A Magyar Tudomány hasábjain nemrég közölt írásában Galántai Zoltán (2011) a Wikipédiának a tudományra gyakorolt hatását vizsgálja, kiemelve, hogy érdemes az egész problémakört tágabb összefüggéseiben szemlélni. Ezt messzemenően üdvözölnünk kell.

Nemcsak az idézett szerző, de nagyon sokan gondolják úgy, hogy az igazi gondot nem a rendelkezésre álló információ mennyisége jelenti, hanem az, hogy ebből a tömegből nem vagyunk képesek kiszűrni a számunkra releváns információt. Ahogy például David Bawden és Lyn Robinson (2009) kifejti, az információs túlterhelésről a 19. századot megelőzően is olvashattunk. Ezek a híradások arról szólnak, hogy lehetetlen elolvasni mindent, amit írtak. Az információ eddigi története során a nehézséget többnyire az jelentette, hogy elegendő mennyiségű hasznos információt találjunk, vagy tudjunk szolgáltatni. Csak az 1990-es évektől, a digitális információ mennyiségének főként az interneten jelentkező megnövekedése teszi az információszolgáltatók és -fogyasztók számára fontos feladattá a szűrést és a válogatást, minthogy az információ szinte minden témában óriási mennyiségben áll rendelkezésre.

Az információ mennyiségénél azonban jóval nagyobb problémát jelent az, hogy az interneten található információtömeg minőségének és releváns voltának megítélése sokkal összetettebb feladat, mint a nyomtatott dokumentumok világában volt. A nehézség tehát nemcsak abban áll, hogy ki tudjuk szűrni az értéktelen írásokat, a szemetet, hanem abban is, hogy a céljainknak megfelelő és jó minőségű információt megtaláljuk a hálózati információtengerben.

Ezt a helyzetet nagyrészt az okozza, amit korábbi írásunkban (Koltay, 2010) idéztünk, hogy soha nem volt még ilyen könnyű a tudás létrehozásához szükséges információt összegyűjteni, míg a tudást létrehozni az összegyűjtött információból soha nem volt ilyen nehéz (Martell, 2009). Az információnak ez a tömege azonban gyakran értéktelen és felesleges adatokat jelent, amelyeket úgysem tudunk felhasználni (Drótos, 1992). Különösen igaz ez a Web 2.0-s tartalmak jelentős részére.

Ugyanakkor – ahogy erről korábbi írásunkban szintén szóltunk – magát a Web 2.0 elnevezést is bizonytalanság terheli, ezért nehéz megmondani, hogy mit is soroljunk a körébe. A Wikipédiát sokan sorolják ide (Ládi, 2008), de érdemes a lehetséges ellenérveket is megvizsgálnunk.

A Web 2.0-s alkalmazásokról elmondtuk, hogy az információk megosztása csak látszólag céljuk, mert a valódi cél kereskedelmi érdekek kiszolgálása. A Wikipédia esetében viszont nincs szó hirdetőkről, befektetőkről.

A Web 2.0-n gyakran tapasztaljuk, hogy a minőség éppen az üzleti érdekek kiszolgálása folytán a legkevésbé sem érdekes, ilyen módon bármiféle kritikai hozzáállásnak sincs tere (Everitt – Mills, 2009). E tekintetben a Wikipédia sajátos helyzetet foglal el. Ahogy Galántai Zoltán (2011) megjegyzi, a Wikipédiánál nem elvárás, hogy valaki szakmai hozzáértéssel rendelkezzen, csak bíznak benne, hogy a szakértelem megvan. A Web 2.0 kapcsán, a már említett üzletközpontú szemlélet okán a szakértelem szóba sem kerül.

A Web 1.0 (ha egyáltalán beszélhetünk itt sorszámról) világában a szakembernek és a felhasználónak egyértelmű volt a szerepe, miközben az amatőrök helye nem volt jól definiálva (Kleiner – Wyrick, 2007). A meghatározottság foka nem, de az amatőrök fontossága megváltozott a Web 2.0-s környezetben. A Web 2.0 az amatőrök világának kitágulását hozta magával. Aki pedig amatőr, egyrészt szereti azt, amit csinál, másrészt viszont nincs feltétlenül annak elvégzésére képesítve (Keen, 2007).

Korunk amatőrjei, tehát a Web 2.0 eszközeivel olvasókból íróvá lett tömegek nem azonosak a Wikipédia szócikkeinek létrehozóival. Nyilvánvalóan az utóbbiak létszáma is kisebb, bár ismerjük azt az internetes szabályt, mely szerint száz felhasználóból egy csinálja neten a tartalmat, tíz hozzászól, kritizál, és a maradék csupán nézelődik (Fehér – Hornyák 2010).

