Jelen cikkben néhány, a közelmúltban a MTA IX. Osztály Ipar- és Vállalatgazdasági Bizottsága által gyűjtött összefoglaló (s a www.doktori.hu adatbázis tartalmát kiegészítő) információt adunk közre arról, hogy mely intézmények, s mely szakmai programokkal vállalnak szerepet a gazdálkodás- és szervezéstudományok PhD képzésében.¹

A doktori (PhD) képzésről

A tudományos fokozatok világszerte nélkülözhetetlenek legalábbis a tudományos, illetve a (felső-)oktatói pályán (de megszerzésük sok országban igen hasznos vállalati stb. karrier esetén is). Ám a nemzetközi gyakorlatban e fokozatoknak, s az elérésüket segítő képzéseknek sokféle rendszere létezik. Korábban az egyetemek a filozófusoknak, a tanulásnak, a tudásnak és a tudás terjesztésének szentelt élet elismeréseképpen a dr. phil. (ma PhD) címet adományozták, s a XIX. századtól egyes európai egyetemek e fokozattal ismerik el más tudományágak képviselőinek teljesítményeit is. De több más cím is elterjedt.

A PhD-cím megszerzését (nemcsak tudományos, hanem pénzügyi okokból is) sok, egyre több egyetem rendszeres ún. posztgraduális képzéssel segíti.² Az oktatás időtartama, tematikája, s az eredményesség kritériumai terén azonban jelentős eltérések alakultak ki az egyes országokban, így a magyar egyetemeken is. Az eltéréseket még növeli is, hogy az egyetemeknek – igen éles viták közt³ – különböző típusai alakultak ki. Az USA-ban például egyre több úgynevezett vállalkozó egyetem alakult ki, amelyek pénzügyi forrásaik megteremtése érdekében tudásuk értékesítésére és profitszerzésre törekszenek, így a piaci verseny által szabályozottak, s ma gyakran az élvonalat képviselik. A nyilvánvaló sikerek nyomán az elmúlt évtizedek során Európában szintén létrejöttek új típusú, saját bevételre törekvő, ún. gazdálkodó egyetemek, s a költségvetési pénzszűke ezirányú, lassú változásokra vezetett a magyar felsőoktatásban is.

A jelzett differenciálódás nemcsak az intézmények pénzügyi helyzetében hozott létre különbségeket, hanem a képzések jellegén is nyomokat hagyott. Egyes országokban, bizonyos tudományterületeken például nőtt az oktatási tematikákban a gyakorlati ismeretek súlya. E változás nyomán (de részben a fiatal szakemberek immigrációjával, az ún. agylopás, brain drain segítségével) itt gördülékennyé vált a szakemberek utánpótlása, azaz kellő számú fiatal kutató, illetve egyetemi oktató van. Közismert példát ad minderre az USA.

Másutt, így több magyar tudományágban azonban nem ilyen kedvező a helyzet. A folyamatos viták, reformok ellenére a felsőoktatás legtöbb intézménye pénzügyi gondokkal küzd, s mind az elért tudományos,⁴ mind az oktatási (például: Berde et al., 2006; Polónyi, 2007; Kádek – Zám, 2008; Sipos, 2011 stb.) teljesítmények is állandó bírálatok tárgyai. A diplomások munkaerőpiaca sem problémamentes: ma már nem elhanyagolható súlyú például a mérnökhiány, ugyanakkor több szakmában a diplomás munkanélküliség is létezik. A hazai társadalomtudományok több ágában (ahol sok kinevezésnél a dr. habil, illetve a MTA doktora címet is elvárják) a fokozatosak korlátozott száma – és olykor tudásuk vitatott színvonala⁵ – miatt szintén nem könnyű a vezetői utánpótlás, s mert a kinevezés feltételeinek megfelelők jelentős hányada már idős, a nehézségek súlyának növekedésére is számítani kell. Az utóbbi megállapítások voltak bemutatásra kerülő vizsgálataink főbb kiindulópontjai is.

