Az MTA Nyelvtudományi Intézete 2010. november 8-án Bionyelvészet: lehetőségek és kihívások címmel ülésszakot szervezett a Magyar Tudomány Ünnepe programjának keretében. A következő válogatás az elhangzott előadások írásbeli változatait tartalmazza.

Nem könnyű egyetlen mondatban definiálni a bionyelvészet lényegét. Kiindulásként úgy fogalmazhatunk, hogy a bionyelvészet innovatív, tudományközi kutatások keretében az ember egyedülálló nyelvi képességeinek agyi-idegélettani alapjait és genetikai hátterét kutatja. Többek között az anyanyelv gyors kisgyermekkori elsajátítására és az ennek szakaszai mögött álló agyi folyamatokra keres magyarázatokat. A genetikai okokra visszavezethető nyelvtanulási zavarok, illetve az agy idegszöveteinek szerzett (nem genetikai eredetű) sérülése, betegsége következtében fellépő nyelvi korlátozottságok tanulmányozásán keresztül a nyelv szerkezete és az ép agy neurológiai struktúrái közti viszonyokra próbál következtetni. Erre alapot ad az, hogy az ember nyelvének minden aspektusa (hangalak, jelentés, szerkezet; ezek produkciója és megértése) összefügg agyi szerkezetek neurofiziológiai aktivitásaival, feltételezi az agyi területek és rétegeik dinamikus állapotváltozásait. A Nyelvtudományi Intézetben A rekurzió interdiszciplináris vizsgálata a nyelvben: neurolingvisztikai alapok¹ című kutatás például kifejezetten ilyen szempontokat alkalmaz.

A biolingvisztika terminus egyik korai megjelenését Clarence L. Meader John H. Muyskens (1950) kézikönyvének címében látjuk, akik a nyelv természettudományos módszerekkel történő tanulmányozását javasolják, és a nyelvet biológiai folyamatok integráns összességének tekintik. Eric Lenneberg híres, a nyelv biológiai alapjairól szóló könyvét követően (Lenneberg, 1967) a biolingvisztika terminus ismét felmerül Massimo Piatelli-Palmarini egy 1974-es konferenciaelőadásában (Piatelli-Palmarini, 1974). Két évtizeddel később pedig Lyle Jenkins (2000) könyve már összefoglalja a modern biolingvisztika fő kérdésköreit és addigi eredményeit. 2007-ben internetes periodika indult Biolinguistics címmel (http://www.biolinguistics.eu), mely az új gondolatokat letölthető fájlokban prezentálja. A periodika egyik ihletője a generatív nyelvészet elmélete, a másik inspirálója pedig a modern kísérletes technikával folytatott laboratóriumi vizsgálatok új eredményei.

Noam Chomsky 2004-ben, Budapesten az MTA Székházban tartott előadásának középpontjában is a biolingvisztika állt (Chomsky, 2004). Az előadásban kifejtette: kísérletes, természettudományos módszerekkel alátámasztott válaszokat kell adni arra, hogy miképpen megy végbe az emberi nyelv elsajátítása és használata, milyen ezeknek a folyamatoknak az agyi-neurológiai implementációja. Mivel a nyelv az emberi faj egy tulajdonsága, a nyelv úgy tanulmányozandó, mint ’mentális szerv’, az elme/agy egy szerve. Chomksy 2004-ben két nagy kutatási feladatot és ezekhez kapcsolódó kérdéskört vázolt.

Az egyik annak vizsgálata, hogy az emberi nyelvben felfedezhető szerkezeti alapelvek egyedülállóak-e? Vagy pedig találhatóak-e a fizikai világ más területein, illetve más élő szervezetekben a nyelvvel azonos architektúrájú rendszerek? Lehet-e a nyelvet úgy tanulmányozni, mint a természeti világ részét? A nyelvi képességet, a nyelv tudását és használatát hordozó neurológiai szerkezetek architektúrája „tükröződik-e” valamiképpen a nyelv szerkezetében, egyetemes architektúrájában? A csecsemők, majd a kisgyerekek a környezetük bizonyos ingereit eleve nyelvi tapasztalatként értelmezik, és ez meghatározza nyelvi képességük fejlődésének menetét. Feltételezhető, hogy ez egyetemes (nem nyelvspecifikus) folyamat, melynek genetikai (elő)feltételei vannak.

