Összefoglaló
A daganatos megbetegedésének kockázatát az egyéni adottságok
(genetika), az életmódbeli sajátosságok mellett főleg a környezeti,
táplálkozási szokások és a munkahelyi ártalmak együttesen határozzák
meg. A jelenleg érvényben lévő magyar szabványok és határértékek
rákkeltők esetében csupán technikai jellegűek. A népesség és a
munkavállalók többségének védelmét szolgálják, de nem jelentenek
abszolút védelmet a rákkeltőkkel szemben. Az egészségi állapotot
meghatározó tényezők (egészség determinánsok) közül maga a környezet
minősége az, aminek hatására a legtöbb daganatos betegség kialakul.
Ennek értéke az egész világon jelentősen alábecsült, mert a
környezetvédelem nagyon kevés országban kapcsolódik össze hivatalosan
az egészség védelmével. A környezet okozta megbetegítő hatások
kockázatát mikrorizikóval mérjük. A kockázat kiszámításához tudni kell
a kiváltó ágens toxikológiai jellemzőit az állatkísérletek alapján,
hogy becsülni tudjuk a dózis-hatás összefüggéseket, az expozíciós
körülményeket, a behatolási kaput, az érintettek számát. Az egészséges
tiszta levegő, ivóvíz és élelmiszer már önmagában is elegendő lehet a
hosszú élettartam eléréséhez. Az elmúlt évszázad során az ipari
fejlődés robbanásszerű növekedésével tízmillióra emelkedett a
mesterségesen előállított vegyi anyagok száma. Ebből az elemszámból
szerencsére „csak” 70–80 ezer vegyület kerül be közvetlenül a
környezetünkbe, és ezek jellege is – az igényektől függően – állandóan
változik. Ezek kontrollját a környezet- és élelmiszer-biztonságért
felelős szervezeteken kívül a kémiai biztonság intézményei felügyelik,
amelyek legújabb és leginkább preventív szemléletű szervezete az
Európai Unió új vegyianyag-szabályozó rendszere, a REACH
(Registration, Evaluation Authorisation and Restriction of Chemicals).
Ez az új program arra hivatott, hogy megakadályozza az egészségre
ártalmas, toxikus, onkogén, teratogén vagy mutagén potenciállal
rendelkező vegyületek levegőbe, vízbe, élelmiszerbe és talajba
kerülését. Az élelmiszerlánc biztonsága az állattenyésztés, a
növénytermelés és a feldolgozás, szállítás, csomagolás minőségétől
függ. A környezeti kockázatokat jelentő szennyeződések közel 70%-a az
élelmiszerek és a víz útján jut be az élő szervezetbe. A környezethez
történő alkalmazkodást az emberi evolúció évmilliók alatt alakította
ki, így ezek az új mesterséges anyagok nem szerepeltek a korábbi
kínálatban, ezért a méregtelenítésük is gondot jelenthet. A
környezetszennyező anyagok immunreakciókat provokálhatnak, és a
genetikai állomány módosításával, sorozatos mutációkkal a daganatok
kialakulását segíthetik elő. A rákkeltő vegyszerek zöme elsősorban az
életmódbeli tényezők segítségével jut be a szervezetbe. A legfőbb
szennyező források a dohányfüst, az alkoholfogyasztás, az
élelmiszerek, gyógyszerek, munkahelyek, így a védelmi stratégiák
súlypontja is az életmód optimalizációjával érhető el.
Bevezetés
A környezet daganatkeltő hatásairól és a prevenció lehetőségeiről már
több korábbi közleményemben is értekeztem (Tompa, 2003, 2005), de a
téma még ma is aktuális, hiszen egyre többet tudunk
meg az élő szervezet és a környezet kölcsönhatásairól. A genomikai
kutatások, főleg az epigenetikai mechanizmusok felfedezésével sokat
lendítettek azon, hogy megértsük, a környezet miképpen formálja át az
élővilágot a jobb túlélés reményében. A bennünket körülvevő környezet
és az élő szervezet kölcsönhatásainak jobb megértése érdekében az
összefüggéseket az 1. ábrán
leegyszerűsítve mutatjuk be. A biomarkerek olyan válaszokat takarnak,
amelyeket a környezet vált ki, s kutatásuk egyre nagyobb teret nyer a
daganatok megelőzésében. Ilyenek lehetnek a vegyszerek okozta
expozíciós biomarkerek, melyek a rákkeltő jelenlétét mutatják ki
vérből, vizeletből vagy szövetmintákból, vagy a hatás biomarkerei,
amelyek molekuláris eltéréseket, a redox státus változását,
mutációkat, vagy/és adduktokat, a kromoszómák strukturális vagy
számbeli eltéréseit, testvér-kromatida-kicserélődést (SCE), illetve a
protoonkogének aktiválódását vagy az apoptózis gátlását jelzik. A
modern orvostudomány már képes arra, hogy ezeket a jeleket
mikromódszerek segítségével a mindennapi diagnosztikában észlelje a
klinikai tünetek és morfológiai elváltozások megjelenése előtt.
A rákkeltő környezeti tényezők csoportosíthatók az
előfordulás és a behatolási kapu szerint is, így ismeretesek
élelmiszer eredetű rákkeltők, munkahelyi, környezeti vagy éppen a
közlekedésből származó rákkeltők (Tompa, 2003). Ezek a csoportosítások
azért is hasznosak lehetnek, mert így összekapcsolják a
daganattípusokat az expozíció forrásával, például a tüdőrákot a
dohányzással, a foglalkozási rákot az azbesztbelégzéssel vagy a
gyomorrákot a túlzottan sózott, füstölt élelmiszerekkel.
