Az egészség és a környezet kapcsolatával foglalkozó
környezet-egészségtan tantárgyai és szakkönyvei tematikájukat tekintve
ritka kivétellel a kóros környezeti tényezők emberi egészségre
gyakorolt hatásaira szorítkoznak. Így a környezetegészség tudománya
elsősorban a humán ökológia és a közegészségügy szakterületeivel
ölelkezik, és általában nem bontja ki ezt az összetett
viszonyrendszert a maga teljes valóságában.
A közelmúlt nemzetközi és hazai környezeti
katasztrófái minden jövőnkért aggódó, felelősen gondolkodó
embertársunkat rádöbbentettek arra, hogy az emberi tragédiákon és
veszélyeztetettségen túlmenően komolyan foglalkoznunk kell az állat-
és növényvilágot érintő környezeti károkkal és azok megelőzésével is.
A környezettudomány tehát nem lehet kizárólag humán diszciplína.
Ugyanakkor azt is szükséges felismernünk, hogy környezetünk felől
nemcsak negatív hatások, hanem pozitív impulzusok is naponta érik
bolygónk összes élőlényét, embert, állatot és növényt egyaránt. Ha
mérlegre tesszük a kedvező és kedvezőtlen jelenségeket, egyértelmű,
hogy az élővilág létezését és újrateremtődését segítő építő folyamatok
túlsúlyban vannak a destruktív elemekkel szemben, ami az élet
fennmaradásának a záloga. Környezet és egészség viszonylatába tehát az
egész élővilágot érintő külvilági ártalmak mellett, az egészséges
állapotot folyamatosan lehetővé tevő környezeti feltételrendszert is
mindig bele kell értenünk.
A Magyar Tudományos Akadémia Környezet és Egészség
Bizottsága 1984-es megalapítása óta e vizsgált viszonyrendszer
széleskörű értelmezése alapján tevékenykedik. Nem is lehetne másképp,
hiszen ez az interdiszciplináris testület az Akadémia három
osztályának (Biológiai-, Orvosi- és Agrárosztály) közös célkitűzéseit
valósítja meg a kérdésben, amit a bizottság speciális személyi
összetétele tesz lehetővé. Így az elmúlt évek rendszeres bizottsági
ülésein és nyílt szimpóziumain a humán megbetegedésekben szerepet
játszó környezeti tényezők tárgyalása mellett az állatorvos-tudomány
és az agrárium aktuális ökológiai problémái is rendszeresen
megvitatásra kerültek, gyakori esetben konkrét javaslatokat téve az
illetékes hatóságoknak. De a patológiás faktorokon túl a testület
mindig nagy figyelmet fordított a fiziológiás külvilági hatásokra
(például termálvizekre), melyek nélkül egészséges élet és megfelelő
életminőség nem tartható fenn, és a kóros állapotok megelőzése sem
lehetséges.
A komplexitásnak e nem titkolt szándéka vezetett
bennünket a testület 2010. májusi, Az élővilág állapota és egészségünk
címmel Vácrátóton rendezett ülése kapcsán a tematika összeállításakor.
A genius loci által megérintve az előadások az emberi egészség és a
környezet interaktív együtthatásának széles spektrumát fogták át az
ökoszisztémák fontosságától, azok modellezésétől a már filozofikus
kérdéseket felvető környezetantropológiai megközelítésig. Az élénk
vitát és sok hozzászólást kiváltó ülés előadásai arra indítottak
bennünket, hogy az elhangzottakat dolgozatok formájában is rögzítsük,
melyeket a jelen lapszám további tanulmányai tárnak az olvasó elé.
Az Ökoszisztéma-szolgáltatások és egészségünk című
dolgozat felhívja a figyelmünket arra, hogy az ember életminősége az
élete során felhasznált ökoszisztéma-szolgáltatásoktól jelentősen
függ. Sajnálatos módon a környezetátalakító tevékenység következtében
ezen szolgáltatások sokfélesége, vagyis a biodiverzitás a deklarált
nemzetközi erőfeszítések ellenére rohamosan csökken. A biodiverzitás
2010-es világéve jó alkalmat jelentett arra, hogy az emberiség
élővilággal való harmóniájának helyreállítására végre hatékony lépések
történjenek, mely befektetések hosszú távon egyértelműen megtérülnek
majd gazdasági szempontból is.
