A Magyar Tudományos Akadémia folyóirata. Alapítva: 1840
 

KEZDŐLAP    ARCHÍVUM    IMPRESSZUM    KERESÉS


 MIKES KELEMEN KULTUSZA HÁROMSZÉKEN

X

Boér Hunor

PhD, könyvtáros-muzeológus, Székely Nemzeti Múzeum, Sepsiszentgyörgy/Sf. Gheorghe • boerh(kukac)freemail.hu

 

Zágoni Mikes Kelemen háromszéki kultusza az ismertebb, viszonylag jól átlátható „irodalmi” kultuszok közé sorolható. Megragadható a tárgyiasulása a kézenfekvő helyi emlékanyag révén, így a szülőhely azonosítása vagy ismételt megjelölése, nyomon követhető a kultusz informális csoportok és intézmények megvalósította intézményesülése, ritualizációja. Megnevezhetőek a kultusz folytonosságának biztosítói, főleg helyi vagy helyi származású, az erdélyi magyar tudomány- és művelődésszervezésben jelentős értelmiségiek, meghatározhatóak a kulcsintézmények, megrajzolhatóak a szükséges kapcsolathálók, kiemelt helyen a Székely Mikó Kollégium és társintézménye, a Székely Nemzeti Múzeum, valamint a testvér oktatási intézmények. A kultusz jellege, intenzitása korszakfüggő és nem hiányzik belőle a genius loci adta sajátos jelleg sem.

A Brassó-közeli Háromszék a leghamarabb polgárosuló székely terület. Képletesen szólva, ha 1848–1849-ben a Gábor Áron által ágyúvá öntött, Bethlen Gábor-kori harangok fordítják meg a magyar forradalom és szabadságharc sorsát, utána hadsegédei az ágyúkat művelődéssé visszaöntve alapítják meg a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégiumot. Ennek a székelyföldi Háromszéknek a legjelentősebb kultuszát – a hős Gábor Ároné és a tudós Kőrösi Csoma Sándoré mellett – a Mikes Kelemené képezi.


Előzmények


1890 előtt Mikes Kelemennek semmilyen helyi kultuszáról nem tudunk. 1861-ben, halálának centenáriumán jelenik meg Háromszék első regionális kiadványa, egy almanach-kalendárium, ám ez csak egy, a Kazinczy Ferenc születésének emlékezetes 1859-es centenáriumához kapcsolódó, 1860 januárjában, Sepsiszentgyörgyön elhangzott, Kazinczyt köszöntő költeményt közöl, a Rákóczi-emigrációval is foglalkozó Thaly Kálmántól pedig a madéfalvi veszedelemről egy verset. 1869-ben a Gábor Áron és Kőrösi Csoma Sándor alakját hosszan tárgyaló Orbán Balázs is épp csak megemlíti térségmonográfiájában Mikest. Holott Zágon korántsem egy Isten háta mögötti hely: a reformkorban lelkésze a szomszédos Brassóban nyomtatja ki a halotti beszédeit, a reformátusok kitűnő iskolát létesítenek a településen (az 1850-es években a majdani Székely Mikó Kollégium lehetséges helyszíneként is felmerül), 1866-tól kaszinója van, 1871-től saját nőegylete.

A kultusz hiánya természetes, mivel a zágoni Mikesek eltűntek a térségből, amely pedig jóval többet kínálhatott a 18. század végi eszmélődéshez, mint ma gondolnánk. Altorján ekkor már barokk stukkó takarja a korábbi reneszánsz falfestményeket, de a Metamorphosis Transylvaniae-t író Apor Péter még Zrínyi Miklóst olvassa alattuk, egy nemzeti uralkodó kívánatos voltáról, és az Apor-kódex-et is azért hozza haza Bécsből, mert corvinának, Mátyás-relikviának véli. A zabolai Mikes-rokonoknál Mikes Kelemen születésekor a csíksomlyói Salvator-kápolna oltárának ikertestvére képviseli a katolikus művészetet. Az 1717-es jószágvesztést követően azonban csak néhány helynév és klenódium emlékeztethet Zágonban a Mikesekre, miközben a királyságból érkezett új birtokosok, a Szentkeresztyek sikeresen integrálódnak a székely társadalomba. Az 1870-es években a Szentkereszty család nőtagjai az első kórház, öregotthon, árvaház alapítói Háromszéken.