A másik, Chomsky által, 2004-ben vázolt problémakör azon alapul, hogy az emberi nyelv a természet és a kultúra egyedülálló kölcsönhatásait mutatja. A nyelvi képesség egyik összetevője az

emberi minőségnek, a teremtő képzeletnek, a szimbolizálási módoknak, a matematikának, a természeti jelenségek értelmezésének, az összetett társadalmi együttműködésnek és más emberi képességeknek. E tekintetben olyan kérdések vethetők fel, miszerint léteznek-e olyan szerkezeti elvek, amelyek csakis a nyelv architektúrájára jellemzőek és semmi másnak nem sajátjai? A nyelv olyan rendszer, amely hangalakokat jelentésekkel kapcsol össze. A nyelvi kifejezéseknek kétféle kapcsolódó rendszerfelületi (interfész-) feltételt kell kielégíteniük: a hang-érzékelési-mozgási rendszer és a fogalmi-szándékbeli rendszer által rárótt feltételeket. Eszerint a nyelvtani reprezentációknak tökéletesen olvasható instrukciókként kell szolgálniuk a szenzo-motoros rendszereknek (mint a beszéd értése és produkciója), valamint a konceptuális-szemantikai rendszerek számára. A nyelv csakis rá jellemző vonásai ekkor visszavezethetők lennének az ilyen kapcsolódó rendszerfelületekkel való együttműködés kívánalmaira (Chomsky, 1995, 2005, 2007). Természetesen a lehetséges válaszokat a modern technika alkalmazásával végzett kísérletes, empirikus kutatások eredményei és ezek értelmezéseire épülő modellek hordozzák.

A Bionyelvészet: lehetőségek és kihívások című, nagy érdeklődéssel kísért ülésszakon Pléh Csaba előadása és ennek írásos változata az elméletek és az empirikus, kísérletes adatok izgalmas dinamikáját mutatja meg a 19. század második felétől kezdve egészen napjainkig. Venetianer Pál a genetikus nézőpontjából válaszol arra kérdésre, hogy létezik-e emberi beszédgén? Gervain Judit a nyelvelsajátítás kezdeteinek, a csecsemőkori beszédészlelésnek és tanulásnak egyetemes szervező elveit tárja fel. Kabai Péter a kéreg nélküli aggyal bíró madarak énektanulásának folyamatait, ezek meglepő kognitív és neurológiai sajátosságait mutatja be. Kas Bence olyan, sok szempontból rejtélyes jelenségekre keres magyarázatot, hogy pl. a gyerekek egy része az anyanyelv elsajátításában és használatában nyelvi zavarokat mutat, amelyek összefüggnek más kognitív funkciók korlátozottságaival.

A tanulmányokból az olvasó első kézből kaphat információt a bionyelvészet izgalmas világáról, lehetőségeiről és problémáiról.
 

Kulcsszavak: bionyelvészet, nyelv és agy
 

IRODALOM

Chomsky, Noam (1988): Language and Problems of Knowledge: Its Nature, Origin and Use. Praeger, New York • WEBCÍM >

Chomsky, Noam (1995): The Minimalist Program. MIT Press, Cambridge, Mass. • WEBCÍM >

Chomsky, Noam (2004): A biolingvisztika és az emberi minőség. (fordította: Siptár Péter) Magyar Tudomány. 12, 1354–1377. • WEBCÍM >

Chomsky, Noam (2005): Three Factors in Language Design. Linguistic Inquiry. 36, 1–22. • WEBCÍM >

Chomsky, Noam (2007): Approaching UG from Below. In: Sauerland, Uli - Gärtner, H. M (eds.): Interfaces + Recursion= Language?: Comsky’s Minimalism and the View from Syntax-Semantics (Studies in Generative Grammar 89) Mouton de Gruyter, 1–29.

Jenkins, Lyle (2000): Biolinguistics: Exploring the Biology of Language. Cambridge University Press, Cambridge • WEBCÍM >

Lenneberg, Eric (1967): Biological Foundations of Language. New Biological Foundations of Language. John Wiley, New York

Meader, Clarence L. – Muyskens, John H. (1950): Handbook of Biolinguistics. H. C. Weller, Toledo

Piatelli-Palmarini, Massimo (1974): A Debate on Bio-linguistics. Centre Royaumont pour une science de l’homme report. [Conference held at Endicott House, Dedham, Massachuassets, 20–21 May 1974]
 

LÁBJEGYZETEK

1 Az NK 72461 számú OTKA projektum. <