Összefoglalás
Modern világunk egyik legnagyobb egészségügyi problémája, hogy a
várható élettartam növekedésével párhuzamosan megemelkedett a
krónikus, nem fertőző betegségek halálozási gyakorisága, így a
daganatos betegségek ellátása is egyre nagyobb gondot okoz az
egészségügyi ellátó rendszereknek. A rákot egyre terjedő
világjárványnak kell felfognunk, és „…nincs olyan ország vagy nemzeti
tudós társaság, amely a küzdelmet egyedül vehetné fel ellene”, mondta
John Seffrin, az Amerikai Rák Társaság elnöke. 2030-ra a
megbetegedések száma várhatóan 26 millióra növekszik, és 11,5 millió
daganatos halál várható. A WHO adatai szerint ma már többen halnak meg
rákban, mint AIDS-ben, TBC-ben vagy maláriában összesen.
Magyarországon is fokozatosan emelkedett a daganatos halálozás az
elmúlt hatvan évben. A férfiak és a nők együttes rákhalálozási
világstatisztikájában a tüdőrák vezet, ahol sajnos a magyarok az
elsők. Tüdőrák következtében hal meg minden hetedik rákbeteg (kb. 1,1
millió évente). Hazánkban közel annyian halnak meg évente tüdőrákban,
mint korábban tuberkulózisban. Különösen a férfiak körében gyakori és
a nők között is rohamosan emelkedik a tüdőrák halálozása, és 2003 óta
megelőzi az emlőrák okozta halálozást. A gyermek- és fiatalkorúak
közötti dohányzás növekedésével magyarázható, hogy már a fiatal 40–59
év közötti korosztályban is megemelkedett a tüdőrák-halálozás. A nők
körében előretört tüdőrák-előfordulás mutatja leginkább ezt a szoros
összefüggést, ugyanis a női tüdőrák megbetegedések száma 1995 óta
háromszorosára nőtt (1340-ről 4016-ra). A másik daganatféleség, az
ajak-szájüregi rákok halálozásának emelkedése is jellemző a hazai
állapotokra. Ennek a daganatnak a kialakulásában is döntő szerepe van
a dohányzásnak, és tömény alkohol fogyasztásának, az elhanyagolt
szájhigiénének, a környezeti-munkahelyi ártalmaknak és az onkogén
vírusfertőzéseknek. Az emelkedés itt is főleg a férfiakra jellemző, a
férfi nő arány egy a négyhez. Az emlő, prosztata és emésztőszervi
rákoknál a genetikai adottságok mellett főleg a táplálkozási
tényezőknek és az elhízásnak, a mozgásszegény életformának
tulajdonítanak jelentőséget.
Bevezetés
A daganatok kialakulását nemenként és életkoronként is különböző
tényezők befolyásolják. A férfiak körében általában magasabb a
halálozás, mert nehezen mennek el a szűrésre, és a betegség késői
stádiumban kerül kezelésre. Az életkorral párhuzamosan a daganatok
megjelenésének kockázata is emelkedik. A daganatok
kétharmada hatvan év felettiek között fordul elő. A tanultság, a
jó szociális és gazdasági helyzet kedvez a betegség túlélésében és
gyógyításában. A gyermekek között a daganatok ritkák, és
megjelenésükben is különböznek a felnőttek betegségétől. A daganatos
betegségek kialakulását és a túlélési esélyeket befolyásoló tényezőket
az 1. táblázatban foglaltuk össze.
A jövőben várható, hogy az életmód változtatása
nélkül főleg az alacsony jövedelemmel rendelkező népességben a
daganatos halálozás emelkedni fog. Jelenleg is a daganatos betegek
70%-a az alacsony jövedelműek köréből kerül ki. Amíg a fejlett
egészségügyi ellátó rendszerrel működő gazdag országokban a
rákhalálozás változatlan maradhat, sőt némi csökkenés várható, addig a
közepes és alacsony bevétellel rendelkező országokban 40–50%-os
emelkedés jósolható. Ennek eredményeként 2015-ben a rákhalálozás a
jelenlegi 7,6-ról közel 9 millióra és 2030-ban már 11,5 millióra nőhet
a világon.
