A Magyar Tudományos Akadémia folyóirata. Alapítva: 1840
 

KEZDŐLAP    ARCHÍVUM    IMPRESSZUM    KERESÉS


 BIOLÓGIAI LEKÉPEZÉS A DIAGNOSZTIKA SZOLGÁLATÁBAN

    A MOLEKULÁTÓL AZ EMBERIG

X

 

Szél Ágoston

a biológiai tudományok doktora, Semmelweis Egyetem Humánmorfológiai és Fejlődésbiológiai Intézet
szel(kukac)ana2.sote.hu

 

Bevezetés


A modern képalkotó módszerek a számítástechnika lehetőségeit kihasználva forradalmasították a diagnosztikát. Hihetetlen mértékben megnőtt a feloldás és a találati biztonság, és a mai orvosi vizsgálóeljárások nélkülözhetetlen részévé vált a képalkotás (például: CT, NMR). A hasonló elvek alapján működő készülékekkel azonban nemcsak az egész emberi test és a szervek, hanem sejtek és szövetek szintjén is biztosítani lehet a megfelelő leképezést. A szubcelluláris diagnosztika nemcsak betegségek felderítésére, hanem alapvető sejtélettani folyamatok, fejlődéstani változások nyomon követésére is alkalmas. A szeletanatómia és a korróziós anatómia a modern képalkotó eljárásokkal kombinálva hatalmas lendületet adhat az orvosi diagnosztikus módszerek továbbfejlesztésének. A noninvazív, morfológiai információt nyújtó képalkotó eljárások (MRI, fMRI, PET) mellett a XXI. század elejére megjelent az in vivo MRS- (magnetic resonance spectroscopy) technika is, amellyel az egységes leképezési metodikai arzenál a molekuláris-szubmolekuláris információ szintjéig kiterjeszthető („a molekulától az emberig”). A módszerek az alapkutatástól az alkalmazott biomedicinális kutatásokig felhasználhatóak.

Törekvéseinket indokolja az egyre kisebb dimenziókban végzett, ugyanakkor egyre nagyobb feloldású leképezés iránti igény. A molekulák, a sejtalkotók, a szerveken belüli erek vagy éppen kóros elváltozások elhelyezkedése közvetlenül érinti a diagnosztika pontosságát, így a terápia sikerességét is. A pontos diagnózis gazdasági jelentősége felbecsülhetetlen, mivel a célzott beavatkozás találati biztonsága sokkal nagyobb, a feleslegesen végzett beavatkozások elkerülhetők, ezzel az ápolási napok csökkenthetők. A molekuláris szintű leképezéssel és elemzéssel pedig olyan betegségek patomechanizmusa deríthető ki, amelyek gyógyítása ma még nem lehetséges.

Az orvosi tevékenység alapjait meghatározó kódexekből, törvényekből és irányelvekből ma már hiányzik a legmagasabb szintű diagnosztikus és terápiás eljárásokra való jogosultság. A szakmailag megoldható, de anyagilag már nem finanszírozható eljárások közötti olló egyre szélesebbre nyílik. A ma orvosa ennek tudatában soha nem látott dilemma előtt áll, ami sok esetben morális és lelkiismereti kérdéseket is felvet. Amikor a képalkotó diagnosztikai módszerek konkrét és gyors segítséget hoznak elérhető közelségbe, az orvosegyetemi diagnosztikai és terápiás fegyvertárból nem hiányozhatnak ezek a technikák. Az alábbiakban ezen egységes szemléletű leképezési módszeregyüttes eredményeiről számolunk be.


Molekuláris és szubmolekuláris szint: metabonomika


A noninvazív, mágneses magrezonancián alapuló in vivo diagnosztikai eljárások (MRI, fMRI, MRS) azonos jelenségeken alapuló rokon technikája, az in vitro és ex vivo alkalmazású NMR-spektroszkópia rendkívül értékes információt nyújt az emberi szervezetben lezajló biokémiai és patobiokémiai folyamatokról és a szervezetbe juttatott molekulákról (például gyógyszerekről) a metabonomika és társdiszciplínái segítségével (Orgován – Noszál, 2012). A metabonomika olyan kutatási terület családjának a tagja, amely a biológiai folyadékokban (például vizelet, nyál, magzatvíz) és szövetekben található, jellemzően kis molekulasúlyú anyagcseretermékek (metabolitok) összetételét és koncentrációját, valamint a koncentrációk változását vizsgálja. Megállapítja ezek törvényszerűségeit, és ezzel új diagnosztikai módszert ad a tudomány kezébe, melytől betegségek korai felismerése várható. A szakterület fontosságát jelzi, hogy a Semmelweis Budapest Awardot a díj odaítélésének első és második évében, 2010-ben és 2011-ben egyaránt a mágneses magrezonancia művelésében kiemelkedő eredményt elért szakemberek kapták (2010: Jeremy K. Nicholson; 2011: Sir George Radda).