Csoportosíthatók a rákkeltők a hatásmechanizmus szerint is, így
megkülönböztetünk direktható rákkeltőket és olyanokat, amelyek
metabolikus átalakítást igényelnek (indirekt). Minden külső környezeti
ártalom oxidatív stresszt okoz az élő szervezetben, ami részben a
metabolikus átalakítás, részben az immunkompetens sejtek aktivitásának
köszönhető. A rákkeltők hatásmechanizmusának tanulmányozása során
derült ki, hogy az esetek többségében a kritikus célmolekula többnyire
a DNS, aminek mutációja vezet a daganatos elváltozás kialakulásához,
amelynek leglátványosabb megjelenési formája, amikor a rákkeltő
vegyület fizikailag rákapcsolódik a DNS-molekulára, és ún. adduktot
képez. Ezeknek az adduktoknak a kimutatásával közvetlenül lehet
igazolni a környezeti vagy munkahelyi vegyszer expozíció szerepét a
daganatkeltésben.
Ugyanakkor egyre több adat áll rendelkezésre arról,
hogy a genetikai változás nem kizárólagos útja a daganatkeltésnek, így
mutáció nélkül is lehetséges daganatképződés. Ezt az utat hívjuk
epigenetikus karcinogenezisnek. Például a két legtöbbet emlegetett
foglalkozási rákkeltő az azbeszt- és a kvarcporok is epigenetikus úton
fejtik ki hatásukat.
A környezeti ártalmak hatását befolyásoló
egyéni tényezők
Az élő és élettelen kórokozók egyénileg jellemző hatásait a dózisokon
kívül számos tényező befolyásolja. A behatolás módja, időtartama, a
szervek egészségi állapota, metabolikus átalakító képessége, az
elszenvedett betegségek, az életkor, testsúly stb. különböző mértékben
érzékenyítenek a külső környezet hatásaival szemben. A legújabb
kutatások rámutattak a velünk szimbiózisban élő baktériumok szerepére.
Fő tömegük a szájüregben, tápcsatornában él, de találhatók specifikus
védőzónát képező baktériumok a bőr felszínén, a nemi szerveken és a
húgyutakban is. Tömegük összesen kb. 1250 g, és egyedszámuk nagyobb,
mint a test összes sejtjének a száma. Részt vesznek a
környezetszennyező anyagok átalakításában, lebontásában; olykor
hatásukra az átalakítás révén az anyagok toxicitása megnő. Ez főleg a
fémtartalmú szennyezőkre igaz, ami azért is lényeges, hiszen számos
fém életfontosságú szerepet játszik, például a szelén egyes detoxikáló
(szuperoxid diszmutáz) enzimek működésében, ugyanakkor nagy
mennyiségben toxikus állapotot okoz.
Biológiai rákkeltő ágensek
A daganatok megjelenése többnyire egyéni és sporadikus jellegű, ezért
korábban a tudomány kizárta annak lehetőségét, hogy a daganatok
járványokat okozhatnak. Újabban egyre többször bizonyosodik be, hogy a
daganatok kialakulásában korokozók is szerepet játszhatnak, bár
járványos előfordulás igen ritka. Csupán a T-sejtes leukémia eseteinek
halmozódását írták le egyes japán családokban. Az állatvilágban
azonban nem ismeretlen a járványosan terjedő daganat. A tasmán ördög
nevű erdei ragadozó esetében nagy riadalmat keltett az utóbbi időben a
daganatok járványos terjedése. A betegség főleg fiatal ivarérett
állatokat támad meg; a hatalmas, vérző és kifekélyesedő daganatok a
párzási civódás során a harapásokkal terjednek. Az állatok többnyire
éhen halnak, mert a fej-nyak régióban elhelyezkedő daganatok
megakadályozzák őket a táplálkozásban. Lassan a faj kihalása is
bekövetkezhet. Víruseredetű betegségre gondolnak, bár a kontakt
terjedés a sejtek átoltásával, a harapással is terjedhet.
Az emberi jó- és rosszindulatú daganatok keltésében
is szerepük van a vírusoknak, mint például a humán papilloma vírusnak
(HPV) és herpeszvírusoknak, a női nemi szervek daganatainál, vagy a
szájüregben, orrban és melléküregekben előforduló malignus
folyamatoknál. A méhnyakrák 80–90%-ában a HPV-vírus onkogén típusainak
van kóroki szerepük, ezért a védőoltás bevezetése
megoldást jelent a megelőzésben. A májrák kóroki tényezői között a
hepatitis B és C vírusoknak van szerepük az alkoholos májbetegségek
mellett. A húgyhólyagban élősködő parazita a Schistosoma haematobium
hólyagrákot, míg az epeutakban élősködő Opisthorchis viverrini
epeútrákot okozhat. Az aflatoxin B1 az Aspergillus flavus nevű
mikroszkopikus gomba toxinja, főleg fertőzött élelmiszerekkel való
fogyasztása okozhat májrákot. Az 1.
táblázatban foglaltuk össze a biológiai rákkeltőket és az
általuk okozott daganatokat.
Kémiai rákkeltők
A WHO keretén belül a Nemzetközi Rákügynökség (IARC) vagy az Egyesült
Államokban az EPA (Környezetvédelmi Ügynökség) és az NCI (Nemzeti
Rákkutató Intézet) publikált egységes karcinogéneket tartalmazó
listákat (Tompa, 2005), amelyeket úgy alakítottak ki, hogy figyelembe
vették az állatkísérletek és a humán epidemiológiai vizsgálatok
eredményeit. Az IARC által kiadott listán 1. kategóriába tartoznak a
bizonyítottan emberi rákkeltők, amely anyagok rákkeltő hatását az
állatkísérletek eredményei és a humán epidemiológiai adatok is
meggyőzően alátámasztják. A 2. kategória A és B csoportra tagozódik,
az A csoport tagjai valószínűleg humán rákkeltők, míg a B csoportnál
az állatkísérletek alapján fennáll a humán rákkeltés lehetősége. A 3.