A doktori iskolák tudományterületi besorolásáról

A tudományterületek elhatárolása soha nem volt egyértelmű. Századunkban a tudományterületek összefüggéseinek egyre szorosabbá válása – az interdiszciplinaritás erősödő fontossága – tovább fokozta a hagyományos nehézségeket.⁶ A gondok a társadalomtudományok terén, kiemelten a gazdasági tudás típusainak elhatárolásánál is jelentősek. Az adott tudományterületen a Magyar Tudományos Akadémia ma tíz tudományágat tart nyilván.⁷ Közülük a politikai (politológiai),⁸ a jogi,⁹ a „nevelési” (pedagógiai),¹⁰ és a hadtudományi¹¹ ismeretek köre már az ókorban is az egyéb tudományoktól többé-kevésbé elkülönült volt. Legkésőbb Adam Smith alapvető műve (A nemzetek gazdagsága [An Inquiry into the Nature and Causes of the Wealth of Nations], 1776 http://www.econlib.org/library/Smith/smWN.html) óta a közgazdaságtudományok (economics) művelésére is sokan specializálódtak. A szociológia mintegy kétszáz éves.¹² A regionális (térségi, spatial) tudományok határozott jelentkezésére azonban jórészt már csak a XIX. század végén,¹³ a gazdálkodás- és szervezéstudományoknak, a média- és kommunikációs tudományoknak és a multidiszciplináris társadalomtudományoknak a közgazdaságtudományból történő kiválására pedig csak a XX. század második felében került sor.

Világszerte sok a bizonytalanság a bizottság által vizsgálni kívánt tudományterület elnevezését, tárgykörét, presztízsét illetően is. A terminológiai zavar közismert angol elnevezése a „menedzsment dzsungel”. A korábban használatos ipargazdaságtan, vállalat-gazdaságtan stb. szavak helyett ma inkább a gazdálkodás- és szervezéstudományok (angolul leggyakrabban: business economics) kifejezés használatos. A tárgykör középpontjában korábban az üzem-, illetve vállalat-gazdaságtan állt, ma azonban gyakran e körbe sorolják a nagy hagyományokkal rendelkező vezetéstudományt,¹⁴ a vállalkozáselméletet, az ágazati gazdaságtanokat, a fejlődés-gazdaságtant stb. A tudományterület belső tagolása különösen nehéz, mert számos elemzés összefüggéseiben vizsgálja több tudományág közös jelenségeit, például a vállalati vezetők magatartását, valamely térségek versenyképességét. De problematikus a tudományterületnek a rokon tudományoktól való pontos lehatárolása is. Gyakran találhatók például gazdálkodástudományi jellegű elemzések a nem a gazdálkodás- és szervezéstudományok, hanem például a közgazdaság, szociológiai, (gazdasági) jogi, (gazdaság-) politikai stb. ágakba sorolt művekben. S a tárgykörben a tájékozódást a „szakmai sovinizmus”, a rokon tudományterületek teljesítményének lebecsülése, elhallgatása is nehezíti.¹⁵ Különösen gyakori, hogy az elméleti, illetve gyakorlati megközelítések hívei kölcsönösen semmibe veszik egymás eredményeit (amit olykor a „tiszta” tudomány, a logikai szigor, az absztrakt vizsgálódás hiányával, máskor a közöltek vitatható hasznosságával indokolnak).¹⁶

A hazai gazdálkodás-
és szervezéstudományi doktori képzés

A hazai doktori iskolák az elmúlt időszakban számos doktori védést szerveztek és sok PhD-fokozatot ítéltek oda. A MTA nyilvántartása a gazdálkodás- és szervezéstudományok körében az 1. táblázatban szereplő adatokat rögzítette erről.

A táblázat szerint a gazdálkodás- és szervezéstudományoknak napjainkra valóban sok magyar művelőjük van.¹⁷ Az adatoknak igencsak figyelemre méltó további információja a közölt számok jelentős – s olykor nem is könnyen indokolható (egyes folyosói vélemények szerint például olykor a követelmények eltérő szintjével magyarázható) – szórása.

A képzések főbb jellemzőinek megismerése céljából mind a tizenkét, a táblázatban megjelölt doktori iskola vezetőinek kérdőívet küldtünk ki. Tíz választ kaptunk (83%) – köszönjük a visszaküldőknek. A kapott átfogó információk a PhD-képzés folyamatát illetően összességében megnyugtatóak, egyes részletekben, így a tudós-utánpótlás tekintetében viszont gondokra utalnak.

