Janust, a két irányba néző ősi római istent emlegetjük, ha egyszerre kedvező és kedvezőtlen, pozitív és negatív tényekkel, jelenségekkel találkozunk. A kapuzatok egykori védőszelleme így jelenik meg a ma emberének szemléletében, és az ő kétarcú ábrázolása merül fel a foláthoz kapcsolódóan is. A vitaminokkal kapcsolatban egyébként is jogosult kettősséget emlegetni, hiszen számos vitaminnál egyre több bizonyíték mutatkozik a vitamin közvetlen hiányának tüneteivel jellemezhető következményeken túl a sokkal szélesebb körű, számos kórképpel összefüggő hatásokra. Áttekintésünkkel épp ezekre kívánjuk felhívni az olvasó figyelmét, de csak a folátra szorítkozva.

Nomenklatúra

A kettősség már az elnevezésnél kezdődik. A folsav egy pteridin és egy para-aminobenzoesav gyűrűből áll, amelynek karboxil végéhez egy glutaminsav molekula kötődik. Dúsítási eljárásoknál, étrend-kiegészítőkben és gyógyszerekben kizárólag szintetikus formáját használják. Megközelítően kvantitatívan, 90%-ot meghaladóan felszívódik. A folát fogalma átfogja a szokásos táplálék kémiailag hasonló struktúrájú, összes foláthatású vegyületét. A folátoknál az alapmolekulához akár hat további glutamátmaradék kapcsolódhat. A jelenlegi tápanyagbeviteli referenciaértékeknél alkalmazott értékelési számítás: 1 µg folátekvivalens = 1 µg táplálékfolát = 0,5 µg szintetikus folsav. A táplálék foláttartalma mint pteroil-monoglutamát és pteroil-poliglutamát jelenik meg. A jelenlegi fogyasztási szokásokból adódó közepes mono-/poliglutamát viszony 50%–50%. A poliglutamát mintegy 50%-ban hasznosul. Másrészről azonban a folát összefoglaló megnevezésként szolgál a folsav monoglutamát és a családba tartozó valamennyi poliglutamát jelölésére. (A következőkben ez utóbbi értelmezésben használjuk a folát fogalmát.) Azonban ugyanez vice versa is érvényesül: a folsav szinonimája a táplálkozástudományban és az orvosi gyakorlatban szokásos elnevezésű folacinnak, amely azonban valamennyi folátot is magában foglalhatja. Általában ilyen értelmezésű a folicin, a B9-, illetve Bc-vitamin fogalma is. Szükséges megemlíteni még a gyógykezelésre alkalmazott folinsavat, amely a folát biológiailag aktív formája, tetrahidrofolsav, formilhoz kötve, pontosabban ennek kalciumsója (kalcium-folinát) (Cammack et al., 2006).

A folát humán élettani funkciói

A tetrahidrofolsav és származékai enzimek alkotórészeként részt vesznek a (hidroxi)metil- és formil-csoportok (C1-maradékok, egy szénatomot tartalmazó egységek) átvitelében, és egy összetevőjét képezik annak a mintegy huszonöt enzimnek, amelyek központi helyet foglalnak el a sejtosztódásban közreműködő nukleotidok (purinok és pirimidinek) szintézisében, bizonyos molekulák transzformációjában, valamint az aminosavak metabolizmusában és egyes gének kifejeződésének (expressziójának) szabályozásában. Mint C1-donor, a folát esszenciális a normális nukleinsav-szintézisben és -helyreállításban (repair). Nélkülözhetetlen a sejtek tulajdonságait meghatározó dezoxiribonukleinsav (DNS) és ribonukleinsav (RNS) képződéséhez. Mivel a gyors sejtosztódás a daganatsejtekre jellemző, ezért a folát befolyásolhatja akár a rákot megelőző (prekancerózus) állapotok, akár a rosszindulatú daganatok kialakulását. Az egészséges szervezetben főként a csontvelőben és a vékonybél nyálkahártyájában van gyors sejtosztódás: ezek normális működésének alapvető feltétele az adekvát folátszint. Szoros kölcsönhatás áll fenn a folát és a B6-, B12-vitamin metabolizmusában, amely meghatározó a homocisztein metilációjában, a metioninná történő átalakításában is. A megfelelő folátstátus fontos olyan metionin származék produkciójában is (S-adenozilmetionin), amely a DNS metilációját szolgálja (Biesalski et al., 1999; Higdon – Drake, 2012).

