megelőzése, kimutatása és gyógyítása (Fodor László
és Rusvai Miklós) több tényező miatt is közös „érdeke” embernek és
állatnak (például: állatról emberre terjedő betegségek, rezisztens
baktériumtörzsek kialakulása). Mint látni fogjuk, az állatorvoslásban
a megelőzés éppúgy kulcsfontosságú, mint a humán gyógyászatban, a
gyakorlati megvalósításban azonban óriási a különbség: mi emberek jók
vagyunk az állatok életkörülményeinek javításában, kevésbé vagyunk
sikeresek saját rossz szokásaink elhagyásában…
Az állatjólét mellett új szónak számít a magyar
nyelvben a társállat is. A szó jól kifejezi az utóbbi években zajló
változásokat szokásainkban, szemléletünkben. Sok faj, melyet régen
szinte kizárólag a haszna miatt tartottak, válik egyre inkább társsá,
az ő betegségeik megelőzése, gyógyítása, legyen nagyállat vagy
kisállat, néha anyagi haszonnal, gyakran „csak” lelki megnyugvással
jár (Szenci Ottó és munkatársai, illetve Vörös Károly). Az
önzés-önzetlenség dilemma szempontjából is érdekes az asszisztált
reprodukciós technikák kérdése (Solti László és munkatársai), melyek
sikeresen alkalmazhatók nagy értékű egyedek hatékony szaporítására
éppúgy, mint a veszélyeztetett fajok védelmében.
Kulcsszavak: állatorvoslás, állatorvos-tudomány, belgyógyászat,
mesterséges termékenyítés, élelmiszer-higiénia, állathigiénia,
diagnosztika, zoonózis
|