csoportba azok az anyagok tartoznak, amelyek vizsgálati adatai nem
elegendőek a veszélyesség megállapításához. A negyedik csoport
tagjainál a rákkeltő hatás nem merül fel. 1978-ban az IARC által
elsőként közölt, bizonyítottan humán rákkeltők listáján még csak 18
vegyületet ismerhettünk meg, de ma már 41 vegyületet, 8–10 gyógyszert,
egy tucat fertőző ágenst és több komplex munkahelyi körülményt sorol a
bizonyítottan humán rákkeltők sorába, aminek részletei a WHO–IARC
honlapján (URL1) tekinthetők meg. Az etilénoxid még néhány éve a 2A
kategóriában volt, de azóta számos kutató, így a hazai tapasztalatok
is hozzájárultak ahhoz, hogy az etilénoxid humán rákkeltőnek lett
nyilvánítva. Az élelmiszeradalékok, mesterséges édesítők, számos
színező anyag csak a 2B csoportban találhatók, mégis humán
rákkeltőként emlegetik, mert a fokozott elővigyázatosság elve
megköveteli, hogy minden potenciális rákkeltőt a gyakorlatban humán
karcinogénnek tekintsenek. Ennek kell érvényesülnie a foglalkozási
expozíciók megítélésében is (PIC-rendelet).
A dohányzás szerepe
a daganatok kialakulásában
A WHO 2007-es becslése szerint a dohányzás 1,3 milliárd, hazánkban 3,2
millió tizenöt év feletti embert érint a világon, és évi négy–ötmillió
halálos áldozatot követel, ami az előrejelzések szerint 2020-ra
duplájára emelkedhet. Ez jelenleg a felnőtt népesség halálozásának
12%-át jelenti. A XX. század közepétől kezdve egyre több tudományos
adat gyűlt össze a dohányzás rákkeltő hatásával kapcsolatosan, és
manapság elfogadható nézetnek tartják azt az álláspontot, miszerint
nincs olyan daganatos betegség, aminek kiváltásában valamilyen módon
az aktív vagy passzív dohányzás ne játszana szerepet (Boffetta, 2004).
A hazai dohányzók száma a nők és a gyermekkorúak fokozott érintettsége
miatt egyre emelkedik, ezért a tüdőrák halálozásának csökkenése
egyelőre nem várható. A világon minden hatodik ember dohányzik,
hazánkban minden harmadik, bár pontos statisztikai adatok nincsenek,
csupán becslésekre hagyatkozhatunk. Évente 28–30 ezer ember hal meg
Magyarországon dohányzással összefüggő kórképekben. Noha a magyar
népesség megfelelően tájékozott a dohányzás kockázatairól, a dohányzás
mértéke alig csökken.
Azokon a földrajzi helyeken, ahol a házak
radontartalma a geológiai adottságok miatt magas, a dohányzás
különösen veszélyes a lakókra nézve, mert a radon a dohányfüsttel
együtt jut a tüdőbe, megsokszorozva ezzel a füst onkogén potenciálját.
Hasonló interakció figyelhető meg a porbelégzés okozta betegségek, így
az azbesztózis és a szilikózis esetén is, ugyanis a dohányzókban
exponenciálisan emelkedik a tüdőrák gyakorisága.
A tüdőrák mellett a dohányzás számos szerv daganatos átalakulását
elősegíti, így a fej-nyak daganatokét tizenkétszeresre, a
húgyhólyagrákét két-háromszorosra, a vastagbélrákét duplájára emeli.
Befolyással van a női nemi szervekben kialakuló tumorokra és az
emlőrákra is. Ezeket a daganattípusokat a gyakorisági szorzókkal
együtt a 2. táblázat tartalmazza. A
nők dohányzását főleg az motiválja, hogy a dohányzás csökkenti az
étvágyat, és jobban tudják elviselni az éhségérzetet, ami az elhízás
mértékét csökkenti. Sajnos a dohányzás okozta egészségromlás túl nagy
ár a karcsúságért.
Mint a 2. táblázatban látható, a tüdőrákos
betegek 90%-a valaha dohányzott, a nemdohányzókhoz képest a
tüdőrák-kockázatuk tízszeresre emelkedik. A felsorolt daganatok közül
különösen a fej-nyak tumorok jelentősek, mivel az utóbbi ötven évben
mindkét nemben rohamos emelkedés volt tapasztalható a betegek
számában. 1975 óta kb. ötszörös emelkedés tapasztalható, és a hazai
fej-nyak tumorok halálozása mindkét nemben az EU-ban első helyen van.
A nő és férfi arány 1:4, ami nőknél 3/100 000, férfiaknál 13,6/100 000
mortalitást jelent. Újabban a genetikai tényezőknek és a HPV-vírus
fertőzésének is jelentőséget tulajdonítanak, de elsősorban a dohányzás
számít a legfőbb kockázatnak. A szájüregi daganatok területi
megoszlásából arra lehet következtetni, hogy a bor- és
pálinkafogyasztás is fontos szerepet játszik a betegség
kialakulásában. Az előfordulás párhuzamos a májzsugor eloszlásával. Az
anyagcserebetegségek, így a diabétesz, a lipid-anyagcsere zavarai, a
krónikus gyulladások egyaránt befolyásolják a kialakulását.
A dohányfüst rákkeltő elemei
A dohányfüstben közel négyezer vegyület fordul elő, amiből kb. 60–70
rákkeltő hatású. A dohányfüst nem csupán az aktív dohányzókra
ártalmas, hanem a környezetükben élőkre is. A dohányzás
méreganyag-terhelés tekintetében a legtetemesebb kóroki tényező, és
főleg a munkaképes férfi lakosság egészségét veszélyezteti az egész
világon.
A dohányzás kapcsán
megkülönböztetünk főfüstöt és oldalfüstöt, a füstön belül pedig gáz és
részecske fázist. A passzív dohányzók a főfüst kilélegzett változatát
és az oldalfüstöt lélegzik be. A dohányfüst gázfázisa az égés során
keletkező szén-dioxidból, szén-monoxidból és dohány eredetű
nitrogén-oxidokból áll. A részecskefázis tartalmazza zömében a
sokszénláncú rákkeltő anyagokat. A két fázis legfőbb összetevőit a
3. táblázatban foglaltuk össze.