A folát és a szív- és érrendszeri
(kardiovaszkuláris – CVD) betegségek

A szív koszorúereinek betegsége világszerte élenjár a halálokok között. Éppen ezért nagyszámú epidemiológiai vizsgálatot végeztek a folát és e betegség összefüggésének feltárására. A tanulmányok egy részének összegező metaanalízise azt sugallja, hogy a folátbevitel és a koszorúér-betegség között inverz asszociáció van (Wang et al., 2011). A magas homociszteinszint a CVD fontos kockázati tényezője. Igazolt koszorúér-betegeknél jellemzően alacsonyabb folát- és magasabb a homocisztein-szérumszinteket mértek. A folát szignifikáns védelmi eszköznek látszik a CVD és a sztrók (stroke, szélütés) kivédésére. Kimutatták azt is, hogy napi 200 μg folát tartós, legalább hat hónapos bevitele már elegendő a homociszteinszint csökkentésére, és nagyobb adag nem szükséges. Más megfigyelések szerint 500–15000 μg hatékony, sokkal hosszabb idő, harminchat hónap után. A határozott kedvező hatás megjelenéséhez a sztróknál hosszabb időtartam, legalább hároméves folátkiegészítés látszik szükségesnek, és akár 18%-os kockázatcsökkenés is elérhető. A folát tehát a sztrók elsődleges megelőzése hatékony eszközének tűnik.

Vannak azonban olyan kutatások is, amelyek eredménye azt jelzi, hogy a folát hatására a homocisztein szintje kifejezetten csökken ugyan, de ez nincs hatással a kardiovaszkuláris eseményekre vagy a halálozásra, akár ötéves követésnél sem (Clarke et al., 2010). Napi 800–40000 μg folát bevitelének nem volt szignifikáns következménye semmilyen érrendszeri okból bekövetkezett halálozásra. Több kutató azt látja bizonyítottnak, hogy időseknél nincs értelme a folát szupplementációjának, mert nem volt dózis–válasz-kapcsolat kimutatható a folát és a homocisztein szintje között.

A folát és a rosszindulatú daganatok

A nyolcvanas évek elején alakult ki az a vélemény, amely szerint a rosszindulatú daganatok miatti halálozás átlagosan mintegy 35%-a az étrend módosításával megelőzhető, de a különböző lokalizációjú folyamatoknál a hatás 10 és 70% között mozog. Jóllehet, azóta sokkal több részlet vált ismertté a daganatok kialakulásáról, nincs okunk ennek a feltételezésnek a módosítására (Willett, 1995). Ebben a vonatkozásban a folátnak is fontos szerep jut. Epidemiológiai elemzések bizonyították, hogy a DNS hiányos metilációja már annak kezdeti stádiumában hozzájárul a rosszindulatú folyamathoz. Mivel a folát a metiláció egyik közreműködője, hiánya növeli a rák kockázatát.

A tanulmányok egyik csoportjánál egyértelműen tudták igazolni, hogy a folát bevitele, ideértve egyes élelmiszerek dúsítását vagy a bevitelt kiegészítő készítményeket is, kezdeti stádiumban csökkentette a vastagbél-végbél rákjának (kolorektális rák – CRC) kockázatát. Főként a hiányos folátellátottságú személyeknél figyelték meg a jótékony hatást. Hazai vizsgálatokban is az ajánlottnál lényegesen kisebb folátbevitelt találtak kolorektális daganatos betegeknél (Regöly-Mérei et al., 2007). Számos, különböző típusú kutatás során figyeltek meg inverz kapcsolatot a folátbevitel és a CRC között. Egy vizsgált csoporton belül azoknak a CRC-kockázata, akik a legtöbb folátot kapták, 30–40%-kal volt kisebb, mint a legkisebb mennyiséghez jutóké (Rampersaud et al., 2002). Kedvező eredményt kaptak emlőrák esetében is, főként posztmenopauzában lévő nőknél: a foláttal jobban ellátottak emlőrák-kockázata kisebb volt, mint a rosszul ellátottaké. Az alkohol rontja a folát hatását, gyorsítja a folát lebomlását a keletkező acetaldehidből származó gyökök miatt (Prinz-Langenohl, 2001).

