A nagy földrajzi felfedezések nyomán egyre nagyobb területek váltak ismertté, a kezdődő területi felmérések nyomán egyes országrészek rajzai pontosabbakká. Az új ismeretek gyors elterjedését a nyomtatás és a megszülető térképkereskedelem tette lehetővé. Mercator a világkereskedelem akkori központjában, Németalföldön született, és vált a térképkészítés mesterévé. Elsőként akarta az akkor ismert világot új szemléletű térképsorozaton, saját elnevezése szerint atlaszban bemutatni. Szögtartó, tengerhajózást segítő világtérképe a közelmúltig a tengerészek mindennapos eszköze volt. A kétszáz évvel később született Tóth Ágoston idejére, Európa sok országa folytatta területének részletes topográfiai felmérését. Megjelentek a térképek ábrázolási módszereit, a rajz pontosságát elemző tanulmányok. A térképkészítés gyakorlati tapasztalatait, az ábrázolási módszerek elméleti alapjait a világon elsőként Tóth Ágoston írta le kézikönyvében. Mai szemmel mindketten koruk kiváló személyiségei, a térképészet történetében fordulópontot jelentő munkák alkotói voltak.

A térképészet Mercator fellépése előtt

Az Oszmán Birodalom gyűrűjébe fogott Bizáncból a szellemi termékek egy részét Itáliába menekítették. Az elszállított könyvek között volt Ptolemaiosz térképkészítésről szóló kéziratos munkája az ókori világ térképével együtt. A munkát hamarosan, 1409-ben lefordították latinra. Ptolemaiosz könyve egy addig alig ismert tudomány, a térképkészítés elveivel, az azok alapján készült térképsorozat az ókori világ addig nem látott részletességével lepte meg olvasóit.

A könyvnyomtatás nyomán a kézzel másolt térképműveket felváltották azok nyomtatott változatai. Ezekkel egyidejűleg, részben a felfedezések nyomán egyre több térkép készült. A valóság és az ókori térképek ellentmondását látva 1482-től a korabeli helyzetet szemléltető, az ókori rajzokkal azonos stílusban készült térképekkel kezdték kiegészíteni a Ptolemaiosz-kiadásokat. Kezdetben a térképeket az ókori térképek közé illesztették. Amikor az új térképek száma húsz lett, Martin Waldseemüller azokból egy külön részt állított össze (Suppplementum modernior, 1513). Ekkor már csak egy lépés választotta el a térképtudományt attól, hogy elhagyja a ptolemaioszi hagyományt és önálló, új atlaszművet hozzon létre. Ezt a gondolatot először, a világkereskedelem központjává vált Németalföldön, Mercator fogalmazta meg.

Mercator leuveni munkái

Gerhard Kremer 1512-ben a Schelde-parti Rupelmondéban született, egy foltozóvarga hetedik gyermekeként. Lelkész nagybátyja segítségével és anyagi támogatásával egyházi iskolába került. Tizennyolc évesen humanista előnevet vett fel. Mivel a Kremer németül és flamandul kereskedőt jelentett, ezért ennek latinos formáját a Mercatort választotta magának. Neve így vált Gerardus Mercatorrá. 1530-tól Leuven egyetemén tanult tovább. Tanára, Gemma Frisius vezeti be a térképkészítés, a fa- és rézmetszés rejtelmeibe. Mercator olyan ügyes munkatársnak bizonyult, hogy 1535-ben Frisius megbízta V. Károly császár számára tervezett földgömbje rézmetszeteinek elkészítésével. Mercator a glóbusz szegmensein a neveket, a tájak, települések neveit és a magyarázó megírásokat – teljesen újszerűen – különböző betűtípusokkal tüntette fel. Később elkészítették a földgömb égi párját is. A két gömb sikere után határozta el Mercator, hogy térképész (térképkészítő) lesz. Első megbízása Palesztina térképének elkészítése volt. Palesztina egy északra tájolt térképen üres területek közé fogott keskeny sávként volt csak ábrázolható. Mercator ezért merészen úgy fordította el a térképet, hogy a térkép felső széle északnyugatra mutasson. Ezáltal a térkép egész felületét ki tudta tölteni a Szentföld, a Biblia földje bemutatásával. Ezt a döntését a térkép feliratában is elmagyarázta. Másik ötlete volt, hogy úgy rajzolta meg a térképet, hogy az kézitérképként és falitérképként (a világ első falitérképeként) is használható volt. A hat szelvényből álló térképet tokba helyezte és külön lapon elmagyarázta, hogy a vásárló hogyan állítsa össze (1216×666 mm nagyságú) falitérképpé azokat, felhasználva a csatolt dekoratív szegélydíszeket is. A Szentföld kettős térképe annak a szemléletnek korai példája, hogy a tudományos eredményeket értékesíteni kell, hasznosíthatóvá kell tenni.

