A Magyar Tudományos Akadémia folyóirata. Alapítva: 1840
 

KEZDŐLAP    ARCHÍVUM    IMPRESSZUM    KERESÉS


 IZSÁK IMRE AZ EÖTVÖS COLLEGIUMBAN

X

Csizmadia Ákos

könyvtáros, Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Matematika Intézet • akos(kukac)math.bme.hu

 

Izsák Imre (1929-1965) csillagász 1950-ben mint akadémiai ösztöndíjas egyetemi hallgató került a Magyar Tudományos Akadémia Csillagvizsgáló Intézetébe; 1951-től aspiránsként fő kutatási területévé az égimechanika vált. 1956-ban előbb Svájcba, majd az Egyesült Államokba emigrált. A tengerentúlon néhány hónap után a Smithsonian Astrophysical Observatory hívta meg munkatársai közé, és hamarosan a Research and Analysis Section vezetőjévé nevezték ki. A tragikusan fiatalon elhunyt tudós ott végzett kutatásait rövid időn belül nemzetközileg is elismerték, amikor 1961-ben elsőként határozta meg a Föld lapultságát, és mesterséges holdak mozgása alapján a Föld alakját; a geoidot. A Nemzetközi Csillagászati Unió döntése nyomán 1970-ben krátert neveztek el róla a Hold túlsó oldalán.

Az alábbiakban, főként eddig nem közölt levéltári adatokra támaszkodva az Eötvös-kollégista Izsák Imrét mutatjuk be.

Izsák 1945-ig katonaiskolákban tanult, hadapródiskoláját a háború végén Németországba telepítették. Onnan 1945 őszén tért haza, és a zalaegerszegi Deák Ferenc (ma Zrínyi Miklós) Gimnáziumban érettségizett 1947-ben. Ugyanebben az évben II. helyezést ért el az országos matematikaversenyen. Ennek az eredménynek és kitűnő érettségijének birtokában jelentkezett a Pázmány Péter Tudományegyetem matematika–fizika szakára, és felvételizett az Eötvös József Collegiumba.

Izsák régi formának megfelelő kollégiumi felvételi kérelme egyetlen, az eredendően elit középiskolai tanárképző intézményhez illő önéletrajzi elemet tartalmaz: „A tanári pályára készülök. Tanulmányaimat – mint ötödik pedagógus nemzedék – a budapesti tudományegyetemen óhajtom folytatni, a mennyiségtan-fizika szakcsoportban.”1

A felvételi lapok megőrizték a vizsgáztatók értékeléseit. Fizikából Izsákot Faragó Péter és Detre László hallgatta meg: „Tárgyi ismeretei jók, intelligens. Felvételre (3-ik helyen) ajánljuk.” A Collegiumban nyelveket tanító Krammer Jenő véleménye így hangzott: „Eléggé fejlett egyéniség. Kialakult nézetei vannak: komoly elmélyedő embernek látszik, dicséretes kritikával maga is érzi hiányait.” Keresztury Dezső, a költő, irodalomtudós igazgató is kíváncsi volt a „dögészre”, ahogy a Collegium természettudományi szakos hallgatóit hívták: „Jóhiszemű, rokonszenves, józan, egészséges. Elég olvasott, kritikus: önmagával szemben is.” Hajós György matematikus nagyon kedvezően értékelt: „Igen jó felfogás, önállóan gondolkodó, kutatóhajlam, az első!” Végül Mérei Ferenc pszichológus szavai: „Józan gondolkodású, alkalmazkodó. Nem eredeti, de megbízható ítéletű. Fejlődőképes. Igen.”2