Az érem másik oldalát azok a jelzések képezik, amelyek szerint az Egyesült Államokban és Kanadában a gabonatermékek folátos dúsításának 1998-as kötelezővé tétele után a CRC-incidencia addig tapasztalt csökkenése megállt, sőt szignifikánsan emelkedni kezdett. Ezt a jelenséget részben vagy egészben magyarázhatja a nagyobb folátbevitel, de a kauzalitásban más tényezőkkel is számolni kell (Mason et al., 2007). Ennek cáfolata 2011-re született meg: félmilliónál több egyén nyolc és fél éves követése során (a kötelező dúsítás után) a CRC kockázatának mérséklődését tapasztalták, azonban ennél hosszabb megfigyelési idő szükséges a végleges következtetés levonásához, mivel az adenokarcinóma kialakulása tíz évnél is hosszabb időtartamot igényelhet (Gibson et al., 2011). A daganatsejtek gyorsan osztódnak, és ezért nagyobb mennyiségű folátra van szükségük a DNS-szintézis timidinigényének kielégítésére. Éppen azért a CRC esetében csak addig szolgál a prevenció eszközeként a folát, amíg a bélben nincsenek daganatos gócok, ellenben, ha már vannak, megindul a daganat fejlődése. Azoknál, akiknél már távolítottak el kolorektális adenómát, a folátkiegészítés három évig nem befolyásolta a kiújulási arányt. Ellenben hat-nyolc év után a többletfolátban részesülőknél a kiújulás kétszer nagyobb volt, mint a folátot nem kapóknál (Mason et al., 2009). Állatkísérletek is alátámasztják, hogy a folát-szupplementáció következtében nő a daganatok megjelenése, gyorsul a sejtek szaporodása, kisebb a differenciálódás. Napi 1 g folsav adagolása hat-nyolc év alatt nem védte ki a kolorektális daganatokat, illetve az ezért már operált betegeknél a kiújulást, sőt növelte a CRC kockázatát. A normálisan működő vastagbél nyálkahártyánál a folát hiánya prediszponál a daganatos elfajulásra, ilyen hatású a mérsékelt folátkiegészítés is, ezzel szemben a nagyobb dózisok (a referenciaérték több mint húszszorosa) elősegítik a rákos elfajulást. 2000 óta Chilében is tapasztalták a cereáliák kötelező folátos dúsításának bevezetése után a CRC-esetek szaporodását, de az adatok bizonytalanok, mivel az országban nincs rákregiszter, a statisztikai adatokat a kórházi kibocsátások dokumentációjából gyűjtötték. Az epidemiológiai megfigyelések arra utalnak, hogy a folsavas kiegészítés, dúsítás azok számára jelenthet veszélyt, akiknél felfedezhető a rosszindulatú elváltozás kezdeti stádiuma. A probléma tisztázására tartós epidemiológiai megfigyelés szükséges. Norvégiában a szívizom vérellátási zavarában szenvedő betegek terápiás célból kaptak folsavat (és B12-vitamint). A közel hatéves követési időben a rák miatti (főként a tüdőrák) és az összes halálozás növekedett. Már a múlt század negyvenes éveiből is olvasható közlemény a folsav kedvezőtlen következményéről heveny leukémiás gyermekeknél. A béltraktus rákjának kezelésénél alkalmazott kemoterápiás szerek hatékonyságát a folát hiánya erősítheti, de más vizsgálatok szerint éppen hogy gyengítheti. Azonban bizonyítottnak látszik az, hogy a folát a kemoterápiás szerek toxicitását mérsékli. Az ellentmondás magyarázata, hogy a különböző kemoterápiás eljárásoknál eltérőek a biológiai reakciók (Whiteside et al., 2004).

