A 2011-es év egyik kiemelt irodalomtörténeti
eseménye Mikes Kelemen halálának 250. évfordulója. Mikes a korai
felvilágosodás egyik első, művészileg leghatásosabb magyarországi
képviselője, s a Törökországi levelek öt idegen nyelvű fordítása és a
lassan gyarapodó nemzetközi szakirodalom révén elválaszthatatlan része
az európai irodalmi örökségnek. A szülőföld elvesztésének
megjelenítésével máig eleven paradigmát teremtett. Az évforduló jó
alkalmat kínál az utóbbi évtizedek Mikes-kutatásaiban elért eredmények
számbavételére, néhány fontosabb probléma jelzésére és az ezek
megoldása érdekében készített tervek bemutatására.
Mikes a xviii. század egyik legtöbbet kutatott
szerzője, de az életmű feltárása a század végétől napjainkig csak
megszorításokkal mondható folyamatosnak. A kutatástörténetben több
megtorpanás tapasztalható, ami erőteljes szelektivitással párosult,
elsősorban a fordítások rovására. A pozitivista irodalomtudomány
filológiájának nagy mulasztása volt a Mikes-kéziratok szövegkritikai
feltáratlansága és kiadatlansága, ugyanekkor évtizedekre zsákutcába
jutott a Leveleskönyv keletkezéstörténetének vitája. A két világháború
közti korszak irodalomtörténészei a Leveleskönyv külföldi mintáinak és
forrásainak feltárására összpontosítottak elsősorban, s a kutatás
„szellemtörténeti” szakasza magával hozta spekulatív elemek
felbukkanását. A fordítások sokáig csak szűk körben váltak ismertté, s
egyetlen kivételtől eltekintve egészen a xx. század második feléig
kéziratban maradtak. Az ezekre vonatkozó tanulmányok gyakran egymásnak
ellentmondó, téves vagy megalapozatlan feltételezéseket közöltek. A
történeti, filológiai, irodalom- és művelődéstörténeti közlemények
szerzőinek figyelmét többször elkerülték az egymás érdeklődésére
számot tartó írások, s a források közlésmódja gyakran mutatja az
addigi szakirodalom hiányos ismeretét. A Mikes-kutatás története sem
mentes a rivalizálástól, egymás munkájának lebecsülésétől, az
indokolatlan szembeállítástól és leértékeléstől. Mindezek
következtében az eredmények nem mindig épültek egymásra; hosszú ideig
nem alakulhatott ki a teljes életművet átfogó, szerves tudományos
folyamat. Ennek lehetősége lényegében csak az 1980-as évek végén
teremtődött meg, a kritikai kiadás utolsó kötetének megjelenésével
(Mikes, 1966–1988).
A Zolnai Béla által kezdeményezett és Hopp Lajos
által megvalósított kritikai kiadás megindulása az 1960-as évek elején
új szakasz kezdetét jelzi. A kiadás előrehaladásával egy időben,
fokozatosan bontakozott ki a hazai és európai gyökerekből táplálkozó,
európai rangú klasszikus prózaíró képe, s megkezdődött a korábbi
időszakból áthagyományozódott értelmezői minták felülvizsgálata. A
kritikai kiadás az utóbbi hatvan év magyar textológiájának kiemelkedő
teljesítménye, s a szövegkritikai jegyzeteknek közvetlenül a főszöveg
alá helyezésével iskolát teremtett. A kiadásban Hopp Lajos megalapozta
az életmű eddigi leghitelesebb olvasatát, s olyan forrásanyagot
bocsátott rendelkezésre, amely nagymértékben megnöveli az ismert
tények számát, új kapcsolatrendszerbe helyezi azokat és elősegíti
további összefüggések felismerését.
A kiadás félidejében, 1978-ban jelent meg a Magyar
Remekírók sorozat Mikes-kötete, benne Hopp Lajos kismonográfia igényű,
a munka addigi tanulságait és korábbi tanulmányainak eredményeit
összegző utószavával. A kiadás lezárását követően Hopp két
monográfiában dolgozta fel Mikes életútjának első szakaszát, írói
pályakezdését (Hopp, 2000) és fordítói munkásságát (Hopp, 2002). Ezek
azonban több éves késéssel, posztumusz láttak napvilágot, s hatásuk
csak napjainkban kezd érvényesülni.
