Bevezetés

„A biodiverzitás az élet… A biodiverzitás a mi életünk.”¹ Ezen a címen hirdette meg az ENSZ 2010-ben a Biológiai Sokféleség Világévét. Ennek a címnek a súlyát az ökoszisztéma-szolgáltatások koncepciójának tükrében tudjuk igazán értelmezni. Ökoszisztéma-szolgáltatásnak nevezzük az élővilág azon javait, szolgáltatásait, melyeket az ember élete során közvetlenül vagy közvetve felhasznál. Életminőségünk – melynek legfontosabb komponense az egészség – az ökoszisztémák állapotától függ. Az élő rendszerek pusztulásáról és ezzel kapcsolatosan az ökoszisztéma-szolgáltatások leromlásáról számolt be 2005-ben a UNEP által koordinált Millenniumi Ökoszisztéma Értékelés programja (Millennium Ecosystem Assessment,² részletesen lásd Török, 2009). A probléma kezelése érdekében a Biológiai Sokféleség Egyezmény részes felei (összesen 193 ország) 2002-ben vállalták, hogy a biodiverzitás csökkenését 2010-re lassítani fogják, az Európai Unió vállalása ennél ambiciózusabb volt, mivel a csökkenés megállításáról szólt. Ma már globális és európai szinten is elismerik, hogy ezt a célt nem sikerült teljesíteni, sőt helyenként a terhelés még fokozódott.

Az élővilág globális állapotáról szóló friss elemzés (Secretariat CBD, 2010) valószínűsíti a biológiai sokféleség további elszegényedését, és ezzel számos alapvető ökoszisztéma-szolgáltatás kerülhet veszélybe. Felhívja a figyelmet arra, hogy az ökoszisztémák már megközelítettek egyes billenőpontokat, melyek egy másik, kevésbé produktív állapotba való átbillenést jelentenek, ahonnan igen nehéz vagy lehetetlen a visszatérés. Az egyik ilyen billenőpont a felszíni vizek tápanyagterhelése, mely algavirágzáshoz és halpusztuláshoz vezet. A tanulmány gyászos képet fest az élővilág állapotáról, az eddigi erőfeszítések kudarcairól, és felhívja a figyelmet arra, hogy a biodiverzitás pusztulását és a klímaváltozást azonos súllyal és rendszerben kell kezelni: az élővilág megőrzésére tett erőfeszítések egyben az ökoszisztémák szénmegkötő képességét is segíthetik.

Számos tudós a 21. század legnagyobb kihívásának tekinti az emberiség élővilággal való harmonikus kapcsolatának helyreállítását. Becslések szerint a biodiverzitás-csökkenés az emberiség biztonságos életlehetőségeinek zónáját jelentősen túlhaladta, nagyobb mértékben, mint a klímaváltozás vagy a nitrogénterhelés (Rockstöm, 2009). Gazdaságközpontú korunk azonban kevéssé érzékeny erre az üzenetre. A biodiverzitás és ökoszisztémák gazdasági jelentőségének felmérése várhatóan eljuttatja majd ezt a fontos üzenetet (The Economics of Ecosystems and Biodiversity, TEEB³). Sok esetben az élővilág megőrzése érdekében vállalt befektetések százszorosan megtérülnek: az erdők kivágásából vagy állapotuk leromlásából származó éves veszteség elérheti a 2–4,5 trillió dollárt, miközben 45 milliárd dollár befektetéssel ez megakadályozható lenne. Akkor van lehetőségünk a folyamatokat megfordítani, ha a természeti tőkét is beépítjük a döntéshozás folyamatába.

Globális és európai szinten is újabb célokat fogalmaztak meg a 2010-et követő időszakra. A Biológiai Sokféleség Egyezmény 2010. évi őszi találkozóján remélhetőleg a részes felek elfogadják azokat a javaslatokat, melyek a természeti tőke hatékony és megőrző felhasználását támogatják. A szakemberek kendőzetlenül hívják fel a figyelmet arra, hogy mohóságunk visszaszorításával, sokszor láthatatlan összefüggések sorozatán keresztül segíthetjük az ökoszisztéma-szolgáltatások megőrzését (Secretariat CBD, 2010). Például húsfogyasztásunk csökkentésével vagy a víz- és energiapocsékolás visszaszorításával is lassíthatjuk a szolgáltatások pusztulását. Fontos a káros támogatási rendszerek megszüntetése, az életminőség GDP-n túli értékelése is.