A válaszadók szerint az értekezésekben feldolgozandó témákra általában a doktori tanácsok, illetve a témavezetők tesznek javaslatot. Úgy tűnik azonban, hogy a társadalomtudományi iskolák eddig nem törekedtek vállalatok által igényelt témák feldolgozására buzdítani a doktorjelölteket (pedig egyes műszaki tudományok PhD-képzésénél sikerrel támogatják, hogy a dolgozatok gyakorlatközeli témákat dolgozzanak fel)

 Az elmúlt három évben megvédett PhD-értekezések témái – az egyes iskolák jelentős specializációja mellett – összességükben csaknem teljesen lefedték a gazdálkodás- és szervezéstudományok tárgyát. A felmérési eredmények szerint több iskola tekint fő témájának három nagy, s napjainkban időszerű kérdéskört, ezek: a vállalati versenyképesség, a kis- és közepes vállalatok gazdálkodása és a vállalati, illetve nemzetgazdasági K+F és innováció. Gyakran az értekezések fontos tárgyai továbbá a vállalkozás¹⁸ jellemzői és fejlesztése, a vállalatok működési környezete, a gazdasági stratégia és a gazdaságfejlesztés iparági, vállalati összefüggésrendszere, az iparágak versenyképessége, a vállalatok nemzetközivé válása és nemzetközi gazdálkodása. Egyes iskolák a környezetvédelmi, illetve regionális kutatásokat is preferálják. Kevésbé „divatos” témák a nagyvállalati gazdálkodás és az ágazati elemzések, s kifejezetten figyelemreméltó, hogy valamely vállalat vagy iparág történetének feldolgozására egy iskola se buzdítja hallgatóit. A témaválaszték bővítését azonban a legtöbb egyetemen időszerűnek ítélik.

Az értekezések címeinek áttekintése azt is valószínűsíti, hogy a feldolgozott témák csoportokba, sőt, tudományágakba sorolása olykor meglehetősen „rugalmas” (más szóval: kapcsolatfüggő). Nem ritka például, hogy a gazdálkodástudományinak nevezett műben igen sok a műszaki, így a termék- és technológiafejlesztési elemzés.

Az értekezés elkészítésének monitoringja, s az eredmények ellenőrzése a kapott válaszok szerint minden iskolánál rendszeres. A legtöbb válaszadó intézmény a témavezetőkre bízza a mű vázlatának kialakításával kapcsolatos egyeztetéseket, opponenseket felkérve, „munkahelyi” vitán is értékeli viszont a disszertációk első tervezetét. Van intézmény, ahol külföldi opponensek felkérésére is törekszenek. A végső változatról pedig – a kötelező vitára – általában a témavezetőtől is kérnek véleményt.

A dolgozatok értékelésének legfontosabb szempontjaiként a kérdőív jórészt „módszerbeli” jellemzőket sorolt fel, amit a válaszadók többsége nem kifogásolt. A válaszok szerint a bírálatok során elsősorban a tárgykör főbb nemzetközi publikációinak feldolgozását és bemutatását, az új vagy újszerű kutatási tézisek megfogalmazását, a hivatkozott, illetve saját állítások hangsúlyozott megkülönböztetését és a felhasznált anyagok precíz hivatkozását (vagy ezeknek a szempontoknak valamely csoportját) követelik meg a jelöltektől.

Általában nélkülözhetetlennek tekintik a feldolgozott tárgykör főbb hazai publikációinak feldolgozását és bemutatását, valamint a tézisek igényes bizonyítását, alátámasztását is. Megnyugtató, hogy minden iskola elengedhetetlennek ítéli a dolgozat témájában a saját publikációk meglétét színvonalas folyóiratokban is – mivel ezek a kutatási eredmények „minőségtanúsításának” tekinthetők. Legalábbis feltűnő, de esetenként a belterjesség gyanúját is felvető jel viszont, hogy a legtöbb iskola nem tartja kötelezőnek a tárgykör nemzetközi és hazai gazdasági gyakorlatának bemutatását¹⁹ – és azt sem szorgalmazza, hogy a PhD-hallgatók kapcsolódjanak be a témakörükkel kapcsolatos nemzetközi vagy hazai kutatásokba.

