Emberiség és ökoszisztéma-szolgáltatás

– Pénzt vagy életet?

– Életet! – felelte a Kékszakállú Wagner Rejtő Jenő A megkerült cirkáló című könyvében. Az emberiség is Wagner úrként a pénz helyett az életét biztosító környezeti erőforrásokat, ökoszisztémákat és a biológiai sokféleséget áldozza fel. Pedig vegyük észre, hogy mindennapi dolgaink elválaszthatatlanok az ökoszisztémáktól, a biológiai sokféleségtől és az élővilágtól. Például a reggeli vajas pirítós, amely a búza által növesztett szemekből és a tehenek termelte tejből készül, a tiszta víz, amiben fürdünk és a levegő, amit belélegzünk, és amiket esetleg a közeli erdők „állították elő”, csakúgy, mint a szék, amin ülünk, vagy a fa, amivel tüzelünk és így tovább. Egész életünk közvetve vagy közvetlenül össze van fonódva az élő és élettelen környezetünkkel. A jelenlegi trendek miatt azonban már a közeljövőnk is meglehetősen drasztikusan átalakulhat, amennyiben mindezeket a „szolgáltatásokat” gátlástalanul felhasználjuk.

Az ökoszisztéma-szolgáltatás meghatározása szerint az emberiség hasznát jelenti az ökoszisztémákból, azaz azon javakat és szolgáltatásokat, melyeket az ember élete során közvetlenül vagy közvetve felhasznál. Ám e száraz és általános meghatározás elfedi mindazokat az esszenciális javakat, melyeket kapunk és felhasználunk. Az ökoszisztéma-szolgáltatás kifejezés, mely az angolszász terminológia (ecosystem service) fordítása és átvétele, némi körüljárást érdemel a legelején. Egyrészt az ökoszisztéma értelmezése eltér az angolszász és a magyar tudományos megközelítésben. Itt az angolszász értelmezést használom (élőlények és élettelen környezetük egysége). Másrészt a szolgáltatás jelentése nem teljesen korrekt, mivel a szolgáltatás ellentételezést kíván meg; márpedig ez sok esetben nem valósul meg az ökoszisztémák által nyújtott szolgáltatások esetében. Tehát inkább az adomány megnevezés volna helyénvaló. Azonban az egyszerűség kedvéért – ám a fentieket észben tartva – a legelterjedtebb ökoszisztéma-szolgáltatást használom a továbbiakban is.

Az ökoszisztéma-szolgáltatásoknak általában négy nagyobb csoportját különítjük el (Millennium Ecosystem Assessment, 2005). Fenntartó szolgáltatások azok, melyek az élet alapinfrastruktúráját biztosítják, így a termőtalaj kialakulását, az ásványi anyagok ciklusát vagy éppen az elsődleges produkciót, mely során a zöld növények a napból érkező energiát a fotoszintézis révén szervesanyagok szintézisére használják fel. Ez az a szervesanyagtömeg, mely azután a teljes élővilág energiaszükségletét biztosítja, azaz amikor ezek lebontása révén energiához jutva életfunkciójukat működtetni tudják. Itt rögtön egy nagyon komoly veszélyre kell felhívni a figyelmet. Az 1. ábrán az „élet piramisa” látható, azaz ahogy a napenergiát felhasználják a növények, amelyeket megesznek a növényevők, akiket pedig a ragadozók fogyasztanak. Csakhogy a piramis kezd „felborulni”, mivel becslések szerint az emberiség az elsődleges produkciónak mintegy 30–50%-át kisajátítja, elsősorban a mező- és erdőgazdálkodás révén (Foley et al., 2005). Ami dermesztő, hogy bár a felhasznált elsődleges produkció becslése elég bizonytalan, az nyilvánvaló, hogy a felhasználás mértéke rohamosan növekszik, és elméletileg elérheti a 100%-ot. Ez nyilván lehetetlen, viszont olyan konfliktusok közeledtét jelzik a közeljövőben, melyek alapjaiban rengethetik meg az élővilág rendszerét.

