Zágoni Mikes Kelemen háromszéki kultusza az
ismertebb, viszonylag jól átlátható „irodalmi” kultuszok közé
sorolható. Megragadható a tárgyiasulása a kézenfekvő helyi emlékanyag
révén, így a szülőhely azonosítása vagy ismételt megjelölése, nyomon
követhető a kultusz informális csoportok és intézmények megvalósította
intézményesülése, ritualizációja. Megnevezhetőek a kultusz
folytonosságának biztosítói, főleg helyi vagy helyi származású, az
erdélyi magyar tudomány- és művelődésszervezésben jelentős
értelmiségiek, meghatározhatóak a kulcsintézmények, megrajzolhatóak a
szükséges kapcsolathálók, kiemelt helyen a Székely Mikó Kollégium és
társintézménye, a Székely Nemzeti Múzeum, valamint a testvér oktatási
intézmények. A kultusz jellege, intenzitása korszakfüggő és nem
hiányzik belőle a genius loci adta sajátos jelleg sem.
A Brassó-közeli Háromszék a leghamarabb polgárosuló
székely terület. Képletesen szólva, ha 1848–1849-ben a Gábor Áron
által ágyúvá öntött, Bethlen Gábor-kori harangok fordítják meg a
magyar forradalom és szabadságharc sorsát, utána hadsegédei az ágyúkat
művelődéssé visszaöntve alapítják meg a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó
Kollégiumot. Ennek a székelyföldi Háromszéknek a legjelentősebb
kultuszát – a hős Gábor Ároné és a tudós Kőrösi Csoma Sándoré mellett
– a Mikes Kelemené képezi.
Előzmények
1890 előtt Mikes Kelemennek semmilyen helyi kultuszáról nem tudunk.
1861-ben, halálának centenáriumán jelenik meg Háromszék első
regionális kiadványa, egy almanach-kalendárium, ám ez csak egy, a
Kazinczy Ferenc születésének emlékezetes 1859-es centenáriumához
kapcsolódó, 1860 januárjában, Sepsiszentgyörgyön elhangzott, Kazinczyt
köszöntő költeményt közöl, a Rákóczi-emigrációval is foglalkozó Thaly
Kálmántól pedig a madéfalvi veszedelemről egy verset. 1869-ben a Gábor
Áron és Kőrösi Csoma Sándor alakját hosszan tárgyaló Orbán Balázs is
épp csak megemlíti térségmonográfiájában Mikest. Holott Zágon
korántsem egy Isten háta mögötti hely: a reformkorban lelkésze a
szomszédos Brassóban nyomtatja ki a halotti beszédeit, a reformátusok
kitűnő iskolát létesítenek a településen (az 1850-es években a majdani
Székely Mikó Kollégium lehetséges helyszíneként is felmerül), 1866-tól
kaszinója van, 1871-től saját nőegylete.
A kultusz hiánya természetes, mivel a zágoni
Mikesek eltűntek a térségből, amely pedig jóval többet kínálhatott a
18. század végi eszmélődéshez, mint ma gondolnánk. Altorján ekkor már
barokk stukkó takarja a korábbi reneszánsz falfestményeket, de a
Metamorphosis Transylvaniae-t író Apor Péter még Zrínyi Miklóst
olvassa alattuk, egy nemzeti uralkodó kívánatos voltáról, és az
Apor-kódex-et is azért hozza haza Bécsből, mert corvinának,
Mátyás-relikviának véli. A zabolai Mikes-rokonoknál Mikes Kelemen
születésekor a csíksomlyói Salvator-kápolna oltárának ikertestvére
képviseli a katolikus művészetet. Az 1717-es jószágvesztést követően
azonban csak néhány helynév és klenódium emlékeztethet Zágonban a
Mikesekre, miközben a királyságból érkezett új birtokosok, a
Szentkeresztyek sikeresen integrálódnak a székely társadalomba. Az
1870-es években a Szentkereszty család nőtagjai az első kórház,
öregotthon, árvaház alapítói Háromszéken.
A Mikes Kelemen-kérdés híre persze eljut a
térségbe, az 1879-ben arcképét közlő Vasárnapi Újság a zágoni
Kaszinónak is járt, de még 1890-ben is csak Petőfi és Tompa Mihály
képét szerzik be a településen.