Elterjedt vélemény ugyanakkor, hogy – bár a „külső” opponensek felkérése elterjedt gyakorlat – az értékelés szigora nem azonos színvonalú a különböző intézményeknél. Távolról sem egységes például, hogy az egyes intézmények mely folyóiratokat tekintenek színvonalasaknak, mely megállapításokat minősítenek újszerűeknek, az állítások milyen bizonyítását fogadják el. Egy-egy intézmény „megértő” a tézisek újszerűségének megítélésénél, illetve a saját kutatási eredmények megkövetelésénél. Olykor érzékelhető a „szekértáborok” érdekeinek hatása is stb.²⁰

Mivel a vázolt jellemzőkkel rendelkező PhD-képzés szép számú jelöltet vonz, a képzés meghonosítása vitathatatlanul javította az erre vállalkozó intézmények pénzügyi helyzetét is. Nem felejthető azonban, hogy a hallgatók döntő többsége belföldi, azaz hogy felsőoktatásunk eddig nem tudta kihasználni a fokozatszerzés iránt megnyilvánuló jelentős nemzetközi érdeklődést (Részletesebben lásd Árva, 2011).

A PhD és a szakember-utánpótlás

Amint ezt jeleztük már, a PhD két szférában, a felsőoktatásban, illetve a kutatóintézményeknél a karrier fontos követelménye. Észre kell azonban vennünk, hogy a munkaerőpiaci vizsgálatok szerint a fokozat presztízse a hazai gazdasági gyakorlat számos további szférájában, mindenekelőtt a vállalatok és az irányítószervek körében lényegesen kisebb, mint a fejlett országokban. A „gyakorlat”, még a vállalati kutatóhelyek többsége is ritkán keresi a fokozattal rendelkezőket (munkaerő-felvételnél többnyire alig-alig támaszkodik a „papírokra”, s a jelentkezők képességeiről, felkészültségéről például próbaidő során maga kíván meggyőződni). A helyzet módosítása nem csekély erőfeszítéseket követelne mindenekelőtt abban, hogy a doktori iskolák hangsúlyozottabban vegyék figyelembe a gyakorlat igényeit.²¹

A felmérésnek feladatkijelölő értékű további információja, hogy a doktori iskolák, illetve a tudományos szféra közti kapcsolatok kérdése is rendezésre szorul. A magyar tudományos világ „zászlóshajója”, az Akadémia ugyanis kizárólag a PhD-fokozattal rendelkezők köréből várja az ún. köztestületi tagokat (tehát akik kinyilvánítják intenzív érdeklődésüket a tudományos kutatások és a magasabb fokozatok megszerzése iránt). A doktori iskolák azonban nem mindig ajánlják a PhD-t újonnan elnyerteknek, hogy folyamodjanak a köztestületi tagság odaítéléséért – s az MTA intézményeket sem okvetlen tájékoztatják a PhD-cím elnyeréséről. Így számos új doktor nem rendelkezik kellő információkkal arról, hogy miként építheti tovább tudományos pályáját, s az Akadémia sem mindig tudja felvenni velük a kapcsolatot a köztestületi tagságra jelentkezés érdekében. Ez nyilvánvalóan rontja a hatékony „tudós”-utánpótlás esélyeit (növeli a belterjesség veszélyeit) – tehát gyors korrekcióra szorul.
 

Kulcsszavak: tudományos fokozatok, doktori iskolák
 

IRODALOM

Árva László (2011): Felsőoktatás: aranybánya vagy feneketlen kút? Magyar Nemzet. 2011. március 31.

Babbie, Earl (2003): A társadalomtudományi kutatás gyakorlata. Balassi, Budapest

Berde Éva – Czenky K. – Györgyi Z.– Híves T. – Morvay E. – Szerepi A. (2006): Diplomával a munkaerőpiacon. FKI, Budapest • WEBCÍM >

Borsi Balázs – Dévai K. – Papanek G. (eds.) (2004): The RECORD Experimental Map. EC, Brussels • WEBCÍM >

Braun Tibor (2010): Egyetemek a világrangsorok bűvöletében. Magyar Tudomány. 7, 816–824. • WEBCÍM >

Coase, Ronald H. (1974): Economics of the Pharoses. In: Coase, Ronald H. (új kiadás, 2003): The Firm, the Market, and the Law. University of Chicago Press. Magyarul: Coase, Ronald H. (2004): A vállalat, a piac és a jog. (Fordította: Meszerics Tamás) Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest

Csermely P. – Fodor I. – Joly, E. – Lámfalussy S. (2009): Szárny és teher. Bölcsek Tanácsa Alapítvány • WEBCÍM >

Farkasné Kurucz Zsuzsanna – Lóránd B. – Balogh G. (2010): Kölcsönös előnyökön alapuló kapcsolatok kialakítása a felsőoktatási intézmények és a munkaadók között. Vezetéstudomány. 41, 11, 31–43.