Egyetemünkön a szorosan vett metabonomikai kutatások mellett sokoldalú vizsgálatok folynak bio- és gyógyszermolekulák fizikai-kémiai paramétereinek (csoportspecifikus bázicitás, membránpenetrációt befolyásoló lipofilitás) meghatározására (vinka alkaloidok enantiomerjeinek elválasztása, ciklodextrin zárványkomplexbe foglalása és analitikai, szerkezeti jellemzése, vízoldható morfin-szulfát észterek szintézise). Jelentős eredmény az erősen lúgos közegben is torzítatlan és pontos pH-meghatározást eredményező NMR-pH-módszer kidolgozása, amely lehetővé tette biológiai és gyógyászati alapmolekulák (arginin, citrullin, sztreptomicin) savbázis tulajdonságainak jellemzését. Több fontos vegyület példáján bevezettük és meghatároztuk a mikroszkopikus (prononáltsági állapotában is definiált) megoszlási hányadost. Feltártuk a világ egyik legnagyobb forgalmú hatóanyagának, a H2-receptor antagonista famotidinnek NMR asszignációit, és javaslatot tettünk nagyobb biohasznosíthatóságú termék formulálására. Kidolgoztuk a szitagliptin ciklodextrin komplexképzésének optimált receptjét, és megmutattuk a kapcsolódás atomi szintű szerkezetét. Meghatároztuk a tiroxinnak és származékainak részecskespecifikus savbázis tulajdonságait, melyek értelmezhetővé teszik a tiroid hormonok bioszintézisében tapasztalt koncentrációviszonyokat.


Szubcelluláris szint: szignál-utak


A klasszikus morfológiai módszerek modern alkalmazásokkal való kiegészítése a sejtalkotók és a sejtkomponensek eloszlását követhetővé teszi a fejlődés és a kóros átalakulások során. A hashártya mezotél sejtjei gyulladás hatására hám/kötőszöveti transzdifferenciációra képesek. Az átalakulás markere a hámspecifikus citokeratin és a kötőszövet-specifikus vimentin expressziójának változása. A gyulladás során a citokeratin expressziója jelentősen lecsökken, a vimentin expressziója megnő. Mezotelin és makrofág markerek alkalmazásával, kettős jelöléses immuncitokémiával igazoltuk, hogy gyulladás hatására a hashártya mezotél sejtjei leválnak a hashártya felületéről, és makrofág sejtekké alakulnak.

Az átalakulásban fontos szerepet játszik a TGFb növekedési faktor jelátviteli útvonal és receptorának internalizációja. A klatrinburkos vezikulák által történő internalizáció jelátvitelt indukál, míg a kaveolák közreműködésével internalizált receptor degradálódik, ami a jelátvitel lecsengéséhez vezet. Fény- és elektronmikroszkópos vizsgálataink azt mutatják, hogy a gyulladás fennállásának idejével arányosan megnő a kaveolin-1 mennyisége. A hám/mezenhima átalakulás során a kaveolák internalizálódnak, és fontos szerepet játszanak a jelátvitel szabályozásában. Korai endoszóma markerekkel, kaveolin-1 ellenanyaggal, TGFb receptor elleni ellenanyaggal vizsgáljuk, hogy a gyulladás indukálta átalakulás során milyen sejtalkotók közreműködésével internalizálódik a receptor.


Celluláris szint:
retinális csapok differenciálódása


Az elmúlt években több, a retinális sejtek differenciációjára, túlélésére ható faktort azonosítottunk, és leírtuk szubcelluláris lokalizációjukat (Berta et al., 2011). A vizsgálatokat in vivo és in vitro (újszülött, illetve felnőtt korban kiültetett organotipikus retinatenyészet) retinákon végeztük. Tenyésztő médiumunkban a fotoreceptorok differenciálódása szérummentes környezetben is végbemegy, így e sejtek fejlődését, a világon először, definitív médiumban is vizsgálhatjuk. Az emlősretina fejlődésének központi kérdése a zöld hullámhosszra érzékeny csapok differenciálódása. A transzdifferenciációs elmélet szerint az egyedfejlődés során a zöld csapokban először kék látópigment termelődik, amit egy átmeneti koexpressziós fázis után a zöld pigment termelése vált fel. A tiroxin mint szabályozó faktor hiányában a zöld fotopigment termelése elmarad.