A kritikai kiadásban alkalmazott módszer fő
sajátossága a szemléleti kérdések megközelítése az írói alkotási
folyamat és adaptációs tevékenység szemszögéből, minden elérhető
forrás mozgósításával. A Zolnai Béla és Kelemen József tanácsai,
valamint a nemzetközi gyakorlat figyelembevételével kidolgozott
módszer egyik újdonsága, hogy Hopp belehelyezte a Leveleskönyvet a
társadalom-, irodalom- és eszmetörténeti összefüggésekbe, a kutatás
bázisát kiterjesztette a teljes életműre, s fényt derített Mikes
európai kultúrájának hazai gyökereire. Másik újdonsága, hogy Hopp
megkezdte a Mikes-életmű és II. Rákóczi Ferenc irodalmi munkássága
közti összetett kapcsolatrendszer tisztázását, s az egész életmű
tükrében, az erkölcsi, vallási, politikai, filozófiai és esztétikai
nézetek együttes figyelembevételével vizsgálta Mikes írói világának
alakulását. A harmadik fontos sajátosság, hogy következtetéseinek
tendenciája szerint Hopp nem lezárni akart, hanem problémafelvetésre
ösztönzött; a korábbi eredmények összegzésével, értékelésével új
kérdéseket vetett föl, új utakat jelölt ki a további kutatásnak.
A kritikai kiadás utolsó kötetének megjelenése óta
eltelt, több mint húsz éves időszak fontos eredménye volt az 1990-es
budapesti jubileumi Mikes-konferencia (Hopp et al., 1992). Ezen együtt
adtak elő a Rákóczi- és a Mikes-kutatók, s kialakult a történészek,
irodalom-, művészet- és színháztörténészek, nyelvészek és folkloristák
termékeny eszmecseréje. A tanácskozás bizonyította, hogy csak a
tudományközi együttműködés és új források feltárása vihetik előbbre a
kérdések megoldását. Az ezt követő időszak egyik sajátossága az esszé
és a filológia eszköztárának együttes alkalmazása a
Mikes-szakirodalomban, melynek során gyakran új feltevések és kérdések
fogalmazódnak meg. Az ezekre adott válaszok többnyire csupán kísérleti
jellegűek, azonban így is fontos ösztönzéseket közvetíthetnek a
tisztán történeti és filológiai igényű vizsgálatoknak.
Az 1990-es konferencián nagy figyelmet keltett R.
Várkonyi Ágnes hipotézise, mely szerint Mikes közönségnek, a rodostói
kolónia tagjainak írta, és valószínűleg fel is olvasta leveleit.
Elképzelését időközben több tanulmányban kifejtette, és további
érvekkel igyekezett igazolni (így például R. Várkonyi, 1991). A
Mikes-kutatás érdemben sokáig nem reagált a fölvetésre. Legutóbb Bene
Sándor reflektált rá, miután tanulmányának főszövegében kifejezte
egyetértését a hipotézissel, a kapcsolódó jegyzetben óvatosan úgy
foglalt állást, hogy a levelek „kommunikációs státusa, elsődleges
befogadói kontextusa talán már sosem tisztázható, de mai értelmezésük
során párhuzamosan több eshetőséggel is tanácsos számolni.” (Bene,
2007, 80. jegyzet) Növeli a kérdés súlyát, hogy a levélgyűjtemény
kijelentései egyrészt elhelyezendők az adott társadalmi, kulturális
kontextusban, másrészt forrásul szolgálnak a kontextus
rekonstrukciójához. Ma még nem látjuk világosan, hogyan alakul a
Leveleskönyvben a kitalált valóság és a hitelesség-problematika
kapcsolatrendszere, az írásbeliség–szóbeliség viszonya (vö. Kovács,
2000).
Az új forrásanyag, azon belül az európai
diplomáciai források feltárásának eredményességét jelzik Tóth Ferenc
kutatásai. A nantesi diplomáciai levéltárban Tóth néhány éve
megtalálta a d’Andrezel vicomte hagyatékával kapcsolatos iratanyagot,
benne a konstantinápolyi nagykövet könyveinek 93 tételes jegyzékével
(Tóth, 2008). A jegyzéken két olyan munka is található, melyeket Mikes
lefordított, és további mintegy tíz olyan mű, melyekből merített a
Leveleskönyvben. A forrásközlés nagy jelentőségű, különösen, ha
figyelembe vesszük d’Andrezel Rákóczihoz intézett, korábban publikált
levelét, melyben a nagykövet érdeklődik egy, a fejedelemnek elküldött
könyv kézhezvételéről. Tóth Ferenc feltételezése, mely szerint a
könyvek az azokat megvásárló galatai francia jezsuiták vagy más
rendbeli honfitársaik közvetítésével juthattak el Mikeshez, még
bizonyításra szorul, s elvégzendő a d’Andrezel-féle lista összevetése
a rodostói könyvtár jegyzékével.
