követi négy szisztematikus áttekintés.
Ebben a négy módszeres elemzésben a témában járatos
orvos, biológus és pszichológus kutatók saját vizsgálataik és az
irodalom ismerete alapján világítják meg a placebokérdés ilyen-olyan
aspektusait. Fenyvesi Tamás belgyógyász, kardiológus professzor
cikkének, Bárdos György biológus-pszichológus egyetemi tanár
tanulmányának éppúgy, mint az egyik szerkesztő, Ádám György
pszichofiziológus professzor dolgozatának tanulsága egybehangzóan az,
hogy a placebohatás valódi, tehát nem csupán látszólagos élettani és
lélektani jelenség, amellyel minden, az emberi egészséget érintő
esemény során számolnunk kell! A hatfős társszerzői gárda legfiatalabb
tagja, Köteles Ferenc PhD, pszichológus kolléga pedig zárócikkében az
emberi evolúció fényében világítja meg a placebojelenséget. Még az
Aaron Antonovsky által
|
|
mintegy harminc esztendeje bevezetett és azóta
népszerűvé vált „szalutogenikus” elvet is kilátásba helyezi
(Antonovsky, 1979, 1987) annak valószínűsítésére, hogy a placebo
hatása az ember „jól-léte” (salus vagy salutatio = „jól-lét”, jólét
vagy üdv) fenntartásának egyik fontos eszköze az öröm, a szeretet és a
humor mellett. Itt tart ma a placebokutatás. Összeállításunkból csupán
egy nagy témacsoport maradt ki: az úgynevezett túlhígításos szerek, a
ma is népszerű homeopátia hatásának témaköre. A ma már mintegy kétszáz
éve forgalomban lévő és mindmáig széles körben alkalmazott, erősen
hígított hatóanyagok a komoly orvosi vélekedés szerint egyértelműen
placebo-szerű hatást fejtenek ki, erről a problémakörről is terveztek
a szerkesztők tanulmány(oka)t. Rák Kálmán debreceni professzortársunk,
a téma kitűnő ismerője vállalkozott volna a kérdés sokoldalú
kifejtésére. Az ő váratlan halála keresztülhúzta terveinket. Örülnünk
kell viszont annak, hogy néhány évvel ezelőtt a mi lapunkban már
jelent meg egy színvonalas tanulmány (Rák, 2003) a témáról e kiváló
szerző tollából. Csak remélni lehet, hogy a szilárd bizonyítékok
gazdagodásával a közeljövőben fény derül e várakozást, anticipációt
kifejező agyi folyamatnak, a placebojelenségnek még rejtett, fel nem
tárt szabályaira és tulajdonságaira.
Kulcsszavak: látszatgyógyítás, placebo, szalutogenikus hatás,
Antonovsky, homeopátia, Rák Kálmán
IRODALOM
Juhász József – Szőke I. – O. Nagy G. –
Kovalovszky M. (szerk.) (1982): Magyar értelmező kéziszótár. Az MTA
Nyelvtudományi Intézete gondozásában. 5. kiadás. Akadémiai, Budapest
Antonovsky, Aaron (1979): Health, Stress
and Coping. Jossey-Bass Publishers, San Francisco
Antonovsky, Aaron (1987): Unraveling the
Mistery of Health—How People Manage Stress and Stay Well. Jossey-Bass
Publishers, San Francisco
Rák Kálmán (2003): Quo vadis medicina?
Magyar Tudomány. 7, 824–834.
WEBCÍM >
|
|