A Magyar Tudományos Akadémia folyóirata. Alapítva: 1840
 

KEZDŐLAP    ARCHÍVUM    IMPRESSZUM    KERESÉS


 Könyvszemle

X

Sipos Júlia gondozásában

 

Humorban nem ismer tréfát


A humornak egyik általam ismert mitológiában sincs istene. A múzsák karában Thaleia szerteágazó tevékenységi körében a komédia csak az egyik. Nevetésre késztető öröm és bántó fájdalom van benne, így gondolkodtak felőle a nagy görög filozófusok. Ez a definíciós kettősség is mutatja, hogy itt valami szofisztikált dologról van szó, ami túllép az egyszerű gúnyolódáson, igazi eleme ott virágzik, ahol a szofisztikált gondolatok és tapasztalatok önellentmondásai szabadon és magas szellemi színvonalon találkoznak, ahol a szellem és a szellemesség társulni tud. Ilyen a tudomány világa, ahol a tudomány tárgyainak és művelőinek állandó szembesülése a tudomány eleven szkepszisével érvényesülhet.

Beck Mihály könyve erről a szellemi finomságról értekezik, önálló adalékként a téma hatalmas bibliográfiájához. A finomságot finoman is kell tálalni, és a szerző, a maga szakmájában, a kémiában ezt a követelményt hosszú pályafutása során követte. Így nem okozott számára nehézséget egy alapos irodalomkutatással és gyűjtéssel összefogott, fájdalom nélküli, csak desztilláltan örömet hozó módon eleget tenni a magasabb követelményű arisztotelészi normának.

A kis könyv tehát magángyűjtés és magánajándék, mint ilyen kedves, örömet hozó valami, a szerző magánízléséből az olvasó magánörömére. Nem óhajt csatlakozni a nagy terjedelmű és kimerítő humorológiai munkákhoz, a professzionális literátorok és pszichológusok magnum opusaihoz. Ugyanakkor nem tagadja meg természettudós karakterét, és bevezetőként a humort definíciós buzgalommal is körüljárja. Elhelyezi a nyelvben, a szociológiában, a fiziológiában, persze az irodalomban, de szerencsére némi kategorizálás során, magában a tudományban is. Vegyíti mindezek szárazságát humoros anekdotákkal, hiszen a humor, mint eredeti jelentése mutatja, folyadék. Tegyük hozzá, olyan olajozó, súrlódásokat oldó-kenő valami.

A humor egyik, talán legjellegzetesebb kenőanyaga az irónia. Mi sem lehetne ironikusabb, mint a tudomány öniróniája, a nagybecsű és sokszor nagyképű díjak világa. Ennek az iróniának persze része még a savanyú szőlő savanyúsága is: általában azok találják ki, akik ezekre a díjakra csak áhítoznak. (Ir.: harmadik fejezet)

A finomszerkezeti állandó pontos értékével kezdődik a koholmányok és tréfás közlemények finom szerkezetű fejezete. Stílusosan záródik a legfrenetikusabb paródiával, a Sokal-féle halandzsa-közlemény beugratós játékával, minden

 

 

tudományos és áltudományos nagyképűség pellengérre állításával. Ha már itt tartunk, a naiv olvasónak az a megjegyzése, hogy a nem kémikus és kémiában műveletlen balek számára néha mankó lett volna egy-két szakmai kommentár! (Vagy itt a szerző szarkazmusa működött: még ezt sem érted, te kis ostoba, ki volt a kémiatanárod, hányast kaptál a suliban? Na és ebből is látható, mire vitted, és mire visz a mai vegytelenített közoktatás!)

Üdülésként is jön a ragyogóan választott anekdoták sora. Ezt a fejezetet élveztem a legjobban (a többieket nem lebecsülve), de ezt kétszer is elolvastam, és azt hiszem, ebben nem leszek egyedül. A világtörténelmet alakító óriások (tehát nem a hadvezérek, a politikusok, hanem az életünk alapjait formáló tudósok) sorában joggal dominálnak a magyar származásúak. Olyanok, akiket többségükben kiüldöztek, kiszorítottak innen, de ennek ellenére is megőrizték, sőt vallották az itteni gondolkodásgyökereket, benne azt a pesti mélyhumort, ami a szakmai szellemi örökség mellett a legfinomabb útitárs. Eggyel megtoldva: Gábor Dénes úgy fogadott (csak?) magyarországi vendéget, ha hozott magával egy jó és új pesti viccet.

A könyvet három teljesebb idézet zárja. Az első Jonathan Swift Gulliverjének Laputája, az epés karikatúra klasszikus példája. Utána Mikszáth Kálmán kedves humora, majd Karinthy Frigyes a kóda. Irodalmunk legnagyobb és legmélyebb humoristája, akit a világba szétszóródott és világhíressé lett követői méltán vallottak mesterüknek.

A színes gyűjtemény még sokféle furcsasággal szolgál. Történetek egyetemi vizsgákról, tudományos elnevezésekről, nyakatekert találmányok leírásai, aforizmák, idézetek. Kicsit emlékeztetnek a klasszikus korok Kunstkammer és Wunderkammer gyűjteményeire, mi mindent szedett össze a gazdag magángyűjtő! Beck Mihály gazdag magángyűjtő, gazdag a tudományában és mindenféle érdeklődésében, humorérzékében, és így példát gerjeszt a többi gyűjtő szenvedélye ébresztésére. Nem lebecsülendő érdem. A legnemesebb gyűjtőszenvedélyek közé sorolandó és micsoda tudós almanach gyűlhetne össze, ha sok követőre találna Akadémiánk berkeiben, társadalmunk olajozására, hogy a humornál maradhassunk.

Amíg ez nem készül el, addig is élvezzük Beck Mihály örömajándékát, ahogy én is köszönöm, közben sokszor elgondolkodva, sokszor meg hangos nevetéssel. (Beck Mihály: Humor a tudományban. Budapest: Akadémiai, 2010. 208 p.)

Vámos Tibor

az MTA rendes tagja