A Mikes Kelemen-kérdés híre persze eljut a térségbe, az 1879-ben arcképét közlő Vasárnapi Újság a zágoni Kaszinónak is járt, de még 1890-ben is csak Petőfi és Tompa Mihály képét szerzik be a településen.


Kezdetek


Az, hogy 1890 ennek ellenére a zágoni Mikes-kultusz kezdőéve, világosan kitűnik a kaszinó negyedszázada vezetett jegyzőkönyveiből. Az időpont nem véletlen: 1890 egy jelentős politikai átrendeződés – a Kiegyezés eredeti tartalmának kimerülése, nemzeti fordulat – éve a Monarchiában. A pillanat kultuszt, a kultusz hőst kér Zágonban is, és Háromszék 1892-re már Gábor Áron eresztevényi emlékművével is elkészül. A zágoni javaslatot Barthalis Antal jogász terjeszti a zágoni kaszinó tagjai elé, és az ötlet bizonyára nem független Thaly Kálmán 1888-as törökországi kutatásaitól sem.

A komolyabb kultusz kialakításának lehetőségeit jelzi, hogy bekapcsolódnak a Szentkeresztyek és a zabolai Mikesek; a George Bernard Shaw figyelmét is felkeltő poliglott Szentkatolnai Bálint Gábor, a Bagdadból épp akkor hazahívott neves székely orientalista előadást tart az oszmán birodalom Mikes óta kevéssé változott vidéki viszonyairól. A megemlékezés háromszéki sajtója sajátos, de brassói, kolozsvári visszhangot kelt: bár Mikes korántsem olyan jelentős személyiségünk – írják –, ne szűkítsék az ügyet helyi jellegűvé!

1896 millenniumi hangulatában Sándor József EMKE-főtitkár lesz a kerület országgyűlési képviselője. Pénzbeli felajánlását követően a teljes zágoni értelmiség felzárkózik egy Mikes-emlékmű állítása mellé, megnyerik a helyi politikum és a hatóságok támogatását, rendezvényeket, regionális gyűjtést szerveznek. A kultuszhoz való viszonyulás figyelemre méltóan józan: nem Mikes – teszik egyértelművé –, hanem a helyi közösség számára van értelme! Ügyüket a Magyar Történelmi Társulat a Századokban népszerűsíti. A postaköltség-mentesség végett az emlékbizottság EMKE-védnökség alatt működik, és 1898-ig számottevő támogatást kap, főleg az ország olyan oktatási intézményeitől, mint Kecskemét, Kolozsvár, Budapest, Debrecen iskolái. Thaly szakmai segítségét ajánlja fel. Négyessy Lászlónak a Pallas Lexikonba írott, 1896-os Mikes-szócikkét Pálmay József már egészében átveszi az 1901-es háromszéki családtörténeti kötetébe, ami jelzi a helyi érdeklődés megerősödését.


A Rákóczi-kultusz védernyője
és az önállósulás kezdete


1901 egy nemzedékváltás éve, és fiatal zágoni értelmiségiek jelentkeznek: dr. Köntzei Gerő, a művelődésszervező erdélyi Könczei-dinasztiából, valamint Csutak Vilmos, aki kolozsvári diáktársait mozgósítja, és 1903-tól a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium tanára – később igazgatója, nemkülönben a Székely Nemzeti Múzeumé, a két világháború között pedig az erdélyi magyar művelődés egyik legfőbb irányítója – lesz. 1902-ben a zágoni Mikes-kertben Kossuth-ünnepséggel gyűjtenek a tervezett emlékműre. 1903-ban egy pancsovai támogató, Szabady Kata Lévay József Mikes-versére szerez dalt, amelyet sokszorosítva árusítanak („Mikes édes borongós kedélyét híven visszatükröző gyönyörű dal”). A helyi fiúiskolások hasonló célra „Mikes-botokat” faragnak. Sándor József 1903-as beszédében még mindig központi szerepet játszik a Rákóczi-kultusz: Mikes Kelement a fejedelem János evangélistájaként jellemzi. 1904-ben kolozsvári kezdeményezésre az erdélyiek hazahozatnák a Mikes-hamvakat – mint egyetlen erdélyi bujdosóét a rodostóiak közül –, de Thaly tisztázza, hogy ez nem lehetséges, mivel Mikest közös sírba temették.

