A Magyar Tudományos Akadémia folyóirata. Alapítva: 1840
 

KEZDŐLAP    ARCHÍVUM    IMPRESSZUM    KERESÉS


 BEVEZETÉS

X

Kabai Péter

egyetemi docens, Szent István Egyetem Állatorvos-tudományi Kar, Biológiai Intézet • peter.kabai(kukac)gmail.com

 

Az ember évszázadok óta állatok millióit áldozza fel saját fajának egészsége érdekében. Új hatóanyag, új eljárás bevezetése még ma sem képzelhető el állatkísérletes ellenőrzés nélkül. Felmerülhet a kérdés, mit kapnak cserébe mindezért az állatok. Egy szempontból egyszerű a válasz: mindazt, ami a humán gyógyászatban elérhető. Mint azt a tematikus szám dolgozatai bemutatják, az állatorvoslás felhasználja a humán gyógyászathoz szükséges tudást és technikát, sőt sokszor úttörő szerepet vállal ezek kimunkálásában.

Etikai szempontból azonban azt a kérdést is feltehetjük: önzetlenül áldoz-e az ember időt, energiát és forrásokat az állatokért, vagy ezzel is pusztán saját anyagi érdekeit védi? Haszonállatok esetében a válasz talán magától értetődő: egészséges és boldog állat nélkül nincs egészséges és jó minőségű állati eredetű élelmiszer. A mai állatjóléti kutatások és ezek eredményeinek gyakorlati alkalmazása azonban túlmutatnak az önző emberi érdeken. Az új és folyamatosan megújuló szabályok már nem csupán az élelmiszer biztonságát (Laczay Péter) szolgálják, de kiterjednek a termeléstől többé-kevésbé független vagy akár a termelés jövedelmezőségét rontó változtatásokra is, például azzal, hogy az állat számára biztosítani kell a természetes viselkedés feltételeit (Brydl Endre). Az állathigiénia és állomány-egészségügy ajánlásait az állattartók örömmel megfogadják, ha ezek növelik a gazdaságosságot, sok konfliktussal jár azonban a jövedelmezőséget látszólag vagy valóságosan rontó változtatások elfogadtatása. A fertőző betegségek

 

megelőzése, kimutatása és gyógyítása (Fodor László és Rusvai Miklós) több tényező miatt is közös „érdeke” embernek és állatnak (például: állatról emberre terjedő betegségek, rezisztens baktériumtörzsek kialakulása). Mint látni fogjuk, az állatorvoslásban a megelőzés éppúgy kulcsfontosságú, mint a humán gyógyászatban, a gyakorlati megvalósításban azonban óriási a különbség: mi emberek jók vagyunk az állatok életkörülményeinek javításában, kevésbé vagyunk sikeresek saját rossz szokásaink elhagyásában…

Az állatjólét mellett új szónak számít a magyar nyelvben a társállat is. A szó jól kifejezi az utóbbi években zajló változásokat szokásainkban, szemléletünkben. Sok faj, melyet régen szinte kizárólag a haszna miatt tartottak, válik egyre inkább társsá, az ő betegségeik megelőzése, gyógyítása, legyen nagyállat vagy kisállat, néha anyagi haszonnal, gyakran „csak” lelki megnyugvással jár (Szenci Ottó és munkatársai, illetve Vörös Károly). Az önzés-önzetlenség dilemma szempontjából is érdekes az asszisztált reprodukciós technikák kérdése (Solti László és munkatársai), melyek sikeresen alkalmazhatók nagy értékű egyedek hatékony szaporítására éppúgy, mint a veszélyeztetett fajok védelmében.
 



Kulcsszavak: állatorvoslás, állatorvos-tudomány, belgyógyászat, mesterséges termékenyítés, élelmiszer-higiénia, állathigiénia, diagnosztika, zoonózis