A további kutatás feladata lesz Rákóczi és Mikes
írói munkásságának módszeres összevetése. A hagyatékában fennmaradt,
1987-re datált tartalomjegyzék szerint Hopp Lajos tervezett egy, A
Rákóczi-szabadságharc és emigráció kulturális-irodalmi törekvései:
Rákóczi és Mikes című, negyveníves kötetet. Ennek Rákócziról szóló
első részét el is készítette, ez azonban kéziratban maradt. A második
rész tudomásom szerint nem készült el. A tartalomjegyzék és a
kézirattöredék tanúsága szerint Hopp Lajos külön-külön, más-más
szempontok szerint képzelte el a két életmű bemutatását, s ezen belül
csupán alkalomszerűen utalt volna a párhuzamokra és a különbségekre.
Köpeczi Béla A bujdosó Rákóczi című monográfiájában több mint száz
oldal terjedelemben elemzi a fejedelem írói hagyatékát, ám a mikesi
életművet nem vonja be a vizsgálatba. A kötetről írt recenziójában
Hopp utalt ugyan a Rákóczi- és Mikes-kutatások néhány kapcsolódási
lehetőségére, a módszeres összevetés szempontjai azonban
kidolgozatlanok. Az ilyen irányú kutatásokat bizonyosan fellendíti
majd a Vallomások kritikai kiadásának megjelenése.
Bene Sándor említett tanulmányában joggal sürgeti a
„vallásos” és a „politikus” Mikes alakjának összekapcsolását, s fontos
megjegyzéseket tesz Rákóczi és Mikes gondolatvilágának eltéréseiről.
Rákóczi Értekezés a hatalomról című művét a Leveleskönyv
megkerülhetetlen szubtextusaként értelmezi, s feltételezése szerint
Mikesnek ismernie kellett a fejedelemnek ezt az egyszerre archaikus és
modern politikai teológiát közvetítő művét. A tanulmány egyben
aláhúzza a narratológiai megközelítés fontosságát, ami eddig jórészt
hiányzott a Leveleskönyv értelmezőinek eszköztárából. Bene Sándor Ady
és Márai Mikes-képét, emigrációs helyzetértékelését szembesíti a
hagyományos Mikes-értelmezés kliséivel. Miközben választ keres a „Haza
akart-e menni Mikes Rodostóból? És ha igen, miért nem?” kérdésre, a
válaszkeresést összekapcsolja a „menni vagy maradni” ma sokaknak ismét
időszerű problémájával.
A mikesi életmű újabban ösztönző szerepet játszik a
társadalomtudományokban is. Így például az életmód- és
életminőség-vizsgálatok a szociálpszichológiával együtt az életmód új
kihívásaival szembesítik a Leveleskönyvet, s a társadalmi kényszer
elfogadhatóvá és hasznosíthatóvá tételének, az egészség megtartásának
példájaként, életmentő szerepjátékként értelmezik Mikes levélírói
tevékenységét (Bodnár, 2008). Mint Bodnár Ilona kiemeli, Mikes a
levelekkel megteremti a szellemi tevékenység személyes formáját, s
ezzel lényegében szabadságot hoz létre.
A továbbra is megoldatlan textológiai, filológiai
kérdések közül első helyen áll a Leveleskönyv keletkezéstörténete.
Ismeretlen a levelek végső megformálásának ideje, s nem tudjuk
pontosan, mikor, milyen időközökben történt a papírkoncok másolása a
fogalmazványokról. Részben tisztázatlan az is, hogy a külső
körülmények, társadalmi kapcsolatok és érzelmi viszonyok, a levélíró
erkölcsi felfogása, személyes habitusa és aktuális lelki diszpozíciója
hogyan befolyásolták a levélírást, s miként alakult a levelekben
kifejtett személyes reflexió megszületésének és írásos rögzítésének
viszonya. Hiányzik Mikes helyesírásának, írásmódjának az összes mű
kéziratára kiterjedő, alapos elemzése, s a kéziratokban található
későbbi javítások egy részéről nem volt biztosan eldönthető, hogy azok
Mikestől vagy idegen kéztől származnak-e. Nem történt kísérlet annak
megállapítására, hogy a Leveleskönyv kéziratának javításai hogyan
viszonyulnak a fordításkéziratokban található javításokhoz. Arra sincs
magyarázat, hogy a különböző fordításokban Mikes miért kezelte eltérő
módon a bibliai idézeteket.