Nemzetközi kitekintés
a daganatok előfordulásában
Nagy különbségek tapasztalhatók a daganatok előfordulásában területi,
földrajzi helyzet, a rasszok, a nemek szerint, valamint a
szociális-gazdasági fejlettség alapján. Ezért a daganatok gyakorisága
és mortalitása is különböző lehet a fejlett ipari országokban és a
fejlődő elmaradott térségekben. Országokra és térségekre is jellemzőek
lehetnek egyes daganatos betegségek, például Japánban a gyomorrák,
Ausztráliában a melanóma és a bőrrák, Afrika országaiban a májrák,
méhnyakrák, vagy az USA-ban az emlőrák gyakori. A WHO adatai szerint
2008-ban a világon kb. 34 millió rákbeteget tartottak nyilván
(prevalencia), kb. 12,5 millió új eset fordult elő (incidencia) és kb.
7,6 millió ember halt meg rák következtében (mortalitás). A férfiak
között gyakoribb a tüdő-, a gyomor-, nyelőcső-, ajak-szájüregi és a
húgyhólyagrák, mint a nők között. A hét és félmillió halálesetből kb.
4 millió a férfi. A többi daganatféleségnél a férfiak morbiditása alig
tér el a nőkétől, viszont a mortalitási mutatóik világszerte
magasabbak. Ezt igen jól mutatja a korspecifikus
standardizált halálozási arány (W) különbözősége is, ami férfiak
esetében 204,1, nőknél pedig csak 164,9 volt 2008-ban. Korspecifikus
standardizált halálozásnak azt nevezzük, amikor a halálozási arányokat
nem a nyers halálozással, hanem standard alapra vetítve jellemezzük.
Ebből derül ki például, hogy Magyarországon a 45–65 év közötti férfiak
halálozása magasabb, mint a környező, volt szocialista országoké. Az
1. ábra a világ daganatos halálozásának
helyzetét összesítve mutatja be, ami nem veszi
figyelembe a nemek közötti különbségeket. Ebben az ábrázolásban a
halálozást a tüdőrák vezeti, majd a gyomorrák, vastagbél-végbél-,
nyelőcső-, máj-, szájüregi daganatok, az emlő- és prosztatarák
következik.
A daganatos betegségek nemenkénti előfordulási és
halálozási arányát 100 ezer főre vonatkoztatva (W) a
2. táblázat tartalmazza. Ezekből az
adatokból látható, hogy a nőknél az emlőrák a leggyakoribb daganatos
betegség, 39 eset jut 100 ezer lakosra, és ebben is halnak meg
legtöbben (12,5). A morbiditási statisztika második helyezettje a
méhnyakrák, ami a fejlődő országokban az első helyet foglalja el (lásd
később). A halálozást tekintve a nőknél a második helyen a tüdőrák van
(11,0), pedig a morbiditási arányokat tekintve csak a negyedik helyet
foglalja el. A vastagbél-végbélrák (14,6) a morbiditási adatok szerint
a harmadik leggyakoribb rákféleség a nők körében, míg a halálozás
tekintetében a harmadik helyet a méhnyakrák (7,8) foglalja el. A
férfiaknál mind a morbiditásban (34,0), mind a mortalitásban (29,4) a
tüdőrák vezet. A második leggyakoribb daganatféleség a
vastagbél-végbélrák (20,4), míg a halálozás második helyén a férfiak
között a gyomorrák (14,3) áll, megelőzve a vastagbélrák (9,7)
halálozását.