Kísérleteink szerint a tiroxin és más szolubilis faktorok is hatással vannak a csapokra jellemző látópigment expressziójának szabályozására. Felmerül a neurotrofinok szerepe is, mert ezek tirozin-kináz típusú receptorának expressziója felnőtt patkányban kizárólag a zöld csapokban figyelhető meg. A receptor a fejlődő csapokban a zöld pigment termelésének beindulásával közel egy időben jelenik meg. Egyelőre nem ismert, hogy a receptor megjelenése oka vagy következménye-e a zöld opszin termelődésének. Újszülött patkányretina organotipikus tenyésztését végeztük szelektív neurotrofin antagonisták jelenlétében. Kísérletünkben a fejletlen patkányretinákat neurotrofin antitestekkel kezelve az endogén neurotrofin termelés gátlása mellett követtük nyomon a fotoreceptorok fejlődését. A gátló kezelés számos elváltozást idézett elő (például a retina belső rétegeinek elvékonyodása, amakrin és ganglion sejtek számbeli csökkenése). A zöld csapok mind a kezelt, mind a kontrolltenyészetekben kifejlődtek, számuk a gátló kezelés hatására sem változott.


Szövetépítés és sejttranszplantáció.
Albuminnal bevont fonál őssejtbeültetéshez


Sejtterápiás módszerek (például őssejtbeültetés) ígéretesek lehetnek lágy szöveti sérülések kezelésében (Weszl et al., 2012). Olyan hordozófelület kifejlesztését tűztük ki célul, amely közvetlenül a sérülés helyére képes bejuttatni a sejteket. Feltételezésünk szerint egy őssejtekkel borított fonál alkalmas lehet sejttranszplantációs célokra, ugyanis így a sejtek a sérülés közvetlen helyén maradhatnak, elősegítve a regenerációs folyamatokat. Kísérleteink során kizárólag sodrott fonalakat használtunk, változatos és biokompatibilis felületet biztosítva a sejtmegtapadáshoz. A sejtek előszeretettel tapadtak meg a filamentszálak között, ami hatékony védelmet is nyújthat a különböző mechanikai behatások ellen. A fehérjével bevont fonál hatékonyabb tapadási felületet tud biztosítani a sejteknek, így azok nemcsak kitapadni, hanem osztódni is képesek. A sejtek 24, ill. 48 órás kitapadási fázist követően megmaradtak a fonalak felületén. A legnagyobb sejtmegtapadást az albuminnal liofilizált fonalak mutatták.

A fonalat körülvevő izomterületen konfokális mikroszkóppal kimutattuk a sejteket két nappal a bevarrás után. A műtétet követő ötödik héten a sejtek migrációja folytatódott, mélyebb szöveti területekre jutottak, és elkezdődött a fonál felszívódása. Kezeletlen fonalak esetében a fehérjebevonat, valamint a 48 órás inkubáció hatástalannak bizonyult. A fonalak felszívódásának mértékét a keresztmetszeti átmérő nagyságával és a fonalak rostszámaival hasonlítottuk össze. Megállapítottuk, hogy az áztatott fonalak háromhetes posztoperatív szakot követően lényeges különbséget nem mutattak. Öthetes posztoperatív szakasz után a 168 óráig áztatott fonalak szignifikánsan kisebb átmérőt és alacsonyabb rostszámot mutattak, amely tendencia tovább fokozódott héthetes állatokban.

Sikerült létrehozni egy olyan hordozófelületet, ahol őssejtek képesek megtapadni, életben maradni és szaporodni. Az általunk fejlesztett sejtes fonál mechanikai sérülés nélkül képes a sejteket a szövetbe juttatni. A sejtek a fonál felszínéről leválva a sértett szövetbe vándorolnak, és jelenlétükkel elősegítik a regeneratív felépülést. A fonál rövid ideig tartó előkezelése nem változtat az eredeti szakítószilárdságán, illetve felszívódásán. Az őssejteket tartalmazó sebészi fonál tehát hasznos sejtterápiás módszer lehet a sebészeti gyakorlatban.


Nanorészecskéktől a szervekig: teragnosztika


A klinikai képalkotó diagnosztika funkcionális és morfológiai képalkotást különböztet meg. Amíg a morfológiai képalkotás az anatómiai viszonyok minél pontosabb megállapítására való, addig a funkcionális képalkotás célja a lokális élettani, biokémiai és biofizikai állapotok és folyamatok minél pontosabban számszerűsített mérése és vizuális megjelenítése. Az utóbbi évek különösen ígéretes fejlesztései közé tartoznak a nanorészecske-alapú diagnosztikumok. Mivel ezek a részecskék többnyire radioaktív izotópokat hordoznak, nem csupán diagnosztikára, hanem terápiára is alkalmasak lehetnek. A két célt egyszerre megvalósító eljárásokat teragnosztikai módszereknek hívjuk.