Passzív (másodlagos) dohányzás
A passzív dohányzás szakmailag helyesebb kifejezése a környezeti
dohányzás (environmental smoking), ami főleg a gyermekeket és a nőket
veszélyezteti.
A dohányfüst toxikus és rákkeltő hatása a nem
akaratlagos, passzív dohányzás esetében is érvényesül, így a
nemdohányzók védelmében született törvények nagy előrelépést
jelentettek a rákos betegségek megelőzésében. A dohányzás mérséklésére
szolgáló eszközök közül az áremelés tűnik a leghatékonyabbnak. Újabban
harmadlagos dohányzásról is említést tesz az irodalom, ami a
környezetben lerakódó dohányfüst eredetű szennyeződésekkel történő
érintkezést jelenti (takarítás, mosás, bőrkontaktus stb.).
Levegőszennyezés
A levegőszennyezés halálozást fokozó hatását először Londonban,
1952–53 telén figyelték meg, amikor a halálozás decemberben négyezer
fővel, majd az egész szezonra számítva kb. húszezer fővel emelkedett a
hírhedtté vált londoni szmog miatt. Ez az eset volt az első, amikor
tudományos eszközökkel lehetett igazolni, hogy a levegőszennyezés öl
(HMSO Report, London 1954). A környezetvédelem megerősödésével és a
globális klímaváltozástól való félelemtől vezérelve a fejlett ipari
országokban javult a nagyvárosok levegőjének minősége például
Londonban, Párizsban, New Yorkban, de a gyors fejlődést mutató ázsiai
államokban, kínai és indiai nagyvárosokban a levegő minősége egyre
rosszabb, így a tüdőrák és a felső légúti betegségek, például az
asztma elterjedése fokozódik.
A 2004-es Európai Unióhoz történt csatlakozás óta
az EU-ban kötelező szabványok szerint ítélik meg a hazai levegő, víz
és talaj minőségét. Különösen a nagyvárosokban és az autópályák
melletti településeken a levegőszennyezés sok esetben meghaladja az
egészségre ártalmas szintet, ennek ellenére Budapesten 2009-ben csupán
egy alkalommal volt szmogriadó; a rendelkezéseket ekkor már
megszigorították, de mégsem tartották be. Hazánkban is, mint a legtöbb
európai államban főleg a szállópor finom részecskéinek (Particulate
Matter: PM2,5–10µ) szennyezettsége okoz különösen nagy gondot, ami
főleg Budapesten és környékén rontja az általános egészségi állapotot.
A szmogos téli időszakban a szív- és érrendszeri, a légúti
megbetegedések, az asztma és a tüdőrák halálozása is emelkedik, aminek
a dohányzás mellett a környezetszennyezés is
okozója, mint azt Bart Ostro és munkatársainak 2011-ben közölt,
Barcelonában végzett epidemiológiai vizsgálatai is igazolták. Jelenleg
a legfőbb porszennyezés a közlekedésből, a még meglévő erőművekből, a
téli szezonban jellemző lakossági fűtésből és a betiltott, de a
valóságban még mindig létező őszi avarégetésből származik. A
4. táblázatban foglaltuk össze a
legfontosabb, és a levegőszennyezés révén a tüdőbe kerülő rákkeltők
listáját, amelyek többnyire a finom porszemcsék felületére tapadva
érik el a tüdőt.
A szennyezett levegő és a tüdő betegségei közötti
összefüggés az orvosi gyakorlatban jól ismert, de nem világos, hogy mi
a mechanizmusa annak, hogy főleg télen, nedves, ködös és szmogos
levegőben gyakoriak a tüdő és a hörgők gyulladásai, az asztma és a
különböző krónikus tüdőbetegségek. Azt már kísérletesen igazolták,
hogy a levegőszennyeződés képes aktiválni a gyulladást okozó géneket,
különösen a PM5-2,5 méretű porok esetében, ami a városi
porszennyeződés felét jelenti (Brunekreef – Holgate, 2002). Különösen
azok az irritáló szemcsék hatékonyak, amelyek oxidatív stresszt
okoznak (olajszemcsék, dízel kipufogógázok, nehézfémek sói és a
benzingőz stb.). Ezek felelősek az allergiás reakciókért is. Az
IL-8-as fehérje kiáramlása a gyulladás jelenlétének egyik markere is
lehet, az ATF-2, a c-Jun és a cAMP mellett. A környezeti ártalmak
biológiai hatása ma már a fenti stresszgének monitorozásával is
lehetséges, és az egyéni érzékenység még a betegség kialakulása előtt
jelezhető (Valko et al., 2006). A városok levegőminőségének javítása,
egy élhetőbb környezet kialakítása mindenki érdeke, és ezért a
zöldterületek növelése, a korszerűbb tömegközlekedés és a kerékpározás
ösztönzése megoldást jelenthet a daganatos betegségek csökkentésében.
Ha az emberiség radikálisan tudná csökkenteni a dohányzást, a
környezetszennyezést, és változtatna a táplálkozási szokásain, az
életmódján, akkor minden valószínűséggel a daganatok 70–80%-a
megelőzhető lenne (Rose, 1992).
Az ivóvízben található rákkeltők
Az ivóvízhelyzet Magyarországon jó, bár a lakosság fele találkozhat
kifogásolható minőségű vízzel, ami főleg a természetes forrásból
származó arzénszennyeződésnek köszönhető. Az ország területének 90%-a
művelésbe vonható, ezért a talajszennyezés forrása főleg a
mezőgazdaság vegyszerezésére vezethető vissza. A korábbi évek
felelőtlen veszélyeshulladék-gazdálkodása miatt, a bauxitbányászat
melléktermékei (vörösiszap) mellett a gyógyszergyártásból származó
vegyszerek, a permetezőszerek, műtrágyák, gépolaj, akkumulátorok
szerte az országban megtalálhatók. A felszíni vizek és a talaj
szennyeződése származhat
|
|
még az illegális szeméttelepektől és az elhagyott
katonai objektumok alatt tárolt üzemanyag-maradékokból, vagy a
szakszerűtlenül kezelt zagytározóktól. Ezek kapcsolatait a
vízbázisokkal az ÁNTSZ kémlelőkutak segítségével ellenőrzi. A
pénzhiány miatt a jövőben várható, hogy a kutak ellenőrzése, így a
szennyeződés feltartóztatása zavart szenvedhet, így időben nem lehet
majd elhárítani a vízbázisokat fenyegető talajszennyezést. Ezeket a
folyamatokat gyorsíthatják a szélsőséges időjárási viszonyokból
származó katasztrófák, árvizek és földomlások gyakoribbá válása is. A
globális felmelegedés miatt a szélsőséges időjárási viszonyok az ember
által okozott környezeti károk jelentős kiterjesztését
eredményezhetik.