A fejlett és fejlődő országok
közötti különbségek
A fejlett ipari országokban a várható élettartam magasabb, mint a
fejlődő országokban, ezért a rák kialakulásának az esélye is
megemelkedik. A jóléti társadalmakban a kalóriadús táplálkozás, a
mozgáshiány és a környezeti ártalmak miatt főleg a tüdő-, emlő-,
prosztata- és a végbél-vastagbél-daganatok fordulnak elő
leggyakrabban. A fejlődő országokban a környezeti ártalmak mellett a
biológiai kórokozók jutnak nagyobb szerephez. Így a tüdő- és emlőrák
mellett a gyakori vírusfertőzések miatt a krónikus hepatitiszek
vezetnek májrákhoz; vagy a nők körében a méhnyak-, méhtestrák sokkal
gyakoribb, mint hazánkban, mivel a szexuálhigiéné nem kielégítő. A
romlandó ételek hűtése miatt a gyomorrák gyakorisága
főleg a fejlett világban rohamosan csökken. A világon a nőknél az
emlőrák a leggyakoribb betegség, ami évente egymillió új esetet
jelent, és kb. 370 ezer halálesetet okoz. A második helyen áll a
méhnyakrák, ami főleg a HPV-vírusfertőzöttségnek, a rossz
szexuálhigiénés szokásoknak tudható be, és zömében a fejlődő
országokban fordul elő. A 2. ábrán
láthatjuk a fejlett és fejlődő országok rák morbiditási és mortalitási
adatait nemek szerinti bontásban. Ezeket az adatokat korra és nemre,
valamint 100 ezer főre standardizálták. Az ábrából kiolvasható, hogy a
fejlődő országokban a morbiditási és a mortalitási ráta között kisebb
a különbség, mint a fejlett országokban, ami a korai felismerés
hiányából és a gyógyítási lehetőségek különbözőségeiből adódik. A
legelmaradottabb térségek sajnos a statisztika számára nem
hozzáférhetők, így Afrika és Ázsia bizonyos elmaradott térségeiről
egyáltalán nincsenek adatok.
A férfiak között mind a fejlett, mind a fejlődő
országokban a halálozási statisztikát a tüdőrák vezeti. A második és
harmadik helyen a fejlődő országokban a májrák és a gyomorrák van, míg
a fejlett országokban a vastagbél-végbél- és a prosztatarák
következik. A nőknél mindkét régióban az emlőrák vezeti a morbiditási
statisztikát, de a mortalitásban a fejlődő országokban a méhnyakrák
vezet. A második, harmadik és negyedik helyen a rákhalálozásban az
emlő-, gyomor- és tüdőrák látható a fejlődőknél, míg a fejlett
országokban az emlőrák után tüdőrák , vastagbél-végbélrák és gyomorrák
a sorrend.
Amennyiben a fejlett világra jellemző gyakoriságot
akarjuk elemezni, úgy az Európai Unió vagy az Egyesült Államok adatait
érdemes megismerni.
Az USA-ban jellemző rákstatisztikák
A világon a legmegbízhatóbb statisztikai adatokat az Egyesült
Államokban készítik, ezért igen tanulságos ezeket figyelembe venni a
fejlett világ morbiditási és mortalitási helyzetének jellemzésére.
Mint azt már az első táblázatban összefoglaltuk, az életkor mellett a
különböző népcsoportok genetikai és életmódbeli különbségei is
befolyásolják a rákbetegség előfordulását. Az alábbi
ábrán az USA-ban mért, rasszok közötti különbségeket mutatjuk be a
világon leggyakoribb női daganat, az emlőrák kapcsán, aminek
jellemzésére a fejlett statisztikai és demográfiai adatnyilvántartás
nyújt lehetőséget. Más országokban, így hazánkban sincs lehetőség a
rasszok közötti különbségek vizsgálatára, mivel a statisztikai adatok
nem tartalmazhatnak erre vonatkozó adatot. A 3.
ábrán látható, hogy a jó társadalmi és anyagi körülmények
között élő fehér (kaukázusi) népesség között magasabb az emlőrák
előfordulása, mint a feketék, (afroamerikai), az ázsiaiak (kínai,
japán, koreai), a spanyol ajkúak és az indiánok között. Ennek
magyarázata valószínűleg a reprodukciós aktivitás és
az életmód különbözőségeiből ered. Az emlőrák kockázatát növeli a
kalóriadús táplálkozás, a késői gyermekszülés, a szoptatás hiánya, a
dohányzás és a stressz. A halálozási adatok már kiegyenlítettek, mert
a szegények nem jutnak időben megfelelő szintű orvosi ellátáshoz, így
közöttük magasabb az emlőrák-halálozás.