Kezdetek
Az, hogy 1890 ennek ellenére a zágoni Mikes-kultusz kezdőéve,
világosan kitűnik a kaszinó negyedszázada vezetett jegyzőkönyveiből.
Az időpont nem véletlen: 1890 egy jelentős politikai átrendeződés – a
Kiegyezés eredeti tartalmának kimerülése, nemzeti fordulat – éve a
Monarchiában. A pillanat kultuszt, a kultusz hőst kér Zágonban is, és
Háromszék 1892-re már Gábor Áron eresztevényi emlékművével is
elkészül. A zágoni javaslatot Barthalis Antal jogász terjeszti a
zágoni kaszinó tagjai elé, és az ötlet bizonyára nem független Thaly
Kálmán 1888-as törökországi kutatásaitól sem.
A komolyabb kultusz kialakításának lehetőségeit
jelzi, hogy bekapcsolódnak a Szentkeresztyek és a zabolai Mikesek; a
George Bernard Shaw figyelmét is felkeltő poliglott Szentkatolnai
Bálint Gábor, a Bagdadból épp akkor hazahívott neves székely
orientalista előadást tart az oszmán birodalom Mikes óta kevéssé
változott vidéki viszonyairól. A megemlékezés háromszéki sajtója
sajátos, de brassói, kolozsvári visszhangot kelt: bár Mikes korántsem
olyan jelentős személyiségünk – írják –, ne szűkítsék az ügyet helyi
jellegűvé!
1896 millenniumi hangulatában Sándor József
EMKE-főtitkár lesz a kerület országgyűlési képviselője. Pénzbeli
felajánlását követően a teljes zágoni értelmiség felzárkózik egy
Mikes-emlékmű állítása mellé, megnyerik a helyi politikum és a
hatóságok támogatását, rendezvényeket, regionális gyűjtést szerveznek.
A kultuszhoz való viszonyulás figyelemre méltóan józan: nem Mikes –
teszik egyértelművé –, hanem a helyi közösség számára van értelme!
Ügyüket a Magyar Történelmi Társulat a Századokban népszerűsíti. A
postaköltség-mentesség végett az emlékbizottság EMKE-védnökség alatt
működik, és 1898-ig számottevő támogatást kap, főleg az ország olyan
oktatási intézményeitől, mint Kecskemét, Kolozsvár, Budapest, Debrecen
iskolái. Thaly szakmai segítségét ajánlja fel. Négyessy Lászlónak a
Pallas Lexikonba írott, 1896-os Mikes-szócikkét Pálmay József már
egészében átveszi az 1901-es háromszéki családtörténeti kötetébe, ami
jelzi a helyi érdeklődés megerősödését.
A Rákóczi-kultusz védernyője
és az önállósulás kezdete
1901 egy nemzedékváltás éve, és fiatal zágoni értelmiségiek
jelentkeznek: dr. Köntzei Gerő, a művelődésszervező erdélyi
Könczei-dinasztiából, valamint Csutak Vilmos, aki kolozsvári
diáktársait mozgósítja, és 1903-tól a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó
Kollégium tanára – később igazgatója, nemkülönben a Székely Nemzeti
Múzeumé, a két világháború között pedig az erdélyi magyar művelődés
egyik legfőbb irányítója – lesz. 1902-ben a zágoni Mikes-kertben
Kossuth-ünnepséggel gyűjtenek a tervezett emlékműre. 1903-ban egy
pancsovai támogató, Szabady Kata Lévay József Mikes-versére szerez
dalt, amelyet sokszorosítva árusítanak („Mikes édes borongós kedélyét
híven visszatükröző gyönyörű dal”). A helyi fiúiskolások hasonló célra
„Mikes-botokat” faragnak. Sándor József 1903-as beszédében még mindig
központi szerepet játszik a Rákóczi-kultusz: Mikes Kelement a
fejedelem János evangélistájaként jellemzi. 1904-ben kolozsvári
kezdeményezésre az erdélyiek hazahozatnák a Mikes-hamvakat – mint
egyetlen erdélyi bujdosóét a rodostóiak közül –, de Thaly tisztázza,
hogy ez nem lehetséges, mivel Mikest közös sírba temették.
