Szenvedélyesen egyetértek annak az álláspontnak lényegével, amelyet Nánay Bence a Magyar Tudomány 2011. decemberi számában képvisel. Egyetértek azzal, hogy a „filozófiának a tudomány eredményeiből kell kiindulnia” (Nánay 2011, 1497.), miközben azonban „[v]annak olyan kérdések, amelyeket a filozófia tud megválaszolni, a tudomány nem” (Nánay 2011, 1494.), s hogy a filozófia (és nem a tudomány) feladata „a tudomány és a mindennapi elképzeléseink” összevetése (Nánay 2011, 1495.). A szerző bizonyos döntő megfogalmazásait azonban finomítást igénylőnek és főleg filozófiatörténeti távlatokba helyezendőknek tartom. Ezekre a megfogalmazásokra összpontosítok: „a filozófiát tekintsük elméleti természettudománynak” (Nánay 2011, 1493.), „a filozófiát elméleti tudománynak kell tekintenünk” (Nánay 2011, 1497.), illetve a filozófiának a tudomány eredményeit „egy leírási szinttel feljebb kell leírnia, mint a tudomány teszi”, amihez a szerző hozzáfűzi: „A filozófiának tehát úgy kellene viszonyulnia a tudományokhoz, mint az elméleti biológiának a biológiához” (Nánay 2011, 1497.). Az a formula, hogy a filozófia elméleti természettudomány: izgalmas, de nyilván nem igaz. A szerző el is áll tőle, amikor a filozófiát később rövidebben elméleti tudománynak mondja, amely formula kevésbé izgalmas, ám szintén hamis. Az „egy leírási szinttel feljebb” képlet pedig egyszerűen semmitmondó. Tudományos filozófiára kell törekednünk, de világosan kell látnunk, hogy a filozófia és a tudomány lényegükben különböző vállalkozások. A filozófia a filozófiatörténet nyelvén, a tudomány az éppen kurrens paradigma nyelvén beszél.

Nánay felfogását – hadd fogalmazzak így – Wilfrid Sellars már 1960-ban előlegezte Philosophy and the Scientific Image of Man című tanulmányában. Bevezetésképpen ott így ír: „A filozófia célja, elvontan fogalmazva, annak megértésében áll, hogy a szó legtágabb értelmében vett dolgok a szó legtágabb értelmében hogyan függenek össze. A ’szó legtágabb értelmében vett dolgok’ körébe olyan radikálisan eltérő tételeket foglalok bele, mint ’káposzták és királyok’, sőt: számok és kötelességek, lehetőségek és ujjcsettintések, esztétikai tapasztalat és halál.” (Sellars, 1963, 1.) Az a tudás, amellyel, a filozófiát művelendő, rendelkezünk kell, mondja azután Sellars, és itt már igencsak felvillannak a Nánay által feszegetett kérdések, „bizonyos értelemben teljességgel a szaktudományok tartományába tartozik. A filozófiának, fontos értelemben, nincs sajátos tárgya… Ha a filozófusok rendelkeznének sajátos tárggyal, átadhatnák azt szakemberek új csoportjának, mint ahogyan más sajátos tárgyakat átadtak nem-filozófusoknak az elmúlt 2500 év során, először a matematikát, újabban a pszichológiát és szociológiát, jelenleg pedig az elméleti nyelvészet bizonyos aspektusait. Ami a filozófiát jellemzi, az nem a sajátos tárgy, hanem a cél, hogy minden

szaktudomány tárgyát illetően tájékozódni tudjunk.” (Sellars, 1963, 2.) Majd így folytatja: „Az ’egészre vetett pillantás’ az, ami a filozófiai vállalkozást kitünteti. Mert egyébként a filozófus kevéssé különbözik a kitartóan önmagára reflektáló szaktudóstól; a történetfilozófus a kitartóan önmagára reflektáló történésztől. Abban a mértékben, ahogyan a szaktudóst nem annyira az foglalkoztatja, hogy a maga területén kérdéseket tegyen fel, és megválaszolja azokat, hanem inkább az, hogy a maga szaktudósi munkája miképpen függ össze más intellektuális törekvésekkel, helyénvaló őt filozofikus hajlandóságúnak nevezni.” (Sellars, 1963, 3.)

Sellars amúgy az általa már az 1930-as években olvasott Charlie Dunbar Broad nyomdokaiban jár. A Science, Perception and Reality cím nyilvánvalóan Broad Perception, Physics and Reality című, 1914-ben megjelent munkájára utal. (Broad, 1914) Ami ennél persze érdekesebb, az az, hogy Sellars filozófiafelfogása Broad 1923-ban kiadott Scientific Thought-ját visszhangozza. Nánayt már Broad is előlegezte, ha szabad így fogalmaznom. Broad így írt: „A filozófia legalapvetőbb feladata abban áll, hogy megragadja a fogalmakat, amelyeket a mindennapi életben és a tudományban használunk, elemezze azokat, és így meghatározza pontos jelentésüket és kölcsönös viszonyaikat. […] Persze a szaktudományok bizonyos mértékig világossá teszik az általuk használt fogalmak jelentését. […] Ám a szaktudományok a maguk fogalmainak jelentését csak addig tárgyalják, ameddig ez saját speciális céljaik szempontjából szükséges. Az ilyen tárgyalás esetleges számukra, viszont a filozófia lényegét alkotja… Amint a szaktudós a maga tudományának fogalmait alapos és távolságtartó módon kezdi tanulmányozni, azt mondjuk, hogy nem annyira a kémiát vagy a fizikát tanulmányozza, hanem a kémia vagy a fizika filozófiáját.” (Broad, 1923. 16. sk.) Nánay azt mondja, hogy mára felnőtt egy filozófusgeneráció, amely odafigyel a tudomány eredményeire. Az a benyomásom, hogy ama filozófusgeneráció egyidős a filozófiával.
 

Kulcsszavak: filozófiatörténet, fogalomelemzés, mindennapi gondolkodás, Wilfrid Sellars, Charlie Dunbar Broad
 

IRODALOM

Broad, Charlie Dunbar (1914): Perception, Physics and Reality. Cambridge University Press, London

Broad, Charlie Dunbar (1923): Scientific Thought. Harcourt, Brace and Co., New York

Nánay Bence (2011): Filozófia és tudományok: Vitaindító. Magyar Tudomány. 12, 1493–1498.

Sellars, Wilfrid (1963): Science, Perception and Reality. Routledge & Kegan Paul, London