Pénz és becsület

Egyesült államokbeli és kanadai kutatók most publikált kísérleti eredményei szerint a magasabb társadalmi réteghez tartozók nagyobb valószínűséggel viselkednek etikailag kifogásolható módon, mint a szegényebb csoportok tagjai.

A kísérleti alanyokat hét különböző vizsgálat során, természetes és laboratóriumi körülmények között létrehozott élethelyzetekben tesztelték.
A kutatást az a hétköznapi megfigyelésből eredő tapasztalat ihlette, amely szerint minél drágább egy autó, vezetője annál kevésbé törődik a közlekedési szabályokkal, amit lényegében a vizsgálat is alátámasztott. A szabályszegők regisztrálása forgalmas csomópontban történt, ahol megfigyelték az áthajtó kocsik típusát, évjáratát és állapotát. Az eredmények szerint a legdrágább autókban ülők négyszer gyakrabban szabálytalankodtak, mint a legolcsóbb kategória vezetői. Ez a különbség még nagyobb volt, mikor a gyalogosokkal szembeni elsőbbségadást figyelték.

Az autók értéke nem közvetlen mércéje a vagyoni helyzetnek, de általában összefügg vele, és az autós megfigyelések során nyert tapasztalatokkal teljesen összhangban voltak a gazdagság és az etikus viselkedés közötti kapcsolatot vizsgáló laboratóriumi tesztek eredményei. Ezek során például azt próbálták felderíteni, hogy az illetők – nyereség reményében – mennyire hajlamosak csalni, tárgyalások során hazudni, eltulajdonítani mások értékeit, illetve mennyire tisztességesek a munkájukban vagy döntéshozatalkor.

A University of California, Berkeley és a University of Toronto munkatársai szerint a felsőbb osztály tagjainak kevésbé morális viselkedése, legalábbis részben, a kapzsiságra vezethető vissza.

Piffa, Paul K. – Stancato, Daniel M. – Côté, Stéphane et al.: Higher Social Class Predicts Increased Unethical Behavior. Proceedings of the National Academy of Sciences of the USA. published online before print 27 February 2012. DOI: 10.1073/pnas.1118373109
 

Önalakító műanyag

Fotografikus eljárás segítségével állítottak elő víz hatására „önmagától” háromdimenziós térbeli szerkezetűvé formálódó, vékony (7–17 mikrométer vastag, kvázi-kétdimenziós) műanyag lapokat amerikai kutatók. Az N-izopropil-akrilamid és benzofenon-akrilamid kopolimerből készült kezeletlen lapok a víztől egyenletesen megduzzadnak, de ha előzőleg ultraibolya fény segítségével egyes pontokon keresztkötéseket hoznak létre a polimermolekulák közt, akkor a duzzadás nem egyenletes, a keresztkötések ugyanis gátolják az elmozdulást. A besugározandó pontok eloszlásának megfelelő megtervezésével szabályozni lehet, hogy a polimer lap egyes részei mennyire duzzadjanak meg, és így a kívánt formájúvá alakuló lapokat lehet előállítani. A technikának a gyógyászati ipartól a robottechnikáig komoly felhasználási lehetőségei adódhatnak.

Az UV-besugárzáshoz előre megtervezett mintázat szerint különböző átmérőjű átlátszatlan (UV sugarakat át nem bocsátó) és átlátszó pontokból álló maszkokat használtak. A komplex tervezési eljárást számos maszk elkészítésével és kipróbálásával ellenőrizték, illetve finomították.

Kim, Jungwook – Hanna, James A. – Byun Myunghwan et al.: Designing Responsive Buckled Surfaces by Halftone Gel Lithography. Science. 335, 9 March 2012.
DOI: 10.1126/science.1215309 • WEBCÍM >
 

Alternatív utak az élethez

A NASA legújabb kutatásai szerint az élő szervezetek alapvető építőkövei többféle úton is képződhetnek a világűrben. Ez az eredmény növeli annak a valószínűségét, hogy a Földön is aszteroidák vagy törmelékeik szállította félkész alkotóelemekből indult meg az élet kialakulása.