Szabályozó szolgáltatások azok, melyek biztosítják az ökoszisztémák működésének egyensúlyát. Ilyenek a lebontó folyamatok, a víz- és légtisztítás, a kártevő gradációk megállítása biológiai védekezés révén, a beporzás vagy a klímaszabályozás a szén kivonása (beépítése) révén. Közgazdászok becslései alapján tudni lehet egyes szabályozó szolgáltatások pénzbeli értékét is. Például a méhek állományainak összeomlása, és a lecsökkent beporzás miatt 2007-ben az USA mezőgazdasága 15 milliárd USD kárt szenvedett.
Ellátó szolgáltatások azok, amelyek ellátják az emberiséget a szükséges „ellátmánnyal”: élelmiszerek, termények, fűszerek, a tenger gyümölcsei; a gyógyszerek és gyógyhatású készítmények (80%-uk természetes alapanyagokból készül); a fa, mely igen sokrétűen kerül felhasználásra az építőipartól a karácsonyfáig; de az emberiség által felhasznált energia biomasszából nyert része is.

Kulturális szolgáltatásnak nevezik mindazt a forintban nehezen számszerűsíthető értéket, melyet a természettől és az ökoszisztémáktól kapunk, beleértve az ökoturizmust, a pihenést, a szabadidő eltöltését a természetben, de akár magát a kutatást is; például a biológia vonzerejét nagymértékben az élővilág sokféle szépsége adja a sejtek szerveződésétől az esőerdők fajgazdagságáig.

Ökoszisztéma-szolgáltatás és biodiverzitás

Az ökoszisztéma-szolgáltatások és a biológiai sokféleség között az eddigi ismereteink szerint pozitív összefüggés van, minél nagyobb a biodiverzitás valamely összetevője, annál hatékonyabb az adott ökoszisztéma-szolgáltatás (Hooper et al. 2005) – 1. táblázat.

Biodiverzitás és pénz

Alapvető erkölcsi kérdés, hogy jogunk van-e pénzben kifejezni az élővilágot, beárazni az élővilág egyes elemeit, egyes teljesítményeit? Mondhatjuk-e, hogy egy méh annyit ér, amennyi szolgáltatást végez a beporzás során? Mondhatjuk-e, hogy egy katicabogár annyit ér, amennyit a kártevő levéltetvek pusztításával szolgáltat? Nyugodtan kijelenthetem, hogy nem. Egy élőlény értékét nem az általa biztosított szolgáltatások adják, noha ezeket viszonylag könnyű pénzben kifejezni.

Van azonban pragmatikus megközelítés is. Nézzük meg, hogy saját életünkben hogyan kezeljük a „beárazhatatlan” dolgokat, mint például az egészség. Ez első megközelítésben megfizethetetlen, mégis, ha betegségünk, sérülésünk van, igénybe vesszük az egészségügyet, amely szolgáltatás, és azonnal beárazza a problémánkat. Így van ez életmentő műtéteknél is, hiába tartjuk az egyes emberek, szeretteink életét felbecsülhetetlen értéknek.

E kötet további cikkeiben látni fogjuk, hogy az ökoszisztéma-szolgáltatásoknak pénzbeli értékeket lehet adni. Ennek előnye, hogy így a döntéshozatali rendszerbe beilleszthető, számolható, tervezhető, felmérhető lesz gazdasági eszközökkel, így a politikai és gazdasági döntéshozóknak általuk is kézzelfogható tényeket tudunk felmutatni.

Az ökoszisztéma-szolgáltatás megjelenése
a politikai/gazdasági döntéshozatalban

Az ökoszisztémák működése elválaszthatatlan a biológiai sokféleségtől; ennek megőrzése tehát alapvetően fontos feladat. Szerencsére a nagypolitikában – részben az IPCC (Intergovernmental Panel on Climate Change) mintájára – már elindult egy globális szerveződés. Ez az IPBES (Intergovernmental Science-Policy Platform on Biodiversity and Ecosystem Services). A Millennium Ecosystem Assessment (2005) óta sok ismeret gyűlt össze a biodiverzitás, ökoszisztéma-szolgáltatás és az emberi jólét közötti összefüggésekről. Ennek a tudásnak a döntéshozatalban és a politikában való megjelenítésének igénye indította el 2008-ban az IPBES létrehozását, melyet végül napjainkban az ENSZ Közgyűlés erősített meg. Meg kell emlékezni a TEEB-ről (The Economics of Ecosystems and Biodiversity), amely nemzetközi kezdeményezés a

