A lehetetlen megkísértése.
A természettudományok
rövid története

Mészáros Ernő akadémikus 2008-ban, a Természettörténelem sorozatban megjelent kötetében a levegő megismerésének történetét dolgozta fel. Új könyvében nem kevésbé izgalmas feladatra vállalkozott: a természettudományok (fizika, kémia, biológia, csillagászat, földtudomány) fejlődését foglalta össze egy viszonylag tömör, 215 oldalas kötetben. Elmondása szerint könyvének megírására többek között az ösztönözte, hogy a Pannon Egyetemen felkérést kapott a tudománytörténet oktatására. Célja annak bemutatása volt, hogyan változott az emberiség ismerete az őt körülvevő világról az elmúlt évezredek során.

A bevezető fejezetben a vallás, a tudomány és a filozófia rövid jellemzését olvashatjuk: ez nagyon fontos, hiszen a természettudományok – elsősorban az ókorban és a középkorban – a vallással és a filozófiával kapcsolatosan fejlődtek. A második fejezetben a tudomány megalapozásában meghatározó szerepet játszó görög kultúra, illetve ennek előzményeként a babilóniai és egyiptomi csillagászati megfigyelések eredményeiről olvashatunk. A harmadik fejezet a tudománytörténelem egy igen érdekes szakaszáról, az arab közvetítők és a keresztény szerzetesek munkásságáról szól. Az arabok nélkül Platón és Arisztotelész tanai valószínűleg csak jóval később jutottak volna el a keresztény Európába. E közvetítő szerep mellett az arabok az optikában értek el eredményeket, e téren túlléptek a görögök tudásán. A következő fejezet a reneszánsz, az új világ születésének korszakát mutatja be: Kopernikusz, Kepler és Galilei munkásságának ismertetése mellett a szerző John Gribbin History of Western Science (2006) c. munkájából idéz: „A reneszánsz kor akkor következett be, amikor a nyugat-európaiak elvesztették a megilletődésüket, amelyet az ókorral szemben éreztek és elfogadták, hogy a civilizációhoz és a társadalomhoz legalább annyival hozzájárulhatnak, mint azt a régi görögök és rómaiak tették.”

A 17. században kezdődő, majd a 18.-ban kiteljesedő felvilágosodás a tudományt állította középpontba. Nehéz pontosan felfedni e hirtelen fellendülés mozgatórugóit. Isaac Newton munkája nyomán megújult, fejlődött a matematika. A differenciál- és integrálszámítás lehetővé tette például a sebesség vagy a gyorsulás tanulmányozását. Rond d’Alembert és Denis

Diderot szerkesztésében minden fontos tudásanyagra kiterjedően, harmincöt kötetben megjelent a Nagy Francia Enciklopédia. Lényegében ekkor alakultak ki a mai értelemben vett természettudományok. Az élettudomány, a biológia is kiemelkedő módon fejlődött ebben az időszakban, többek között megszülettek az első állattani és növénytani rendszerek, lehetővé váltak a mikroszkópos megfigyelések, felfedezték a vérkeringést. A tudományág fejlődésének lendülete Charles Darwin és Gregor Mendel munkássága nyomán a 19. században is folytatódott, sőt a nukleinsavak megismerése felé is megtette a tudomány az első lépéseket.

A hetedik fejezet a fizika és a kémia 19. századi fejlődését mutatja be. Ez az időszak a professzionális kutatás kialakulásának kora, ami számos tekintetben pozitív változásokat eredményezett. A század végére jelentősen megnövekedett a kutatók száma, megjelentek a tudományos kutatásra szakosodott intézmények, a kutatóintézetek, ezzel párhuzamosan az egyetemeken is intenzív kutatás folyt. A fejezetben a termodinamika, az elektromosság és mágnesesség, a radioaktivitás, a hidrodinamika és a fizikai kémia fejlődéstörténetéről kaphat érdekes információkat az olvasó.

Az új fizika születésének 20. századi, mérföldköveknek számító történéseit Albert Einstein, Ernest Rutherford, Niels Bohr és a Curie házaspár tudományos eredményeinek összefoglalásával mutatja be a szerző. A földtudomány forradalmi átalakulását a lemeztektonika felfedezése hozta meg. Magyarázat született a kontinensvándorlásra és a hegységképződésre, megkezdődött a Föld és a légkör fejlődésében tapasztalható ciklusok vizsgálata. A könyv zárófejezete két, egymáshoz egyre inkább közeledő tudományág, a kémia és a biológia modern kori történetét dolgozza fel a kémiai kötések kutatásától az aminosavak és fehérjék tanulmányozásán át a genetikáig.

Mészáros Ernő legújabb kötetét elsősorban egyetemi hallgatóknak, tudományos kutatóknak, műszaki szakembereknek, illetve a művelt nagyközönségnek ajánlja. A tudománytörténeti adatokkal, korrajzokkal, magyarázó ábrákkal gazdagon illusztrált kötet a téma iránt érdeklődőknek igen értékes forrást jelent. (Mészáros Ernő: A természettudományok rövid története. Természettörténelem 3. kötet, sorozatszerkesztő Glatz Ferenc. Budapest: MTA Történettudományi Intézet, 2011)

Bozó László

az MTA levelező tagja