Az 1. ábrán látható felvétel NanoSPECT/CT segítségével készült. A bal oldali intenzitásskálával a CT-képet, a jobb oldalival a SPECT- képet jelenítettük meg egymással átfedésben.

A nanorészecskék jelentősen szélesítették a klinikai képalkotás távlatait. Amellett, hogy teragnosztikumként használhatóak a klinikumban, egyszerre több diagnosztikai eljárással is detektálhatóak (multimodális nanorészecskék). Olyan technológiák állnak rendelkezésünkre, amelyek segítségével, egyrészt, a fejlesztett nanorészecskék egyedi részecskék formájában közvetlenül is megtekinthetők és vizsgálhatók, másrészt élő szervezetbe juttatva a szervezeten belüli eloszlásuk mérhető, sorsuk időben követhető.
Kutatásaink olyan nanorészecske kifejlesztését célozták meg, amely diagnosztikai és/vagy terápiás céllal alkalmazható, és lehetőleg minden tomográfiás képalkotó modalitás számára jól detektálható. Alapja a berlini kék (hexaciano-ferrát) festék, mert krisztályszerkezetének köszönhetően különböző nehézfémionok kelálására képes. A berlini kék különböző fémekkel (pl. Cr, Co, Eu, Tl, In) alkotott analógjait vizsgáltuk. Magas paramágneses tartalmának köszönhetően MRI-kontrasztanyagnak is alkalmasnak mutatkozott, és fémtartalma miatt röntgennel is érzékelhető. A berlini kék kristály nehézfémeket keláló hatását kihasználva a nanorészecskéket radioaktív izotóppal jelöltük meg. A jelölt részecskéket kísérleti egér szervezetébe intravénásan fecskendezve NanoSPECT/CT+ segítségével az érrendszer, a vese és a máj is kirajzolódott.

A biodisztribúciót jelenlegi ismereteink szerint a nanorészecske mérete és felszíne határozza meg. A nanorészecske geometriai paramétereit atomerő-mikroszkóppal nanométeres pontossággal fel tudtuk térképezni. Sikeresen állítottunk elő 20–200 nm tartományban kontrollált átmérőjű nanorészecskéket, amelyek különböző felszíni burkolattal rendelkeznek. A felületi kémiai tulajdonságok változtatásával a célszerveket és a funkcionalitást tudjuk finomra hangolni.


Reninszekréció vizsgálata multifoton mikroszkóppal a vese kórfolyamataiban


Klinikánkon elsőként írtuk le az akut és krónikus reninválaszt. A juxtaglomeruláris apparátus (JGA) mellett a gyűjtőcsatornában is sikerült kimutatni a renin termelődését és szekrécióját. Szisztémás hatások, így a vazokonstrikciót eredményező JGA reninaktiváció csupán hímekben tapasztalható. Ezzel párhuzamosan változik a renin gyűjtőcsatornában történő krónikus hatásokért felelős termelődése is, amely szintén kifejezettebb hímekben (Prókai et al., 2011).

A vese legtöbb fiziológiás funkcióját (végtermékek kiürítése, a testfolyadék, az elektrolit-homeosztázis és a vérnyomás fenntartása) komplex kölcsönhatások vezérlik. E regulációban számos sejttípus és struktúra vesz részt, melyeket hagyományos technikákkal nehéz vizsgálni. A multifoton fluoreszcens mikroszkópia alkalmas élő szövetek és szervek mély optikai felszeletelésére. Előnye minimális károsító hatása, továbbá a vese dinamikus szabályozó funkcióinak valós időben,

 

 

noninvazív módon és szubmikronos felbontásban történő megjelenítése. Az idegtudományi alapkutatások területén elterjedt metodikát Európában az elsők között alkalmazzuk a vese kórfolyamatainak tanulmányozására. A végállapotú vesebetegség végső terápiás megoldása a transzplantáció. A transzplantáció során fellépő iszkémia/reperfúziós (I/R) károsodás a krónikus allograft nefropátia egyik legjelentősebb rizikófaktora. A folyamat számos tényezője ismert, de a kezelés még nem megoldott az I/R vesekárosodás tekintetében.