biodiverzitás globális gazdasági jelentőségének, illetve a biodiverzitás-csökkenés és ökoszisztéma-degradáció egyre növekvő gazdasági kárának hangsúlyozására, természettudományi, közgazdasági és politikai szereplők részvételével. Említést érdemel a 2010-es davosi Világgazdasági Fórum, melynek témája Improve the State of the World: Rethink, Redesign, Rebuild (A világ helyzetének javítása: újragondolni, újratervezni, újjáépíteni) volt, és ahol a biodiverzitás gazdasági jelentősége is napirendre került. Mindezek a nemzetközi példák jól mutatják, hogy a nemzetközi politika és gazdaságpolitika kezdi felismerni a biodiverzitás és ökoszisztéma-szolgáltatások fontosságát, ami mindenképpen üdvözlendő. Hogy ennek lesz-e, és mikor konkrét folyománya, az egyelőre a jövő titka.

Ökoszisztéma-szolgáltatás a természet-
és társadalomtudományban

Az ökoszisztéma-szolgáltatás kutatása a természettudományos szakfolyóiratokban robbanásszerűen megnőtt az elmúlt években, mind cikkek, mind citációk tekintetében (2. ábra). Mindez elsősorban a 2005-ös Millennium Ecosystem Assesment-hez kapcsolódik (Millennium Ecosystem Assessment 2005). Ez az exponenciális növekedés ugyanígy megvan a legrangosabb folyóiratok esetében is (Nature, Proceedings of National Academy of Sciences of the USA, Proceedings of the Royal Society B (Science), London). Nem véletlen, hogy a nemzetközi pályázati kiírások is egyre inkább erre a területre fókuszálnak (pl. a BiodivERsA 2010. novemberi kiírása).

Az ökoszisztéma-szolgáltatás
megközelítéséről – kritikusan

Objektivitásra törekvő kutatóként nem lehet elsiklani afelett, hogy az ökoszisztémáknak rengeteg „káros” szolgáltatása is van (ecosystem dis-services). Ennek első ránézésre nincs kutatása, amennyiben erre a kifejezésre keresünk rá például a Web of Science-en. Elfogultak vagyunk tehát az ökoszisztémák hasznos szolgáltatásai iránt? Egyáltalán nem; azonban a „káros” szolgáltatások mindig is a figyelem középpontjában voltak és vannak, elég, ha a minket körülvevő élővilág „szolgáltatta” betegségeket, fertőzéseket, mezőgazdasági kártevőket, erdőtüzeket nézzük – ezek szinte minden nap a főhírekben jelennek meg, és igen kiterjedt kutatások övezik őket.

Az első természetvédelmi biológiai tankönyvek az 1990-es években még örömmel számoltak be róla, hogy az önző, emberközpontú utilitáriánus (haszonelvű) megközelítés helyett a biodiverzitás önmagáért való értékének elismerése felé indult a világ. Az ökoszisztéma-szolgáltatás megközelítés azonban visszalépést jelent a haszonelvűség felé. Jó ez? Jó, hogy a biodiverzitást a gazdasági érdekekhez keverjük? Talán igen; egy példa legalábbis, a klímaváltozás ellensúlyozásának beépülése a gazdasági és politikai életbe, azt mutatja, hogy a jelenlegi társadalmi-gazdasági rendszerben ez tűnik járható útnak.

Javaslatok a hazai ökoszisztéma-szolgáltatás kutatásának fejlesztésére

Ahhoz, hogy időben fel tudjuk ismerni és kezelni tudjuk korunk környezeti kihívásait, alapvető szemléletváltásra és a prioritások átrendezésére van szükség. Az ökoszisztéma-szolgáltatások kutatásának erőteljes elindítása alapvető érdeke a hazai tudományosságnak és az embereknek. Elsősorban nem arról van szó, hogy egy dinamikusan fejlődő tudományterületből kimaradni vétek; sokkal inkább a hazai relevanciákat kell szem előtt tartani. Európai viszonylatban élővilágunk gazdagsága kiemelkedő, így az általuk biztosított ökoszisztéma-szolgáltatások is jelentősek lehetnek (Stoate et al., 2009). Továbbá, a tudást adó, legjobban ismert és kutatott ökoszisztémák gyakran az intenzíven kezelt, már túlzottan átalakított és befolyásolt térségekben találhatóak (például Nyugat-Európában), így az ott kapott eredmények alapján általánosítani nem mindig lehet (például Batáry et al., 2011). Éppen ezért fontos feladat a hazai ökoszisztéma-szolgáltatások feltérképezése, felmérése és megismerése, és a nemzetközi tudásba ágyazása. Konkrét javaslatok:

• Az ökoszisztéma-szolgáltatás kutatásához szükséges tudás részben megvan, de további fejlesztése szükséges, többek között a felsőoktatás révén, azaz biztosítani kell a jól képzett szakembereket a már jelentkező és a várható komplex környezeti problémák kezelésére.

