A Magyar Tudományos Akadémia folyóirata. Alapítva: 1840
 

KEZDŐLAP    ARCHÍVUM    IMPRESSZUM    KERESÉS


 BEVEZETŐ

X

Ludassy Mária

a filozófiai tudomány doktora, egyetemi tanár, ELTE BTK Filozófiai Intézet • mludassy(kukac)ludens.elte.hu

 

Tematikus összeállításunk csak látszólag tisztán történelmi: 300 éve született a modernitás első modern kritikusa, Jean-Jacques Rousseau. Ám a háromszáz éves Rousseau témái nem egyszerűen a mához szólnak (ez minden valamirevaló filozófiatörténeti témáról elmondható), hanem a ma témái, vitái, vitális ellentmondásai, feloldhatatlan dilemmái. Kiváltképp Kelet- és Közép-Európában, ahol a modernitás antinómiái mindig fájóbbak: így volt ez már 240 éve is, amikor Rousseau azt tanácsolta a lengyeleknek, hogy ne akarjanak olyanok lenni, mint más ember – főleg ne akarjanak ahhoz a világhoz csatlakozni, melyben „nincsenek többé angolok, franciák, németek, oroszok, mert csak európaiak vannak” (Rousseau, 1964, 957.), mert csak morális veszteségként élhetik meg a filozófiai racionalizmus fejlődését, tragikus identitásvesztésként a technikai civilizáció nyereségeit.

Kelemen János Rousseau és a modernitás című tanulmánya inkább az ismeretelméleti antinómiákra helyezi a hangsúlyt: „Az ember tanulmányozása azáltal teszi lehetetlenné az ember megismerését, hogy már maga ez az aktus is új ismeretet tesz hozzá az emberről alkotott képünkhöz, s még jobban eltávolítja az emberi nemet eredeti állapotától.” Tudjuk, hogy a kvantummechanikában is ez a helyzet, ami csak újabb inspirációt ad a tudományelméletnek: a megfigyelő eszköz és a megfigyelt jelenség kölcsönhatása  kihívás az episztemológia számára. Ám az ember esetében a megfigyelés miatt megváltozott megfigyelt tárgy is mi magunk vagyunk, azaz ahogy Kelemen folytatja a gondolatot: „Bár Rousseau ezen a helyen nem mondja ki ebben az éles formában, érveléséből az következik, hogy az emberről nyert új ismeret az embert mind megismerendő, mind pedig megismerő pozíciójában megváltoztatja.”

Bakcsi Botond Nyelv, társadalom, szabadság Rousseau műveiben című tanulmánya a legmodernebb Rousseau-interpretációk fényében tárgyalja Rousseau és a modernitás problémáit, középpontjában a nyelvfilozófiával (mely Kelemen írásának konklúziójaként fontos). „Az Esszé említett, utolsó fejezetében (amelynek címe A nyelvek viszonya a kormányzatokhoz) egy látszólag naiv, de valójában igen mélyreható kérdésfeltevéssel találkozhatunk a nyelv és a hatalom kapcsolatára

 

vonatkozóan.” – írja Bakcsi. „A régi időkben, amikor a meggyőzés helyettesítette a közakaratot, az ékesszólás elengedhetetlen volt. De mire is szolgálhatna manapság, amikor a közakarat pótolja a meggyőzést?” (Rousseau, 2007, 61.)

Hasonló antinómiákkal foglalkozom Jean-Jacques hite, Rousseau vallása című írásomban, csupán fiatalabb kollégámmal ellentétben kevésbé könnyen feloldhatónak érezve Jean-Jacques, a magányos moralista, aki a szavojai vikárius mezében a lehető legszubjektivistább hitvallás megfogalmazója, és Rousseau, a kérlelhetetlen köztársasági törvényhozó, aki a kötelező államvallásban kételkedőket halállal fenyegeti, közti politico-morális ellentmondást.

Horkay Hörcher Ferenc tanulmánya, a Kultúrkritika, költészet, zene Rousseau esztétikáját elemzi, ami persze Jean-Jacques kultúrkritikájának, morálfilozófiájának és nyelvelméletének bemutatását is jelenti. A modernitáskritika történelemfilozófiai kontextusának felvázolásától a sajátosan rousseau-i zeneelmélet analíziséig tartó gondolati ív szépen illusztrálja Horkay Hörcher alaptézisét, jelesül, hogy a kortársi, azaz politico-morális küldetését elvesztő művészet kritikája Rousseaunál is a modern, azaz ízlésesztétika keretei között marad.

Egyed Emese tanulmánya, a Magyarország Rousseau asztalánál: Montmonrency, 1986. november azzal foglalkozik, ami Csokonai „ember s polgár leszek”-je óta a legfontosabb számunkra: mit jelentett, mit jelenthet Jean-Jacques Rousseau gondolatvilága a magyarság meghasonlott modernitástörténelmében.
 



Kulcsszavak: felvilágosodás, modernitás, modernitáskritika, nyelvfilozófia, kulturális nacionalizmus, általános akarat, szubjektivitás
 


 

IRODALOM

Rousseau, Jean-Jacques (1964): Oeuvres completes III. Écrites politiques. Bibliotheque de la Pléiade. Gallimard, Paris

Rousseau, Jean-Jacques (2007): Esszé a nyelvek eredetéről. (Ford.: Bakcsi Botond) Attraktor, Máriabesnyő–Gödöllő