Nincs szignifikáns összefüggés a tüdőrák és a folátbevitel között. Nincsenek következetes eredmények a folát-státusz és a méhnyak rákja között. Nem lehet határozott következtetés levonni a folát-deficiencia és a nyelőcső, a gyomor, a hasnyálmirigy és a máj rosszindulatú folyamatainak összefüggéséről sem. Mintegy ötvenezer férfi és ugyanennyi nő hat és fél éves megfigyelése viszont arról tanúskodott, hogy a nőknél (férfiaknál nem) a több folát mérsékli a hasnyálmirigyrák kockázatát, de a nagydózisú kiegészítés már fokozza azt. Egyes tanulmányok szerint nem deríthető ki kapcsolat a folát és az emlőrák között, míg más kutatók szerint szignifikáns inverz kapcsolat van (Kim, 1999). Az emlőrák kialakulásában a genetikai háttér lényeges, így például a folát metabolizmusában közreműködő metil-tetrahidrofolát reduktáz enzim módosulása (677T allél), bőséges folátbevitel mellett, növeli a kockázatot. Újabb vizsgálatok szerint az emlőráknál nincs különbség a pre- és posztmenopauzális korban lévő nők között: a nagyobb étrendi folátbevitel fokozza az emlőrák kockázatát. Különösen kifejezett, akár 32%-kal nagyobb a kockázat a napi 400 μg-ot meghaladó folátmennyiségnél. Ezzel szemben a rendszeres alkoholfogyasztás miatt emelkedett emlőrák-kockázatot a folát enyhíti (Stevens et al., 2010). Nincs közvetlen asszociáció az étrendi folát és a petefészek rákja között, azonban a folát egyrészt redukálja ennek kockázatát dohányosoknál, másrészt növeli a kockázatot azoknál, akik napi egy, vagy annál több alkoholos italt fogyasztanak.

A folátkiegészítésnek nincs kedvező hatása a prosztatarák megelőzésében, sőt veszélyes lehet, fokozhatja a rosszindulatú folyamat kialakulását. Egyik erre vonatkozó közlemény szerint a folátszupplementáció több mint másfélszer nagyobb prosztatarák-kockázatot jelenthet.

A folát és a magzat fejlődési rendellenességei

Széles körű intervenciós tanulmányok igazolják, hogy a fogamzás körüli időben az anya megfelelő folátellátottsága jelentős mértékben képes kivédeni a velőcső záródásának (nyitott gerincoszloptól az agykoponya hiányáig) vagy a szív fejlődésének rendellenességét (Czeizel et al., 2011). A folátszükséglet fedezhető az étrendből, folátot tartalmazó készítménnyel, a liszt dúsításával, esetleg ezt tartalmazó fogamzásgátlóval (így a tervezett terhességnél, az antikoncipiens tabletta abbahagyásakor az ellátottság kifogástalan). A kiegészítő folátbevitel hozzájárul a nem kielégítő bevitel miatt kialakuló hiány kivédéséhez, és esetleg az előbbiekben említett egyes kórképek kockázatának csökkentéséhez. Állatkísérletek alapján számoltak be arról, hogy a folsavkiegészítést kapó anyaállat utódai a CRC ellen jelentős mértékben védettek. Más kapcsolat is lehet a terhesség során kapott folsav és az utód között. Norvég megfigyelések szerint a folsavas pótlást kapott anyák gyermekeinél hároméves korban feleannyi gyermeknél késett a beszéd megtanulása, mint a kiegészítést nem kapott anyák gyermekeinél.

Az elmúlt években gyakori aggályt jelentett az, hogy a fejlődési rendellenességek megelőzésére alkalmazott élelmiszer (liszt) dúsítása a B12-vitaminnal kellően nem ellátott személyeknél, főként öregeknél elfedheti a vitaminhiány tüneteit, és a felismerés késése miatt vissza nem fordítható elváltozások keletkeznek. Most már rendelkezésünkre állnak olyan kutatási eredmények, amelyek szerint a szervezet magasabb folátszintje nem okoz anyagcserezavart, és sejtszinten nem interferál a B12-vitamin metabolizmusával (Mills et al., 2011).

A folát és más kórképek

Dél-koreai megfigyelések szerint a folátdeficiencia három és félszeresére növeli az időskori demencia gyakoriságát, sőt azok kockázata is nő, akik nem deficiensek, de folátszintjük alacsonyabb, illetve csökkenő, ugyanakkor B12-vitamin- és homocisztein-koncentrációjuk viszont nagyobb. A demencia kifejlődésében szerepet játszott az alacsonyabb iskolázottság, a csekély fizikai aktivitás és az apolipoprotein A4 allél jelenléte is. Tehát a folát csak az egyik tényező (Kim et al., 2008). Enyhe vagy közepes mértékű Alzheimer-betegeknek nagy dózisú folát, B6- és B12-vitamint adtak, tizennyolc hónapon keresztül. A páciensek szellemi hanyatlása nem javult, bár a homociszteinszintjük csökkent, de fokozódott a depresszió kockázata. Parkinson-kór esetében csak a B6-vitamin deficienciája növelte a kockázatot, a folát, a B12-vitamin és a riboflavin indifferensnek bizonyult.