Az egészségre ártalmatlan tiszta ivóvíz egyre
kevesebb földrajzi régióban áll rendelkezésre közvetlen fogyasztásra
alkalmas formában. A geológiai összetevői miatt ilyen természetes
vízszennyező lehet a radon, az arzén, a vas, a szelén, a mangán, a
jód, a fluor vagy különböző szénhidrogének. Ezeknek az elemeknek a
káros hatása a mennyiségtől függ, ezért a természetes kutak vizét csak
ellenőrzés mellett szabad fogyasztani. A természetes szennyezők
mellett a környezetbe került vegyszerek, mikroorganizmusok,
talajjavító anyagok, ipari mérgek is bekerülhetnek az ivóvízbe. A
harmadik szennyező forrás lehet a vízművek által a víz minőségének
javítására szolgáló fertőtlenítő anyagok maradványai. Fertőtlenítésre
főleg klórt alkalmaznak, és ennek hatására a vízben
előforduló szerves anyagokkal érintkezve klór-metán vegyületek
képződnek, melyek toxikusak és rákkeltők lehetnek. Több analitikai
epidemiológiai vizsgálat szolgált meggyőző bizonyítékokkal a
trihalometán embriotoxikus és mutagén potenciáljáról. Az ivóvízben
keletkező szerves klórvegyületekkel összefüggésben a húgyhólyagrák
halmozódását is leírták. Az 5. táblázatban
összefoglaltuk a hazai vizekben előforduló szennyezőket és azt, hogy
milyen mértékben érinti ez a lakosságot.
A felsorolt szennyezők közül rákkeltés
szempontjából az arzénnek és a nitrit-nitráttartalomnak van
jelentősége, mivel megváltoztatják a szignálutakat és az NF-kB
transkripciós faktor aktivitását, ami a gyulladásos folyamatok mellett
a sejtproliferációt serkenti, és gátolják az apoptózist, ami viszont
kedvez a tumorok kialakulásának (Valko, 2006).
Élelmiszerekben előforduló rákkeltők
A gyomorrák gyakori előfordulása a fejlődő világban azzal függhet
össze, hogy az élelmiszerek mikrobiológiai szennyezettsége magas, ami
hűtéssel jelentősen csökkenthető lenne, de a szegény országokban ez a
lehetőség korlátozott. A mikroorganizmusokkal a bomló szervesanyagok
révén nagymennyiségű nitrit és nitrát (ammónia) juthat a szervezetbe,
és ebből a gyomorban rákkeltő nitrózaminok képződhetnek. Hűtéssel
szükségtelenné válik a húsok pácolása, sózása vagy füstölése, így a
rákkeltők bevitele jelentősen csökken, aminek köszönhetően a gyomorrák
előfordulása is ritkábbá válik. A modern élelmiszer-feldolgozásban
megjelentek az egyéb veszélytelennek tartott ételadalékok (E-anyagok),
amelyek közül néhányról szintén utólag kimutatható volt, hogy káros
hatással lehet a szervezetre. Az élelmiszerekben előforduló rákkeltők
származhatnak természetes forrásból, mint amilyen a sáfrány
összetevője, a safrol, vagy a gumós növények nitráttartalma. A
termelésből (növényvédő szerek, antibiotiotikumok), a feldolgozásból
(élelmiszeradalékok, csomagolóanyagok), vagy a sütés-főzés kapcsán az
aminosavakból sokláncú szénhidrogének és más rákkeltő égéstermékek
keletkezhetnek. A főzés és a sütés kapcsán másodlagosan is
szennyeződhet az élelmiszer, pléldául parázson sütve vagy a földgázzal
működő tűzhelyekből, sütőkből, konvektorokból nitrogénoxidok (NO, NO2,
N2O, N2O4) tapadhatnak a felszínükre.
Hatásukra daganatkeltő nitrozó-származékok (pirén, krizén, bifenilek,
aromás nitrovegyületek) jöhetnek létre, és a szekunder, tercier
aminokból rákkeltő nitrozaminok keletkezhetnek, amelyek gyomor- és
vastagbélrákot okozhatnak.
Számos műanyagszármazék, amit tárolásra vagy
csomagolásra használnak az élelmiszeriparban, ösztrogénszerű hatással
bír. Ilyen például a biszfenol-A vagy a 4-nonylfenol, amit eredetileg
fogamzásgátlónak szántak, majd a plasztikgyártás alapanyaga lett.
Ilyen nonylfenol- és biszfenoltartalmú anyagokkal vonják be a fém- és
papírdobozokat az üdítők, tej, sör stb. tárolására, de megtalálhatók a
műanyag cumisüvegekben is. Ezek a vegyületek aktiválják az
ösztrogénreceptorokat, vagy hormonként viselkednek, így az expozíció
következtében érintett sejtek kevéssé lesznek érzékenyek a fiziológiás
ösztrogén hatásaival szemben. Különösen a csecsemők és kisgyermekek
érzékenyek, mivel könnyen zavart kelthetnek a mentális és szomatikus
fejlődésükben. Ezek a kismolekulájú anyagok aktiválják a T-helper
sejteket, ezért az allergiás hajlamot, az asztma és a bőr allergiás
jelenségeit is fokozzák. Összefoglaló néven a hormonális rendszert
befolyásoló műanyagokat hormon-diszruptereknek nevezzük. Ezek az
anyagok felelősek lehetnek a fejlett országokban járványszerűen
terjedő elhízásért, az ezzel kapcsolatos II-es típusú cukorbetegségért
és a hormonális befolyás alatt álló daganatos betegségek
kialakulásáért (prosztata, emlő, méhtest, here stb.)