A tervezett intézkedések hatékonyságát nagyban segítheti a tudományos eredmények döntésekben való felhasználásának javítása, melyre az ENSZ által megalapított kormányközi biodiverzitás és ökoszisztéma-szolgáltatás platform nyújt globális biztosítékot (Intergovernmental Science-policy Platform on Biodiversity and Ecosystem Services – IPBES⁴).

Az Európai Unió is újabb célt tűzött ki a tagállamok számára, látván a 2010-es cél sikertelenségét. 2020-ra valóban meg kell állítani a biodiverzitás csökkentését és az ökoszisztéma-szolgáltatások leromlását, és ezeket a lehető legjobban helyre kell állítani, valamint hozzá kell járulni ezen célok globális megvalósításához (EEA, 2010).

Az ökoszisztéma-szolgáltatások pusztulásával az egészséget támogató szolgáltatások is veszélyben vannak. A Millenniumi Ökoszisztéma Értékelés megmutatta, hogy az egészségmegőrzés terén elért modern fejlesztéseket az ökoszisztéma-szolgáltatások sérülése veszélyezteti, mert az alapvető szolgáltatások 60%-át már tönkretettük, vagy jelentős terhelés alatt vannak. Ennek az egészségre gyakorolt hatásai már érezhetők, elsősorban a világ szegény rétegei körében: veszélyes ivóvíz, légszennyezés, nehézfémmérgezés, növekedő betegséggyakoriság stb. A környezet-egészség-gazdaság rendszerben az egészségügynek nem elég kizárólag a technikai fejlesztésekre összpontosítania, hanem alkalmaznia kell a változó világ összefüggéseiről feltárt tudást. A döntéshozóknak fel kell ismerniük a valódi összefüggéseket az életbevágó ökoszisztéma-szolgáltatások és az emberi egészség és jólét között, és a törvényhozás segítségével elismerniük és megőrizniük ezeket az értékeket.

A biodiverzitás és egészségünk összefüggései

A biodiverzitás vagy biológiai sokféleség az élőlények különböző szintű változatosságát jelenti a fajokon belül, fajok között és az ökoszisztémák szintjén egyaránt (CBD⁵). Osvaldo Sala és munkatársai szerint (2009) a biodiverzitás négy alapvető módon befolyásolja az emberi egészséget (1. ábra). Az ökoszisztémák és egyes elemeik

• kielégítik alapvető életszükségleteinket, mint az élelmiszer, a tiszta levegő és víz;

• a biológiai kontroll segítségével gátolják a betegségek terjedését;

• gyógyszeralapanyagokkal látnak el, melyek segítségünkre vannak a betegségek megelőzésében és gyógyításában;

• végül a mentális egészségünk megőrzéséhez járulnak hozzá a rekreációs és terápiás lehetőségek biztosításával.

A szerzők is elismerik, hogy az egyes elemek között átfedés van (pl. ökoszisztéma-szolgáltatásnak tekinthető mind a négy elem), de az elkülönítésük és kapcsolataik megjelenítése segítheti az összefüggések feltárását. Az életminőséget nemcsak a fizikai és mentális egészség, hanem a szociális jólét is befolyásolja. A gyógyszeralapanyagok és genetikai készletek a növény- és állatvilágból származó hatóanyagokat jelentik, melyeket akár eredeti alapanyagként vagy kivonatként gyógyászati célra használunk. A biodiverzitás csökkenése sokszor a betegségek terjedésének erősödéséhez vezet, mert a vektorszervezeteknek biológiai kontrollt jelentő fajok eltűnhetnek. A sokféleség csökkenésével a mentális egészséghez és rekreációhoz szükséges környezet sérül.