A 4. ábrán az USA-ban
tapasztalt rosszindulatú daganatos betegségek gyakorisága
(incidenciája) és halálozása (mortalitása) nemek szerinti bontásban
látható, a 2008-as év adatok alapján. A morbiditási mutatókat tekintve
a férfi daganatok közül a prosztatarák a leggyakoribb, ami az összes
rákos megbetegedés 29%-a, a nőknél az emlőrák a leggyakoribb
megbetegedés(26%). A tüdőrák morbiditása a gyakoriság tekintetében
mindkét nemben a második helyen van, az összes férfi rákbetegség
15%-át, a nőknél 14%-át képezi. A harmadik helyen mindkét nemben a
vastagbél-végbélrák szerepel a férfiaknál és a nőknél is 10%. A
negyedik leggyakoribb tumor a férfiak körében a húgyhólyagrák (7%), a
nőknél pedig a méhtestrák (6%). Ha a rákhalálozás gyakoriságát
hasonlítjuk össze, akkor látható, hogy a rákbetegek az USA-ban is
mindkét nemben tüdőrákban halnak meg legtöbben, ami a férfiak
rákhalálozásának 31%-át a nőknek 26%-át jelenti. A második helyen a
férfiaknál a prosztatarák (9%), a nőknél az emlőrák (15%) helyezkedik
el. A harmadik leggyakoribb halálok a vastagbél- és a végbélrák, ami a
rákos halálozás 8%-a a férfiaknál és 9%-a a nőknél. A halálozásban a
negyedik helyet mindkét nemben a hasnyálmirigyrák foglalja el 6%-kal.
A halálozási statisztikákban ma már az egész civilizált világban a női
dohányzás elterjedtségének köszönhetően a tüdőrák lépett az első
helyre mindkét nemben. Hasonló a helyzet a világ más tájain is,
például hazánkban. 2008-ban minden negyedik rákbeteg (25%) tüdőrákban
halt meg, míg a prosztatarák-halálozás csak 7,4%-ot jelentett. A nők
esetében a leggyakoribb daganat az emlőrák, ami az összes daganat
26%-a, a korai szűrésnek köszönhetően a halálozás egyre alacsonyabb,
így az USA-ban 15%, míg nálunk alacsonyabb morbiditás mellett 14,5%. A
vastagbél-végbélrák mind a megbetegedések, mind a halálozások
9–10-%-át jelenti, ami hasonló a hazai értékekhez. A morbiditási
helyzet a primer prevenciós aktivitást is minősíti, ezért figyelemre
méltó az, hogy 2003 és 2008 között, öt év alatt az USA-ban a
prosztatarák gyakorisága 33%-ról 25%-ra, az emlőráké 31%-ról 26%-ra
csökkent az összes daganat arányához képest. Ezzel párhuzamosan kissé
emelkedett a tüdőrák gyakoriság mindkét nemben. A többi daganat aránya
érdemben nem változott.