A munkahely szerepe
a daganatok kialakulásában
Egyre inkább világossá válik, hogy huszonnyolc évvel ezelőtt Richard
Doll és Richard Peto (1981) epidemiológiai vizsgálatai alábecsülték a
foglalkozási daganatok jelentőségét. Az általuk elvégzett számítások
szerint az összes daganatok 4–6%-a hozható összefüggésbe a
munkahellyel. Az ILO legújabb felmérése szerint évente kb. 600 ezer
ember hal meg munkahelyi rákban, és az összes daganatos eset
kialakulásában 8–16%-ban van szerepe munkahelyi expozíciónak
(Hamalainen 2007). A halállal végződő munkahelyi ártalmak 32%-a
daganatos betegségek miatt következik be. A korábbi tévedés oka igen
összetett, hiszen az epidemiológia csupán feltárt esetekből dolgozhat,
ugyanakkor igen nehéz diagnosztikai kérdés annak eldöntése, hogy
mennyiben munkahelyi az eredet és mennyiben az egyéb életmód,
genetikai adottságok, esetleg onkogén vírusok hatására alakult-e ki a
daganat. A korábbi adatok nem vették figyelembe a nem ipari
munkásokat, tanárokat, egészségügyi dolgozókat, fodrászokat és a
hatvanöt év feletti inaktív dolgozók eseteit, holott
ismeretes, hogy a szolid daganatok többsége hatvan év felett alakul
ki. A hazai gyakorlatban a foglalkozási rákok bejelentése még ettől az
óvatos 4%-os becsléstől is távol van. Csupán minden századik esetet
ismerik fel; évente 12–18-at, akiknek zöme ércbányász vagy
azbesztexponált dolgozó. A 6. táblázat
azokat a rákkeltőket tartalmazza, amelyekkel a munkavégzés kapcsán
gondolni kell a munkahelyi rák kialakulásának lehetőségére.
A foglalkozási daganatok, amennyiben gondolnak rá,
100%-ban megelőzhetők lennének, de a megfelelő elővigyázatosság
elvének hiánya, a környezeti, biológiai és a citogenetikai vizsgálatok
mellőzése, valamint a jogi következményektől való félelem
megakadályozza a foglalkozásorvosi szolgálatokat abban, hogy elébe
menjenek az eseményeknek. A kockázatok tudományos alapossággal
elvégzett értékelése, a kvantitatív kockázatbecslés segíthet abban,
hogy az expozíciós körülményeket pontosan feltárják, és a szükséges
munkahigiénés intézkedéseket megtegyék.
Minden olyan daganatos beteg esetében, ahol a
munka-anamnézisben az IARC által rákkeltőnek minősített anyag vagy
expozíciós körülmény igazolható, a munkahelyi rák esélyét fel kell
vetni. Az eset bejelentésében fel kell tüntetni a szóba jöhető
vegyszerek listáját, az expozíciós időt, a munkavégzés feltételeit,
védőruházat vagy egyéb védőeszköz használatát. A kockázatbecslés során
gondolni kell a rákveszélyre, és mindent el kell követni az expozíció
elkerülésére. A munkavédelmi törvény a munkáltatót kötelezi arra, hogy
minden munkavállaló számára biztosítsa az egészségre ártalmatlan
munkakörülményeket.
Fizikai rákkeltők
A fizikai rákkeltők közül a különböző hullámhosszú sugárzások hatására
alakulhatnak ki rosszindulatú daganatok. Az ionizáló sugárzások közül
az alfa-, béta-, gamma- és röntgensugárzás rákkeltő potenciálja a
leginkább ismert. A nem ionizáló sugárzások közül az UV-sugárzásnak és
az alacsony energiájú elektromágneses tereknek lehet rákkeltő hatásuk
Ionizáló sugárzások
Az ionizáló sugárzásra jellemző, hogy hullámhosszuk 100 nm-nél kisebb,
és igen aktívan képesek a semleges atomokat ionokká bontani. Ennek
eredményeként megkülönböztetünk korpuszkuláris típusú proton-,
neutron-, elektron- és alfa-sugárzásokat, illetve sugártermészetű
elektromágneses sugárzásokat, mint a gamma- vagy a röntgensugárzás. Az
alábbiakban csak azokat a sugárzástípusokat soroljuk fel, amelyek a
rákkeltés szempontjából lényegesek. Az ionizáló sugárzások
gyakorlatban használt egysége az elnyelt dózis, a Gray (Gy), ami 1 kg
anyagban a sugárzás által közvetített 1 J energia elnyelését jelenti.
Az alfa-sugárzások átlagosan 5 MeV energiájúak, béta- és
gamma-sugárzásoknál egy részecske energiája 0,01 MeV-tól (a hidrogén
3-as izotópja, a trícium esetén például 0,018 MeV) akár 2–3 MeV-ig
terjed. Az egyes elemi részecskék veszélyessége abban rejlik, hogy már
egyetlen elemi részecske képes egy vagy akár sok atomot ionizálni, és
ennek során az élő anyagban maradandó károsodást okozni. A radioaktív
anyagok legfontosabb jellemzője az aktivitás. Ennek ma hivatalos
egysége a radioaktivitás felfedezőjéről elnevezett Becquerel (Bq), ami
1 s alatt 1 bomlást jelent (időnként használják a régi egységet, a
Curie-t [Ci] is). A radioaktív anyagok másik jellemzője a felezési
idő, ami azt az időtartamot jelenti, amely alatt az atomok fele
elbomlik. Nyilvánvaló, minél rövidebb az anyag felezési ideje, annál
nagyobb az aktivitása. Igen hosszú felezési idejű például az U-238
(4,5 milliárd év), tórium-232 (14 milliárd év) vagy a K-40 (1,3
milliárd év). Közepes felezési idejű például a Cs-137 (30 év), a Co-60
(5,3 év) és a trícium (12,2 év).