A természeti környezet, vagyis az ökoszisztémák
természetközeliségének jellemzésére szolgáló
|
|
természeti tőkeindex jelentőségével foglalkozik a
következő tanulmány. A hazai MÉTA-adatbázison alapuló index a minél
természetesebb, eredeti állapotában megőrzött élőhelyek területét
(mennyiségét) és természetes minőségét veszi figyelembe. A numerikus
index segítségével az egyes területek és az ottani élővilág állapota
áttekinthető, és tájhasználati döntéseknél felhasználható.
Ember és természet viszonyának újragondolása is
szükséges az egészséget széles tömegben veszélyeztető parlagfű elleni
sikeres küzdelemhez. Ez derül ki abból a közölt terepkísérletből, mely
a gyomnövény elterjedésében a talajfelszín bolygatásával,
földmegmunkálással járó szántóföldi növénytermesztés kulcsszerepét
támasztotta alá. Hazánkban a parlagfű elterjedéséhez a rendszerváltást
követően a tulajdonviszonyokban és művelési módokban bekövetkező
változások, így az átgondolatlan környezetátalakító tevékenység is
jelentősen hozzájárult.
Az embert naponta érő környezeti tényezők közül
kiemelkedő jelentőségűek a pszichés hatások. Az egyén a környezet
elvárásait és saját céljait igyekszik megismert képességeivel
összhangba hozni, ami a kompetenciájának optimalizálására irányuló
folyamatos törekvést vonja maga után. Az új magatartási válaszokat
kiváltó stresszhelyzetek az alarm vagy vészreakció, és a problémával
való megbirkózás (coping) következtében egyértelműen pozitívak,
kórossá akkor válnak, ha nem vagyunk képesek az új helyzetet kezelni
(tanult tehetetlenség), vagy ha az ellenállás kimerülési reakciót von
maga után. A témával foglalkozó tanulmány a környezet és az ember
pszichés viszonyát játékelméleti modellel, ábrán szemlélteti.
Az állatok közelsége speciális pszichés hatást
jelent az emberre. Domesztikálódási képessége és szociális kötődése
révén az állatok közül kiemelkedik a kutya, mely a társállat
prototípusa lett, és a szoros emocionális kapcsolatnak ma már a
fiziológiai mechanizmusait is kezdjük megismerni. Az evvel a témával
foglalkozó dolgozat bemutatja a társállattartás egészségmegőrző
szerepét, ami a stresszoldáson, a szociális izoláció csökkentésén és a
személyiségformáló hatáson egyaránt alapul. Az elsősorban kutyákkal
történő állatasszisztált terápia, fogyatékosok és viselkedési zavarban
szenvedők esetében jelentős javulást eredményezhet, de a szerző
felhívja a figyelmet az ezen a téren rendelkezésre álló kevés
evidence-based kísérletre és adatra, valamint a kutatások metodikai
buktatóira.
A tematikus blokk záródolgozata a
környezetantropológia, a kultúrfilozófia és a vallástudomány közös
területeire kalauzol el bennünket. A születés és elmúlás egymást
feltételező körkörösségét szimbolizáló „élet kerekét” szembeállítja a
természeti forrásokat elhasználó, és a környezetet folyamatosan
szennyező gazdasági-civilizációs folyamatokkal. A
környezetantropológia jelenségeit a természet, társadalom, technológia
és tudás által alkotott 4T-modellben helyezi el és értelmezi, valamint
érinti a transzcendenciával reprezentált ötödik T kérdését is. Az
emberiség egymást követő korszakainak paradigmáit és környezetképeit
is meghatározta a természet, a társadalom, a technológia vagy a tudás
dominanciája. Szerteágazó és elgondolkodtató tanulmánya végén a szerző
a fenntarthatóság és folytathatóság kritériumának a 4T közötti
harmonikus együttműködést jelöli meg. Ez a megközelítés az ember és
környezete vonatkozásában a cselekvés és a remény útját jelöli ki
számunkra, melyek az összefonódó tanulmányok vezérgondolatát képezik.
Kulcsszavak: környezet és egészség viszonya, komplex értelmezés,
MTA Környezet és Egészség Bizottsága, 2010-es vácrátóti ülés
|
|