1903–1904-ben kiássák a zágoni Mikes-kertbeli
romokat, melyeket a szülőház maradványainak vélnek, majd
emlékoszloppal is megjelölik a helyet. Egy korábbi fényképen még
fákkal benőtt domb rejti az épület alapjait, Edvi Illés munkáján már
kitakarva látszanak a falak az 1906-os Törökországi
levelek-díszkiadásban, a Pesti Napló 1907-es Rákóczi Albuma pedig már
az emlékmű képét is közli. Mikes helye ezzel megszilárdul a székely
panteonban: a szomszéd Udvarhely megyében iskolai dolgozatok tárgya, a
Háromszéktől korántsem idegen, kisbaconi Benedek Elek a Nagy magyarok
életével méltó helyre emeli az ifjúsági és népszerűsítő irodalomban.
Az emlékoszlopra tervezett szobor azonban nem készül el, mivel az
addigi gyűjtés nem elegendő a budapesti Bem-szobor későbbi alkotója, a
berecki – tehát szintén háromszéki – Istók János 1910-es tervének
kivitelezésére. A kudarc az időszak és a térség lehetőségeit inkább
általában tükrözi: Istókra mint Gábor Áron-szobrot is tervező művészre
esett a zágoniak választása, noha az a szobor sem valósult meg.
Ezzel szemben közvetlenül az első világháború
előtt, 1913–1914-ben két jelentős eseményre kerül sor. A Székely
Nemzeti Múzeumban Csutak Vilmos történész mentorának, a Zágon melletti
Papolcra nyugdíjasként hazatelepedett Barabás Samunak a segítségével
bebizonyítja, hogy a szülőház valójában nem a Mikes-kertben megjelölt
helyen állott, hanem azonos a Szentkereszty-kúria épületével. Másrészt
Sepsiszentgyörgyön megfelelő tartalmat próbálnak rendelni a névhez: a
Mikes Kelemen Irodalmi Társaság (közművelődési egyesület) korabeli
mozgalom hatására, csíki példát követően, de egy vidék irodalmárait
fogná intézményes keretbe. A terveket szövő írók nem első vonalbeliek;
van, akivel inkább csak a Trianon utáni irodalomperemi, irredenta
publicisztikában találkozunk majd, de köztük van a Székely Nemzeti
Múzeum egyik nagyasszonya, Zathureczky Berta, továbbá a Pál utcai fiúk
megrendelését adó Gaál Mózes. Benedek Eleket kérnék fel vezetőjüknek,
ugyanúgy, mint majd Tamási Áronék székely írócsoportja.
Határok mögött, táborok között
Az impériumváltással Mikes kultusza jobbára önállósul a fejedelemétől,
bár nem szakítható el attól: a Székely Mikó Kollégium diákjai az 1930.
évi megemlékezésen Rákóczi–Mikes tárgyú színdarabot (Somogyvári Gyula:
Virágember) mutatnak be. A Székely Nemzeti Múzeum elmélyíti szakmai
feltáró munkáját: igazgatóválasztmányi tagja, Benedek János 1924-ben a
háromszéki csernátoni Damokos-levéltárból közöl publikálatlannak hitt
misszilis Mikes-levelet a megyei sajtóban. Csutak Vilmos 1930–1931-ben
a magyar középcímert és a román királyi címert tervező Keöpeczi
Sebestyén Józsefet küldi ki zágoni felmérésre, aktualizálja a múzeumi
könyvtár vonatkozó szakirodalmát, és Mikes kolozsvári tanulmányairól
levelez Bíró Vencellel. Halála után, az újabb impériumváltást követően
lesznek nyilvánosak az első eredmények, az Erdélyi Szótörténeti Tár
ötletét adó Cs. Bogáts Dénes 1941-es forrásközlésével.
Miközben magasabb hatalmak a határokat tologatják a
szülőföld felett, a kultuszt rivális táborok igyekeznek kisajátítani.