Hrubos Ildikó (szerk.) (2004): A gazdálkodó egyetem. Új Mandátum, Budapest

Kádek István – Zám Éva (szerk.) (2008): A diplomás pályakezdők szakmai beilleszkedése Észak-Magyarországon. EKF, Eger

Móczár József (2010): A közgazdaságtan válsága. Magyar Tudomány. 3, 318–330. • WEBCÍM >

Papanek Gábor (2009): A felsőoktatás a magyar nemzetgazdaságban. Polgári Szemle. 4, • WEBCÍM >

Papp Zoltán (2004): A tudományos teljesítmény mérésének problémáiról. Magyar Tudomány. 2, 232–240. • WEBCÍM >

Polónyi István: (2007): A gazdaság és a felsőoktatás kapcsolata. In: Kocziszky György (szerk.): A Miskolci Egyetem VI. Nemzetközi Konferenciája. I. Miskolci Egyetem, Miskolc

Sipos Zoltán (2011): Értékválság és célkonfliktusok a felsőoktatásban. Polgári Szemle. 1, • WEBCÍM >

Schubert András – Vasas Lívia (2010): Magyarország és a szomszédos országok publikációs és idézettségi mutatószámai nemzetközi összehasonlításban. Magyar Tudomány. 7, 825–830. • WEBCÍM >

Valentinyi Ákos (2000): A tudomány piaca és a hazai közgazdaságtan. BUKSZ. Nyár,

Z. Karvalics László – Kollányi Bence (2006): Humán tőke és versenyképesség. In: Vértes András – Viszt Erzsébet (szerk.): Tanulmányok Magyarország versenyképes-ségéről. Új Mandátum, Budapest, 109–132. • WEBCÍM >

LÁBJEGYZETEK

1 A bizottság mindenkor törekedett a „gazdálkodás- és szervezéstudományok” fontos jelenségeinek, folyamatainak megismerésére. Ezen belül figyelemmel kísérte az e tudományt érintő (felső-)oktatás helyzetét és gondjait is, mivel abból indult ki, hogy e képzés meghatározó jelentőségű mind a tudományterület, mind a hazai termelőszféra és vállalatai jövője szempontjából. Elnöksége tagjainak köszönettel tartozunk az ismertetésre kerülő felmérés kérdőívének összeállításához nyújtott segítségért is. <

2 A német és az angolszász doktori képzés strukturális különbségeit érdemes megemlíteni. Az angolszász, csakúgy, mint a magyar oktatási szisztéma három éves felkészítő doktori képzést biztosít. Ezzel szemben a német doktori képzés általánosságban egyéni felkészülésen alapul. Nem beszélhetünk a klasszikus értelemben vett oktatásról, azaz az intézmény által biztosított előadásokról, szemináriumokról. A hallgatót az úgynevezett „Doktorvater” támogatja tanulmányai során, azonban a tudományos ismeretek elsajátítása jórészt önálló kutatómunkájából fakad. (WEBCÍM >). <

3 A felsőoktatás célszerű jellege világszerte viták tárgya. A gazdag szakirodalomból a magyar nyelvű Hrubos Ildikó-féle (2004) összefoglalót emeljük ki. <

4 Az adott viták gyökerei a tudományos teljesítmények hatékony értékelési szempontjaival, módszereivel kapcsolatos bizonytalanságból erednek. E témának is gazdag szakirodalma van (lásd például Coase, 1974, illetve Papp, 2004, Schubert – Vasas, 2010). <

5 A hazai közgazdaságtan közelmúltbeli teljesítményeit már az 1990-es években sokan vitatták. A friss cikkek közül Valentinyí Ákos (2000), Móczár József (2010), Farkasné Kurucz Zsuzsanna és mtsai (2010) műveit emeljük ki. <