A Földön talált széntartalmú meteoritokról közismert, hogy tekintélyes mennyiségű szerves anyag is, sőt még aminosav is található bennük. A kutatók által most megvizsgált, az Antarktiszról származó meteoritminták 300 és 3200 ppb közötti koncentrációban tartalmaznak a világűrből származó aminosavakat. Ezek az aminosavak azonban szerkezetükben eltérnek más leletektől, ami azt valószínűsíti, hogy keletkezésük is más úton játszódott le.

A kétféle képződés körülményei a hőmérséklet szempontjából jelentősen eltérhettek egymástól. Az egyik reakció viszonylag alacsony hőmérsékleten víz, aldehidek, ketonok, ammónia és cianidok részvételével, míg a másik, a most vizsgált mintákban talált aminosavakhoz vezető, magasabb hőmérsékleten hidrogén, nitrogén és szén-monoxid-gázok részvételével, 100 és 500 Celsius fok közötti hőmérséklettartományban játszódhatott le.

A kutatók szerint azok az aszteroidák, amelyekből ezek a minták származnak, valamilyen nagyobb ütközés vagy radioaktív bomlás hatására felmelegedtek, majd lassú lehűlésük közben, de még viszonylag magas hőmérsékleten, a felszín katalizáló hatására keletkeztek az aminosavak.

Burton, Aaron S. – Elsila, Jamie E. – Callahan, Michael P. et al.: A Propensity for n-ω-amino Acids in Thermally Altered Antarctic Meteorites. Meteoritics and Planetary Science. First published online: 8 March 2012.
DOI: 10.1111/j.1945-5100.2012.01341.x
 

LSD-vel az alkohol ellen

Az LSD segíthet leszokni az alkoholról – állítják az amerikai Harvard Egyetemen ösztöndíjas fiatal norvég kutatók.

Évtizedekkel ezelőtt az LSD-t próbálták az alkoholizmus (és más pszichiátriai kórképek) kezelésére használni, de aztán a drogproblémák eszkalálódásával ezek a próbálkozások visszaszorultak, eredményeiket soha nem összesítették. Erre vállalkoztak most ezek a kutatók. 1960 és 1970 között lezajlott, hat tanulmány eredményeit vetették alá metaanalízisnek. A hat vizsgálatban, melyekben a résztvevők alkoholproblémájának megoldása volt a cél, összesen 536 páciens vett részt, többségük férfi.

Teri S. Krebs és Pål Ørjan Johansen azt találták, hogy bár az egyes tanulmányokban a hallucinogént különböző dózisban adták a betegeknek, és a kontrollcsoportnál alkalmazott placebók sem voltak egyformák, az LSD biztosan segítette a leszokást. Egyszeri dózis alkalmazása után akár hat-tizenkét hónapig fennmaradt az absztinencia.

Akkor a szer hallucinogén hatásával magyarázták a jelenséget; azzal, hogy az LSD segítette őket abban, hogy megértsék önmagukat, ránézzenek azokra a problémákra, amelyek megoldásaként az ivást választották.

Az LSD nem mérgező, tőle való függőség nem alakul ki. A kutatók szerint érdemes lenne vele, vagy más pszichedelikummal a mai bizonyítékokon alapuló orvoslás normáinak megfelelő klinikai vizsgálatokat végezni annak eldöntésére, hogy érdemes lenne-e alkalmazni őket az alkoholizmus kezelésében.

Krebs, Teri S. – Johansen, Pål Ørjan: Lysergic Acid Diethylamide (LSD) for Alcoholism: Meta-analysis of Randomized Controlled Trials. Journal of Psychopharmacology. published online: 8 March 2012.