A könyvnyomtatás hatására egyre jelentősebb lett a könyvkereskedelem is. Ennek elősegítésére 1534-ben Frankfurtban megszervezték az első könyvvásárt. A siker nyomán a vásár évente tartott, ma is élő rendezvénnyé vált. 1564 után már hivatalos vásári katalógus is készült, érdekes módon önálló térképrésszel.

Mercator 1538-ban kettős szív alakú világtérképet készített. Ennek feliratában jelzi, hogy ezt a munkát az egész földet felölelő, összefüggő térképek sorozata fogja követni. Más szavakkal: elsőként hirdette meg, hogy Ptolemaiosznak az ókori világot ábrázoló munkája helyett napjai világát bemutató térképsorozatot akar készíteni. A nagy terv megkezdését késleltette, hogy családját műszerek (körző, asztrolábium), illetve ég- és földgömbök készítéséből tartotta el. Az első önálló, nem Gemma Frisiussal közösen készített, 420 mm átmérőjű földgömbjével 1541-re készült el. A hajózási térképek tanulmányozása során felismerte: a rajzi hibák egy része abból adódik, hogy a kompasszal kijelölt irány a föld felszínén körívvé alakul, azaz a tengeren folyamatos irányszögváltást igényel a navigátor részéről. Ezt jelezni akarta a hajósoknak, ezért földgömbjére irányszögvonalakat rajzolt. A sarkok felé görbülő vonalak jelezték az utat, amelyet állandó irányszögtartással a hajó bejárna.

Hajózási világtérképe és az új geográfia

1554-ben a lutheránusok elleni vallásüldözés során tömlöcbe vetik. Hét hónap múlva szabadul, de lelkében nyomot hagy a megaláztatás, ezért áttelepül Duisburgba, és ott él haláláig. Itt készíti el Európa tizenöt szelvényből álló (1650´1340 mm nagyságú) falitérképét. Európa után a világ falitérképét kívánta megrajzolni. Ehhez olyan vetületet akart alkotni, hogy a hajózók útját állandó irányszögtartás mellett egyenes vonallal lehessen jelölni a térképen – vagyis a korábbi földgömbjén szereplő irányszögvonalakat akarta kiegyenesíteni. Olyan, téglalapokból álló fokhálózatot szerkesztett, amelyen az irányvonalak azonos szögben metszik a meridiánokat (Mercator-vetület). Új vetületében 1569-ben, tizennyolc szelvényből álló óriási (2024×1236 mm) világtérképet készített. A világtérkép címe: A földgömb új és teljesebb ábrázolása, a navigáció céljainak megfelelően kiigazítva (1. ábra).

Kilenc hónappal a hajózási világtérkép megjelenése után Theatrum Orbis Terrarum címen, könyvbe kötött térképgyűjtemény látott napvilágot. Szerzője a Mercatornál tizenöt évvel fiatalabb Abraham Ortelius volt, aki térképfestőből lett térképkereskedő, majd térképszerkesztő. Az összehajtogatott térképek helyett Ortelius jól áttekinthető, könnyen kezelhető, azonos nagyságú, azonos címfeliratú, de eltérő tartalmi sűrűségű térképeket rendezett logikus sorrendbe.

