Nyelvtanulás nehézségekkel
Ki diszlexiás? Milyen nehézségekkel küzd a diszlexiás a
nyelvtanulásban? Egyáltalán tanuljon-e nyelvet? Szerezzen-e
nyelvvizsgát? Vagy legyen-e felmentve a tanulás és/vagy az osztályozás
és/vagy a nyelvvizsga alól? Ha felmentést kap, az csak az írásbeli,
csak a szóbeli vagy mindkét részre vonatkozzék? Ha tanul, milyen
módszerrel tegye? Ha osztályozzák, vizsgázik, milyen módon történjék
ez? Megannyi kérdés, melyre a válasz éppoly összetett, mint a könyv
címének szavai.
A kilencszerzős tanulmánykötet több tudományág
szemszögéből és több módszerrel közelíti meg a diszlexiások
nyelvtanulását. Ez feltétlenül előnyére válik a műnek, amely jól
ötvözi a tudomány eredményeit a terepmunkával: osztálytermi
megfigyelésekkel, tesztekkel, interjúkkal és kérdőívekkel.
A bevezetés (a két szerkesztő tollából) és az I.
fejezet (Gósy Mária írása) elméleti alapvetésben próbál megküzdeni a
fogalmak és a terminológia tisztázatlanságával, ugyanis a
gyerekcipőben járó szakma sok szakkifejezést használ (különböző
meghatározásokkal vagy anélkül) egymással összefüggő vagy egymáshoz
közel álló fogalmakra.
A könyv egyik legérdekesebb része a II. fejezet.
Ebben Sarkadi Ágnes a diszlexiás/diszgráfiás tanulók jogairól szól.
Ismerteti a jogszabályok biztosította kedvezményeket, felmentéseket az
általános iskolától a felsőoktatásig.
Ez a fejezet messze túlmutat a jogon. Egyrészt
összehasonlítja a jogszabályok által elméletileg létrehozott helyzetet
a valósággal – és jelentős eltérést talál. Másrészt felhívja rá a
figyelmet, hogy a 2007-es felülvizsgálat következtében a korábban
sajátos nevelési igényűnek nyilvánított több mint harmincezer gyermek
harmada kikerült ebből a körből, pedig „a diszlexia nem betegség,
tehát nem is múlhat el” – ahogy a köztudatba sajnos át nem ment
megállapítás fogalmaz. Ez a változás komoly aggályokat vet fel a
diagnosztikával és/vagy a felülvizsgálattal kapcsolatban.
Szintén feltűnő következetlenséget tükröz a
diszlexiás tanulók besorolásának különbsége a közoktatási törvény
szerint (amelynek alapján a diszlexiások vagy sajátos nevelési igényű,
vagy beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő diákok –
a diszlexia mértékétől függően; az elhatárolás azonban közel sem
egyértelmű) és a felsőoktatási törvény szerint (amelynek alapján a
diszlexiások a beszéd- és más fogyatékkal élő hallgatók csoportjába
tartoznak – ami az éppen frissebb jogszabály esetén visszalépést
jelent a korszerű felfogáshoz képest).
A következő rész a diszlexiás nyelvtanulók tanulási
folyamatait három szemszögből vizsgálja: a nyelvtanáréból, a diákéból,
valamint egy idegen nyelvi teszten nyújtott teljesítmény alapján.
Kormos Judit és Mikó Anna kimutatja, hogy a diszlexiás diákok
nehézségeket tapasztalnak a nyelvtanulás szinte összes területén:
elsősorban a helyesírás, kiejtés, olvasás és szókincstanulás terén, de
gyakran a nyelvtannal is gondjaik vannak. Legkevésbé a hallás utáni
szövegértés és a beszédkészség jelent problémát. Az átélt kudarcok
kihatnak a diákok személyiségére is. Ez is indokolja a diszlexiás
diákok speciális segítését a nyelvtanulásban például gyakori
ismétlésekkel és a betű–hang megfeleltetéseknek a szokásosnál
részletesebb megtanításával.
A IV. fejezet (szerzői: Kormos Judit, Sarkadi Ágnes
és Kálmos Borbála) a II. fejezet egyfajta folytatásaként külön kitér
az államilag elismert nyelvvizsgákra: ezek ugyanis egyaránt
nélkülözhetetlenek a diplomához és a munka világában is. Az interjúk
arra utalnak, hogy nem minden diszlexiás tud (vagy egyáltalán kíván)
élni a lehetséges kedvezményekkel, például mert nem akar szembenézni a
külvilág előítéleteivel, vagy a kedvezményeket a gyakorlatban nem
mindig biztosítják. Tapasztalataik alapján a szerzők ajánlásokat
fogalmaznak meg a nyelvvizsgaközpontok számára: a lap színe, a betűk
mérete és típusa, a sortáv, a többletidő, a helyesírás értékelésének
mellőzése, esetleg a szövegszerkesztő és az elektronikus szótár
használatának engedélyezése mind jelentős segítséget jelenthet – és
nem jelent különös megterhelést a nyelvvizsga-központoknak.
A következő rész, Csizér Kata írása a diákok
nyelvtanulási motivációjával foglalkozik. Angolul és |