A Tudományos Akadémia Központi Hivatala (ma
Titkárság) állományába meghívás alapján, 1963 őszén vettek fel. A
Biológiai Tudományok Osztályán lettem szaktitkár (ma tudományos
titkár). Harminckét éves voltam, és rendelkeztem a mezőgazdasági
tudomány kandidátusa fokozattal. Az osztály tagjai az elején kicsit
gyanakodva fogadtak, mert korábbról nem ismertek.
Ernst Jenő biofizikus (Jenő bácsi), a Pécsi
Orvostudományi Egyetem Biofizikai Tanszékének hatvannyolc éves
vezetője meghívott Pécsre, egy kis beszélgetésre. A történet
megértéséhez tudni kell, hogy Jenő bácsi híres volt többek között
arról is, hogy minőségi szilvapálinkával rendelkezett, melyet a telkén
lévő szilvafák gyümölcséből készítettek illetékes szakemberek.
A beszélgetést a tanszéki irodájában tartottuk,
melyből egy kis szoba nyílt. Jenő bácsi agglegény volt, és ebben a
szobában lakott puritán körülmények között.
– Iszol egy kis szilvapálinkát? – kérdezte a
beszélgetés elején. Mit mondhat egy agráros? – Természetesen, Jenő
bácsi. A szilvapálinka a kedvenc italom.
Jenő bácsi átment a szomszéd szobába. Behozott egy
sötétzöld színű üvegpalackot, félig tele volt valamilyen folyadékkal.
Felül egy parafadugó. Töltött. Megittam. Majd jött a magyarázat: – Ez
a tavalyi szilvapálinka.
Megdicsértem. Fél óra múlva ismét átment, és
kihozott egy másik, teljesen hasonló üveget félig
|