Mercator dicséri a munkát: „A Theatrum bővelkedik olyan térképekben, amelyeket én is törekedtem összeállítani. A csúcson azonban kicsi a hely, így a dicsőség a Tied nem az enyém” (Papp-Váry, 2007, 73.). A dicséret mellett azért finoman érzékelteti, hogy Ortelius csak mások munkáit válogatta össze ügyesen, nem maga alkotta meg térképeit. Ortelius megértette a kritikát, és az új térképek alkotásával nevet szerzett Mercatort munkájának későbbi kiadásaiban „a modern geográfusok fejedelmének”, „korunk Ptolemaioszának” nevezte (Crane, 2004, 305.).

Ortelius munkájának sikere miatt Mercator a modern térképsorozat terve helyett egy helyesbített Ptolemaiosz kialakítására törekszik. A korábbi másolások során keletkezett hibákat, ellentmondásokat, félreértelmezett névváltozatokat kívánta kiszűrni a kéziratból és a térképekből. A feladathoz összehasonlította Ptolemaiosz különböző kiadásait és a hozzáférhető eredeti kéziratokat. Műszer- és földgömbkészítései mellett ez a munkája egy évtizedet vett igénybe, csak 1578-ra készült el.

Mercator ezután visszatért 1538-ban megfogalmazott céljához, az egységes szempontok szerint szerkesztett, azonos stílusú, egymással összevethető tartalmú, egymással átfedésben lévő, de eltérő méretarányú térképsorozata, az új geográfia készítéséhez (2. ábra). De munkáját most is megakasztották az örökös glóbuszmegrendelések. Hamarosan belátta, hogy az eltervezett térképsorozatot nem tudja egyszerre elkészíteni. Ezért füzetekben kezdte megjelentetni munkáját. Három füzetben százkét általa szerkesztett térképe jelent meg. Az Ibériai-félsziget térképeihez még hozzá se kezdett, amikor 1594-ben meghalt. Fiai egy világ- és a kontinenstérképekkel egészítették ki az anyagot, és egy évre rá megjelentették. A mű címe: Atlasz, avagy kozmográfiai elképzelés a világ teremtéséről és a megteremtett világ képmása. A görög mitológiában az egyik Atlasz a titánokkal Zeusz ellen lázadt, és ezért büntetésül arra ítélték, hogy vállain tartsa az égboltot. A másik Atlasz Mauretania királya volt, bölcs filozófus, csillagász. Mercator atlaszának borítóján kezében földgömböt tartó és azon méréseket végző férfi látható. Az atlasz bevezetőjében Mercator leírja, hogy a tudós király neve után adta térképgyűjteményének az atlasz nevet. Mercator munkájának címében adott meghatározása, az atlasz később az egységes térképgyűjtemények nemzetközi elnevezésévé vált (3. ábra).
 

3. ábra • Az Atlasz ábrázolása

Mercator munkájának borítóján

Tóth Ágoston, a katona

Tóth Ágoston 1812-ben született Marcaliban. Gyermekkorát már Sopronban töltötte. Középiskolai tanulmányait is itt végezte a bencéseknél. 1827-ben felvették a bécsi katonai mérnöki akadémiára. Csapatszolgálata során, látva kiváló rajzkészségét, a katonai terepfelvételhez rendelték. A Habsburg Birodalom II. katonai felmérése munkáiban vett részt, Hont megyében, Csehországban, Galíciában térképezett.

