Budapest – két századfordulón

A könyv egy szellemes ötlet szülötte: a 19. és 20. század fordulóján a magyar főváros páratlan fejlődés színtere volt, Európa számottevő városai közé emelkedett, joggal nevezték világvárosnak számos érdekes publikációban (melyek közül kiemelkedő kedvencem, John Lukacs Budapest 1900 című könyve, meglep, hogy nem szerepel a jelen könyv bibliográfiájában), – s felmerült a kérdés: és a 20–21. század fordulója? Szárnyal-e Budapest? Hol áll a mai európai városrangsorban? Világvárosnak – globális nagyvárosnak – minősíthető-e? E kérdés eredetileg egy OTKA-pályázatban fogalmazódott meg, melyet Keresztély Krisztina vezetett; e sokszerzős könyv, melynek szerkesztésében Barta Györgyi és Sipos András vállalta az oroszlánrészt, e pályázati jelentés továbbfejlesztése. Érdekes, hogy a belső címlapon s a Bevezetőben „világváros” szerepel – vajon mit fejez ki az idézőjel? A szerkesztők bizonytalanok, hogy Budapest világváros-e?

Sokszerzős műnél óhatatlan, hogy az egyes fejezetek nem azonos színvonalúak és felfogásúak. Nem is kerülhet mindenről szó: nem monográfiát tartunk kezünkben, hanem a világvárosi létet vizsgáló tanulmánysorozatot. Az előző századforduló előnyben van – már tudjuk, merre haladt a város a 20. század során, számos jól dokumentált történelmi tanulmánnyal rendelkezünk: a jelenről kevés az átfogó szintézis, a jövő pedig eléggé labilis, sok városfejlődési tényező változik. Kiforrottabb tehát a képünk a száz év előtti Budapest közép-európai vagy európai szerepéről, mint a jelenlegi Budapest globális funkcióiról. Az bizonyos, hogy mind a szakmai közvélemény, mind a nagyközönség igényelte s remélte a magyar főváros világvárossá fejlődését („világváros” alatt nemzetközi nagyvárost értve ). A 19. és 20. század fordulóján fontos ösztönzés volt a versengés Béccsel, s célkitűzés a közvetítő szerep a Balkán s Nyugat-Európa között. A magyar főváros urbanisztikai fejlesztése a legmodernebb európai koncepciót követte, roppant következetességgel építkezve évtizedeken keresztül. (Két kitűnő tanulmány ad átfogó jellemzést Budapest nagytérségi szerepéről: Beluszky Pálé és Földi Zsuzsáé). Az előző századfordulón Budapest gyorsan erősödő, kiemelkedő szerepet játszott a közép-európai térségben; jelentőségében Bécs után következett; Prága nemzetközi kapcsolatai korlátozottak voltak, s a Kárpát-medencében különösen nem volt a magyar fővárosnak riválisa. Ugyanakkor gazdasági-kulturális kapcsolatai alig lépték át az Osztrák–Magyar Monarchia határát, Európáét különösen nem. A mai magyar főváros már sok versenytárssal találkozik régiójában, erős globalizációs hatások érik, interkontinentális hálózatok része, ha nem is az első vagy második sorban; tagja a globális nagyvárosi régiók

hálózatának, így sokkal szerteágazóbbak földrajzi értelemben is kapcsolatai a Monarchia Budapestjénél. Ismét felcsillant a remény, hogy a város fontos közvetítő lesz Délkelet- és Nyugat- Európa között; közvetlenül a rendszerváltozás után, az 1970-es–80-as évek gazdasági reformjainak köszönhetően tőkevonzó szerepe kiemelkedő volt közép-európai versenytársaihoz viszonyítva. Ez átmenetinek bizonyult, s jelentős erőfeszítéseket igényel a globális nagyvárosi – világvárosi – szerep betöltése. Gyengíti a magyar főváros helyzetét a modern urbanisztikai koncepció hiánya, s a közösségi beruházások alacsony színvonala. Közvéleménykutatások szerint a nemzetközi szerep a fővárosi polgárokat kevéssé érdekli, a város élhetősége az elsőrendű szempontjuk.

A kötet szakmai erősségei a gazdasági és a várospolitikai fejezetek (Barta Györgyi, Gál Zoltán, Szabó Julianna és Keresztély Krisztina tanulmányai különösen jó színvonalúak) – a társadalmi változások elemzése azonban nem kielégítő. Katus László tanulmánya az előző századforduló Budapestjéről inkább történelmi demográfia és etnikai szerkezetvizsgálat, a jelen századforduló vizsgálata pedig a külföldiek budapesti jelenlétére korlátozódik. Ez kétségkívül fontos jellemzője a globalizációs hatásoknak, de a társadalmi szerkezet jelentős változásainak elemzését erősen hiányolom.

Végezetül felhívnám a figyelmet, hogy Budapest világváros; agglomerációjával, régiójával együtt az. A nagyvárosi funkciók működése nem áll meg a közigazgatási határainál. A 21. század eleji világgazdaságot működtető hálózatok sokkal inkább formálódnaka globális városrégiók kapcsolatrendszerében , mint nemzetállamok együttműködésében. A budapesti nagyvárosi régió még nem fejlődött ki, s a várospolitika ezzel vajmi keveset törődött. A nagyvárosi régió más szerkezetű s szervezetű, mint az egyközpontú nagyvárosi agglomeráció. A budapesti nagyvárosi régióban funkcionálisan összekapcsolt, különböző méretű, szerepű települések élnek együtt – s az összehangolást igazgatási, településtervezési, közösségi közlekedési és más közszolgálati szerveződések biztosítják. E téren már rengeteg tervezet született, számos európai példából tanulhatnánk – de a hegyek vajúdása eddig még egeret sem produkált… Talán egy újabb kötetnek lehetne ez a témája

Végül megdicsérem a kiadót a gondos szerkesztésért – a könyv szép, a címlap pedig igazi trouvaille, telitalálat. (Barta Györgyi – Keresztély Krisztina – Sipos András szerkesztők: A világváros Budapest két századfordulón.. Budapest: Napvilág Kiadó, 2010, 373 p.)

Enyedi György

az MTA rendes tagja