Az EU– 15 és EU–27 tagországok rákepidemiológiai jellemzői
Az Európai Unió országaiban a bővítés előtti huszonöt évben
fokozatosan nőtt a várható élettartam, és csökkent a rákhalálozás. Ez
a folyamat a főleg kelet-európai országok csatlakozását követően
megtorpant. Magyarország, Románia és főleg Bulgária csatlakozásukkal a
korábbi EU-országok rákstatisztikájánál magasabb incidenciát és
halálozási arányokat hoztak magukkal. Ezen országok közül is a hazai
rákhalálozás kiemelkedően magas, ezért az EU-ra jellemző tendenciákról
nem beszélhetünk. A volt szocialista országokban a százezer főre jutó
rákhalálozás aránya Csehország és Magyarország vonatkozásában
jelentősen meghaladja az EU–15 országokban tapasztalt értéket, bár meg
kell jegyezni, hogy a statisztikák megbízhatósága
|
|
nyugat–kelet irányban fokozatosan csökken. Az
európai országok közül Anglia és Dánia rendelkezik még magas
halálozással. Ha Európát földrajzi értelemben négy részre osztjuk,
akkor a négy leggyakoribb daganatféleség a következő sorrendet
mutatja: Nyugat-Európában az emlőrák a leggyakoribb, majd ezt követi a
vastagbél és a végbélrák, a prosztata- és végül meglepő módon a
tüdőrák. Kelet-Európában és Magyarországon a sorrend a tüdőrákkal
kezdődik, majd a vastagbél-végbélrák következik, a harmadik helyen van
az emlőrák és végül a gyomorrák. Dél-Európában a sorrend hasonló,
csupán a gyomorrák helyett a prosztatarák zárja a sort. Az
észak-európai országokban a nyugat-európai mintához
hasonlóan az emlőrák van az első helyen, de a tüdőrák foglalja el az
előkelő második helyet, majd a vastagbél-végbélrák következik, és
végül a prosztatarák.
A halálozási sorrendek a daganatok gyógyításának
függvényében eltérőek a gazdag és szegény országokban. Abban közös a
sorsuk, hogy szerte Európában a rákhalálozást a tüdőrák vezeti, kb.
minden ötödik daganatos beteg tüdőrákban hal meg. Az
5. ábra az európai országok közötti
tüdőrák-halálozás sorrendjét mutatja mindkét nemben. Látható, hogy a
lista élén Magyarország áll, a sort Azerbajdzsán és Grúzia zárja.
A kelet-európaiaknál a második helyen a gyomorrák,
vastagbél-végbél- és az emlőrák miatti halálozás következik.
Dél-Európában a második helyen a vastagbél-végbélrák miatti halálozás
van, majd ezt követi a gyomorrák és az emlőrák. Az északi és
dél-európai régiók halálozási gyakoriságának sorrendje megegyezik, a
második helyen a vastagbél-végbélrák, a harmadikon az emlőrák és a
negyediken a prosztatarák helyezkedik el. A területi különbségek a
környezeti hatásoknak, az életmódnak köszönhetőek, de a genetikai
polimorfizmusok jelenléte is hajlamosíthat rákra.
A női emlőrákok kb. 5–8%-ában van jelen a BRCA1–2-
és az MSH2-gén, ami meghatározó a korai emlőrákok szempontjából,
ugyanis a gén kifejeződésének esélye 90% fölött van. Ezeket a géneket
magas penetráció jellemzi, ugyanakkor a gének többsége olyan, hogy
csak az életmód vagy a környezet negatív hatásai képesek aktiválni. A
környezeti ártalomként bejutó karcinogéneket az I. fázisban lebontó
enzimek (citochrom P450) vízoldékony-nyá alakítják a detoxikáció
során, így az enzimek polimorfizmusa is nagyban befolyásolja, hogy
milyen ütemben zajlik az átalakítás, és mennyi idő alatt szabadul meg
a szervezet a mérgező köztitermékektől (lassú és gyors acetilációs
típusok). Ennek irányítását a 15-ös kromoszóma q régiójában kódolt
CYP1A1 gén szabályozza, mely hemkötő régiójának mutációja
megduplázhatja a detoxikációs enzimek aktivitását. Bizonyos ázsiai
népeknél, például a japánoknál, az m1-2 allél polimorfizmusa
hajlamosít a tüdőrákra, vagy nem dohányzókban a fej–nyak régióban
előforduló daganatokra. A legújabb genomikai kutatások gének közötti
kapcsolódásokat mutattak ki, és a detoxikációs enzimek polimorfizmusa
gyakran P53 génmutációval jár, ami szintén a rákhajlam erősödését
jelenti. A lassú acetilációs típusú nők esetében, ha dohányoznak,
akkor emelkedik az emlőrák gyakorisága, a gyors acetilációs típus
(CYP2D6 variáns) viszont könnyebben betegszik meg vastagbélrákban. Így
nem véletlen, hogy a nőknél ez a két leggyakoribb daganatféleség.
