|
|
Amikor matematika
és művészet találkozik
1998-ban, az Egyesült Államokban rendezték meg az első Bridges (Hidak)
Világkonferenciát, ahol az érdeklődés középpontjában a művészet és
matematika kapcsolata állt. Matematikusok, természettudósok, művészek,
művészettörténészek, valamint egyéb területekről érkező szakemberek
azzal a szándékkal gyűltek össze, hogy olyan jelenségeket mutassanak
be, amelyek matematikai és művészeti aspektusból is egyaránt
értelmezhetők. A csaknem háromszáz regisztrált előadóval és több ezer
látogató érdeklődésétől kísérve megtartott 12. Bridges
Világkonferenciának Pécs adott otthont 2010-ben. A Bridges egyedülálló
módon igyekszik lehetőséget teremteni különböző területekről érkező
szakemberek számára, hogy jobban megismerhessék egymás
művészeti-matematikai kutatásait, a meghívott alkotók pedig
lehetőséget kapnak, hogy szakmai közönség előtt mutathassák be
munkáikat, eredményeiket. A pécsi konferencia előadásaiból és a
kiállított műalkotásokból válogattak össze egy kötetnyit a
szervező-szerkesztők, hogy a hazai közönség figyelmét is felhívják a
művészetek és a tudományok képviselői között zajló interakcióra.
Egyre több konferencia szervezőjének nem titkolt
szándéka a tudományos diskurzusok interdiszciplinaritásának
hangsúlyozása, azonban ezek a konferenciák gyakran valójában csak
kevéssé távolodnak el saját tudományterületük határaitól. Az amerikai
Bridges a tudományszervezés ezen sajátos hiányosságát próbálta meg
áthidalni, amikor 1998-ban útjára indította konferenciasorozatát azzal
a céllal, hogy ugyanazon konferencia keretein belül a humán és a
reáltudományok képviselőit, valamint gyakorló művészeket is
megszólaltasson. A konferenciákhoz kapcsolódóan színes kulturális
kísérőprogramokkal (zenei és színházi est, irodalmi és családi nap),
kiállításokkal, reprezentatív oktatási szakprogramokkal igyekeznek a
szervezők a szakemberekkel egyetemben a laikus érdeklődők figyelmét is
felhívni eredményeikre.
A konferencián részt vevő matematikusok, fizikusok,
számítógépes szakemberek, festők, grafikusok, szobrászok, építészek,
zenészek, táncosok, irodalmárok egyre magasabb száma mutatja, hogy a
Bridges milyen széles réteget képes megszólaltatni kezdeményezésével.
A konferencia tematikai lebontásában az elméleti vizsgálódásokon túl
történeti, művészet- és művelődéstörténeti értelmezéseket is bevon a
párbeszédbe.
2010-ben nyílt először lehetőség Bridges
Világkonferencia szervezésére Közép- és Kelet-Európában. A
konferenciának Pécs adott otthont, lehetőséget teremtve a
közép-európai térség kutatói és művészei számára, hogy tevékenységüket
földrajzilag is széles szakmai közönség előtt mutathassák be,
nemzetközi kapcsolatokat építsenek ki, illetve szakmai kapcsolatokat
erősítsenek meg.
Fenyvesi Kristóf, a Jyväskyläi Egyetem Művészet és
Kultúra Intézetének kutatója (továbbá az Ars Geometrica és az
ÉlményMűhely matematikai-művészeti közösség vezetője, valamint a
Bridges programbizottság tagja) és Stettner Eleonóra, a Kaposvári
Egyetem Matematika Tanszékének vezetője szerkesztette azt a Kaposvári
Egyetem által 2011-ben kiadott, közel 300 képet tartalmazó, 176
oldalas kötetet, amely a konferencia magyar résztvevőinek és kiemelt
nemzetközi szereplőinek anyagai közül válogatva ízelítőt ad a Pécsen
megrendezett Bridges Világkonferencián elhangzott előadásokból és a
tudományos-művészeti kiállítás anyagából.