A katonai térképsorozat szelvényeinek készítése mellett, 1846-ban megbízták Pétervárad erődje és környéke részletes (1:7200) felmérésének elkészítésével. Munkája kiemelkedik korának térképei közül. A terület domborzatrajzát ugyanis nem a katonai térképeken használt csíkozásos módszerrel, hanem az ekkor még nemzetközileg is újszerű szintvonalakkal ábrázolta. 10 lábanként (3,16 m) rajzolta meg a magassági vonalakat. E munkája elismeréseként 1848 áprilisában előléptették századossá. (Térképe alapján, negyedszázaddal később, dombortérképet készített a Pétervárad melletti Karakas-hegyről. A dombortérkép célja az volt, hogy a honvédtisztek képzésén tartott előadásain bemutathassa a szintvonalas domborzatábrázolás előnyeit – 4. ábra).

4. ábra • A Karakas-hegy dombortérképe

A szabadságharc híre Lembergben érte. Október elején nyilatkozatot kértek a tisztektől, hogy elismerik Jelasics főparancsnokságát. Tóth ezt megtagadta és kilépett a hadseregből. Hazatérve őrnagyi rendfokozatban Erdélybe vezényelték egy zászlóalj megszervezésére. Első jelentősebb ütközete Dés elfoglalása volt. A harc előtt a katonáknak mondott lelkesítő beszéde magyarságérzetének szép kifejezése: „Fiaim… ti felesküdtetek a magyar zászlóra, de idáig nem is láttátok, mert még nem volt felszentelve. Itt ugyanis nincsen pap, aki felszentelhetné, de ez a pillanat, amikor győzelemre vonulunk, olyan szent, hogy szebbet nem is találhatnánk. Áldja meg e zászlót a ti bátorságotok és a napsugár, amely szép nemzeti színeinket fényével besugározza…” (Irmédi-Molnár, 1938, 88) Kolozsvár, Beszterce elfoglalása után 1849. februárjában Bem ezredessé léptette elő. Később a déli harctérre vezényelték. A világosi fegyverletétel után halálra, majd tizennyolc évi várfogságra ítélték. Rajzkészségét és gyerekkori művészeti képzését hasznosítva rabtársairól arcképeket készített. Némelyikük arcát csak Tóth festményeiről ismerjük. Olmützből a császár második leánygyermekének születésekor elrendelt általános amnesztia keretében szabadult 1856-ban.

Az első kartográfiai kézikönyv szerzője

Hazatérése után Zala megyében kapott mérnöki állást. A megye megbízásából több hidat tervezett, és kidolgozta a Mura szabályozási tervét. A kiegyezést követően a Közmunka- és Közlekedési Minisztériumban főmérnök lett. Feladata az út- és vasúthálózat fejlesztését megalapozó és a kivitelezést segítő térképek elkészíttetése volt. Ehhez megszervezte a minisztérium Topográfiai Osztályát.

A bécsi Katonaföldrajzi Intézet nem adta át hazánknak a korábbi országos topográfiai szelvényezés térképeit, ezért magyar részről felvetődött egy önálló térképészeti intézet létesítésének a gondolata. Az új intézet feladatainak, felépítésének, költségvetési igényeinek a meghatározásához a külföldi tapasztalatokat is meg akarták ismerni. Tóthot megbízták egy tanulmányút megtervezésével. 1867 végén, kéthónapos tanulmányútja során felkereste a kor legnevesebb térképészeti intézeteit. Kilenc városban húsz térképkészítéssel vagy térképészet oktatásával foglalkozó szervezetet keresett meg. Hazatérve arra kérte miniszterét, hogy tekintettel az általa összegyűjtött és talán Európa egyéb országaiban sem érdektelen hatalmas anyagra, könyvben tehesse közzé úti tapasztalatait. Tóth rendkívül gyorsan, mindössze fél év alatt írta meg magyarul és németül a könyvét. A magyar kiadás 1869 nyarán jelent meg. Címe: A helyszínrajz és földképkészítés elmélete és jelen állása (5. ábra).

