A lehetetlen megkísértése.
A természettudományok
rövid története
Mészáros Ernő akadémikus 2008-ban, a Természettörténelem sorozatban
megjelent kötetében a levegő megismerésének történetét dolgozta fel.
Új könyvében nem kevésbé izgalmas feladatra vállalkozott: a
természettudományok (fizika, kémia, biológia, csillagászat,
földtudomány) fejlődését foglalta össze egy viszonylag tömör, 215
oldalas kötetben. Elmondása szerint könyvének megírására többek között
az ösztönözte, hogy a Pannon Egyetemen felkérést kapott a
tudománytörténet oktatására. Célja annak bemutatása volt, hogyan
változott az emberiség ismerete az őt körülvevő világról az elmúlt
évezredek során.
A bevezető fejezetben a vallás, a tudomány és a
filozófia rövid jellemzését olvashatjuk: ez nagyon fontos, hiszen a
természettudományok – elsősorban az ókorban és a középkorban – a
vallással és a filozófiával kapcsolatosan fejlődtek. A második
fejezetben a tudomány megalapozásában meghatározó szerepet játszó
görög kultúra, illetve ennek előzményeként a babilóniai és egyiptomi
csillagászati megfigyelések eredményeiről olvashatunk. A harmadik
fejezet a tudománytörténelem egy igen érdekes szakaszáról, az arab
közvetítők és a keresztény szerzetesek munkásságáról szól. Az arabok
nélkül Platón és Arisztotelész tanai valószínűleg csak jóval később
jutottak volna el a keresztény Európába. E közvetítő szerep mellett az
arabok az optikában értek el eredményeket, e téren túlléptek a görögök
tudásán. A következő fejezet a reneszánsz, az új világ születésének
korszakát mutatja be: Kopernikusz, Kepler és Galilei munkásságának
ismertetése mellett a szerző John Gribbin History of Western Science
(2006) c. munkájából idéz: „A reneszánsz kor akkor következett be,
amikor a nyugat-európaiak elvesztették a megilletődésüket, amelyet az
ókorral szemben éreztek és elfogadták, hogy a civilizációhoz és a
társadalomhoz legalább annyival hozzájárulhatnak, mint azt a régi
görögök és rómaiak tették.”
A 17. században kezdődő, majd a 18.-ban kiteljesedő
felvilágosodás a tudományt állította középpontba. Nehéz pontosan
felfedni e hirtelen fellendülés mozgatórugóit. Isaac Newton munkája
nyomán megújult, fejlődött a matematika. A differenciál- és
integrálszámítás lehetővé tette például a sebesség vagy a gyorsulás
tanulmányozását. Rond d’Alembert és Denis
|
|
Diderot szerkesztésében minden fontos tudásanyagra
kiterjedően, harmincöt kötetben megjelent a Nagy Francia Enciklopédia.
Lényegében ekkor alakultak ki a mai értelemben vett
természettudományok. Az élettudomány, a biológia is kiemelkedő módon
fejlődött ebben az időszakban, többek között megszülettek az első
állattani és növénytani rendszerek, lehetővé váltak a mikroszkópos
megfigyelések, felfedezték a vérkeringést. A tudományág fejlődésének
lendülete Charles Darwin és Gregor Mendel munkássága nyomán a 19.
században is folytatódott, sőt a nukleinsavak megismerése felé is
megtette a tudomány az első lépéseket.
A hetedik fejezet a fizika és a kémia 19. századi
fejlődését mutatja be. Ez az időszak a professzionális kutatás
kialakulásának kora, ami számos tekintetben pozitív változásokat
eredményezett. A század végére jelentősen megnövekedett a kutatók
száma, megjelentek a tudományos kutatásra szakosodott intézmények, a
kutatóintézetek, ezzel párhuzamosan az egyetemeken is intenzív kutatás
folyt. A fejezetben a termodinamika, az elektromosság és mágnesesség,
a radioaktivitás, a hidrodinamika és a fizikai kémia
fejlődéstörténetéről kaphat érdekes információkat az olvasó.
Az új fizika születésének 20. századi,
mérföldköveknek számító történéseit Albert Einstein, Ernest
Rutherford, Niels Bohr és a Curie házaspár tudományos eredményeinek
összefoglalásával mutatja be a szerző. A földtudomány forradalmi
átalakulását a lemeztektonika felfedezése hozta meg. Magyarázat
született a kontinensvándorlásra és a hegységképződésre, megkezdődött
a Föld és a légkör fejlődésében tapasztalható ciklusok vizsgálata. A
könyv zárófejezete két, egymáshoz egyre inkább közeledő tudományág, a
kémia és a biológia modern kori történetét dolgozza fel a kémiai
kötések kutatásától az aminosavak és fehérjék tanulmányozásán át a
genetikáig.
Mészáros Ernő legújabb kötetét elsősorban egyetemi
hallgatóknak, tudományos kutatóknak, műszaki szakembereknek, illetve a
művelt nagyközönségnek ajánlja. A tudománytörténeti adatokkal,
korrajzokkal, magyarázó ábrákkal gazdagon illusztrált kötet a téma
iránt érdeklődőknek igen értékes forrást jelent. (Mészáros Ernő: A
természettudományok rövid története. Természettörténelem 3. kötet,
sorozatszerkesztő Glatz Ferenc. Budapest: MTA Történettudományi
Intézet, 2011)
Bozó László
az MTA levelező tagja
|
|