6 A MTA csoportosítása ma 8 tudományterületet különböztet meg (WEBCÍM >). Közülük az orvostudományok és a művészetek már az ókorban is létező ágak voltak, a hittudományokat az újkor hajnalán hosszú társadalmi küzdelem határolta el az egyéb tudományterületektől, kiemelten a bölcsészettudományoktól, a társadalomtudományok önállósodása is több évszázaddal ezelőtt végbement, a természet-, a műszaki és az agrártudományok különválasztásának viszont talán csak száz-kétszáz éves hagyományai vannak. <

7 Számos további osztályozás ismert. Az Encyclopedia Britannica a kulturális antropológiát, a közgazdaságtant, a politikatudományt, a szociológiát, a kriminológiát és a szociálpszichológiát (valamint az összehasonlító hittudományt) sorolja ide. A Wikipedia a régészetet, a (gazdaság-) földrajzot, történelmet, nyelvtudományt, a nemzetközi tanulmányokat s a pszichológia bizonyos területeit is kiemeli (WEBCÍM >) stb. <

8 A tudományterület alapvető műve Arisztotelész (K. e. 384–322) Politika című könyve – s a szanszkrit Pancsatantra (K. u. II–III. század). <

9 A jogi szabályozás gyökerei a K. e. 3000 körüli óegyiptomi birodalom jogáig vezethetők vissza; közismert Hammurápi K. e. 1760 körül keletkezett jogszabálygyűjteménye, s a római korból már számos jogtudományi mű is ismert. <

10 Példaként Szókratész (K. e. kb. 470–399) párbeszédes módszerét említhetjük. <

11 A hadtudomány neves teoretikusai, szakírói közé tartozik a K. e. 500 körül élt kínai Szun Ce tábornok is. <

12 A „szociológia” kifejezést Auguste Comte alkotta 1838-ban a latin socius (társ, társaság) és a görög logosz (tudomány, ismeret) szavakból. <

13 Alfred Marshall The Principles of Economics (1890) c. művében szereplő ipari körzet elemzésére hivatkozunk. <

14 E tudományterület képviselői a korai hagyományok kapcsán gyakran szintén Szun Ce tábornokot citálják. <

15 A „szekértáborok” elkülönülése viszonylag könnyen kimutatható például az igen gyakori egyoldalú hivatkozásokban, de rejtetten olykor bírálatokban stb. is érvényesül. <

16 Mindkét állásfoglalás tudományos alapelveket sért. A mértékadó nemzetközi szakirodalom az állítások bizonyítása során az indukciót és a dedukciót is nélkülözhetetlennek tekinti (Lásd: Babbie, 2003). <

17 A www.doktori.hu honlap 2011 márciusában 492 közelmúltbeli „gazdálkodás-tudományi” – összehasonlításként: ugyanakkor csak 82 „közgazdaság-tudományi” – PhD-védésről tudósít. <

18 Az e kérdésben teljesen egységes nemzetközi gyakorlatot követve, s a hazaitól eltérve jelen cikkben különbözőknek értelmezzük a szervezetre utaló „vállalat” (enterprise), illetve a tevékenységre – vállalatalapításra, nagyobb innováció bevezetésére – utaló „vállalkozás” (entrepreneurship) kifejezéseket. <

19 A megfigyelés, a tények megállapítása Francis Bacon Novum Organum Scientiarum (1620) című műve óta a tudományos munka alapkövetelménye. <

20 A magyar kutatások összességében is javítandó, intézményenként is eltérő színvonala a szakirodalomban is gyakori téma. A Borsi B. – Dévai K. – Papanek G.-féle (2004) RECORD-kutatás például a közép-európai, s kiemelten a magyar K+F-szférában csak alig néhány, uniós szinten versenyképes kutatóhelyet talált. A hazai felsőoktatás színvonalával kapcsolatosan különösen erős kritikát fogalmazott meg Z. Karvalics László, a Műegyetem nemzetközi hírű professzora és szerzőtársa, a következőt rögzítve: „az egyetemek versenyének nemzetközi térképén nem találunk magyar felsőfokú intézményt” (Z. Karvalics – Kollányi, 2006, 114.). <

21 Az oktatás korszerűsítése természetesen komplex feladat. Részletesebb javaslatokat ismertet például Csermely – Fodor – Joly – Lámfalussy (2009). <