Alfa-sugárzás • Két protonból és két neutronból
álló részecskék, az emberi bőrön nem hatolnak át, de a tüdőt vagy a
tápcsatornán át az emésztőrendszert károsítják. Már alacsony dózisban
rákkeltő. Igen rövid hatótávolságú (levegőben néhány cm-ig eljutó),
magas LET-és RBE-értékű, erősen ionizáló sugárzás.
Béta-sugárzás • Viszonylag rövid, de az
alfa-sugárzásnál nagyobb hatótávolságú sugárzás, LET-értéke kissé
alacsonyabb az alfánál, de nagy sebességgel repülő elektronokból áll.
Gamma-sugárzás • Olyan elektromágneses
sugárzás, amelynek gerjesztése az atommagban történik, ezért nagyobb
energiájú folyamatokból származik, de a LET- és RBE- értéke alacsony,
mert a szövetekben roncsolást ugyan végez, de kevéssé nyelődik el.
Röntgensugárzás • Olyan nagy
áthatolóképességű elektromágneses sugárzás, amely az atom
elektronhéjának belső részében zajló folyamatokból származik.
LET-értéke szintén alacsonyabb az alfa-sugárzásnál, ezért is
használják olyan széles körben a képalkotó eljárásokban.
Izotópok • Az izotópokat főleg a
gyógyászatban diagnosztikai vagy terápiás céllal alkalmazzák. A
diagnosztikában igen rövid felezési idejű technéciumot használnak. Az
atomrobbantások vagy atomreaktorok balesete kapcsán viszont az egész
periódusos rendszer izotópkészlete bekerülhet a levegőbe, például a
jód 131-es izotópja, vagy a stroncium és a polónium a
legveszélyesebbek. A polónium felezési ideje 138 nap, 210-es izotópja
a stabil 206-os ólommá bomlik, miközben alfa-részecskéket bocsát ki.
Az ionizáló sugárzás akut hatása elsősorban
dózisfüggő (determinisztikus), ettől függ a sugárbetegség tüneteinek
súlyossága is. A sugárzásokat az általuk kiváltott biológiai válaszok
(RBE-érték) alapján magas és alacsony intenzitású sugárzásokra
oszthatjuk. Az elektromágneses sugárzások rákkeltő hatása a sugárzás
ionizáló potenciáljától és nem a leadott energiától függ. Az ionizáló
sugárzásnak a rákkeltésben nincs küszöbdózisa, a hatása a DNS-ben
elnyelődött energia LET (lineáris energiaátvitel) mutagenitásával és a
szabadgyökök keletkezésével függ össze, ezért sztochasztikus jellegű.
Nem ionizáló sugárzások
Az elektromágneses spektrumnak a 100 nm-t meghaladó hullámhosszú
sugárzásait foglalja magába. Mivel nincs akkora energiájuk, hogy
ionizációt okozzanak, nem ionizáló sugárzásoknak nevezik őket. Ide
tartoznak az ultraibolya (UV), látható (VIS), infravörös (IR),
rádiófrekvenciás (RF), mikrohullám- (MW), és az elektromágneses terek
(EMF).
A látható fénynél rövidebb hullámhosszú UV-fotonok
már közvetlenül kémiai reakciókat válthatnak ki. Az UV-tartományt
három részre osztják, a leghosszabbak (UV-A) felelősek a napozás során
a bőr egészséges barnulásáért. Sok olyan biológiai reakciót
stimulálnak, melyek előnyösek, például a D-vitamin képződését. A
légkör felső részében lévő, a Nap sugárzása révén keletkező, három
oxigénből álló molekula, az ózon ugyanis az UV sugárzást elnyeli, és
így az élővilágot károsító UV sugárzás erősen legyengül. Rákkeltés
szempontjából a természetes napfényből származó UV-B sugárzás
jelentős, mert ennek hatására, különösen gyermekkori fokozott
expozíció esetén a melanoma gyakorisága emelkedik. A kemizáció
eredményeként a légkörbe került tetemes mennyiségű halogénezett
szénhidrogének elpusztítják a Földet védő ózonpajzsot, ezért az utóbbi
száz évben a védőréteg jelentősen elvékonyodott, sőt ózonlyukak
keletkeztek Ausztrália és a karibi térség fölött. Ezért az UV-B
sugárzás erőssége fokozódott, ami főleg a fehérbőrű lakosság körében a
bőrrákok, premalignus és malignus bőrléziók, keratózisok és a malignus
melanómák számát megemelte. Fokozott UV-B sugárzás veszélyének vannak
kitéve a mezőgazdasági munkások, az építőipari munkások, a strandőrök,
a katonai személyzet, a postai kézbesítők, a vasúti pályamunkások, a
tengerészek, a sportolók, valamint a fiatal, szoláriumba járó nők is.
Az UV sugárzás által okozott egészségkárosodások főleg a bőrt és a
szemet érintik. A napégés okozta bőrpír akkor a legsúlyosabb, ha
290–320 nm hullámhosszú expozíció után lép fel. A daganatkeltés
szempontjából a napégés főleg gyermekkorban veszélyes, mert még nem
alakult ki a bőrt védő pigmentréteg. Az UV sugárzás hatása is az egész
életen át kumulálódik, amiben hasonlít az ionizáló sugárzásra.