1903–1904-ben kiássák a zágoni Mikes-kertbeli romokat, melyeket a szülőház maradványainak vélnek, majd emlékoszloppal is megjelölik a helyet. Egy korábbi fényképen még fákkal benőtt domb rejti az épület alapjait, Edvi Illés munkáján már kitakarva látszanak a falak az 1906-os Törökországi levelek-díszkiadásban, a Pesti Napló 1907-es Rákóczi Albuma pedig már az emlékmű képét is közli. Mikes helye ezzel megszilárdul a székely panteonban: a szomszéd Udvarhely megyében iskolai dolgozatok tárgya, a Háromszéktől korántsem idegen, kisbaconi Benedek Elek a Nagy magyarok életével méltó helyre emeli az ifjúsági és népszerűsítő irodalomban. Az emlékoszlopra tervezett szobor azonban nem készül el, mivel az addigi gyűjtés nem elegendő a budapesti Bem-szobor későbbi alkotója, a berecki – tehát szintén háromszéki – Istók János 1910-es tervének kivitelezésére. A kudarc az időszak és a térség lehetőségeit inkább általában tükrözi: Istókra mint Gábor Áron-szobrot is tervező művészre esett a zágoniak választása, noha az a szobor sem valósult meg.

Ezzel szemben közvetlenül az első világháború előtt, 1913–1914-ben két jelentős eseményre kerül sor. A Székely Nemzeti Múzeumban Csutak Vilmos történész mentorának, a Zágon melletti Papolcra nyugdíjasként hazatelepedett Barabás Samunak a segítségével bebizonyítja, hogy a szülőház valójában nem a Mikes-kertben megjelölt helyen állott, hanem azonos a Szentkereszty-kúria épületével. Másrészt Sepsiszentgyörgyön megfelelő tartalmat próbálnak rendelni a névhez: a Mikes Kelemen Irodalmi Társaság (közművelődési egyesület) korabeli mozgalom hatására, csíki példát követően, de egy vidék irodalmárait fogná intézményes keretbe. A terveket szövő írók nem első vonalbeliek; van, akivel inkább csak a Trianon utáni irodalomperemi, irredenta publicisztikában találkozunk majd, de köztük van a Székely Nemzeti Múzeum egyik nagyasszonya, Zathureczky Berta, továbbá a Pál utcai fiúk megrendelését adó Gaál Mózes. Benedek Eleket kérnék fel vezetőjüknek, ugyanúgy, mint majd Tamási Áronék székely írócsoportja.


Határok mögött, táborok között


Az impériumváltással Mikes kultusza jobbára önállósul a fejedelemétől, bár nem szakítható el attól: a Székely Mikó Kollégium diákjai az 1930. évi megemlékezésen Rákóczi–Mikes tárgyú színdarabot (Somogyvári Gyula: Virágember) mutatnak be. A Székely Nemzeti Múzeum elmélyíti szakmai feltáró munkáját: igazgatóválasztmányi tagja, Benedek János 1924-ben a háromszéki csernátoni Damokos-levéltárból közöl publikálatlannak hitt misszilis Mikes-levelet a megyei sajtóban. Csutak Vilmos 1930–1931-ben a magyar középcímert és a román királyi címert tervező Keöpeczi Sebestyén Józsefet küldi ki zágoni felmérésre, aktualizálja a múzeumi könyvtár vonatkozó szakirodalmát, és Mikes kolozsvári tanulmányairól levelez Bíró Vencellel. Halála után, az újabb impériumváltást követően lesznek nyilvánosak az első eredmények, az Erdélyi Szótörténeti Tár ötletét adó Cs. Bogáts Dénes 1941-es forrásközlésével.