Rákepidemiológiai jellemzők
Magyarországon
Daganatos betegségek a haláloki statisztikában a második helyet
foglalják el Magyarországon (23%). A hazai rákhalálozásból kiemelkedik
a tüdőrák-halálozás, ami a világon mindkét nemben a legelső. Ennek oka
igen összetett, a dohányzás mellett a környezet, munkahely és a
fokozott stressz is közrejátszik a betegség halmozódásában.
Magyarországon halnak meg legtöbben a dohányzás következtében, holott
nem nálunk a legmagasabb az egy főre jutó cigarettafogyasztás. A
szomszédos Ausztriában hasonló mértékű cigarettafogyasztás mellett a
halálozás 2,5-ször kisebb, mint nálunk. Ennek magyarázata még nem
teljesen világos, de valószínű, hogy a hazai alacsonyabb
életszínvonal, a rosszabb higiénés körülmények és az életmód
különbözősége magyarázhatja az eltérést.
2008-ban hazánkban 70 527 új daganatos beteget
regisztráltak, ebből 36 190 férfit és 34 337 nőt. A rákban meghaltak
száma 32 776 volt, amiből 18 236 férfi és 14 540 nő
szerepelt. Ebben az évben is jellemző, hogy a daganatos megbetegedések
számában alig van különbség a nemek között, ugyanakkor a halálozás a
férfiaknál gyakoribb. Magyarországon a daganatos halálozás az elmúlt
negyven évben némi ingadozást követően fokozatosan emelkedett. 1945 és
2008 között a tüdőrák-előfordulás tízszeresére nőtt (6.
ábra).
Közel annyian halnak meg évente tüdőrákban, mint
korábban tuberkulózisban. A tüdőrákos betegek 90%-a valaha dohányzott.
Már a fiatal 40–59 év közötti korosztályban, különösen a nők körében
is emelkedik a halálozás, ami egyértelműen a dohányzás gyermekkori
elterjedésével magyarázható. A másik tendencia, ami jellemző a hazai
állapotokra, a szájüregi daganatok halálozásának emelkedése. A kórokok
közül itt is elsősorban a dohányzás, a tömény alkohol fogyasztása és a
rossz szájhigiéné emelendő ki. Szerepe van az onkogén vírusoknak is,
különösen az EB-vírusnak és a HPV-víruscsaládnak. A hazai statisztikák
szerint is a férfiak szájüregi halálozása jóval magasabb a nőknél,
1:4, bár az idősebb, hatvan év feletti nők körében viszont egyre
emelkedik. A nemek közötti különbséget a dohányzás mértékének
különbözősége, a férfiakra jellemző tömény alkohol és cigaretta
együttes fogyasztása, a férfiak elhanyagoltabb fogazata és
szájhigiénés állapota magyarázhatja. A férfiak egyébként is jobban
elhanyagolják az egészségüket, mint a nők, és későn kerülnek orvoshoz.
A daganatos betegségeket mint a hazai mortalitás második leggyakoribb
okát a különböző népegészségügyi programok kiemelten kezelik. Ezért ez
a primer és szekunder prevenció egyik legfőbb területe. A primer
prevenciós stratégiák elsősorban a kóroki tényezők távoltartását
célozzák meg, míg a szekunder prevenció a korai felismerésre, tehát a
szűrőprogramok hatékonyságának fokozására teszi a hangsúlyt. Ez
utóbbitól várható a rákhalálozás csökkentése, amire viszont egyelőre
semmilyen jel nem mutat. Egyre csökkenő népesség mellett a daganatok
miatti halálozás folyamatosan emelkedik.