1940 végén Sepsiszentgyörgyön, a Székely Mikó Kollégium református
lányiskolájában ugyanolyan természetességgel nevezik el Mikes
Kelemenről a diákönképzőkört, mint Kolozsváron a katolikus
|
|
középiskolát. 1907-ben a Nyugat Beck Ödön Fülöp
munkáját használta fel a világirodalmi távlat igézetében megvalósított
polgári zászlóbontásához, a Székely Nemzeti Múzeumban Debreczy Sándor
most egy, a népi irodalmat előkészítő Mikesről beszél, aki szerinte
úgy volt hűséges fejedelméhez, mint Trianon után az erdélyi magyarok
Horthy Miklóshoz (?!).
A sepsiszentgyörgyi Mikes Kelemen utcanév 1940-től
egészen az 1960-as évekig tartó pozitív kormányzati viszonyulásról
árulkodik; ilyen nevű utcát a „magyar világban” (1940–1944), a „népi
demokrácia” idején és a Magyar Autonóm Tartomány éveiben (1952–1960)
is szükségesnek vagy elfogadhatónak talált az aktuális politikai
hatalom. Az ötvenes évek Gaál Gábor fémjelezte romániai magyar
irodalompolitikája „haladó hagyománnyá” érdemesíti Mikes Kelemen
Törökországi leveleit az 1955-ös megjelentetéssel – bizonyára nem vált
hátrányára a dolognak Dávid Gyula szerkesztői jelenléte sem –,
1957-ben pedig, társadalmi szelepeknek az 1956-os forradalom utáni
átmeneti kinyitása idején, a zágoni Mikes-kert emléktáblája helyett
újat állíthatnak a kézdi kerületi magyar tanfelügyelők. A „székely
nagyok” kultuszát csak 1959-ben nyilvánítja nemkívánatosnak a
kommunista pártvezetés – párhuzamosan a kolozsvári magyar, önálló
Bolyai Egyetem felszámolásával –, a nemzeti függetlenségi retorikának
kedves Mikes Kelement ekkorra már az internacionalista „társadalmi
progresszió” megfoghatatlan füstfüggönye védi.
Egy még kisebb magyar út
Az ötvenes évek egyben a sepsiszentgyörgyi Veress Dániel autodidakta
stúdiumainak ideje: a volt mikós diák mint kicsapott egyetemi hallgató
a Székely Mikó Kollégium könyvtárában képezi magát. 1960-ban a
magyarországi nyitás is segíti a háromszéki Mikesre emlékezést: Hopp
Lajos először jut el Zágonba. Mire 1968-ban Nicolae Ceauşescu taktikai
okokból érdekének látja az erősen magyar többségű Háromszék megye
Kovászna néven történő újraalakítását, a helyiek is felkészülnek. A
visszacsatolt Észak-Erdély, a párizsi béke előtti „Észak-erdélyi
Köztársaság”, majd a Magyar Autonóm Tartomány egyre szűkülő mozgástere
után egy még kisebb magyar út esélye is megadatik a háromszéki magyar
közösségnek, hogy tíz év virágzó művelődéssel felkészülhessen
kiböjtölni a népességáttelepítések nyíltan románosító nyolcvanas
éveit.
Az 1948-ban alakult sepsiszentgyörgyi Állami Magyar
Színház számára a volt Mikes-önképzőköri vezető, Kiss Árpádné Seprődi
Anikó és mikós színjátszócsoportja készítette elő a terepet. 1968-ban
bidecenáriumát ünnepli a színház, és a zágoni ősbemutatót követően
Veress Dániel Mikes-drámája, a Négy tél a korszak első erdélyi
„történeti drámájaként” országos vendégjátékon 72 előadást ér meg,
összesen huszonnyolcezer nézővel. 1971-ben Zágoni Mikes Kelemen
Művelődési Egyesület alakul Zágonban, és 1972-ben Mikes
Kelemen-konferenciát szerveznek a községben, melyen a település
Mikeshez fűződő viszonyáról is felmérést mutat be Kató Zoltán tanár. A
zágoni református templom tornyába Mikes-kiállítás kerül,
Sepsiszentgyörgyön Veress Dániel folytatja vonatkozó munkásságát:
1974-ben a Mikes-ikonográfia terén kezdeményez dolgozatával, 1980-ban
a román nyelvű Mikeshez, Gelu Păteanu fordításához készít válogatást,
és ír utószót. A megyeszékhelyen irodalmi körként újabb Mikes Kelemen
Közművelődési Egyesület születik ugyanezekben az években, amit az
állambiztonsági hivatal is figyelemmel kísér. A helyzetre jellemző a
háromszéki származású Ignácz Rózsa posztumusz, 1980-as regényes
életrajzának a címe: Mikes jól berendezkedett Rodostóban, csak épp
Hazájából kirekesztve.