A nem ionizáló sugárzások másik csoportját az
elektromágneses sugárzás, a látható fény, az infra- és a lézersugárzás
képezi. Ezek közül a rákkeltés szempontjából az elektromágneses
sugárzásnak lehet jelentősége. Az elektromágneses terek hatása főleg a
szórakoztató-elektronika népszerűségének köszönhetően került a
közvélemény érdeklődésének középpontjába. Az elektromágneses sugárzás
hatására akut sérülések csak 10 mW/cm2 szint feletti
expozíció esetén figyelhetők meg. Hősérülések leggyakoribb formái az
akut léziók, amelyeket fehérje-denaturáció, szöveti elhalás, majd
gyulladásos reakció és hegképződés kísér. Rákkeltő hatást sem az akut
magas, sem a hosszú időtávú alacsony szintű expozícióval kapcsolatban
nem tudtak igazolni. Ugyanakkor az alacsony (<200 Hz)
frekvenciatartományú sugárzással történt expozíció daganatkeltő
hatását már többen feltételezik. Az irodalomban ellentmondó adatok
láttak napvilágot, amelyek agytumorokat, malignus melanómákat,
leukémiákat írtak le alacsony frekvenciájú elektromágneses sugárzással
exponált munkavállalók között. Sőt az utódkárosító hatásokat sem
zárhatták ki, mivel az elektromágneses sugárzással exponált apák
utódaiban a neuroblastoma incidenciájának növekedését figyelték meg. A
magasfeszültségű távvezetékek közelében élők között felmerült a
depresszió és egyes daganatos betegségek esethalmozódása, amivel
kapcsolatban az IARC a rákgyanút nem erősítette meg. Ezért az obligát
humán rákkeltők listáján egyelőre az elektromágneses sugárzás nem
szerepel. A mobiltelefonok okozta rádiófrekvenciás és mikrohullámú
expozíciónak elsősorban termikus hatása van. A vér-agy gát
permeabilitásának növelését és a rövidtávú memória csökkenését
tapasztalták a „mobilozás” kapcsán. Felmerült az agytumor és az
akusztikus neurinoma kockázatának növekedése is az analóg celluláris
telefon használata esetén, de ezeket az eredményeket hitelt érdemlően
nem sikerült kísérletesen igazolni.
Kulcsszavak: daganatok, prevenció, környezet, kemizáció,
globalizáció
RÖVIDÍTÉSEK
ÁNTSZ: Állami Népegészségügyi Tisztiorvosi
Szolgálat
Bq: Becquerel, a rádioaktivitás egysége (1
mp/bomlás)
Ci: Curie, a rádióaktivitás mértéke (korábban
használt egység)
Gy: Gray, az ionizáló sugárzás elnyelt dózisának
egysége (joule/kg)
EPA: USA Környezetvédelmi Ügynökség (Environmental
Protection Agency)
HPV: humán papilloma vírus
IARC: Nemzetközi Rákügynökség (International Agency
for Research on Cancer)
ILO: Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (International
Labor Organization)
LET: a sugárzás dózisteljesítménye (linear energy
transport)
meV: millielektronvolt
NCI: USA Nemzeti Rákkutató Intézet (National Cancer
Institute)
OLEF: Országos Lakossági Egészségiállapot-Felmérés
OECD: Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési
Szervezet (Organization for Economic Cooperation and Development)
PAH: sokgyűrűs aromás szénhidrogének
PCB: poliklórozott bifenilek
PM: (particulate matter) a légszennyezésért felelős
por, melynek részecskeméretét µ-ban az alsó indexben levő szám adja
meg
RBE: a sugárzás biológiai hatásának egysége
REACH: Rendelet a vegyi anyagok regisztrálásáról,
értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról (Registration,
Evaluation Authorisation and Restriction of Chemicals)
SCE: testvérkromatida-kicserélődés (sister
chromatide exchange)
Sv: Sievert, a sugárzás elnyelt dózisának mértéke,
effektív dózis (határértékek)
TCDD: 2,3,7,8,tetrakloro-dibenzo-para-dioxin
UNEP: Az ENSZ Környezetvédelmi Programja (United
Nation Environmental Programme)
IRODALOM
Brunekreef, Bert – Holgate, Stephen T.
(2002): Air Pollution and Health. The Lancet. 360, 1233–1242.
DOI:10.1016/S0140-6736(02)11274-8 •
WEBCÍM >
Boffetta, Paolo (2004): Epidemiology of
Environmental and Occupational Cancer. Oncogene. 23, 6392–6403.
DOI:10.1038/sj.onc.1207715 •
WEBCÍM >
Doll, Richard - Peto, Richard (1981): The
Causes of Cancer: Quantitative Estimates of Avoidable Risks in the
United States Today. Journal of National Cancer Institute. 66,
1191–1308.
Hamalainen, Päivi – Takala, J. – Saarela,
K. L. (2007): Global Estimates of Fatal Work-Related Diseases. AJIM –
American Journal of Industrial Medicine. 50, 28–41. DOI:
10.1002/ajim.20411
HMSO Report, Ministry of Health (1954):
Mortality and Morbidity during the London Fog of December 1952.
Reports on Public Health and Medical Subjects No95. HMSO, London
Ostro, Bart – Tobias, A. – Querol, X. et
al. (2011): The Effects of Particulate matter sources on daily
mortality: A case-crossover study of Barcelona, Spain. Environ. Health
Perspect. 119,1781-1787. •
WEBCÍM >
Rose, Geoffrey (1992): The Strategy of
Preventive Medicine. Oxford University Pess, New York
Tompa Anna (2003): A környezeti ártalmak
és a daganatos betegségek. Magyar Tudomány. 11, 1413–1424. •
WEBCÍM >
Tompa Anna (2005): A környezeti ártalmak
rákkeltő hatása. Magyar Tudomány. 8, 971–978. •
WEBCÍM >
Tompa Anna (2005): Kémiai biztonság és
toxikológia. Medicina, Budapest
Valko, Marian – Rhodes, C. J. – Moncol, J.
– Izakovic, M. – Mazur, M. (2006): Free Radicals, Metals and
Antioxidants in Oxidative Stress-Induced Cancer. Chemico-Biological
Interactions. 160, 1–40. doi:10.1016/ j.cbi.2005.12.009 •
WEBCÍM >
8/2004. (XII. 1.) EüM-FVM-KvVM-GKM
együttes rendelet az egyes veszélyes anyagok és veszélyes készítmények
kivitelével, illetve behozatalával összefüggő bejelentési eljárás
részletes szabályairól. •
WEBCÍM >
URL1
|
|