Magyarországon a rákhalálozás (kb. 33 ezer)
különösen kedvezőtlenül alakult, és jelenleg az EU-tagállamok között
az élen áll. Ez nem csupán a diagnosztikus és szűrési módszerek
hatékonyságának vagy egyszerűen az életkor meghosszabbodásának tudható
be, mert abszolút mértékben korspecifikusan is emelkedett a
megbetegedések száma. A 35–64 év közötti korosztályban
az utóbbi harminc évben a hazai daganatos halálozás nemzetközi
összehasonlításban kiugróan magas. Bár ez nem minden daganatféleségre
igaz. Nálunk is, mint az összes fejlett ipari országban csökkenés
mutatható ki a gyomorrák és a méhnyakrák halálozása terén, ugyanakkor
a tüdő-, szájüregi, emlőrák, prosztata- és vastagbélrák előfordulása
megemelkedett. A fenti, a 3. táblázatban
tüntettük fel a hazai rákhalálozás adatait az 1975 és
2008 közötti időszakban. A halálozási adatok
nemenkénti bontásban esetszámok szerint szerepelnek a KSH adatai
szerint.
A táblázatból kitűnik, hogy az összesített
halálozási szám 2003-ig fokozatosan emelkedik, majd
némi csökkenés tapasztalható, bár ez idő alatt a népesség száma is
csökkent. A különböző daganatféleségek közül a tüdőrák (7.
ábra) és a szájüregi daganatok halálozása a népességfogyás
ellenére is emelkedett mindkét nemben. A vastagbél-végbél- és az
emlőrák mortalitása stagnálni látszik. A szűrési programoknak
köszönhetően az emlőrák-halálozás várhatóan tovább fog csökkenni. A
4. táblázatban a 2008-as rákmorbiditási
adatokat láthatjuk a Rákregiszter alapján.
Az adatokból kitűnik, hogy a hazai rákbeteg férfiak
zöme tüdőrákban szenved, majd ezt követi a vastagbél-végbélrák és a
bőrrák, majd a szájüregi daganatok és a prosztatarák következik.
Nőknél az emlőrák a leggyakrabban előforduló daganat, majd a
vastagbél-végbélrák, a bőrrák és a tüdőrák következik. A bőrrákot és a
melanómát a nemzetközi statisztikák általában nem tüntetik fel. A
bőrrákok a halálozási statisztikákban nem játszanak nagy szerepet,
mert korán felismerhető és jól gyógyítható daganatokról van szó. A
gyomorrák incidenciája a férfiaknál a nyolcadik, nőknél a kilencedik
helyre szorult vissza. Magyarországon a méhnyakrák évente kb. 1100 nőt
érint, és több mint négyszázan halnak meg ebben a betegségben. A
méhnyakrák halálozása jelentősen csökkenthető a hatékony szűrés
segítségével, sőt a legújabb fejlemények szerint az onkogén
potenciállal rendelkező HPV-vírusok elleni védőoltás megteremti a
primer prevenció lehetőségét is.
Gyermekkori daganatok
A gyermekkori daganatok az összes daganat előfordulásának mindössze
2%-át jelentik. A gyermekek haláloki statisztikájában a balesetek után
a második helyet foglalják el a fejlett világban. A fejlődő
országokban a különböző fertőző betegségek és az éhezés megelőzi a
daganatos halálozást. Magyarországon évente kb. 150–200 új
rosszindulatú betegséget regisztrálnak a gyermekek között, és a
halálozás évente nem éri el a százat. Az USA-ban a gyermekkori
halálozás 12%-áért felelősek a daganatok. A világon 2007-ben 161 ezer
új eset fordult elő a 0–14 éves korosztályban és kb. 87 ezer gyermek
halt meg rákban. A fejlett országokban a mortalitás a jó orvosi
diagnózisnak és ellátásnak köszönhetően alacsony, sőt a leggyakoribb
daganatféleség, a leukémia vonatkozásában jelentős csökkenés
következett be az elmúlt negyven évben. A morbiditás látszólagos
emelkedése is inkább azzal függ össze, hogy jelentős javulás
következett be a daganatok felismerésében és szűrésében.