A Kovászna megyei kismagyar lélegzetvétel
újdonságát a Mikes-zarándoklatok képezik. 1970-ben Fejér Ákos
tornatanár iskolás, kerékpáros csapata eljut Rodostóba, és elhelyez a
Rákóczi-múzeumban egy faragott fejfát. A fejfa ötlete Pető Katalin
sepsiszentgyörgyi tanítónőé, akinek férje közismert helyi magyar
szakos tanár; a faragvány fiuk, Zsolt révén (ő is faragta részben),
Brâncoveanu havasalföldi román vajda emlékfájaként jut át a határon.
Pető Katalin 1970-es másik ötlete bizonyos szempontból a rodostói
zarándoklatnál is jelentősebb: falvédőre alkalmazza Lévay József
Mikes-versét; ezzel a háromszéki Mikes-kultusz elérte a populáris
regisztert.
A kerékpáros út folytatásának tekinthetők egy
évtized múlva a honismereti Mikes-kerékpártúrák, melyeken ott van egy
időközben egyedül Rodostóba kerékpározott kézdivásárhelyi gyári
munkás, Cseh Jenő, az erről az első sajtóbeszámolót író Pozsony Ferenc
pedig ma a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja. Az 1981–1983-ban
megszervezett három Mikes-túra a Kommunista Ifjúsági Szövetség helyi,
magyar vezetőinek jóindulatú szemhunyásával politikailag is
biztosított volt. Ennek ellenére a Mikes-fordító Gelu Păteanu
meglátogatását követően az utolsó utat a félszáz résztvevő az
állambiztonsági hivatal kihallgatószobáiban kénytelen megszakítani.
Művelődők és zarándokok
Az 1989 végi romániai fordulat után Mikes Kelemen újra
sepsiszentgyörgyi (kézdivásárhelyi, sőt árkosi) utca, egy új EMKÉ-be
tagolódó újabb, megyei közművelődési egyesület, megyeszékhelyi rangos
magyar tannyelvű középiskola, zágoni általános iskola, kórus stb.
névadója lesz. 1990-ben Tulit Ilona magyar szakos megyei
szaktanfelügyelő, a helyi önálló magyar középiskolák visszaállítója
Mikes Kelemenről nevezi el az akkor épp Sepsiszentgyörgyön
megrendezett romániai magyar nyelv és irodalom tantárgyversenyt, amely
huszonkettedik éve viseli ezt a nevet. Mikes születésének 300.
évfordulóján Zágonban az anyaországi és a romániai (beleértve a román)
szakma ismert képviselői adnak elő, mint például R. Várkonyi Ágnes és
Szörényi László, szakkiállításokat nyitnak meg, és egy versailles-i
színházi együttes bemutatja a Tartuffe-öt, tisztelegve a magyar író
előtt, aki francia földön is bujdosott. Domokos Géza, a Kriterion
Könyvkiadó zágoni származású volt igazgatója 1993-ban létrehozza a
zágoni székhelyű Mikes Alapítványt, és megszervezik az azóta a község
tulajdonába került szülőház-kúria és környezete felújítását. 1996-ban
kiadják Hopp Lajos Veress Dániel által utószóval ellátott posztumusz
Mikes-könyvecskéjét, a kúria mestergerendáján pedig előkerül az
1632-es MB iniciálé, megerősítve, hogy építtetői a Mikesek voltak.
1997-től a kúriában és a volt gabonásban Mikes Kelemen Művelődési
Központ működik, melynek kiállításai 2003-ig a Székely Nemzeti Múzeum
szakmai alárendeltségébe tartoznak. Az épületek melletti parkban
Bocskai Vince és Mónus Béla Mikes-szobrai állnak, Hopp Lajos emlékét
pedig kopjafa őrzi.