A vizsgáztatók Detre László csillagász kivételével valamennyien az Eötvös Collegium tanárai voltak. Detre, a ’20-as években maga is Eötvös-kollégista, 1943 végén lett a Csillagvizsgáló Intézet igazgatója. A ’47-es felvételin való részvételét elsősorban Faragó Péter meghívása magyarázhatja. A felvételi lapok alapján ugyanis egyértelmű, hogy 1945-ben Bay Zoltán vizsgáztatott fizikából. 1946-ban Bay már az új kollégiumi tanárral, Faragó Péterrel – aki Bay kollégája volt az Egyesült Izzó Kutató Laboratóriumában – együtt véleményezte a jelentkezőket. Faragó talán ennek az együttes munkának a tapasztalatai nyomán keresett társat a következő évben is. Így kerülhetett mellé Detre, akit már korábbról ismerhetett: 1946-ban írt önéletrajza szerint „fényérzékeny elektronsokszorozó alkalmazásával különlegesen érzékeny objektív fotométert szerkesztettem csillagászati mérések céljára. A berendezéssel tájékozódó méréseket végeztem a Szabadsághegyi Csillagvizsgáló Intézetben…” (Sas, 1989). A közös fejkopogtatások később nem folytatódtak; lehet, hogy Detre részt sem akart venni az utolsó évek átpolitizált vizsgáin.

Másrészt Detre vizsgáztatói jelenléte kapcsán érdemes a Csillagda személyi ügyeit is tekintetbe vennünk. Detre László igen nagy problémának érezte az intézet kutatóinak alacsony számát. Mikor igazgató lett, a kutatói állomány három fő volt, ami 1948 végére hat főre emelkedett (Detre, 1951). 1948-ig azonban Detrének nem volt teljes szabadsága személyi ügyekben, és ez a korlátozás érzékenyen érintette. Vallomásszerűek egyik intézeti beszámolójában közölt sorai:

„Nem lett jobb a helyzet, amikor 1934-ben az Intézetet a Pázmány Péter Tudományegyetemnek »ajándékozták«, mert az Intézet adminisztrációja, de különösen a személyi ügyek intézése sokkal bonyolultabb és hosszadalmasabb lett, amiből rengeteg fonák helyzet származott. Különösen fonák helyzet volt, hogy az intézeti személyzet státusza továbbra is a múzeumokhoz tartozott, de a személyi ügyeket az egyetem intézte, viszont az egyetemi oktatásban az Intézet egyáltalán nem vett részt. A felszabadulás után azonnal szorgalmazni kezdtem e lehetetlen állapot megszüntetését, míg végre 1948-ban az intézetet ismét a Kultuszminisztérium alá helyezték. Ebben a helyzetben már teljesen érvényesülhetett népi demokráciánk tudománypártoló politikájának kedvező hatása és megindulhatott az intézet komoly fejlődése.” (Detre, 1952)

1948 végén előbb Herczeg Tibor, majd 1950-ben Izsák Imre és Ozsváth István kerültek a Csillagdába – valamennyien Eötvös-kollégisták, és Detre Ozsváthot is felvételiztette 1947-ben. Detre tehát, aki saját tapasztalatából ismerte a Collegiumot, szabadon rendelkezve személyi ügyekben, Eötvös-kollégistákkal töltötte fel a kutatói létszámot.3

A természettudományi szakosok számára egyébként a kollégiumi oktatás másodlagos volt, a tanulmányi rend szerint ők „mindenben az egyetemi kötelező studiumokhoz alkalmazkodnak. A Kollégiumban külön tanulnak fizikát Faragó Pétertől és matematikát Hajós Györgytől.”4 Hajós és Faragó jellemzően 3-4 fős csoportoknak tartottak órákat. A Collegiumban a tanárok folyamatosan értékelték a diákokat. Izsákot Hajós 1947/48 I. félévének végén így jellemezte: „Szorgalmas és igen tehetséges középiskolás szellem, nagyvonalúság hiányzik belőle, elemi problémákat szeret keresni és megoldani.” Az év végi értékelés pedig: „Igen tehetséges, de kicsinyes. Lassankint mer csak nagyobb lendületet venni. Szorgalmas.” Faragó Péter ugyanezen év első félévében így vélekedett: „Osváth és Izsák nagyon nehezen indult és lassan halad. Középiskolai képzésük hiányosságának következményeitől még nem tudtak megszabadulni.” És így a másodikban: „Izsák: Tehetséges és szorgalmas, elmélyedő, néha túlságosan aprólékos.” Ezeken kívül már csak egyetlen tanári jelentést találhatunk Izsákról: Faragó Pétertől, az 1948/49-es tanév második félévéből. „Mindhárman: Izsák, Osváth és Pál tehetségesek, alaposak, feladataikkal kapcsolatban tisztázatlan problémát sohasem hagynak. A félév folyamán munkájuk lendülete lanyhult, ők maguk ezt sokat panaszolt túlterheltségüknek tulajdonították.”5 Az elsőéves értékelések mutatják, hogy a háborús évek nem múltak el nyomtalanul. A Faragó említette túlterheltségnek oka lehetett a Collegium egyre rosszabbra forduló hangulata is.