A szem ideghártyáján az éleslátás központját jelentő sárgafolt károsodása, amely jellegzetesen időseknél alakul ki (korfüggő makula degeneráció) foláttal (és mellette más, a B-vitaminok csoportjába tartozó vitaminnal: B6- és B12-vitaminnal) megelőzhető, kockázata redukálható (Christen et al., 2009).

Korábbi kutatások arra utaltak, hogy az alacsony folátszint kapcsolatban lehet az allergia és az asztma fokozott kockázatával. A vérszérum alacsony folátszintjénél 31%-kal több igazolt allergiát és 40%-kal több asztmás kórképet találtak, mint magasabb folátszintnél. Az Egyesült Államokban a gabonatermékek dúsításának bevezetése óta megfelelőnek tartják az ellátottságot, és 5% alattinak ítélik a normál érték alatti folátszinttel rendelkezők arányát. Állatkísérletek azonban azt jelezték, hogy a méhen belüli életben folátexpozíciót kapott egereknél már a korai életkorban emelkedik az allergiás tünetek kockázata. A szakértők szerint az asztma gyakoriságának drámai növekedése az utóbbi évtizedekben legalább részben, a terhesek folát-kiegészítésének tulajdonítható (Boyles, 2009).

Következtetések

A folát két irányba néző-mutató Janus-arcát a közvetlen vitaminhatáson túli területeken a bizonyítékok meglehetősen bőséges tárháza támasztja alá. A kihívás az, hogy el kell döntenünk, mennyiben engedhetjük meg a folát számára ennek a paradox szerepnek a betöltését, hogyan lehetne a hátrányos következményeket kikapcsolni, hol lehet vagy kell meghúzni a határvonalat, egyáltalán szükség van-e erre. Nyilvánvalóan további gondos kutatásokra van szükség, mert semmiképpen nem szabad gondatlanul mellőzni a probléma részleteinek feltárását. Ami a rosszindulatú folyamatokat illeti, a kutatók olyképpen fogalmazzák meg a kérdést, hogy a folát vajon varázsgolyó-e vagy kétélű kard. Úgy tűnik, létezik optimális folátellátottság, amely kétséget kizáróan kedvező biológiai hatású, az ennél több viszont már kockázatot rejthet magában. Alapvető annak a kulcsnak megtalálása, amely megnyitja az ajtót a minden vonatkozásban optimális szint meghatározásához és ennek kielégítési lehetőségéhez.
 

Kulcsszavak: folát funkciói embernél, folátdúsítás, szív- és érrendszeri betegségek, rosszindulatú daganatok, fejlődési rendellenességek, degeneratív folyamatok
 

IRODALOM

Biesalski, Hans K. – Fürst, P. – Kaspers, H. et al. (eds.) (1999): Ernährungsmedizin. Georg Thieme Verlag, Stuttgart

Boyles, Salynn (2009): Low Folate May Be Linked to Allergies. WebMDHealth. •  WEBCÍM >

Cammack, Richard – Attwood, T. K. – Cambell, P. N. (eds.) (2006): Oxford Dictionary of Biochemistry and Molecular Biology. Oxford University Press, Oxford

Christen, William G. – Glynn, R. J. – Chew, E. Y. et al. (2009): Folic Acid, Pyridoxine, and Cyanocobalamin Combination Treatment and Age-Related Macular Degeneration in Women. Archives of Internal Medicine. 169, 4, 335–341. • WEBCÍM >

Clarke, Robert – Halsey, J. – Lewington, S. et al.(2010): Effects of Lowering Homocysteine Levels with B Vitamins on Cardiovascular Disease, Cancer, and Cause Specific Mortality. DOI:10.1001/archinternmed.2010.348 Archives of Internal Medicine. 170, 18, 1622–1631. • WEBCÍM >

Czeizel, Andrew E. – Dudás I. – Paput L. et al.(2011): Prevention of Neural-Tube Defects with Periconceptional Folic Acid, Methylfolate, Or Multivitamins? Annals of Nutrition & Metabolism. 58, 4, 263-271. DOI: 10.1159/000330776 • WEBCÍM >