A Zágonnal szomszédos faluból származó volt mikós
diák, Beder Tibor 1990-ben befejezheti gyalogos zarándoklatát
Rodostóba, mivel korábban csak a török határ közeléig engedték.
1991-ben célba ér a sepsiszentgyörgyi váltó hét futója (Csutak Tamás
és sportolótársai), 2011-ben „kuruc motorosok” járják meg a
Zágon–Rodostó útvonalat. Beder Tibor 2005-ben a rodostói Magyar utca
bejáratához állíttat egy Csernátonban faragott székelykaput, és azóta
is évente megszervezi a törökországi Mikes-zarándoklatot. Újabb és
újabb magyar vonatkozású helyszíneket keres fel,
(székely-)magyar–török barátsági kapcsolatokat épít
(testvértelepülések, személyes kapcsolatháló), bevonva az erdélyi
szórványmagyarságot is. Beder Tibor 2008 óta Rodostó díszpolgára.
Sepsiszentgyörgyön a legutóbbi Mikes-megemlékezést 2011 októberében
tartották, melynek keretében a helyi és megyei magyar önkormányzati
vezetők is megkoszorúzták a Mikes Kelemen Líceum előtti
Mikes-mellszobrot.
Összegzés
Mikes Kelemen kultusza importtermék Háromszéken, de alakja keresett
példa, mely alkalmas volt kielégíteni a helyi társadalom valós
kultuszigényét. Úgy fogadhatták be identitáserősítő „székely
nagyként”, az önbecsülés helyi forrásaként, hogy kezdetben
tisztázatlan értéktartalmú személyisége nem volt megosztó. 1898-ban
Mikes „Zágon nagy szülötte”, „hazátlan bujdosó”, „önfeláldozó hív
ember”, „a szabadság egyik vértanúja”, „édes magyar nyelvünk költői
lelkű mestere”, „történelmi nagy alak” volt. 1903-ban Mikes még mindig
csak „Rákóczinak a János evangélistája”, a Rákóczi-kultusz
védernyőjének köszönhetően jól alkalmazható helyi erkölcsi példa,
amely azonban még korántsem szervesült. Ezen a helyi szakintézmények
megerősödése változtat: a Székely Nemzeti Múzeum kutatás tárgyává
teszi Mikest, a történeti Mikes pedig már beépíthető egy ugyanekkor
megerősödő helyi művelődési életbe.
1940-ben a Mikes példájára „Horthyhoz [értsd:
anyaországhoz] hű kisebbségbe szakadt erdélyi magyar” kifejezés a
Trianon-trauma emblematikus válaszaként értelmezhető: azt mutatja,
hogy a keresett és megtalált példa szükséghelyzetben is
felhasználható, élő funkciónak bizonyult. Felértékelődését jelzi, hogy
most már kisajátítani is kívánatos (felekezeti, polgári/ népi,
jobbos/balos alapon): Mikes a korszak társadalmait megosztó táborok
közötti értékmanőverek tárgya. Enélkül nem lenne átmenthető az ötvenes
évek sztálinista Romániájában sem, az itteni magyar közösség
felszámolását kitűző nemzeti kommunizmus idejére. Az újabb
szükséghelyzetben főleg azért használható megtartó erkölcsi példaként,
mert műve időközben konkrét, intézményesen közvetíthető irodalmi
értékké lépett elő.
Mint az erdélyi irodalom értéke az összmagyar
irodalomban, Mikes erdélyi magyar ikonná válik: a romániai magyar
tantárgyversenyek 1990-es névadásában egy, a magyar kultúrakánonban
elnyerhető pozíció és egy, a romániai magyar közösség által elfogadott
értékválasztás intézményesül. A Rákóczi-emigráció egykori befogadása
révén a Mikes-kultusz az utóbbi két évtizedben magyar–török
közeledésre kínál lehetőséget. Ennek kiaknázása arra figyelmeztet,
hogy a Mikeshez kapcsolható értékek aktualizálása korántsem befejezett
folyamat, és jó példát kínál kánonok alakulására, temporalitására.
Kulcsszavak: művelődéstörténet, zágoni Mikes Kelemen, irodalmi
kultusz, Háromszék, rodostói zarándoklat, Székely Mikó Kollégium,
Székely Nemzeti Múzeum
|
|