A Törökországi levelekkel kapcsolatos textológiai
és filológiai kérdések egy részének megoldása a fordításkéziratokban,
illetőleg az ezekkel történő módszeres összevetésben keresendő. Ehhez
mindenekelőtt szükség van a kritikai kiadás köteteiben található
lapalji jegyzetanyag kritikai elemzésére és összehasonlítására a
kéziratokkal. Ezt a munkát nagymértékben megkönnyítheti a Leveleskönyv
kéziratának az MTA Irodalomtudományi Intézetében most tervbe vett
digitális hasonmás kiadása; így könnyebben lesznek összevethetők a
jelenleg négy különböző gyűjteményben őrzött autográf kéziratok.
Több szempontból továbbra is tisztázatlan Mikes
szerepe a nyelv- és stílusújítás folyamatában, s hiányzik Mikes írói
korpuszának teljes szótári feldolgozása. Mikes egyik kimondatlan célja
a nyelvi teljesítmény növelése volt, s irodalmi újszerűsége
nagymértékben összefügg prózájának korához mért nyelvi újdonságával.
Ugyanakkor nem tudjuk pontosan, hogy nyelvfejlesztő törekvése mennyire
volt tudatos a nyelvi norma felé mutató jelenségekben, milyen szerepet
játszott a magyar irodalmi nyelv nyelvi, stílusbeli modernizációjában,
s mivel magyarázható Mikes kortársaiénál kiegyenlítettebb
nyelvhasználata. Hopp Lajos megállapítása, mely szerint feltárásra vár
a mikesi széppróza alakulástörténete a nyelvi, stílusbeli adaptációs
folyamattal együtt, az író összes műveinek együttes tanulmányozása
révén ma is aktuális.
Mikes nyelvéről és stílusáról nem készült az egész
életműre kiterjedő, összefoglaló tanulmány, s nagyrészt tisztázatlan a
Zágon környéki nyelvjárás, a kolozsvári köznyelv és a különböző
francia stílusváltozatok hatásának kérdése. Hiányzik az alapos
nyelvészeti vizsgálat Mikes mondattípusainak meghatározásához, a
mondatszerkesztés sajátosságainak pontosabb körvonalazásához, a gáláns
viselkedésmód és szórakoztatás többrétegű nyelvi kódolásához. Bár a
kritikai kiadás jegyzetanyaga számos esetben hozza a forrásszövegek
megfelelő részleteit, a Törökországi levelek és a szépprózai
átdolgozások esetében indokoltnak látszik egy új, kétnyelvű kritikai
kiadás elkészítése.
Mikes művei értékes tanulságokat tartogatnak az
irodalmi nyelv fejlődéséhez, nyelvi normájának alakulásához,
helyesírási és hangtani téren egyaránt. Segíthetnek az erdélyi nyelvi
norma jellegzetességeinek megállapításában, továbbá annak
tisztázásában, érzékelte-e Mikes a nyelvi normát, s az mennyiben
hatott rá. A már Hopp által felvetett, ma is válaszra váró kérdések
közé tartozik, igazodott-e a székely nyelvjárásból kinövő Mikes egy
másik magyar belső nyelvtípushoz, esetleg más nyelvi eszményhez, s ha
igen, milyen hatása tapasztalható ennek a formai, nyelvtani szerkezeti
és szókészleti norma területén. Külön kérdéskört alkot, hogy Mikes
nyelvi teljesítményének nyelvalakító szerepe csak jelentős késéssel
érvényesült. Nyelvének, stílusának és írásmódjának vizsgálata a
halálát követő időszakban kibontakozó nyelvújító mozgalom szemszögéből
is fontos feladat.