A gyermekkori daganatok felét a különböző típusú
leukémiák és limfómák teszik ki. A másik 50%-ot különböző szolid
tumorok képezik. A leggyakoribb szolid tumorféleség az agydaganat
(neuroblastoma, retinoblastoma), vesetumor, csontszarkómák, a
lágyrésztumorok és különböző embrionális maradványokból származó
hamartomák.
A kockázati tényezők közül a szülők foglalkozása,
az ionizáló sugárzás, környezetszennyezés, nehézfémek, vírusinfekció
és a passzív dohányzás említhető, de a pontos okokokat nem ismerjük. A
legismertebb fertőzés útján terjedő gyermekkori daganat a
Burkitt-limfóma, amit az Epstein–Barr-vírusfertőzés okoz, és főleg a
fejlődő országokban, a maláriával fertőzött afrikai kontinensen fordul
elő. A malária és a Burkitt-limfóma gyakran együtt fordul elő. Nem
kizárt annak lehetősége sem, hogy a limfómák és a leukémiák
kóreredetében is szerepet játszhatnak onkogén vírusok.
Rövidítések:
AIDS: Acquired Immune Deficiency Syndrome =
szerzett immunhiányos tünetegyüttes
EBV: Epstein–Barr-vírus
EU: Európai Unió
HPV: humán papilloma vírus
KSH: Központi Statisztikai Hivatal
SDR: standardizált halálozási ráta
UV: ultraibolya sugárzás
W: korspecifikus standardizált halálozási arány
WHO: World Health Organization
Kulcsszavak: rák, epidemiológia, nemzetközi adatok,
tüdőrák-halálozás, nemi különbségek, tendenciák a rákhalálozásban
IRODALOM
Ádány Róza (2003): A magyar lakosság
egészségi állapota az ezredfordulón. Medicina, Budapest
American Cancer Society (2006): The
Worldwide Cancer Burden. ACS, Atlanta
American Cancer Society (2007): Cancer
Facts & Figures. ACS, Atlanta •
WEBCÍM >
Ezzati, Majid – Henley, S. J. – Lopezz, A.
D. – Thun, M. J. (2005): Role of Smoking in Global and Regional Cancer
Epidemiology: Current Patterns and Data Needs. International Journal
of Cancer. 116, 963–971 •
WEBCÍM >
Gaudi István – Kásler Miklós (2002): A
rosszindulatú daganatos halálozás változása 1975 és 2001 között
Magyarországon. Magyar Onkológia. 46, 291–296. •
WEBCÍM >
Institute of Medicine (US) (2007): Cancer
Control Opportunities in Low- and Middle-Income Countries. The
National Academies Press, Washington DC. •
WEBCÍM >
Józan Péter (2005): Rákepidemiológiai
viszonyok Magyarországon. Magyar Tudomány. 166, 8, 931–944. •
WEBCÍM >
Mathers, Colin D. – Loncar, Dejan (2006):
Projection of Global Mortality and Burden of Disease from 2002 to
2030. PLoSMed. 3:e442 •
WEBCÍM >
Ottó Szabolcs – Kásler Miklós (2005): A
hazai és nemzetközi daganatos halálozási és megbetegedési mutatók
alakulása. Magyar Onkológia. 49, 99–107. •
WEBCÍM >
Parkin, D. Max – Bray, F. – Ferlay, J. –
Pisani, P. (2005): Global Cancer Statistics, 2002. A Cancer Journal
for Clinicians. 55, 74–108. •
WEBCÍM >
Parkin, D. Max – Whelan, S. L. – Ferlay,
J. – Teppo, L. – Thomas, D. B. (eds.) (2005) Cancer Incidence in Five
Continents. VIII. IARC Scientific Publication no. 155. IARCPress, Lyon
•
WEBCÍM >
Peto, Julian (2001): Cancer Epidemiology
in the Last Century and the Next Decade. Nature. 411, 17, 390–395.
Schottenfeld, David – Fraumeni, Jr. Joseph
F. (eds.) (2006): Cancer Epidemiology and Prevention. New York Oxford
University Press, 101–138.
Suba Zsuzsanna – Barabás József (2007): A
szájüregi rák megelőzése. Medicina, Budapest
|
|