5. ábra • Tóth Ágoston könyve

második kiadásának címlapja

Térképeket a földfelszín vagy az égbolt különböző tárgyai, jelenségei térbeli bemutatására, egyre sokrétűbb tartalommal, nagyon régóta használ az ember. A megjelenés pontosságára vonatkozó vizsgálatokról, egyes ábrázolási módszerek elméleti indokolásáról csak a 18. század második felétől beszélhetünk. Ezt megelőzően csak a gömb alakú Föld síkon való bemutatásának, a térképvetület kialakításának módja jelent meg külön tanulmányokban. Ezzel foglalkozott az ókor térképésze Ptolemaiosz, az újkor kezdetén Mercator és a katonai térképezés hajnalán Johann Heinrich Lambert. A katonai térképezés hatására megszülettek a térképrajz és a domborzati ábrázolási módszerek tudományos alapjait és a térképtörténetet feldolgozó tanulmányok.

Az új ismereteket a világon elsőként Tóth Ágoston foglalta össze könyvében. Munkája ismerteti a térképészet történetét, a felszínrajzi térképek, elsősorban a domborzat ábrázolási módszereit, a tematikus térképeket, a térképkészítés helyzetét Európában és az Osztrák-Magyar Monarchiában. Könyve végén Tóth javaslatot tesz a magyar térképészeti intézet felállítására.

Tóth szerette volna könyvét németül is megjelentetni. A német kéziratot hiába ajánlgatta, nem talált kiadóra. Naplójában írja: a kiadók azt hozták fel műve ellen, hogy nem tisztán tudományos kézikönyv, másrészt egy Ausztriában megjelenő munka most kevés érdeklődésre számíthat Németországban. Keserűen jegyzi meg naplójában, nem annyira ezek voltak az okok, mint a „dann habe man kein Vertrauen − entschuldigen Sie − zu einem Ungarn” (bocsásson meg, itt nem bíznak meg egy magyarban) (Irmédi-Molnár, 1938, 204.). A német kézirat további sorsát nem ismerjük, sajnos elkallódott az idők során. Tóth munkájához nem mellékelt ábrát, de tervezte könyve ábrákkal kiegészített további kiadását. (Magyarul 1875-ben, második kiadásban megjelent mű sem tartalmaz ábrákat.)

A térképészet első tudományos kézikönyve, átfogó áttekintése a külföld számára nem ismert magyar nyelv miatt nem válhatott szakmai sorsfordulóvá. Ezt a szerepkört Max Eckert német nyelvű, két részletben (1921, 1925) megjelent Térképtudomány c. műve vette át.

Tóth Ágoston javaslata a magyar térképészeti intézet létrehozására, a közös hadügyminisztérium alá rendelt bécsi Katonaföldrajzi Intézet szerepének az osztrákok által erőltetett megőrzése miatt nem válhatott valóra. Emiatt Tóth miniszteri topográfiai osztálya munkájának bővítése és a nemzetközi térképészeti munkákba való bekapcsolása mellett a magyar honvéd tisztképzés megszervezését tekintette feladatának. Javaslata nyomán és közreműködésével 1869-ben a pesti tudományegyetemen katonai tanfolyam indult, amelyik a Ludovika 1873. évi felállításáig működött.
Az európai nemzetközi fokmérésről írott munkája alapján az MTA 1871-ben levelező taggá választotta. Ugyanebben az évben az első nemzetközi földrajzi világkongresszuson Antwerpenben Hunfalvy János és ő képviselte hazánkat. A kongresszusról szóló beszámolója volt 1871. december 11-én tartott székfoglaló előadása. Ebben javasolta a hazai földrajzi társaság megalapítását, amelyik a következő évben megalakult. Az alakuló ülésen alelnöknek választották őt (6. ábra).