Gibson, Todd M. – Weinstein, S. J. – Pfeiffer, R. M. et al. (2011): Pre- and Postfortification Intake of Folate and Risk of Colorectal Cancer in a Large Prospective Cohort Study in the United States. The American Journal of Clinical Nutrition Online. 3 August 2011. DOI: 10.3945/ajcn.110.002659 • WEBCÍM >

Higdon, Jane – Drake, Victoria J. (2012): An Evidence-Based Approach to Vitamins and Minerals. Georg Thieme, Stuttgart • WEBCÍM >

Kim, Jae-Min – Stewart, R. – Kim, S. W. et al. (2008): Changes in Folate, Vitamin B12 and Homocysteine Associated with Incident Dementia. Journal of Neurology, Neurosurgery, and Psychiatry. 79, 8, 864–868. DOI:10.1136/jnnp.2007.131482

Kim, Young-In (1999): Folate and Carcinogenesis: Evidence, Mechanisms, and Implications. The Journal Of Nutritional Biochemistry. 10, 2, 66–88. • WEBCÍM >

Mason, Joel B. – Dickstein, A. – Jacques, P. F. et al.(2007): A Temporal Association between Folic Acid Fortification and an Increase in Colorectal Cancer Rates May Be Illuminating Important Biological Principles: A Hypothesis. Cancer Epidemiology, Biomarkers & Prevention. 16, 7, 1325–1329. DOI: 10.1158/1055-9965.EPI-07-0329 • WEBCÍM >

Mason, Joe B. (2009): Folate, Cancer Risk, and The Greek God Proteus: A Tale of Two Chameleons. Nutrition Reviews. 67, 4, 206–212. DOI: 10.1111/j. 1753-4887.2009.00190.x • WEBCÍM >

Mills, James L. – Carter, T. C. – Scott, J. M. et al. (2011): Do High Blood Folate Concentrations Exacerbate Metabolic Abnormalities in People with Low Vitamin B-12 Status? The American Journal of Clinical Nutrition Online. 8 June 2011. DOI: 10.3945/Ajcn. 111.014621

Prinz-Langenohl, Reinhild – Fohr, I. – Pietrzik, K. (2001): Beneficial Role for Folate in The Prevention of Colorectal and Breast Cancer. European Journal of Nutrition. 40, 3, 98–105. DOI: 10.1007/PL00007387 • WEBCÍM >

 Rampersaud, Gail C. – Bailey, L. B. – Kauwell, G. P. A. (2002): Relationship of Folate to Colorectal and Cervical Cancer: Review and Recommendations for Practitioners. Journal of the American Dietetic Association. 102, 9, 1273–1282. DOI:10.1016/S0002-8223(02)90281-6

Regöly-Mérei Andrea – Bereczky M. – Arató Gy. et al.(2007): Colorectalis tumorban szenvedő betegek tápláltsági állapota és antioxidáns státusza. Orvosi Hetilap. 148, 32, 1505–1509. DOI: 10.1556/OH.2007. 27998

Stevens, Victoria L. – Mccullough, M. L. – Gapstur, S. M. (2010): Folate and Other One-carbon Metabolism-related Nutrients and Risk of Postmenopausal Breast Cancer in the Cancer Prevention Study II Nutrition Cohort. The American Journal of Clinical Nutrition. 81, 7, 1708–1715. DOI: 10.3945/​ajcn.2009.28553 • WEBCÍM >

Wang, Z-M. – Zhou, B. – Nie Z-L. et al.(2011): Folate and Risk of Coronary Heart Disease: A Meta-Analysis of Prospective Studies. Nutrition, Metabolism and Cardiovascular Diseases Online. DOI: 10.1016/Jnumecd.2011.04.011

Whiteside, Martin A. – Heimburger, D. C. – Johanning, G. L. (2004): Micronutrients and Cancer Therapy. Nutrition Reviews. 62, 4, 142–147. DOI:  10.1111/j.1753-4887.2004.tb00036.x

Willett W. C. (1995): Diet, Nutrition, and Avoidable Cancer. Environmental Health Perspectives. 103, Suppl. 8, 165–170. • WEBCÍM >

(Az áttekintés összeállításához felhasznált teljes irodalomjegyzéket a szerzők készségesen az érdeklődők rendelkezésére bocsátják.)