Változó falvaink

Korunk településátalakulási folyamatai elsősorban a gyorsuló urbanizációhoz kötődnek. A falusi népesség száma, aránya, gazdasági funkciói csökkennek, a falvak mezőgazdasági jelentősége is visszahúzódik. A változások külső hatásokra s a falusi társadalom önfejlődése nyomán következnek be. A változások az egész társadalmat érintik: az élelmiszerek előállítása, a népi kultúra őrzése, a szabadidő eltöltésének számos formája elválaszthatatlan a falusi terektől.

A kötet szerkesztői – Beluszky Pál és Sikos T. Tamás – immár harminc éve végeznek, irányítanak kutatásokat a hazai falu- (község-) állomány változásainak mérésére, a falvak típusokba sorolására. Nagy tudományos érték, hogy a falusi településállományban lejátszódó változásokat ily hosszú időn át, azonos alapkoncepciót és módszertant követve tárta fel a szerzőpáros. Első monográfiájukat – Magyarország falutípusai – 1982-ben publikálták, 2007-ben a Változó falvaink című monográfiával folytatták, a falutipológiához azonos módszereket alkalmazva. Tizennégy falutípust különböztettek meg, huszonhét mutatófaktor elemzése után; e típusok a népesség számbeli, foglalkozási, társadalmi változásait, a gazdaság szerkezeti átalakulását, a lakosság életkörülményeit (lakásviszonyok, jövedelmi viszonyok, az intézményi ellátottság) tükrözik. Számos érdekes, nem közismert jellemzőt tártak fel, miközben a két kötet publikálása közötti időben lezajlott a rendszerváltás, ezzel megszűnt a kollektív gazdálkodás, jórészt eltűnt a falusi ipar; a falusi népesség ma már jellemzően nem agrárfoglalkozású (alig kétszáz községben haladja meg arányuk a 20%-ot, több mint 1500 községben pedig 6% alatt marad), legfeljebb kiegészítő jövedelmet szerezhet háztáji gazdálkodásból. A községekbe települt ipar zöme is megszűnt, a falusi népesség többsége más településen vállal munkát, ingázni kénytelen.

Az egyes falutípusok az ország csaknem valamennyi régiójában megjelennek, különböző gyakorisággal. Az országos falutípus-térkép színes mozaik – ebből a szerzők kilenc falu-tájba rendezték

a községeket (például az I. falutáj Nyugat-Magyarország, a VII. falutáj Észak-Tiszántúl). A területfejlesztés, regionális politika számára e nagyobb, összefüggő területi egységek kezelhetőbbek, mint a szétszórt falu-tájak.

A szerzők – terepi emberek – elégedetlenek voltak, hogy falutípusaik mennyire nem tükrözik a valóságot. Úgy vélték, hogy az általánosítás, melyet a tipizálás megkíván, a falvak fontos jellemzőit takarja el. Tulajdonképpen mindegyik falu külön típus – írják. Ez persze túlzás, a tipológia el kell hogy tekintsen az egyedi jelenségektől, mely jelenségek amúgy érdekesek, vizsgálatra érdemesek lehetnek. Ez adta az ösztönzést jelen kötet elkészítéséhez, mely tizenkét részletes falurajzban az egyes falu-tájakat jellemző falvak sokszínű leírását adja. Ez igen gazdag és színes anyag (egységes koncepciót követve mindegyik falumonográfiának más a szerzője), jól tükrözi a falutípusok sokszínűségét, lehetne másik tizenkettő, akár sok tucat falvat választani hasonló célra.

Beluszky és Sikos évtizedeken át nagy adatbázissal, korszerű matematikai-statisztikai módszerekkel vizsgálta a magyar falvak földrajzi-társadalmi típusait. Ennek tudományos haszna a vizsgálati módszerek kifejlesztése s a sokat változó falu társadalmi-gazdasági folyamatainak feltárása volt. A faluról még a szakemberek körében is sok hamis vagy leegyszerűsített kép él: azonosítják a szegénységgel, az elmaradott életkörülményekkel, az értékes hagyományok őrzőjével, a környezet megóvásának színterével stb. A Változó falvaink című kötet a tizenkét vizsgált falu részletes szociológiai-társadalomföldrajzi elemzése sokszínű képet ad a falvakról, amely a legszegényebb pusztuló településeket és a leggazdagabb, városi agglomerációkba illő, részben városi szerepkörű településeket is magában foglalja. Érdekes olvasmány, s jól egészíti ki a szerzők korábbi, évtizedes falutipológiai kutatásait. (Beluszky Pál – Sikos T. Tamás: Változó falvaink. Budapest: Akadémiai Kiadó, 2011, 360 p.)

Enyedi György

az MTA rendes tagja