A befogadó szervezet immunreakcióját a szervátültetett betegekben immunszuppresz-szív gyógyszerekkel védjük ki, amelyek toxikusak is lehetnek. Igazoltuk, hogy a renin szekréciója az iszkémiát (oxigénhiányos állapotot) követő reperfúzió után néhány órával csökken, majd 24 és 48 óra múlva szignifikánsan emelkedik. Ezt a vese keringésében kimutatható vazokonstrikció kíséri. Kimutattuk, hogy a folyamat hím állatokban kifejezettebb. A renin szekréciója nemcsak a JGA-ban figyelhető meg, hanem a gyűjtőcsatorna principális sejtjeiben is, amelyek a renin krónikus hatásaiért felelősek (például vesefibrózis). Igazoltuk, hogy a betegellátás során, más területen biztonsággal alkalmazott szelektív szerotonin reuptake gátló fluvoxamin képes a reninszekréció és a vazokonstrikció csökkentésére. Immunoszuppresszív szerek a JGA-ban és a gyűjtőcsatorna principális sejtjeiben is növelték a renin szekrécióját és a renint termelő sejtek arányát.


Állcsont-rekonstrukció
3D-diagnosztika segítségével


A 3D diagnosztikai módszerek döntő szerepet kapnak a fogászati és szkeletális eredetű arc-állcsont rendellenességek diagnosztikájában és kezelésében, az arcrehabilitáció mind tökéletesebb funkcionális és esztétikai terápiájában. Kutatásaink célja a hagyományos 2D-röntgen, illetve CT-felvételek lehetőségein túlmutató 3D Cone Bean CT- (CBCT) alapú, új diagnosztikai eljárás fejlesztése, amely bonyolult klinikai eseteknél segít az arc-állcsontsebészeti kezelések pontosabb tervezésében.

A 3D CBCT-vizsgálatokon alapuló módszer fő nehézségei technikai jellegűek (például a páciens fejének standardizált fixálása, az összehasonlítható referenciapontok megadása). A tradicionális CT mint képalkotó eljárás megfelelő lenne összehasonlító vizsgálatokra, de a magas sugárdózis, a költségek és az alacsony felbontás miatt nem terjedt el. A 3D- rekonstrukción alapuló tervezésben a CBCT bevezetése hozott áttörést, amelyet a fogászati implantációhoz fejlesztettek ki.
Munkánkban olyan anatómiai pontokat kerestünk, melyek helyettesíthetik a konvencionálisan használt viszonyítási pontokat, és amelyek meghatározzák a koponya orthodonciai diagnózis során alkalmazott síkjait. A kefalometriai analízis és a koponyarekonstrukciós modellek készítésekor traumatológiai esetekben a konvencionális síkokat meghatározó pontok gyakran sérültek, deformálódtak vagy hiányoznak. A CBCT-adatállomány segítségével jóval több anatómiai pont határozható meg.

A CBCT-eredmények feldolgozásával matematikailag konvertált térfogatképeket alkottunk az anatómiai pontok esetleges hiányának és a hagyományos tervezési módszerek hibáinak kiküszöbölésére. Eredményeink alapján az analizált formák traumás esetekben is alkalmasak orthodonciai tervezésre és a síkok meghatározására. Az aszimmetrikus arcsérülések diagnosztizálása céljából több különböző referenciapontot tűzünk ki a középvonal meghatározására. Az aszimmetrikus arc csontátfedéseinek elkerülésére röntgenszelethez hasonló képet hoztunk létre (2. ábra). Az ép oldali régiókat szimmetrikus terv készítéséhez rávetíthetjük az ellenoldali képletekre. A fejlesztés alatt álló „SZEM” modul a csontos szemüreg rekonstrukció tökéletesítését célozza (Lukáts et al. 2011).


Mágneses rezonancia (MR) képalkotás
az orvostudomány szolgálatában


Egyetemünkön diffúziós és funkcionális MR-képalkotással, valamint MR-alapú térfogatméréssel (volumetria) végzünk klinikai- és alapkutatási célú kutatásokat. A diffúziós képalkotás terén csecsemőkori vizsgálatok képminőség-javítását vizsgálva igazoltuk, hogy a szívciklushoz illesztett adatrögzítés kis extra vizsgálatiidő-ráfordítással jelentős képminőség-javulást eredményez. Az érett újszülöttek leggyakoribb és legsúlyosabb betegsége az aszfikszia, azaz a hipoksziás-iszkémiás enkefalopátia (HIE). A betegség diagnosztikája a mai napig nem megoldott, az elmúlt években bevezetett hipotermiás terápia (az agy vagy az egész test hűtése 33–34 Co-ra) mindössze hatórás terápiás ablakot enged csak meg.