Jelenlegi és jövőbeli táplálékunk alapja a biodiverzitás. Minden ehető faj, a gyűjtött, vadászott vagy akár intenzíven termesztett, tenyésztett faj is az ökoszisztémák részeként fordul elő, így hozamát a többi faj viselkedése is befolyásolja. Alapvető, hogy a biodiverzitás-élelmiszer-egészség összefüggéseit megértsük. A biológiai sokféleség biztosítja az élelmiszer-alapanyagok sokféleségét. A hagyományos fajták eltűnésével szűkült a tápanyagok változatossága is, ez az elszegényedés súlyos hiánybetegségeket idézhet elő az ásványi anyagok, vitaminok vagy nyomelemek tekintetében (Sala et al., 2009). Az ehető fajok sokfélesége védettséget biztosíthat a változó klíma vagy újabb betegségekkel szemben. A kevés terménytípusra alapozott fogyasztásnak katasztrofális következményei lehetnek, ha például a szinte egyetlen fogyasztott fajt kórokozó támadja, mint ez a 19. századi írországi burgonyavész esetében történt.

Bizonyos termények előállításához elengedhetetlenek a természetben előforduló fajok: erre a legismertebb példa a beporzó rovarok szerepe. A világ növényi terményeinek 75%-a, köztük a gyógyszerként hasznosított fajok beporzása valamilyen állati közreműködéssel történik (EEA, 2010). Az élelmiszerellátás változatossága és az egészség között közvetett összefüggés is fennáll. Az egyre intenzívebb és nagyobb területen folyó termelés élőhelypusztítással jár, ami visszahat a termesztett fajok produkciójára, így tápanyag-ellátottságunkra és egészségünkre is. Az intenzív kultúrákban használt növényvédőszerek veszélyeztetik az egészséget: kimutatták az emberi termékenység ezek túlzott használatából adódó csökkenését (Colborn et al., 1996).

Az állatok által terjesztett fertőző betegségek gyakoriságának megemelkedéséről számol be Bruce Wilcox és Duane Gubler (2005). A probléma komplex megközelítést igényel. A demográfiai és szociális viszonyoktól a tájhasználattal és felszínborítással összefüggő ökológiai változókig sok tényező kölcsönhatása teszi nehézzé a betegségek terjedésének előrejelzését. Ugyanakkor az tudható, hogy az ember környezetátalakító tevékenysége a kiváltó ok. A tájhasználat-változás és a vadászat következtében a nagyragadozók eltűnése például eredményezheti egy vektor- vagy gazdaszervezet felszaporodását, és ez hozzájárulhat egy humán betegség fertőzésének eredményességéhez.

A biodiverzitás és a betegségek bonyolult kapcsolatára jó példa a vírusos agyvelőgyulladás előfordulása és az Európában élő sárganyakú erdei egér (Apodemus flavicollis) populációsűrűsége közötti összefüggés (Dobson et al., 2006). A kullancsok különböző fejlődési állapotainak (lárva, nimfa) kell egy időben táplálkozniuk egy sárganyakú egéren ahhoz, hogy a fertőzés az egyik kullancsról a másikra kerüljön. Ha az egérpopuláció nagy, akkor kicsi az esélye annak, hogy azonos időben két kullancs táplálkozzon egy egyeden, így a fertőzés átadása ritka, és a kórokozó nem marad fenn. Ha pedig az egérpopuláció nagyon alacsony, nincs elég fertőző kullancs a betegség fennmaradásához. Így a kórokozó fennmaradását az egérpopuláció szabályozza, csak a közepes populációméret esetében jelentős a fertőzés. Ugyanakkor egy másik szabályozó is befolyásolja a fertőzőképességet: a kifejlett kullancsok nem csípik meg az egereket, ezért nagytestű emlősök (általában szarvas) jelenlétére van szükség, hogy a kullancspopuláció fennmaradjon, de a szarvasról a vírus nem terjed az emberre. Ha a szarvaspopuláció nagy, a betegség ritka, mert a kullancsok a szarvasokon táplálkoznak,

és a vírus kiürül a rendszerből. Így e gazdaállatok viszonylagos egyedsűrűsége befolyásolja a emberek fertőzésének valószínűségét. Ez esetben bizonyított, hogy a gazdagabb biodiverzitás és a fajok jelentős populációja kedvez az emberi egészségnek.