E kérdések megválaszolását nagymértékben
elősegítheti a teljes életmű szó- és kifejezésanyagát feldolgozó
Mikes-szótár. A Magyar Nyelvtörténeti Szótár csupán a Törökországi
levelek szó- és szólásállományát tartalmazza, a szöveghelyesség
tekintetében erősen kifogásolható 1794-es kiadás
|
|
alapján, mai szemmel nézve gyakran pontatlanul, A
magyar nyelv nagyszótárá-nak korpuszában pedig az 1772-es alsó
időhatár miatt Mikes életműve nem szerepel. A Mikes-szótár
elkészítésének gondolatával már Hopp Lajos foglalkozott, s Szathmári
István nem sokkal a kritikai kiadás befejezését követően felhívta a
figyelmet egy ilyen munka jelentőségére, „amely stílusszótár is
lehetne egyben” (Szathmári, 1992, 98.). A szótár megvalósítása az
irodalom- és a nyelvtudománynak egyaránt érdeke, s a két tudományág
átgondolt összefogásával valósítható meg. Kivételes lehetőség, hogy a
munka a teljes életmű kritikai kiadására épülhet. A Mikes-filológia és
-textológia megújítása nem kis mértékben a nyelvészeti
Mikes-kutatásoktól várható. Ezért 2010 elején az írói szótárak legjobb
hazai és nemzetközi példáinak figyelembevételével, nyelvész és
irodalomtörténész kollégák szoros együttműködésével megkezdődtek az
elektronikus Mikes-szótár munkálatai az MTA Irodalomtudományi
Intézetében, OTKA-pályázat keretében. Ez a munka új alapokra helyezi a
Mikes-életmű értelmezését, egyben hozzájárulhat a XVIII. századi
magyar nyelv szótörténeti-etimológiai, alak- és mondattörténeti,
dialektológiai, stilisztikai és irodalmi nyelvi sajátosságainak jobb
megismeréséhez.
A műfaj- és tárgytörténet kérdései közül
tisztázásra vár, hogy Mikes műfajválasztását a francia
levélmintakönyveken, valóságos és fiktív levélgyűjteményeken kívül
motiválták-e a francia levélregény 17. századi előzményei és korai
példái, s a Leveleskönyv – bizonyos megszorításokkal – besorolható-e
ennek a műfaji hagyománynak a környezetébe. Elvégzendő a fiktív
levélgyűjtemény korabeli európai műfaji kontextusának feltárása, s
szükséges a módszeres összevetés a francia levélgyűjtemények és
levelezés-kézikönyvek anyagával.
Az újabb kutatások hívták fel a figyelmet a levél
műfaj egyik megkülönböztető sajátosságára, a félig feltárás és félig
eltakarás módszerére, a hiteles láttatás igényének és a láttatás
szubjektivitásának kettősségére. Bitskey István megfigyelése szerint a
Leveleskönyv jellemző vonása a „líraiság”, a személyesség, azaz a
szubjektum, az írói egyéniség érzelmi állapotának tudatos megmutatása
(Bitskey, 1992). A gyűjtemény e felfogás szerint lényegében Mikes
„lírai önéletrajza”, melynek sajátos hangulati egysége van, s amely
magában foglalja az emigráció érzelmi életének történetét. Fontos
lenne megvizsgálni, milyen egyéni eszközökkel hozta létre Mikes a
saját önarcképét a levelekben, hogyan formálta meg a fiktív címzett
alakját, milyen módon konstruálta meg újra és újra az elbeszélés
tárgyát, s van-e változás mindezekben az évtizedek során. Feltárásra
várnak a levelekben alkalmazott fiktív dialógus, a látszólagos
kölcsönösség megalkotásának technikái, továbbá az, miként kezelte
Mikes a múltat, a jelent és a jövőt, s hogyan módosult a viszonyulása
ezekhez. Továbbra sem hagyhatók figyelmen kívül a levélgyűjtemény
kapcsolódási pontjai a napló, az emlékirat és az esszé műfajával,
mivel e szövegtípusok határai tartalmi és formai jegyek tekintetében –
ugyanúgy, mint Mikesnél – történetileg is gyakran elmosódnak.
A tárgytörténeti kutatásoknak adhatnak feladatot a Leveleskönyv azon
elbeszélései, melyek forrásait eddig nem sikerült azonosítani. Az
antik, középkori és humanista eredetű elbeszélő témák, motívumok
többségének forrását már tisztázta a kutatás, de így is maradt mintegy
húsz történet, melyek forrása ismeretlen vagy bizonytalan. Arra sincs
kielégítő magyarázat, hogy miért adott elő Mikes néhány történetet
kétszer is, különböző részletességgel. Az ismeretlen forrásból
merített elbeszélések egyik része nagyon speciális jellegű, s
szélesebb körű európai elterjedésük és hagyományozódásuk nem
kimutatható. Másfelől több nemzetközi vándortéma változata is
megtalálható közöttük, ezért érdemes lesz bevonni a vizsgálatba a
történeti és összehasonlító elbeszéléskutatás vonatkozó eredményeit. A
források azonosítása révén tovább bővülhet Mikes olvasmányainak köre,
s megismerhetővé válhat a szövegek eredeti kontextusa. Ez új oldalról
világíthatja meg Mikes adaptációs módszerét, fordítói és
levélszerkesztői invencióját, aktuális erkölcsi, világnézeti
mondanivalóját.