Itt érdemes egy kis kitérőt tennünk, és megjegyeznünk, hogy a Web 2.0 számos vonásának egyfajta előjátékát láthattuk akkor, amikor – még a Web 2.0 gondolatának felbukkanása előtt – megjelent „a felhasználó mint játékos” ötlete. Ez arra az elképzelésre épül, hogy a felhasználó terminus nem felel meg arra, hogy a

korunkban az információt használó személyeket leírjuk vele, mivel megváltoztak az információkeresési szokások. Az információs játékost az jellemzi, hogy része a rendszernek, azzal állandó interakciót folytat, benne van az információs térben, míg a felhasználó kívül állt a rendszeren. A játékos fogalma – a névhez híven – kapcsolódik a szórakozáshoz és a játékhoz is (Tóth, 2003). A Web 20-val való párhuzam nem véletlen, hiszen azt legtöbben elsősorban kapcsolatteremtésre (jelentős részben „barátok”, „ismerősök” gyűjtésére) kommunikációra és játékra használják (Fehér – Hornyák 2010).

A Wikipédia szerkesztői más tekintetben is elkülöníthetők a Web 2.0-s alkalmazások használóitól. A Wikipédiának vannak ugyanis olyan, deklarált szerkesztési elvei, mint a semleges nézőpont (elfogulatlanság) és az ellenőrizhetőség, tehát a (szakirodalmi) források feltüntetésének igénye, amelyek határozottan mássá teszik. A Wikipédia szerkesztői ezzel kiemelkednek a tömegből, amelyet egyébként nem jellemez a hibák kölcsönös korrigálásának képessége (Csepeli, 2008).

Korábbi gondolatmenetünkhöz visszatérve, meg kell kérdeznünk azt is, hogy mi a teendőnk az internetről áradó információtömeg hatékonyabb kezelése terén? Nos, mindenekelőtt el kell sajátítanunk azt a képességet, hogy az információt kritikai szemlélettel kezeljük. Ebben a tekintetben a tudomány művelői előnyben vannak, hiszen megszokhatták, hogy válogatott anyagokkal, például lektorált folyóiratokkal dolgozzanak, és maguk is válogatnak. Mindazonáltal, érdemes megismerniük azt az eszközrendszert, amely az információ kritikai kezelésében segít. Ezt az eszközrendszert sokféleképpen nevezik, de talán a leghelyesebb, ha a digitális írástudás elnevezéssel illetjük. A digitális írástudás magában foglalja az információs és kommunikációs technikák (IKT) hatékony használatát, ám nem korlátozódik ezekre (Bawden, 2008).

Idehaza azonban gyakran azt a leszűkítő értelmezést kapja, amely csak az IKT használatáról kíván tudomást venni. Igazán helyeselhető értelmezése szerint azonban részét képezik a könyvtárak használatának, a keresési stratégiák alkalmazásának készségei, az információforrások és a talált információ értékelése, kritikus kezelése, ideértve a tömegkommunikációs eszközök közvetítette információ kezelését is (Molnár et al., 2005).
 

Kulcsszavak: Wikipédia; Web 2.0; amatőrizmus; digitális írástudás
 

IRODALOM

Bawden, David (2008): Origins and Concepts of Digital Literacy. In: Lankshear, Colin – Knobel, Michele (eds.): Digital Literacies: Concepts, Policies and Practices. Peter Lang, New York, NY, 17–32. • WEBCÍM >

Bawden, David – Robinson, Lyn (2009): The Dark Side of Information: Overload, Anxiety and Other Paradoxes and Pathologies. Journal of Information Science. 35, 2, 180–191. • WEBCÍM >

Csepeli György (2008): Wikitudás. Kritika. 37, 4, 2–4. • WEBCÍM >

Drótos László (1992): Informatikai jegyzetek. • WEBCÍM >

Everitt, Dave – Mills, Simon (2009): Cultural Anxiety 2.0. Media, Culture & Society. 31, 5, 749–768.

Fehér Péter – Hornyák Judit (2010): Netgeneráció: tényleg más a miénk? HVG Technline. • WEBCÍM >

Galántai Zoltán (2011): A Wikipédia és a tudomány jövője. Magyar Tudomány. 172, 7, 815–825. • WEBCÍM >

Keen, Andrew (2007): The Cult of the Amateur. Nicholas Brealey Publishing, London

Kleiner, Dmitri – Wyrick, Brian (2007): InfoEnclosure 2.0. Mute 2. • WEBCÍM >

Koltay Tibor (2010): Veszélyes-e a tudományra a Web 2.0? Magyar Tudomány. 171, 5, 591–594. • WEBCÍM >

Ládi László (2008): 2.0 – a weben és a könyvtárakban. Tudományos és Műszaki Tájékoztatás. 55, 9, 415–423. •   WEBCÍM >

Martell, Charles (2009): Access: The Social Dimension of a New Paradigm for Academic Librarianship. Journal of Academic Librarianship. 35, 3, 205–206.

Molnár Szilárd et al. (2005): A hozzáférési pontok humán-infrastruktúrájának fejlesztése, az IT-mentori szakma kialakítása. •  WEBCÍM >

Tóth Máté (2003): A felhasználó mint játékos. A könyvtáros szakma szerepváltása a digitális korban a felhasználói igények mentén. Tudományos és Műszaki Tájékoztatás. 50, 2, 53–58. • WEBCÍM >