Köztudomású, hogy az élővilág szolgáltatja a gyógyszerhatóanyagok legnagyobb részét, és ez a fejlett szintetikus technológia ellenére bizonyára a jövőben is így lesz. Elsősorban az antibiotikumok terén szinte kizárólagos a természetes eredet (Plotkin, 2000). A talaj élővilága a legnagyobb, még kiaknázatlan területe a jövő hatóanyagainak, különösen az antibiotikum-rezisztens törzsekkel szembeni védekezés forrásait találhatjuk majd itt (Turbé et al., 2010), amire már számos példa is van (Ceylan et al., 2008). Egy teáskanálnyi kerti talaj több ezer fajt tartalmazhat, melyek identifikációjára a mai technológia alkalmassá vált, illetve folyamatosan fejlődik. A talajmikroorganizmusok genetikai készletét folyamatosan tesztelik új gyógyszeralapanyagok felfedezése érdekében (Turbé et al., 2010). A nyugati kultúrában ismét feltámadt az igény a hagyományos, természetes alapú gyógykészítmények, gyógynövények iránt, piacuk növekszik. Előkerültek a régi népi gyógyászati praktikák, az etnobotanika virágzásnak indult (lásd például Journal of Ethnopharmacology⁶). A Kárpát-medencei etnobotanikai gyűjtések során közel négyszáz gyógynövényfajt találtak.⁷ Nem mindegy tehát, hogy az ezek alapját biztosító biológiai sokféleség állapota milyen, mennyire tudja ezt a szolgáltatást kielégíteni.

A fizikai egészségünk mellett a mentális egészségünk is szoros kapcsolatban áll a környezetünkben előforduló élővilággal. A kapcsolat elismerése korszakonként eltérő lehet, és összefügg a közgondolkodással és értékrendszerrel. Akár elismerjük ezt az összefüggést, akár nem, a zöldterület, és annak gazdagsága jelentős hatással van mentális egészségünkre (Fuller et al., 2007). A pszichés állapotunkra ható ökoszisztéma-szolgáltatást többnyire a kulturális szolgáltatások körébe sorolják. Ennek vannak esztétikai, rekreációs vagy turisztikai, kulturális inspirációs (művészeti, tervezési), spirituális és kognitív vonatkozásai (EEA, 2010). Mindezek hatással vannak lelki egészségünkre, mint azt a városi zöldfelületek tekintetében kimutatták (Fuller et al., 2007). Urbanizálódó világunkban ezeknek a zöld szigeteknek egyre nagyobb a jelentőségük, és a mérhető, kedvező hatások segíthetnek a biodiverzitás jelentőségének felismerésében, a jobb döntéshozásban. Bizonyítható, hogy például a kórház ablakából látható zöldfelület gyorsítja a gyógyulást, csökkenti a fájdalomérzetet (Fuller, et al. 2007). Interjúk alapján szignifikáns pozitív összefüggést találtak a zöldfelület fajgazdagsága és a szellemi fáradtságból való felépülés lehetősége, valamint a személyes kötődés erőssége között (2. ábra). Ez az elemzés is mutatja, hogy a városi lakosság sincs teljes mértékben elválasztva a biológiai sokféleségtől, és annak minősége közvetlen hatással van az egészségre.