A személyiség- és eszmetörténeti problémák
tisztázását elsősorban az nehezíti, hogy kevés közvetlen és megbízható
forrás áll rendelkezésre Mikes életéről. Míg az életút első feléről
készült monográfia az elsődleges adatok hiánya miatt jelentős részben
közvetett forrásokra épül, az életpálya rodostói szakasza módszeresen
feldolgozatlan. Nem tudjuk pontosan, hol, mikor, hogyan és kitől
tanult meg Mikes franciául, s ki volt az a francia tanító, akit
Rákóczi Párizsban tartott apródjai számára. Nyitott kérdés, volt-e
szerepe, s ha igen, milyen, a naplóíró Szathmári Király Ádám
emigrációból való 1717-es távozásának a Leveleskönyv elkezdésében (vö.
Kovács, 2003). A kutatást eddig alig foglalkoztatta a kérdés, hogy
Mikes napi gondok, alkotáslélektani összetevők vagy más okok miatt
fordult-e a levelektől fokozatosan a fordítások felé. A kutatók
többször rámutattak Mikes egyéniségének, gondolatrendszerének
ellentmondásaira, így például a szerénység mögött jelentkező erős
öntudatára, gondviselés-felfogásának és istenhitének változására, a
reális és irreális gondolkodás egymás mellett élésére, a teológiai
determinizmus mellett a racionális magyarázat igényének jelenlétére.
Hopp Lajos feladatkijelölése, mely szerint Mikes gondolkodásmódjának,
társadalmi eszmélkedésének változása, „a változás mibenléte, a
bonyolult és kevéssé vizsgált ideológiai fejlődési folyamat nyomon
kísérése még tüzetes elemző munkát kíván, s a világnézeti összkép
kialakítása az írói életművön belüli összefüggések mélyebb föltárását
és összehasonlító mérlegelését igényli”, ma is időszerű.
Ugyanebbe az irányba mutat a megfigyelés, mely
szerint Mikes irodalmi és erkölcsi szemlélete a Leveleskönyvben jóval
modernebb, mint fordításaiban, s hogy az ún. „rodostói janzenizmus”
nem kezelhető többé egységes képződményként. Részletes elemzést
igényel az epikai diskurzus keretébe illesztett morális reflexiók
rendszere a levelekben, s feltárásra vár Mikes kapcsolata a francia
moralista hagyománnyal és aforisztikával (vö. Franchi, 2007). Nem
ismerjük pontosan erkölcsiségének forrásait és összetevőit, a
gondviseléshit és a cselekvő emberi akarat viszonyáról alkotott
felfogás változását.
A rodostói könyvtár Zolnai Béla rekonstrukciós
kísérlete óta meghatározó helyet foglal el a filológiai és
eszmetörténeti kutatásokban, mivel összeköti az emigráció
franciaországi és törökországi szakaszát, s közös forrásként szolgál
Rákóczi és Mikes irodalmi munkásságának, eszmevilágának vizsgálatához.
Időközben bizonyságot nyert, hogy olyan művek is megvoltak Rodostóban,
amelyek az 1736-os könyvjegyzékben nem találhatók. Külön kérdéskört
alkot az 1717 után Rodostóba jutott könyvek, a lehetséges könyvküldők
és -kölcsönzők problémája. Zolnai rekonstrukciója óta kerültek ugyan
elő bizonyíthatóan vagy nagy valószínűséggel rodostói eredetű könyvek,
a könyvtár sorsáról azonban semmi biztosat nem derített ki a kutatás,
s arra sincs támpontunk, hogy Mikes halála után hova juthatott ez a
könyvanyag. Érdemes lenne újabb kísérletet tenni a rodostói jegyzéken
feltüntetett művek Mikes által is használt példányainak megtalálására.
A jegyzék Zolnai Béla által fel nem ismert tételei közül is nagy
valószínűséggel további címeket lehet azonosítani.
A kritikai kiadást megelőzően a kutatás kevés
figyelmet fordított a Leveleskönyv török szóanyagának magyarázatára.
Hopp Lajos önállóan dolgozta fel ezt a szóanyagot a jegyzetekben, s
Hazai György külön tanulmányt készített a levelek török
vonatkozásairól. Ugyanakkor azóta sem történt meg a kimutatható török
nyelvjárási vonatkozások értékelése, s keveset foglalkoztak a
Leveleskönyv török történeti utalásaival. Mikes törökökről alkotott
képének irodalmi adatait már feldolgozták (Adams, 2002), ám hiányzik
Mikes török kapcsolatainak megnyugtató tisztázása, a történeti szálak
kibogozása és a törökországi életút állomásainak felmérése, szoros
összefüggésben a törökországi kuruc emigráció történetének részletes
megrajzolásával. Ehhez elengedhetetlen lesz a Mikessel kapcsolatos,
általa írt és személyéhez fűződő török oklevelek kiadása, elemzése.