A gyors és megbízható diagnosztika érdekében olyan módszert dolgoztunk ki, melyben az első napon, a harmadik életnapon, illetve az első hét végén végeztünk diffúzió súlyozott méréseket citotoxikus ödéma (CO) kimutatására. Korábban csak egyszer, általában túl későn vizsgáltak egyetlen „pillanatfelvételt”, amely nem volt megbízható. A vizsgálatunkba bevont újszülötteket hosszan követtük, és tizennyolc hónapos korukban állapotukat neurológiailag kontrolláltuk. Azoknál a gyerekeknél, akiknél találtunk CO-t, 92%-ban volt valamilyen maradványtünet (cerebrális parézis, jelentős szomatomentális retardáció), míg ödéma nélkül csak 8%-ban volt maradványtünet. Módszerünk alkalmas az akut és a szubakut HIE differenciálására.

Az onkológiában a konvencionális képalkotás (UH, CT, MRI) csak morfológiai vizsgálatra alkalmas, de nem ítélhető meg az, hogy az adott elváltozás tumoros vagy gyulladásos eredetű-e, illetve, hogy a terápiát milyen funkcionális változás követi. A PET/CT-vizsgálatnak is vannak korlátai, ráadásul sugárterheléssel jár és rendkívül drága. Ezért limfómás, illetve szolid tumoros gyermekeknél egy új, funkcionális MR-vizsgálatot dolgoztunk ki, amely alkalmas a diagnózis felállítására, a terápiás válasz megítélésére, a reziduális tumorok és recidívák felismerésére. Sugárterhelés nélkül egyszerre kaphatunk információt a morfológiáról és a viabilitásról. A funkcionális MR-vizsgálat szenzitivitása, specificitása, pozitív és negatív prediktív értéke egyaránt kedvező. Az elokvens területek térképezésében a több paradigmával végzett vizsgálatok pontosabb képet adnak az idegsebészeti tervezéshez (Kozák et al., 2011). A szedációban végzett passzív mozgatásos feladatok kisgyermekkorban sikeresen kiválthatják az aktív mozgatásos feladatokat a szenzomotoros rendszer térképezése során.


Fizikai szeletanatómia, komplex érszerkezeti
és radiológiai megjelenítés


A modern orvosképzésben a radiológiai diagnosztikai eszköztár gyors fejlődéséhez sürgető kiegészíteni a hagyományos 3D-anatómiaoktatást a 2D látásmódú képzéssel (Törő et al., 2011). Fizikai és virtuális szeletanatómiai sorozatokon végzett tréning képessé teszi a hallgatókat a patológiás folyamatok képalkotó diagnosztikai értelmezésére. A 2 cm vastag plasztinált testszeletek átmenetet képeznek a 3D és a 2D valósága között. A testszeletek és a CT- vagy MR-felvételek együttes bemutatása nagyban elősegíti az oktatás hatékonyságát. Egyetemünkön elindult az Orvosi képalkotó eljárások tantárgy oktatása, amelynek során felhasználtuk az új szemléltető anyagot. Több kadáver testszeleteit plasztináltuk, vagy plexilemezek között cseppmentesen és formalinnedvesen rögzítettük. Az általunk kidolgozott szeletanatómiai tréning már a sebészeti klinikai továbbképzési tervekben is szerepel.

A máj ér- és epeútszerkezeti variációs anatómiájának 3D tanulmányozására saját fejlesztésű korróziós eljárással számos preparátum készült. A variációk elemzésén alapuló klasszifikáció jelentős segítség a parciális májtranszplantáció kivitelezéséhez (3. ábra). A szegment-májátültetés tervezésekor a preparátumok és az öntvényekről készített CT-felvételek összehasonlítása lehetőséget teremt az optimális rezekciós felszínek meghatározására. A humán máj extra- és intrahepatikus artériás érvariációinak tanulmányozása a hazai populáció jellemzését segíti elő. A biztonságos májrezekciók, -átültetések és egyéb hasi sebészeti beavatkozások kivitelezésének feltétele az extra- és intrahepatikus éranatómia alapos ismerete.

A nagyszámú májartéria-szerkezeti korróziós preparátum 3D öntvényeit a nemzetközileg használt Michels-féle felosztás szerint osztályoztuk. A korróziós technika igen érzékeny az extrahepatikus artériás variációk detektálásában (1 mm alatti erek is vizsgálhatók). Magyarországon elsőként vizsgáljuk az extrahepatikus artériák anatómiai variációit humán szervkomplexek korróziós preparátumain. Sorozatunkban az extrahepatikus érvariációk incidenciája 30%, és jelentős eltérés mutatkozik a nemzetközi statisztikákhoz viszonyítva.