A nemzetközi szerzőgárdát felvonultató Hidak című
kötet lehetőséget nyújt matematikatanárok és művészetpedagógusok
számára, hogy megismerjék a művészet, a tudomány és az oktatás közös
eredményeit kutató szakemberek eddigi munkáját. A kötet megpróbálja
bemutatni annak a matematikai-művészeti látásmódnak és gondolkodásnak
lényegét, amely szokatlan perspektívából világít rá a matematika és
művészetek évszázadokon, évezredeken átívelő kapcsolatára, többek
között zenei, táncelméleti, képzőművészeti, építészeti alkotásokon
keresztül.
A tanulmányok átgondolt szerkezetben követik
egymást, láncolatuk ívet ír le a matematikai-művészeti műelemzés
összetettségétől a módszertani újdonságig, a rendszerszemléleti
megközelítéstől a gyakorlati megoldásokig. Kisebb blokkokra bonthatóak
a kötet tanulmányai, aszerint, hogy milyen témakörben mozognak
(műhelyleírások, alkotói vallomások, történeti áttekintés stb.). A
legtöbb tanulmány szerzője forrásanyagként is használható
szakirodalom-jegyzéket és/vagy honlapcímet is megad, ezáltal támpontot
nyújtva a témában való elmélyedéshez.
A kötet tartalmi gazdagságát a tanulmányok
sokszínűsége adja, a szerzők között nem csak matematikusok, fizikusok,
hanem origamiművész, zenetörténész, designer, programozó,
művészetkritikus, és természetesen ismert képzőművészek is feltűnnek
(például Kelle Antal, Orosz István). Az írások három oldalról
közelítik meg a képzőművészet és a matematika kapcsolatának kérdését:
a matematika, a művészet és az oktatás-oktathatóság oldaláról.
|
|
|
Érdekes olvasmánynak számítanak a képzőművészek
önvallomásnak is beillő tanulmányai (Kapitány András, Orosz István,
Kelle Antal írásai). Végigkövethetjük azt az alkotói folyamatot,
amikor a problémafelvetés egy műalkotásban fogalmazódik meg, és amikor
a műalkotás maga lesz a válasz a felvetett problémára. Néhány
tanulmány olyan művészek munkáival foglalkozik, akiknek munkássága
valamilyen szinten összekapcsolódik a matematikával. (Ljiljana Radovic
– Slavik Jablan: Játsszunk együtt Victor Vasarelyvel!; Caspar Schwabe:
Heuréka és szerencsés felfedezés: Lábán Rudolf ikozaédere és a
Buckminster Fuller-féle „jitterbug”; Malina János: Amatőr és úttörő
Simon Stevin [1548k.-1620] zeneelmélete; Stettner Eleonóra: Miért és
Hogyan? M. C. Escher „szimmetria látomásainak” története.)
A kötetbe olyan tanulmányok is bekerültek, amelyek
bemutatják, miként lehet a közoktatásban érvényesíteni az
élményközpontú, komplex matematikapedagógiai szemléletet (Fenyvesi
Kristóf – Szabó Ildikó: Szenzációs matematika: az
interdiszciplinaritás esztétikája és oktatása az ÉlményMűhely Mozgalom
kreatív iskolanapjain; Lénárt István: Gauss, Bolyai és Lobacsevszkij a
közoktatásban?). Több műhelyleírás is helyet kapott a kötetben, ahol
az egyes foglalkozásokat tanmenetbe illeszthetően, pedagógiai-oktatási
céloknak megfelelően lebontva mutatják be a szerzők (Reza Sarhangi:
Mozaik mintázatok geometrikus szerkesztése; Paul Hildebrandt: Zometool
műhely; Ruttkay Zsófia: Processing: programozás művészeknek). A
technikai módszerek alkalmazásának lehetőségein túl egyes
tanulmányokban a tananyag elrendezésében és a tanítás időbeli
tervezésében is segítséget kap az olvasó. Az igényesen megfogalmazott
szövegek a helyes szaknyelvhasználatra is nagy hangsúlyt fektetnek,
így a gyakorló tanárok számára is fontos nyelvi viselkedés
kialakításához szintén támaszt nyújtanak.