Az egyes javak és szolgáltatások, melyeket az élővilág biztosít számunkra, bonyolult, sok részében nem ismert összefüggésben és csereviszonyban állnak egymással. Az egyik jelentősebb kihasználása gyengítheti a másik szolgáltatás minőségét. A természetes állapottól a közel-természetes, az extenzív és intenzív tájhasználaton keresztül a városi ökoszisztémákig képezhető gradiens mentén kezdetben a teljes szolgáltatás mennyisége nő, majd csökken. A típusok a gradiens mentén különbözően változnak: az ökoszisztémák szabályozó funkciója (például erózióvédelem) folyamatosan csökken; az ellátó szolgáltatás (pl. táp- és rostanyag) a tájhasználat intenzitásával nő, de egy szint felett gyorsan csökken; a kulturális szolgáltatás rekreációs része az alacsony intenzitású tájhasználat esetében a maximális, míg az esztétikai, spirituális része folyamatosan csökken (Braat et al., 2009). Mivel az emberi egészség bizonyos mértékig minden szolgáltatástípussal összefügg, fontos, hogy felismerjük azokat a csereviszonyokat, melyek mentén a szűkebb és tágabb környezetünk élővilágának használata során saját egészségünket befolyásoljuk.

A természeti környezet változása kockáztathatja egészségünket. Az algavirágzások mérgezéshez vezethetnek, a klímaváltozás és a szélsőséges időjárási események számos egészségkárosító következménnyel járnak. Új fertőző betegségek jelentkeznek, melyek összefüggésbe hozhatók a tájhasználat változásával. Az Európai Környezeti Ügynökség legutóbbi elemzése szerint (EEA, 2010) az ökoszisztéma-szolgáltatások többségének állapota vagy összességében romlott Európában az utóbbi tíz évben, vagy egyes régiókban javult, másutt romlott. Számolnunk kell ennek egészségügyi következményeivel.

Mit tehetünk?

Az ENSZ 2000-ben a Millenniumi Fejlesztési Célok megfogalmazásával kinyilvánította a biológiai sokféleség megőrzésének és az emberi egészség és életminőség összeegyeztetésének szükségességét. Ennek ellenére e két ágazatot többnyire elkülönülten kezelik. Több szinten és számos kezdeményezés keretében tesznek kísérletet, hogy az összefüggéseket feltárják. Említést érdemel a GEO-csoport (Group on Earth Observations⁸), amely az egészségügyi szakemberekkel együttműködve globális környezeti információs rendszerekkel támogatott, felhasználóbarát adathozzáférés biztosításán fáradozik. Az átfogó adatbázisok segítik a megelőzést, az előrejelzést, a kutatást, az egészségügyi ellátás tervezését és szolgáltatását, valamint a nyilvánosság riasztását.

A GEO-csoport távérzékelés felhasználásával keresi a biodiverzitás és az emberi egészség összefüggéseit, például a következő fókusztémákban:

• a biodiverzitás csökkenése és a víz-, illetve vektorfüggő betegségek terjedése;

• az erdőirtás, az urbanizáció és a mezőgazdasági tevékenység következtében történő élőhelyvesztés és a fertőző betegségek terjedésének megnövekedett gyakorisága;

• biológiai invázió és a fertőző betegségek terjedése;

• a főemlősök egészsége és az élőhelyek pusztítása, valamint a biodiverzitás csökkenésének hatása a főemlős/ember betegség-átmenetekre.

Az Európai Unió is megfogalmazta a biológiai sokféleséggel összefüggő, a következő periódusra vonatkozó vízióját: „Az Európai Unió 2050-re megőrzi, értékeli és megfelelőképpen helyreállítja a biodiverzitást és annak ökoszisztéma-szolgáltatásait (a természeti tőkét) egyrészt annak belső értékéért, másrészt az emberi életminőséghez és a gazdasági fejlődéshez való hozzájárulásáért úgy, hogy elkerülje a biodiverzitás csökkenéséből adódó katasztrófákat.”

Ha jobban megértjük, hogyan függenek össze a környezeti változók és az emberi viselkedés a betegségek terjedésével és keletkezésével, nagyobb eséllyel tudunk jó döntéseket hozni azok csökkentésére, esetleg megakadályozására. El kell mozdulni a redukcionista, lineáris egészség-összefüggés modelltől egy holisztikusabb felé, amelyben az emberek környezetében egymást erősítő hatások kialakításáért fáradozunk (EEA SOER, 2010).