• Támogatandó a tudományterületek integrációja.

• A meglevő intézményi rendszerben a profilok és megközelítési módok változtatása szükséges lehet.

• A pályázati források prioritásaiba fel kell venni az ökoszisztéma-szolgáltatást.

• Új forrásokat kell keresni a gazdaság hosszabb távon gondolkodó szereplői között.

• Nemzetközi szervezetek munkájába aktívan be kell kapcsolódni (például: IPBES, LifeWatch).

• Hazai ökoszisztéma-szolgáltatások potenciálját fel kell mérni (vö. WEBCÍM >).

• Az ökoszisztéma-szolgáltatásokon túlmutatóan a várható környezeti problémák előrejelzését rendszeresen el kell készíteni (Sutherland et al., 2009).
 

Kulcsszavak: biológiai sokféleség, élővilág, ökológia, természetvédelmi biológia, társadalom
 

IRODALOM

Batáry Péter – Fischer J. – Báldi A. – Crist, T. O. – Tscharntke, T. (2011): Does Habitat Heterogeneity Increase Farmland Biodiversity? Frontiers in Ecology and the Environment. 9, 3, 152–153.

Crowder, David W. – Northfield, T. D. – Strand, M. R. – Snyder, W. E. (2010): Organic Agriculture Promotes Evenness and Natural Pest Control. Nature. 466, 109–112. doi:10.1038/nature09183

Dybzinski, Ray – Fargione, J. E. – Zak, D. R. et al (2008): Soil Fertility Increases with Plant Species Diversity in a Long-Term Biodiversity Experiment. Oecologia. 158, 1, 85–93.

Foley, Jonathan A. – DeFries, R. – Asner, G. P. et al. (2005): Global Consequences of Land Use. Science. 309, 570–574. • WEBCÍM >

Hoehn, Patrick – Tscharntke, T. – Tylianakis, J. M – Steffan-Dewenteret, I. (2008): Functional Group Diversity of Bee Pollinators Increases Crop Yield. Proceedings of the Royal Society B. 275, 2283–2291. • WEBCÍM >

Hooper, David U. – Chapin, F. S. – Ewel, J. J. – Hector, A. – Inchausti, P. – Lavorel, S. – Lawton, J. H. – Lodge, D. M. – Loreau, M. – Naeem, S. – Schmid, B. – Setala, H. – Symstad, A. J. – Vandermeer, J. – Wardle, D. A. (2005): Effects of Biodiversity on Ecosystem Functioning: A Consensus of Current Knowledge. Ecological Monographs. 75, 3–35. • WEBCÍM >

Keesing, Felicia – Belden, L. K. – Daszak, P. – Dobson, A. P. et al. (2010): Impacts of Biodiversity on the Emergence and Transmission of Infectious Diseases. Nature. 468, 647–652. doi:10.1038/nature09575

Millennium Ecosystem Assessment (2005): Ecosystems and Human Well-being: Biodiversity Synthesis. World Resources Institute, Washington, DC, Popularized version: • WEBCÍM >

Stoate, Chris – Báldi A. – Beja, P. – Boatman, N. D. - Herzon, I. – van Doorn, A. – de Snoo, G. R. – Rakosy, L. – Ramwell, C. (2009): Ecological Impacts of Early 21st Century Agricultural Change in Europe – A review. Journal of Environmental Management. 91, 22–46.

Sutherland, William J. – Woodroof, Harry J. (2009): The Need for Environmental Horizon Scanning. Trends in Ecology and Evolution. 24, 523–527.

Tilman, David – Reich, P. B. – Knops, J. et al (2001): Diversity and Productivity in a Long-Term Grassland Experiment. Science. 294, 5543, 843–845. • WEBCÍM >