Miközben magasabb hatalmak a határokat tologatják a szülőföld felett, a kultuszt rivális táborok igyekeznek kisajátítani. 1940 végén Sepsiszentgyörgyön, a Székely Mikó Kollégium református lányiskolájában ugyanolyan természetességgel nevezik el Mikes Kelemenről a diákönképzőkört, mint Kolozsváron a katolikus

 

 

középiskolát. 1907-ben a Nyugat Beck Ödön Fülöp munkáját használta fel a világirodalmi távlat igézetében megvalósított polgári zászlóbontásához, a Székely Nemzeti Múzeumban Debreczy Sándor most egy, a népi irodalmat előkészítő Mikesről beszél, aki szerinte úgy volt hűséges fejedelméhez, mint Trianon után az erdélyi magyarok Horthy Miklóshoz (?!).

A sepsiszentgyörgyi Mikes Kelemen utcanév 1940-től egészen az 1960-as évekig tartó pozitív kormányzati viszonyulásról árulkodik; ilyen nevű utcát a „magyar világban” (1940–1944), a „népi demokrácia” idején és a Magyar Autonóm Tartomány éveiben (1952–1960) is szükségesnek vagy elfogadhatónak talált az aktuális politikai hatalom. Az ötvenes évek Gaál Gábor fémjelezte romániai magyar irodalompolitikája „haladó hagyománnyá” érdemesíti Mikes Kelemen Törökországi leveleit az 1955-ös megjelentetéssel – bizonyára nem vált hátrányára a dolognak Dávid Gyula szerkesztői jelenléte sem –, 1957-ben pedig, társadalmi szelepeknek az 1956-os forradalom utáni átmeneti kinyitása idején, a zágoni Mikes-kert emléktáblája helyett újat állíthatnak a kézdi kerületi magyar tanfelügyelők. A „székely nagyok” kultuszát csak 1959-ben nyilvánítja nemkívánatosnak a kommunista pártvezetés – párhuzamosan a kolozsvári magyar, önálló Bolyai Egyetem felszámolásával –, a nemzeti függetlenségi retorikának kedves Mikes Kelement ekkorra már az internacionalista „társadalmi progresszió” megfoghatatlan füstfüggönye védi.


Egy még kisebb magyar út


Az ötvenes évek egyben a sepsiszentgyörgyi Veress Dániel autodidakta stúdiumainak ideje: a volt mikós diák mint kicsapott egyetemi hallgató a Székely Mikó Kollégium könyvtárában képezi magát. 1960-ban a magyarországi nyitás is segíti a háromszéki Mikesre emlékezést: Hopp Lajos először jut el Zágonba. Mire 1968-ban Nicolae Ceauşescu taktikai okokból érdekének látja az erősen magyar többségű Háromszék megye Kovászna néven történő újraalakítását, a helyiek is felkészülnek. A visszacsatolt Észak-Erdély, a párizsi béke előtti „Észak-erdélyi Köztársaság”, majd a Magyar Autonóm Tartomány egyre szűkülő mozgástere után egy még kisebb magyar út esélye is megadatik a háromszéki magyar közösségnek, hogy tíz év virágzó művelődéssel felkészülhessen kiböjtölni a népességáttelepítések nyíltan románosító nyolcvanas éveit.

Az 1948-ban alakult sepsiszentgyörgyi Állami Magyar Színház számára a volt Mikes-önképzőköri vezető, Kiss Árpádné Seprődi Anikó és mikós színjátszócsoportja készítette elő a terepet. 1968-ban bidecenáriumát ünnepli a színház, és a zágoni ősbemutatót követően Veress Dániel Mikes-drámája, a Négy tél a korszak első erdélyi „történeti drámájaként” országos vendégjátékon 72 előadást ér meg, összesen huszonnyolcezer nézővel. 1971-ben Zágoni Mikes Kelemen Művelődési Egyesület alakul Zágonban, és 1972-ben Mikes Kelemen-konferenciát szerveznek a községben, melyen a település Mikeshez fűződő viszonyáról is felmérést mutat be Kató Zoltán tanár. A zágoni református templom tornyába Mikes-kiállítás kerül, Sepsiszentgyörgyön Veress Dániel folytatja vonatkozó munkásságát: 1974-ben a Mikes-ikonográfia terén kezdeményez dolgozatával, 1980-ban a román nyelvű Mikeshez, Gelu Păteanu fordításához készít válogatást, és ír utószót. A megyeszékhelyen irodalmi körként újabb Mikes Kelemen Közművelődési Egyesület születik ugyanezekben az években, amit az állambiztonsági hivatal is figyelemmel kísér. A helyzetre jellemző a háromszéki származású Ignácz Rózsa posztumusz, 1980-as regényes életrajzának a címe: Mikes jól berendezkedett Rodostóban, csak épp Hazájából kirekesztve.