Az egész emberi test vizsgálata (SPECT-CT)


A SPECT-CT a nukleáris medicina korszerű vizsgáló módszere, amely nyílt radioaktív izotópok orvosi alkalmazásán alapszik. A radioizotópokat különböző funkciókra specifikus vegyületek megjelölésére használjuk. A megjelölt vegyületek a betegbe juttatva szerv- és funkcióspecifikusan kötődnek a kóros képletekhez. A molekulák sorsa a sugárzás révén noninvazív módon követhető. Így kóros képletek azonosíthatók és szervfunkciók vizsgálhatók kvantitatív módon. A diagnosztikai radiogyógyszerek sugárzásának detektálására a SPECT (Single Photon Emission Computer Tomography) és a PET (Positron Emission Tomography) használatos. A hibrid berendezésekkel (SPECT/PET és CT) a funkció és a morfológia egyszerre vizsgálható. Vizsgálatainkat az AnyScan™ SC SPECT-CT- (Mediso Kft.) berendezéssel végeztük.

Kutató-fejlesztő munkánk a szervspecifikus leképező rendszerek képminőségének (kontraszt, jel/zaj-viszony, érzékenység, felbontóképesség) javítására irányult. Matematikai fantommal képfeldolgozási szimulációkat végeztünk a parciális volumeneffektus korrekciója céljából. Képjavító módszereket építettünk be a képrekonstrukciós algoritmusokba. Fizikai fantomvizsgálatokkal modelleztük a SPECT-rendszer pont-válasz függvényét. A CT-adatok felhasználásával új 3D rekonstrukciós szoftvert fejlesztettünk ki a sugárgyengülés korrekciójára. Megoldottuk, hogy a készülék képkiértékelő rendszerébe folyamatosan változó és alakuló 3D algoritmusunk beágyazódhasson, lehetővé téve a rekonstrukciós eljárások klinikai szoftverkörnyezetben történő vizsgálatát. Új rekonstrukciós algoritmusokat fejlesztettünk ki, és azokat beépítettük a klinikai képfeldolgozó rendszerekbe, jelentősen gyorsítva ezzel az eljárás sebességét.

A különböző funkciók klinikai vizsgálatára dedikált (szervspecifikus) adatfelvételi és adatfeldolgozási szoftvercsomagokat fejlesztettünk ki, és az adatgyűjtési paraméterek optimalizálásával felhasználóbarát kiértékelési módszereket hoztunk létre, majd elvégeztük klinikai validálásukat is. Több témában (szomatostatin receptor szcintigráfia, adrenerg receptor szcintigráfia, mellékpajzsmirigy-, szívizom-, csont-, veseszcintigráfia) elemeztük a klinikai hatékonyságot (Szilvási et al., 2011). Kiemelt témánk a „funkcionáló szervvolumen meghatározása”. A szervfunkció pontos, kvantitatív mérését a SPECT-CT-technológia pontosabbá teszi, mert a szimultán CT-mérés használatával kiküszöbölhető a radioizotópos mérés eredményét meghamisító szöveti sugárgyengítő hatás. A funkcionáló szervvolumen vizsgálatát elsőként a májrezekció után megmaradó májparencima-volumen preoperatív becslésére alkalmaztuk. A veseműködés-volumen kvantitatív elemzése a vesetranszplantáció mellett várhatóan a gyermekkori vesebetegségek vizsgálatában is hasznos lesz.


Zárszó


Az ismertetett kutatások hosszú távú célja a magas szintű kutatói bázisra alapozott fejlesztés, melynek során a kutatói utánpótlás jelentős támogatást kap. Ez egyrészről egyetemi, intézményi szintű, hazai és európai uniós versenyképesség-növekedést biztosít, másrészről a hangsúlyozottan egészségorientált (kiemelten prevenciótámogató), betegorientált kutatási eredmények (fejlettebb diagnosztika, új terápiás eljárások) gyors klinikai gyakorlattá konvertálása a projekt végső célja. A célok között szerepel a kutatás egészségmegőrzésre fókuszált, fokozottan klinikai orientált szemléletének a graduális oktatásban való megjelenítése (oktatói-hallgatói szemléletváltás).

A hálózat szintjén az együttműködések révén jelentősen nő a technológiai, módszertani tudás szintje, az együttműködő kutatók (oktató-kutatók), hallgatók (PhD-hallgatók, tudományos diákköri tagok) szellemi potenciálja a modern nemzetközi kutatási színvonalnak megfelelően nő. Hatékony, magas szintű kutatómunkát garantáltan biztosító feltételekkel igyekszünk tehetséges fiatal kutatóinkat motiválni a kutatásban való aktív részvételre, vonzóvá téve így a hazai kutatói karriert.
 