6. ábra • Tóth Ágoston arcképe

1873-ban topográfiai osztályát áthelyezték a Pénzügyminisztériumhoz, és összevonták az ottani kataszteri osztállyal. Tóth ezzel nem értve egyet kérte nyugdíjazását. Mivel nagy terve, a magyar térképészeti intézet létrehozása nem sikerült, megkeseredve feleségével Ausztriába utazott, és Gmundenben, majd Grazban telepedtek le. Elővette festőkészletét, és idejét tájképfestéssel és szobrok formázásával töltötte. Elkészítette a ma Sopronban őrzött saját mellszobrát is. 1889-ben bekövetkezett halála után, kívánsága szerint Sopronban, a Szent Mihály-templom mögötti temetőben lévő családi sírboltban helyezték örök nyugalomra. Síremlékének helyét bekapcsolták az országos felmérések keretét képező háromszögelési hálózatba.

Ami közös a két szakember életében

Mindkét térképész újat, a szakma jövőjét meghatározó tudományos eredményeket ért el életében. Munkájuk új fordulatot (paradigmát) eredményezett a térképészet történetében. „Nem a kakas szavára kezd virradni, De a kakas kiált, merthogy virrad” írta Madách. Mindkét térképész élete is alátámasztja ezt a mondatot.

Mercator életében a nagy földrajzi felfedezések jelentősen megnövelték az ismert világ területét, az új kereskedelmi kapcsolatok átformálták a világgazdaságot, új gazdasági centrumokat hoztak létre. Mercator felismerte, hogy a változások milyen igényeket támasztanak a térképekkel szemben. Látta, hogy a nagyobb területeket csak új vetületek kialakításával lehet szemléletesen bemutatni. Tudta, hogy ezeket a vetületeket úgy célszerű felépíteni, hogy a hajózás gyakorlatát is segítsék, és a térképeknek mindig a legfrissebb információkat kell tükrözniük, ma azt mondjuk, aktuálisaknak kell lenniük. Ehhez megfelelő kapcsolatrendszert épített ki.

Tóth Ágoston korában a katonaság térképhasználatát kezdte meghaladni a polgárság gazdaságfejlesztéshez szükséges térképigénye. A hidak, utak, vasutak építéséhez, a vízszabályozáshoz, a területfejlesztési elképzelések térképi megalapozásához Tóth kezdeményezte egy polgári térképészeti intézet létrehozását. A katonák és a civilek térképhasználati ismereteinek növelésére kézikönyvben foglalta össze a térképkészítés egyes tanulmányokban megjelent addigi tapasztalatait.

A megváltozott körülményekhez igazodó térképészet megújítására való törekvés az, ami közös mindkét tudósban. Egyéb párhuzamok keresését (életüket börtönbüntetés törte meg, hosszú ideig, 82 és 77 évig éltek stb.) feleslegesnek tartjuk. A térképészet megújítására való közös törekvésük teszi indokolttá születésük kerek évfordulóinak közös ünneplését.
 

Kulcsszavak: Gerhard Mercator, Tóth Ágoston, földgömb, hajózási térkép, atlasz, szintvonalas ábrázolás, dombortérkép, első térképészeti kézikönyv
 

IRODALOM

Bak Antal (szerk.) (1987): Tóth Ágoston honvéd ezredes, a katona és térképész (1812-1889). MN Térképész Szolgálatfőnökség–Zrínyi Katonai Kiadó, Budapest

Crane, Nicholas (2004): Mercator. Az ember, aki föltérképezte a bolygót. HVG Kiadói Rt., Budapest

Irmédi-Molnár László (1938): Tóth Ágoston honvéd ezredes a XIX. századbeli magyar térképezés úttörőjének élete és működése. M. Kir. Honvéd Térképészeti Intézet, Budapest

Papp-Váry Árpád (1983): Ein Handbuch für Kartographie aus dem vorigen Jahrhundert: ein Werk von Ágoston Tóth. Intern. Jahrbuch für Kartographie. 23, 105–119.

Papp-Váry Árpád (2002): Magyarország története térképeken. Kossuth Kiadó/Cartographia, Budapest

Papp-Váry Árpád (2007): Térképtudomány. Kossuth, Budapest

Tóth Ágoston (1868): A helyszínrajz és földképkészítés történelme, elmélete és jelen állásra. Aigner Lajos, Budapest