A Kovászna megyei kismagyar lélegzetvétel újdonságát a Mikes-zarándoklatok képezik. 1970-ben Fejér Ákos tornatanár iskolás, kerékpáros csapata eljut Rodostóba, és elhelyez a Rákóczi-múzeumban egy faragott fejfát. A fejfa ötlete Pető Katalin sepsiszentgyörgyi tanítónőé, akinek férje közismert helyi magyar szakos tanár; a faragvány fiuk, Zsolt révén (ő is faragta részben), Brâncoveanu havasalföldi román vajda emlékfájaként jut át a határon. Pető Katalin 1970-es másik ötlete bizonyos szempontból a rodostói zarándoklatnál is jelentősebb: falvédőre alkalmazza Lévay József Mikes-versét; ezzel a háromszéki Mikes-kultusz elérte a populáris regisztert.

A kerékpáros út folytatásának tekinthetők egy évtized múlva a honismereti Mikes-kerékpártúrák, melyeken ott van egy időközben egyedül Rodostóba kerékpározott kézdivásárhelyi gyári munkás, Cseh Jenő, az erről az első sajtóbeszámolót író Pozsony Ferenc pedig ma a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja. Az 1981–1983-ban megszervezett három Mikes-túra a Kommunista Ifjúsági Szövetség helyi, magyar vezetőinek jóindulatú szemhunyásával politikailag is biztosított volt. Ennek ellenére a Mikes-fordító Gelu Păteanu meglátogatását követően az utolsó utat a félszáz résztvevő az állambiztonsági hivatal kihallgatószobáiban kénytelen megszakítani.


Művelődők és zarándokok


Az 1989 végi romániai fordulat után Mikes Kelemen újra sepsiszentgyörgyi (kézdivásárhelyi, sőt árkosi) utca, egy új EMKÉ-be tagolódó újabb, megyei közművelődési egyesület, megyeszékhelyi rangos magyar tannyelvű középiskola, zágoni általános iskola, kórus stb. névadója lesz. 1990-ben Tulit Ilona magyar szakos megyei szaktanfelügyelő, a helyi önálló magyar középiskolák visszaállítója Mikes Kelemenről nevezi el az akkor épp Sepsiszentgyörgyön megrendezett romániai magyar nyelv és irodalom tantárgyversenyt, amely huszonkettedik éve viseli ezt a nevet. Mikes születésének 300. évfordulóján Zágonban az anyaországi és a romániai (beleértve a román) szakma ismert képviselői adnak elő, mint például R. Várkonyi Ágnes és Szörényi László, szakkiállításokat nyitnak meg, és egy versailles-i színházi együttes bemutatja a Tartuffe-öt, tisztelegve a magyar író előtt, aki francia földön is bujdosott. Domokos Géza, a Kriterion Könyvkiadó zágoni származású volt igazgatója 1993-ban létrehozza a zágoni székhelyű Mikes Alapítványt, és megszervezik az azóta a község tulajdonába került szülőház-kúria és környezete felújítását. 1996-ban kiadják Hopp Lajos Veress Dániel által utószóval ellátott posztumusz Mikes-könyvecskéjét, a kúria mestergerendáján pedig előkerül az 1632-es MB iniciálé, megerősítve, hogy építtetői a Mikesek voltak. 1997-től a kúriában és a volt gabonásban Mikes Kelemen Művelődési Központ működik, melynek kiállításai 2003-ig a Székely Nemzeti Múzeum szakmai alárendeltségébe tartoznak. Az épületek melletti parkban Bocskai Vince és Mónus Béla Mikes-szobrai állnak, Hopp Lajos emlékét pedig kopjafa őrzi.