Az irodalomtörténeti és irodalmi Mikes-hagyomány
nyitott kérdései közül első helyen áll a kéziratok Magyarországra
kerülésének módja. Az egyik elképzelés szerint a Leveleskönyv
kéziratát a Szelim nevű travniki basa szolgálatában álló „Mészáros
nevezetű magyar hazánkfia” kapta Rodostóban Horváth Istvántól, s ő
hozta haza és adta át Görög Demeternek, míg a másik, Toldy Ferencre
visszanyúló elképzelés Tóth Ferenc franciaországi emigráns közvetítő
szerepét feltételezi. A kritikai kiadásban Hopp Lajos az első
koncepció mellett foglalt állást. Legújabban Tóth Ferenc foglalkozott
a problémával, aki újonnan feltárt, de csak közvetett adatok
segítségével gyengíteni igyekezett az első változatot, mondván: az a
kritikai kiadás kanonizáló hatásának köszönhetően gyökerezett meg a
szakmai köztudatban (Tóth, 2004).
Nem ismerjük pontosan a Leveleskönyv-kézirat Toldy
Ferenctől Bartakovics Béla egri érsekhez kerülésének módját, s nyitott
kérdés, hogy A Keresztnek királyi útja című fordítás autográf kézirata
a beragasztott negyven rézmetszettel mikor és kinek az adományaként
jutott a dési állami gimnázium könyvtárába. Hopp Lajos körültekintően
tisztázta a Leveleskönyv első kiadásának keletkezési körülményeit,
keveset tudunk azonban a kiadás erdélyi visszhangjáról. Ide tartoznak
Aranka György nem minden részletében ismert Mikes-kutatásai, a
misszilis levelek korai kiadásának elmaradása, valamint a kérdés, hogy
ki lehetett az első, 1762. évi misszilis másolat készítője.
Értékelésre vár az első Mikes-kutatók, így
mindenekelőtt Aranka, Toldy és Abafi Lajos Mikes-képe; a folyamat,
melynek során a romantikus szemléletben összefonódott egymással
Rákóczi és Mikes politikai és irodalmi kultusza, az utóbbi alakja az
önkényuralom idején politikai jelképpé vált, majd a Nyugat-kör íróinál
egy új szerepfelfogás képviselőjévé lépett elő. Jórészt feldolgozatlan
a Leveleskönyv hatása az irodalomra, a képzőművészetre és a zenére,
ezen belül a jelentősebb költők és írók – így például Csokonai,
Kazinczy, Vörösmarty, Ady, Kosztolányi, Tamási, Márai, Sütő –
Mikes-recepciója.
Mindezeket a kutatásokat jelentősen megkönnyítheti
egy korszerű, az irodalmi művek kritikai fogadtatását is dokumentáló
Mikes-bibliográfia. A kritikai kiadás előmunkálatai keretében Hopp
Lajos készített ugyan egy kb. 600 tételes analitikus bibliográfiát,
melynek anyaga nagyrészt beépült a kötetek jegyzeteibe, maga a
bibliográfia azonban nem jelent meg. Az MTA Irodalomtudományi Intézete
és az Eszterházy Károly Főiskola Könyvtára között létrejött
együttműködés keretében készülő új bibliográfia az irodalomtörténeti
és szépirodalmi hagyomány számbavétele mellett kiterjed a
képzőművészeti és a zenei recepcióra, valamint a kultusz adataira is.