Kulcsszavak: mágneses rezonancia spektroszkópia, teragnosztika, nukleáris medicina, nanotechnológia, többfoton mikroszkópia, metabonomika, transzdifferenciáció, transzplantáció, immuncitokémia, organotipikus szövettenyészet
 


 

IRODALOM

Berta Á. – Boesze-Battaglia, K. – Magyar A. – Szél Á. – Kiss A. L. (2011): Localization of Caveolin-1 and c-src in Mature and Differentiating Photoreceptors: Raft Proteins Co-distribute with Rhodopsin during Development. Journal of Molecular Histology. 42, 523–533.

Karsai A. – Kellermayer M. S. – Harris, S. P. (2011): Mechanical Unfolding of Cardiac Myosin Binding Protein-C by Atomic Force Microscopy. Biophys. J. 101, 1968–1977.

Kozák L. R. – Szabó A. – Tóth V. – Borbély Cs. – Barsi P. – Rudas G. (2011): Functional MRI for Neurosurgical Planning: Retrospective Analysis of Our Task Panel with Respect to Language Dominance, European Society of Neuroradiology Meeting, Antwerp, Belgium. Neuroradiology. 53, Suppl 1, S53.

Lukáts O. – Bujtár P. – Sándor G. K. – Barabás J. (2012): Porous Hyroxyapatite and Aluminium-Oxide Ceramic Orbital Implant Evaluation Using CBCT Scanning: A Method for in Vivo Porous Structure Evaluation Monitoring. International Journal of Biomaterials. Article ID 764749, 9 pages, doi: 10.1155/2012/764749.

Orgován G. – Noszál B. (2012): NMR Analysis and Microscopic Protonation Constants of Streptomycin. Journal of Pharmaceutical and Biomedical Analysis. 59:78-82

Prókai A. – Fekete A. – Bánki N. F. – Müller V. – Vér A. – Degrell P. – Rusai K. – Wagner L. – Vannay A. – Rosta M. – Heemann, U. – Langer R. M. – Tulassay T. – Reusz G. – Szabó A. J. (2011): Renoprotective Effect of Erythropoietin in Rats Subjected to Ischemia/Reperfusion Injury: Gender Differences. Surgery. 150, 1, 39–47.

Szilvási I. – Varga Z. – Buga K. – Takács E. – Valent V. – Dabasi G. (2011): Comparative Diagnostic Value of Tc-99m and In-111 Labelled Somatostatin Analogues for Somatostatin Receptor Scintigraphy. Preliminary Results. European Journal of Nuclear Medicine and Molecular Imaging. 38, Suppl 2, S381.

Törő K. – Halász J. – Marcsa B. – Biczó D. – Nemeskéri Á. (2011): Cervical Pulmonary Herniation Due to Blunt Chest Trauma. Legal Medicine. 13, 301–303.

Weszl M. – Skaliczki G. – Cselenyák A. – Kiss L. – Major T. – Schandl K. – Bognár E. – Stadler G. – Peterbauer A. – Csönge L. – Lacza Zs. (2012): Freeze-dried Human Serum Albumin Improves the Adherence and Proliferation of Mesenchymal Stem Cells on Mineralized Human Bone Allografts. Journal of Orthopaedic Research. 30, 489–496.

 


 

 

1. ábra • 201Tl-gyel jelzett berlini kék nanorészecske biodisztribúciója egérben,

a beadást követően öt órával <
 


 


2. ábra • (a) Kétoldali, identikus képletek vizualizációja rtg-szerű megjelenítésben. A jelenleg alkalmazott ún. 3D-kefalometriák kivétel nélkül a múlt század második felében született 2D-kefalometriák adaptálásai, melyeknek közös vonása, hogy a szemüreg analízise és a koponyához való viszonyának értékelése hiányzik. Munkánk során ezt a hiányt kívántuk orvosolni (b). <
 


 


3. ábra • Parciális májtranszplantáció műtéti szimulációjához bal-lateralis-májsplit végrehajtása gyantatöltött preparátumon. Korróziós készítmény. 1 – epeútrendszer; 2 – a. hepatica; 3 – v. hepatica sinistra; 4 – ductus hepaticus sinister; 5 – a. hepatica sinistra; 6 – a II-es és III-as májszegmentek közös artériája; 7 – a II-es és III-as májszegmentek közös ductus hepaticusa. <