Humorban nem ismer tréfát
A humornak egyik általam ismert mitológiában sincs istene. A múzsák
karában Thaleia szerteágazó tevékenységi körében a komédia csak az
egyik. Nevetésre késztető öröm és bántó fájdalom van benne, így
gondolkodtak felőle a nagy görög filozófusok. Ez a definíciós
kettősség is mutatja, hogy itt valami szofisztikált dologról van szó,
ami túllép az egyszerű gúnyolódáson, igazi eleme ott virágzik, ahol a
szofisztikált gondolatok és tapasztalatok önellentmondásai szabadon és
magas szellemi színvonalon találkoznak, ahol a szellem és a
szellemesség társulni tud. Ilyen a tudomány világa, ahol a tudomány
tárgyainak és művelőinek állandó szembesülése a tudomány eleven
szkepszisével érvényesülhet.
Beck Mihály könyve erről a szellemi finomságról
értekezik, önálló adalékként a téma hatalmas bibliográfiájához. A
finomságot finoman is kell tálalni, és a szerző, a maga szakmájában, a
kémiában ezt a követelményt hosszú pályafutása során követte. Így nem
okozott számára nehézséget egy alapos irodalomkutatással és gyűjtéssel
összefogott, fájdalom nélküli, csak desztilláltan örömet hozó módon
eleget tenni a magasabb követelményű arisztotelészi normának.
A kis könyv tehát magángyűjtés és magánajándék,
mint ilyen kedves, örömet hozó valami, a szerző magánízléséből az
olvasó magánörömére. Nem óhajt csatlakozni a nagy terjedelmű és
kimerítő humorológiai munkákhoz, a professzionális literátorok és
pszichológusok magnum opusaihoz. Ugyanakkor nem tagadja meg
természettudós karakterét, és bevezetőként a humort definíciós
buzgalommal is körüljárja. Elhelyezi a nyelvben, a szociológiában, a
fiziológiában, persze az irodalomban, de szerencsére némi
kategorizálás során, magában a tudományban is. Vegyíti mindezek
szárazságát humoros anekdotákkal, hiszen a humor, mint eredeti
jelentése mutatja, folyadék. Tegyük hozzá, olyan olajozó, súrlódásokat
oldó-kenő valami.
A humor egyik, talán legjellegzetesebb kenőanyaga
az irónia. Mi sem lehetne ironikusabb, mint a tudomány öniróniája, a
nagybecsű és sokszor nagyképű díjak világa. Ennek az iróniának persze
része még a savanyú szőlő savanyúsága is: általában azok találják ki,
akik ezekre a díjakra csak áhítoznak. (Ir.: harmadik fejezet)
A finomszerkezeti állandó pontos értékével kezdődik
a koholmányok és tréfás közlemények finom szerkezetű fejezete.
Stílusosan záródik a legfrenetikusabb paródiával, a Sokal-féle
halandzsa-közlemény beugratós játékával, minden
|
|
tudományos és áltudományos nagyképűség pellengérre
állításával. Ha már itt tartunk, a naiv olvasónak az a megjegyzése,
hogy a nem kémikus és kémiában műveletlen balek számára néha mankó
lett volna egy-két szakmai kommentár! (Vagy itt a szerző szarkazmusa
működött: még ezt sem érted, te kis ostoba, ki volt a kémiatanárod,
hányast kaptál a suliban? Na és ebből is látható, mire vitted, és mire
visz a mai vegytelenített közoktatás!)
Üdülésként is jön a ragyogóan választott anekdoták
sora. Ezt a fejezetet élveztem a legjobban (a többieket nem
lebecsülve), de ezt kétszer is elolvastam, és azt hiszem, ebben nem
leszek egyedül. A világtörténelmet alakító óriások (tehát nem a
hadvezérek, a politikusok, hanem az életünk alapjait formáló tudósok)
sorában joggal dominálnak a magyar származásúak. Olyanok, akiket
többségükben kiüldöztek, kiszorítottak innen, de ennek ellenére is
megőrizték, sőt vallották az itteni gondolkodásgyökereket, benne azt a
pesti mélyhumort, ami a szakmai szellemi örökség mellett a legfinomabb
útitárs. Eggyel megtoldva: Gábor Dénes úgy fogadott (csak?)
magyarországi vendéget, ha hozott magával egy jó és új pesti viccet.
A könyvet három teljesebb idézet zárja. Az első
Jonathan Swift Gulliverjének Laputája, az epés karikatúra klasszikus
példája. Utána Mikszáth Kálmán kedves humora, majd Karinthy Frigyes a
kóda. Irodalmunk legnagyobb és legmélyebb humoristája, akit a világba
szétszóródott és világhíressé lett követői méltán vallottak
mesterüknek.
A színes gyűjtemény még sokféle furcsasággal
szolgál. Történetek egyetemi vizsgákról, tudományos elnevezésekről,
nyakatekert találmányok leírásai, aforizmák, idézetek. Kicsit
emlékeztetnek a klasszikus korok Kunstkammer és Wunderkammer
gyűjteményeire, mi mindent szedett össze a gazdag magángyűjtő! Beck
Mihály gazdag magángyűjtő, gazdag a tudományában és mindenféle
érdeklődésében, humorérzékében, és így példát gerjeszt a többi gyűjtő
szenvedélye ébresztésére. Nem lebecsülendő érdem. A legnemesebb
gyűjtőszenvedélyek közé sorolandó és micsoda tudós almanach gyűlhetne
össze, ha sok követőre találna Akadémiánk berkeiben, társadalmunk
olajozására, hogy a humornál maradhassunk.
Amíg ez nem készül el, addig is élvezzük Beck
Mihály örömajándékát, ahogy én is köszönöm, közben sokszor
elgondolkodva, sokszor meg hangos nevetéssel. (Beck Mihály: Humor a
tudományban. Budapest: Akadémiai, 2010. 208 p.)
Vámos Tibor
az MTA rendes tagja
|
|