A Zágonnal szomszédos faluból származó volt mikós diák, Beder Tibor 1990-ben befejezheti gyalogos zarándoklatát Rodostóba, mivel korábban csak a török határ közeléig engedték. 1991-ben célba ér a sepsiszentgyörgyi váltó hét futója (Csutak Tamás és sportolótársai), 2011-ben „kuruc motorosok” járják meg a Zágon–Rodostó útvonalat. Beder Tibor 2005-ben a rodostói Magyar utca bejáratához állíttat egy Csernátonban faragott székelykaput, és azóta is évente megszervezi a törökországi Mikes-zarándoklatot. Újabb és újabb magyar vonatkozású helyszíneket keres fel, (székely-)magyar–török barátsági kapcsolatokat épít (testvértelepülések, személyes kapcsolatháló), bevonva az erdélyi szórványmagyarságot is. Beder Tibor 2008 óta Rodostó díszpolgára. Sepsiszentgyörgyön a legutóbbi Mikes-megemlékezést 2011 októberében tartották, melynek keretében a helyi és megyei magyar önkormányzati vezetők is megkoszorúzták a Mikes Kelemen Líceum előtti Mikes-mellszobrot.


Összegzés


Mikes Kelemen kultusza importtermék Háromszéken, de alakja keresett példa, mely alkalmas volt kielégíteni a helyi társadalom valós kultuszigényét. Úgy fogadhatták be identitáserősítő „székely nagyként”, az önbecsülés helyi forrásaként, hogy kezdetben tisztázatlan értéktartalmú személyisége nem volt megosztó. 1898-ban Mikes „Zágon nagy szülötte”, „hazátlan bujdosó”, „önfeláldozó hív ember”, „a szabadság egyik vértanúja”, „édes magyar nyelvünk költői lelkű mestere”, „történelmi nagy alak” volt. 1903-ban Mikes még mindig csak „Rákóczinak a János evangélistája”, a Rákóczi-kultusz védernyőjének köszönhetően jól alkalmazható helyi erkölcsi példa, amely azonban még korántsem szervesült. Ezen a helyi szakintézmények megerősödése változtat: a Székely Nemzeti Múzeum kutatás tárgyává teszi Mikest, a történeti Mikes pedig már beépíthető egy ugyanekkor megerősödő helyi művelődési életbe.

1940-ben a Mikes példájára „Horthyhoz [értsd: anyaországhoz] hű kisebbségbe szakadt erdélyi magyar” kifejezés a Trianon-trauma emblematikus válaszaként értelmezhető: azt mutatja, hogy a keresett és megtalált példa szükséghelyzetben is felhasználható, élő funkciónak bizonyult. Felértékelődését jelzi, hogy most már kisajátítani is kívánatos (felekezeti, polgári/ népi, jobbos/balos alapon): Mikes a korszak társadalmait megosztó táborok közötti értékmanőverek tárgya. Enélkül nem lenne átmenthető az ötvenes évek sztálinista Romániájában sem, az itteni magyar közösség felszámolását kitűző nemzeti kommunizmus idejére. Az újabb szükséghelyzetben főleg azért használható megtartó erkölcsi példaként, mert műve időközben konkrét, intézményesen közvetíthető irodalmi értékké lépett elő.

Mint az erdélyi irodalom értéke az összmagyar irodalomban, Mikes erdélyi magyar ikonná válik: a romániai magyar tantárgyversenyek 1990-es névadásában egy, a magyar kultúrakánonban elnyerhető pozíció és egy, a romániai magyar közösség által elfogadott értékválasztás intézményesül. A Rákóczi-emigráció egykori befogadása révén a Mikes-kultusz az utóbbi két évtizedben magyar–török közeledésre kínál lehetőséget. Ennek kiaknázása arra figyelmeztet, hogy a Mikeshez kapcsolható értékek aktualizálása korántsem befejezett folyamat, és jó példát kínál kánonok alakulására, temporalitására.
 



Kulcsszavak: művelődéstörténet, zágoni Mikes Kelemen, irodalmi kultusz, Háromszék, rodostói zarándoklat, Székely Mikó Kollégium, Székely Nemzeti Múzeum