November 3-án Pálinkás József, az MTA elnöke ünnepi
köszöntőjével Miskolcon megkezdődött a Magyar Tudomány Ünnepe
rendezvénysorozata. A tudományos eseményfolyam vidéki és budapesti
programjain az érdeklődők megismerhették a különböző diszciplínák
kiválóságainak, a tudomány iránt elkötelezett és a nemzet problémáira
fogékony kutatóinak korunk legégetőbb kérdéseire adott válaszait.
•
Pálinkás József köszöntője
a Magyar Tudomány Ünnepén
– Miskolc, 2011. november 3. –
Manapság hódítanak a „sok az egyben” megoldások.
Milyen elbűvölő is egy mozdulattal háromféle összetevőt keverni a
kávénkba, többféle hatású adalékot adni a mosóvízhez, vagy
sokféleképpen tájékozódni egy alkalmazással! Kettő, sőt három az
egyben: ezt hirdetik a termékekről és ezt ígérik a lehetőségekről…
Tisztelt Rektor Úr!
Tisztelt Professzor Asszonyok és Urak!
Tisztelt Egyetemi Kollégák és Diákok!
Szeretettel köszöntöm a Tudomány Ünnepének minden Vendégét!
Azt gondolom, hogy ha eltávolodunk a
marketing-ígéretektől, akkor a kettő kevés, s bizony a három sem elég.
Mind az életben, mind a tudományban mindent egységben kell látnunk, az
egyensúly és az egész felé törekedve kell gondolkodnunk. Minden
hozzájárulásunkkal az együttműködő, egymást erősítő gondolatokat és
feladatokat kell szolgálnunk. Mindenhol, de a tudományban mindennél
jobban.
Másképpen fogalmazva: meg kell éreznünk a középső
szólamot, amelyet egyik kéz sem játszik.
Hiszen a zongorista játékát hallgatva arra
gondolunk: vajon melyik kéz játssza a középső szólamot? Vajon hogyan
lesz a két kéz által életre hívott hangokból, ott, a két futam
találkozásánál zene, miként szólnak az eltérő szólamok sokszínű
egyként?
Az a bizonyos középső szólam a találkozás, amely
bizonyítja, hogy az eltérő hangzások is az egység, a közös dallam felé
törekednek. Az a bizonyos középső szólam az összhang, amelyben minden
különbözésnek értelme, feladata és helye lesz. A tudomány ünnepe idén
erről az összhangról szól.
Tudom, jól tudom: egy válsággondolattól meggyötört,
és a változásfeladattól elfáradt kor nehezen hisz abban, hogy létezik
összhang. Hogy a különálló erők tudnak egyként működni, hogy a sokféle
figyelem egy irányba tekinthet, hogy a részekből összeáll, és megújul
az egész. Ez a kor, a miénk, nehezen bízik már abban, hogy az
összhang, ez a gyönyörködtető középső szólam, valójában a jövő hangja,
amelynek hívását mindannyian jól halljuk.
Pedig a tudományágak összekapcsolódása,
együttműködése, összhangja meghatározó lehet abban, hogy korunk
nehézségeire a legjobb válaszok születhessenek. Ezek a válaszok
azonban csak a tudomány, a társadalom, a politika és a gazdaság valódi
együttműködésében születhetnek meg.
A Magyar Tudomány Ünnepének idei összhangzatával is
az a célunk, hogy Széchenyi István jövőt ígérő akaratát évről évre a
tudomány legkiemelkedőbb eredményeinek és legkiválóbb magyar
alkotóinak bemutatásával erősítsük és ünnepeljük.
Hogy nyilvánvalóvá tegyük a tudomány meghatározó
szerepét és felelősségét a társadalom boldogulásában és a gazdaság
sikerességében. Hogy felhívjuk a figyelmet a magyar tudomány, a hazai
kutatások jelentőségére, eredményeire, tapasztalható és várható
társadalmi hatásaira, a
|