A 2011-es Mikes-évfordulóra készülve a kitűzött
kutatási feladatok teljesítése mellett szükségesnek tartom a
köztudatban élő egyoldalú Mikes-kép korrekcióját. Ezért még 2009-ben
komplex programot készítettünk a kor kutatóinak és a társadalom
szélesebb rétegeinek megszólítása érdekében. A 2011 októberében
rendezendő nemzetközi Mikes-konferenciára a fenti témakörökben kértünk
új alapkutatásokra épülő előadásokat. A számos szakterületet képviselő
előadók hat országból érkeznek, s a tanácskozás keretprogramjai nyitva
állnak a szélesebb közönség előtt. Még 2009-ben megjelent a
Leveleskönyv 1794-es kiadása értékes kéziratos bejegyzéseket
tartalmazó példányának hasonmása az egri Líceum Kiadó gondozásában,
míg a teljes életműből a nagyközönségnek összeállított szövegválogatás
megjelenés előtt áll. A levélíró és a fordító alakját bemutató, kettős
kiállítást készítünk elő a budapesti Egyetemi Könyvtár és az Egri
Főegyházmegyei Könyvtár anyagából, továbbá Mikes-honlapot hozunk
létre. Tekintettel arra, hogy Mikes a nyugatnak és keletnek egyaránt
átadható kevés régi klasszikusunk egyike, s a fölvetett kérdések egy
részének megoldása csupán a francia kutatás segítségével remélhető,
tervbe vettük a Leveleskönyv mindeddig hiányzó francia fordításának
elkészítését.
Kulcsszavak: textológia, filológia, nyelv- és stílusújítás, műfaj-
és tárgytörténet, személyiség- és eszmetörténet, hagyomány- és
kultusztörténet
IRODALOM
Adams, Bernard (2002): Mikes and the
Turks. In: Ittzés Gábor – Kiséry András (szerk.): Míves semmiségek.
Elaborate trifles. Tanulmányok Ruttkay Kálmán 80. születésnapjára.
Studies for Kálmán G. Ruttkay on His 80th Birthday. Pázmány Péter
Katolikus Egyetem, Piliscsaba, 428–434.
Bene Sándor (2007): Eljutni Zágonba. Holmi. 19, 5, 531–571.
Bitskey István (1992): Mikes Kelemen és a
magyar emlékírók. In: Hopp Lajos – Pintér M. Zs. – Tüskés G. (szerk.):
Irodalom, történelem, folklór. Mikes Kelemen születésének 300.
évfordulójára. A budapesti Mikes-konferencián elhang-zott előadások.
Ethnica Alapítvány, Debrecen 67–70.
Bodnár Ilona (2008): A szeretet egészsége
– az egészség szeretete. Az idő jól elöltésének módja Mikes Kelemen
szerint. Mentálhigiéné és Pszichoszomatika. 9, 4, 349–365.
Franchi, Cinzia (2007): Európai utas,
Erdély szerelmese. In: Szegedy-Maszák Mihály (főszerk.), Jankovits
László – Orlovszky Géza (szerk.): A magyar irodalom történetei. A
kezdetektől 1800-ig. Gondolat, Budapest, 579–588.
Hopp Lajos (2000): Mikes Kelemen. Életút
és írói pályakezdet. Szerk. Tüskés Gábor. Universitas, Budapest
Hopp Lajos (2002): A fordító Mikes Kelemen. Szerk. Tüskés Gábor.
Universitas, Budapest
Hopp Lajos – Pintér M. Zs. – Tüskés G.
(szerk.): (1992): Irodalom, történelem, folklór. Mikes Kelemen
születésének 300. évfordulójára. A budapesti Mikes-konferencián
elhangzott előadások. Ethnica Alapítvány, Debrecen
Kovács Sándor Iván (2000): Mikes Kelemen
(1690–1761). In: Kovács Sándor Iván (szerk.): Szöveggyűjtemény a régi
magyar irodalomból. II. Barokk és késő-barokk rokokó. Osiris,
Budapest, 582–593.
Kovács Sándor Iván (2003): Hopp Lajos:
Mikes Kelemen. Életút és írói pályakezdet. Szerk. Tüskés Gábor. Bp.,
2000. [recenzió] Irodalomismeret. 13, 2, 72–75.
Mikes Kelemen (1966–1988): Összes művei.
I–VI. Szerk., s. a. r. Hopp Lajos. Akadémiai, Budapest
R. Várkonyi Ágnes (1991): Az ismeretlen
Mikes. Liget. 4, 57–70.
Szathmári István (1992): Mikes és irodalmi
nyelvünk. In: Hopp Lajos – Pintér M. Zs. – Tüskés G. (szerk.):
Irodalom, történelem, folklór. Mikes Kelemen születésének 300.
évfordulójára. A budapesti Mikes-konferencián elhangzott előadások.
Ethnica Alapítvány, Debrecen 93–97.
Tóth Ferenc (2004): Adalékok Mikes Kelemen
Törökországi levelek című művének kézirattörténetéhez.
Irodalomtörténeti Közlemények. 108, 559–567.
Tóth Ferenc (2008): „Habent sua fata
libelli”. D’Andrezel vicomte könyvei és Mikes Kelemen. Vasi Szemle.
62, 760–773.
|
|