Ilona Kickbush (2003) szerint a közegészségügy harmadik forradalmát éljük, amikor az egészséget az életminőség kulcsfontosságú elemeként ismerjük fel. E forradalomban a biológiai sokféleség egészségünk megőrzésében nyújtott szolgáltatásai nem mellőzhetők.
 

Kulcsszavak: billenőpontok, biodiverzitás-csökkenés, életminőség, fertőző betegségek, klímaváltozás
 

IRODALOM

Braat, Léon C. – Siepel, H. – Bijlsma, R. J. (2009): Ecosystem Services as Conceptual Framework for LTSER Projects. LTER Europe – The Next Generation of Ecosystem Research. A Guide through European Long-Term Ecological Research Networks, Sites and Processes. Report of GOCE-CT-2003-505298 ALTER-Net NoE WPI3-2009-03

Ceylan, Ozgur – Okmen, G. – Ugur, A. (2008): Isolation of Soil Streptomyces as Source Antibiotics-active against Antibiotic-resistant Bacteria. EurAsain Journal of BioSciences. 2, 73–82. • WEBCÍM >

Colborn, Theo – Dumanoski, D. – Myers. J. P. (eds.) (1996): Our Stolen Future. Dutton, New York

Dobson, Andy – Cattadori, I. – Holt, R. D. – Ostfeld, R. S. – Keesing F. et al. (2006): Sacred Cows and Sympathetic Squirrels: The Importance of Biological Diversity to Human Health. PLoS Med. 3, 6, e231. DOI: 10.1371/ journal.pmed.0030231 • WEBCÍM >

EEA (European Environment Agency) (2010): EU 2010 Biodiversity Baseline. Post-2010 EU Biodiversity Policy. Copenhagen • WEBCÍM >

EEA SOER (2010): State of the Environment Report. European Environment Agency. Copenhagen • WEBCÍM >

Fuller, Richard A. – Irvine, K. N. – Devine-Wright, P. – Warren, P. H. – Gaston, K. J. (2007): Psychological Benefits of Greenspace Increase with Biodiversity. Biology Letters. 3, 390–394. doi: 10.1098/rsbl.2007.0149 • WEBCÍM >

Kickbush, Ilona (2003): The Contribution of the World Health Organisation to a New Public Health Promotion. American Journal of Public Health. 93, 383–388. •  WEBCÍM >

Plotkin, Mark J. (2000): Medicine Quest. In: Search of Nature’s Healing Secrets. Penguin Books, New York
Rockström, Johan (2009): Planetary Boundaries. A Safe Operating Space for Humanity. Nature. 461, 472–475.

Török Katalin (2009): A Föld ökológiai állapota és perspektívái (a Millennium Ecosystem Assessment alapján). Magyar Tudomány. 170, 1, 48–53. • WEBCÍM >

Turbé, Anne – De Toni, A. – Benito, B. – Lavelle, P. – Ruiz, N. – Van der Putten, W. H. – Labouze, E. – Mudgal, S. (2010): Soil Biodiversity: Functions, Threats and Tools for Policy Makers. Bio Intelligence Service, IRD, and NIOO, Report for European Commission (DG Environment). • WEBCÍM >

Sala, Osvaldo E. – Meyerson, L. A. – Parmesan C. (eds.) (2009): Biodiversity Change and Human Health: From Ecosystem Services to Spread of Disease. Island Press, Washington DC. • WEBCÍM >

Secretariat CBD (Secretariat of the Convention on Biological Diversity) (2010): Global Biodiversity Outlook 3. Montreal. 94. • WEBCÍM >

Wilcox, Bruce A. – Gubler, Duane J. (2005): Disease Ecology and the Global Emergence of Zoonotic Pathogens. Environmental Health and Preventive Medicine.  10, 263–272. • WEBCÍM >

LÁBJEGYZETEK

1 WEBCÍM > │ <

2 WEBCÍM > │ <

3 WEBCÍM > │ <

4 WEBCÍM > │ <

5 WEBCÍM > │ <

6 WEBCÍM > │ <

7 WEBCÍM > │ <

8 WEBCÍM > │ <