Oktatásba bevonható, absztrakciós és manuális
készségek fejlődését elősegítő nevelési-oktatási játékcsaládok
ismertetését is vállalja a kötet. Az egyszerű játékleíráson túl az
olvasó betekintést kap, hogy miként lehet a Saxon-féle POLIUNIVERZUM
tudástermékkel vagy a Zometool modellező eszközzel kiegészíteni a
tudományos, nyelvi és művészeti oktatást.
A matematikai problémákat felvető elméleti írásokra
általában véve igaz, hogy e tanulmányok témája, nyelvezete túl
elméleti és száraz, az iskolai oktatás alsóbb színterein harcedzett
oktatók gyakorlati tudásán túlmutat, a laikus olvasó pedig eltéved a
tanulmányai során valószínűleg soha nem hallott,
geometriai-matematikai fogalmakra felfűzött gondolatmenetekben. A
kötetben szereplő tanulmányok valójában az iskolai oktatásnál magasabb
szintű matematikai szaktudást és egyben művészeti tájékozottságot
kívánnak meg az olvasóktól.
A kötet a tekintetben mindenképpen kiváló, hogy
bepillantást ad a legnagyobb matematikai-művészeti közösségek
találkozóiba, és a témáról átfogó, magyar nyelvű gyűjteményt ad az
olvasó kezébe (a Bridges Konferenciák sok száz oldalas
konferenciakiadványa angol nyelven jelenik meg évről-évre). A Bridges
Konferenciák elképzelése, maga a kezdeményezés jó, célszerű és
mindenképpen hasznos, jövőbe mutató. Segítséget adhat egy elvont
tudományág oktathatóságában, jobb megismerhetőségében az, ha egy
szélesebb felhasználói kör által megfoghatóbb, értelmezhetőbb
művészeti látásmóddal, megközelítésmóddal egészítik ki a
matematika-oktatást.
A Bridges-hez hasonló konferenciáknak és a hozzájuk
kapcsolódó olyan publikációknak, mint a Hidak című kötet, a szerepe
többes: nemcsak a konferencián elhangzott előadásoknak az írásos
változatait tartalmazza, hanem olyan hasznos segédeszközként
gondolhatják tovább az olvasók a könyvben leírtakat, amely mindennapi
munkájukban hidat jelenthet a számukra, hogy jobban megközelíthessék,
érhetővé tegyék a matematika iránt kevésbé fogékony vagy azt
nehezebben megértő gyerekeknek ezt a tudományágat.
Mindazonáltal még sok munka vár a Hídépítőkre. A Bridges Konferenciák
felvetése (matematika és művészet kapcsolata), a műalkotások látványa,
a kifejlesztett játékok, az élményműhelyek azzal a tapasztalattal
ajándékozhatják meg a résztvevőket, hogy hátrahagyva a megszokott
gondolkodási sablonokat, az iskolai évek alatt felépített korlátokat,
végre a művészeteken keresztül megérthetik és megszerethetik a
matematikát. A kötetben szereplő írások azonban egy jellegében
akadémikus konferenciának a szövegei, így ezek a tanulmányok a
tudományos dolgozatok sajátos nyelvi és szerkezeti jellegzetességeit
is magukon viselik, ami az egyes szövegek érthetőségét, befogadását a
laikus olvasó számára megnehezíti. A könyv tanulmányainak zöme ezért
leginkább azoknak a szakembereknek, kutatóknak, pedagógusoknak,
művészeknek ajánlható, akik már rendelkeznek matematikai
előképzettséggel. (Fenyvesi Kristóf –Stettner Eleonóra szerkesztők:
Hidak: matematikai kapcsolatok a művészetben, a tudományban és az
élményközpontú oktatásban. Kaposvári Egyetem, 2011, 176 p.)
Sófi Boglárka
PhD, ELTE Összehasonlító
Irodalomtudományi Doktori Iskola
|
|