DOI: 10.1177/0269881112439253 • WEBCÍM >
 

A ráksejtek trükkjei kifogyhatatlanok

A daganatok genetikai szempontból sokkal komplexebbek, mint eddig gondolták, ami sokszor magyarázatul szolgálhat az eredménytelen kezelésekre.
Brit kutatók Charles Swanton vezetésével egy klinikai vizsgálat keretében négy veserákban szenvedő beteg daganatán végeztek részletes analízist. Elemzéseik során az elsődleges daganat és az áttétek több területéről különböző időpontokban vettek mintákat. A ma rendelkezésre álló modern technikák alkalmazásával valamennyi szövetdarabkán mutációanalízist végeztek, megvizsgálták továbbá a gének működési mintázatát és a ráksejtek kromoszómáinak szerkezetét. Az eredményekből a daganatok fejlődését is megpróbálták rekonstruálni.

Megállapították, hogy az egyazon daganatból származó minták genetikailag olyan változatosságot mutatnak, hogy ha csak egyetlen mintából végzett analízis alapján akarják kiválasztani az ún. célzott terápiát, az rendkívül bizonytalan lehet. Előfordulhat ugyanis, hogy a célzott terápia olyan mutációra irányul, amely a daganatnak csak egy bizonyos részében van jelen, így a kezelés a többi sejtet nem pusztítja el, tehát a daganat garantáltan életben marad. A kutatók szerint az igazán sikeres kezeléshez olyan genetikai eltéréseket kell gyógyszerekkel megcélozni, amelyek a daganat valamennyi részében jelen vannak. Ehhez azonban – mondják Swanton és munkatársai – kísérleteiket daganatok százain kell még megismételni.

Gerlinger, Marco – Rowan, Andrew J. – Horswell, Stuart et al.: Intratumor Heterogeneity and Branched Evolution Revealed by Multiregion Sequencing. NEJM – The New England Journal of Medicine. 8 March 2012. 366, 883–892. • WEBCÍM >

Nem kell a vesét az immunrendszertől félteni

A veseátültetést csontvelői őssejtátültetéssel kombinálva, a terápia során előbb-utóbb elhagyható az immunrendszer gátlására szolgáló kezelés – írják a Science Translational Medicine című folyóiratban amerikai orvosok (University of Louisville, Northwestern Memorial Hospital, Chicago).

Eljárásuk lényege, hogy a vesetranszplantációt megelőzően kemoterápiás szerrel és sugárkezeléssel elölik a beteg csontvelői vérképző őssejtjeit, azaz egész vérképző rendszerét. Ezt követően attól a donortól kap csontvelői őssejteket, akitől a vesét is kapni fogja. A donor csontvelői őssejtjeiből a betegben tulajdonképpen a donor immunrendszere épül fel, amely számára nem idegen a beültetendő vese, így nem várható kilökődés. A veseátültetést már a donor immunrendszerével rendelkező páciensen hajtják végre.

Az amerikai orvosok az eljárást nyolc betegen próbálták ki, akik közül öt a transzplantációt követő egy éven belül elhagyhatta az immunrendszer gátlására szolgáló kezelést. A szervátültetések során az immunszupresszióra az idegen szerv kilökődésének megakadályozására van szükség, de mivel ezen gyógyszerek alkalmazása hosszú távon súlyos mellékhatásokkal jár, egyebek között növeli a cukorbetegség, a rák, a magas vérnyomás kialakulásának kockázatát, ígéretes lehet egy olyan terápia, amely ezek alkalmazását elkerülhetővé teszi.

A csontvelő-transzplantációval kombinált élődonoros vesetranszplantáció természetesen számos kérdést vet fel. A csontvelő-átültetés veszélyes és bonyolult eljárás, hiszen a beteg immunrendszerét teljesen elpusztítják. A transzplantációra váró súlyos vesebetegségben szenvedő páciensek közül minden bizonnyal sokan nem bírnának ki egy ilyen procedúrát. Másrészt drága, különleges felszereltséget igényel, például azért, mert az új immunrendszer „kifejlődéséig” a betegnek teljesen steril körülmények között kell élnie.

Leventhal, Joseph – Abecassis, Michael – Miller, Joshua et al.: Chimerism and Tolerance without GVHD or Engraftment Syndrome in HLA-Mismatched Combined Kidney and Hematopoietic Stem Cell Transplantation. Science Translational Medicine. 7 March 2012. 4, 124, 24ra28.

DOI: 10.1126/scitranslmed.3003509 • WEBCÍM >