1947 volt az utolsó év, amikor a Collegiumban még a régi rend uralkodott, és az intézmény 1948 elején is a szabad szellemet képviselte. Ekkor még Izsák is aktívan részt vett a Collegium életében. Fodor András 1948. február 17-i naplóbejegyzése (Fodor, 1991) így tudósít: „Nagy Tamástól világos, jól felépített másfél órás előadást hallunk (Bevezetés a közgazdaságtanba). Utána vita. Meglehetősen erős ellenzék lép föl a tételes marxista megállapításokkal szemben. Főként Izsák, Garay, Benczédi, Szabadi, Pál tiltakozik.”

1948 tavaszán azonban lejtőre került az intézmény élete. Májusban kierőszakolták, hogy kommunista ifjúsági elnöke legyen a Collegiumnak, júliusban pedig Keresztury Dezső is távozott az igazgatói székből. Helyét Lutter Tibor vette át, akinek vezetésével 1950 nyarán a megszűnésig jutott a régi Eötvös Collegium (Paksa, 2004).

A kialakult helyzetben Izsák mindinkább a szakmaiság mögé vonult, ami – a visszaemlékezéseket olvasva (Bényi – Jelenczki, 2004; Fodor, 1991; Kelevéz, 2007; Kucsman, 2006; Sas, 1989) – amúgy sem állt távol az ő alkatától, és emberi kapcsolatai sem sínylették meg ezt a magatartásbeli változást. Jellemző, hogy amikor 1948 novemberében összeíratták a kollégisták elfoglaltságait, az ő neve mellett csupán ennyi szerepelt: „Izsák (dögész): 53 óra”, amely viszont az 52 szereplős listán a 8. legnagyobb terhelést jelezte. Miközben mások neve mellett található tanulókör-vezetés, párttevékenység, más kollégiumi vagy egyetemi tevékenység, az ő passzivitása senkinek sem szúrt szemet.6 Egy hasonló időszakban készülhetett jegyzék a mozgalmi munkát foglalta össze. Izsák azon ritka kollégisták közé tartozott, akik neve mellé nem került semmilyen bejegyzés.7

Arányérzékére példa, hogy amikor a Szabad Nép Házának felépítésére a Collegiumban is gyűjtést rendeztek, és többnyire 5, 10 forintok érkeztek – néhányan 20 forintot vagy annál többet is jegyeztek – Izsák az átlagos kollégista fölé, de a bőkezűek alá pozicionálva magát 15 forintot adományozott.8 Kitérve anyagi helyzetére: Izsák, egy 1949/50-re vonatkozó adat szerint, egészfizetősként (Lekli, 1995) 30 forint kollégiumi térítési díjjal tartozott. Ösztöndíja 50 forint volt; egy fennmaradt, 34 nevet tartalmazó listán ez a legkisebb tétel, és mindössze négyen kaptak ilyen alacsony juttatást. Jellemzően 100 forint volt az ösztöndíj, de volt, aki 300 forintban is részesült.9

 

 

Javított Izsák helyzetén, hogy ekkoriban tankör-vezetésért 300 Ft illette meg.10

Akármennyire próbált is kitérni az intrikák elől, azok 1949 tavaszán őt is utolérték. Ekkor jó hangulatú – és ezért gyanús – kollégiumi szobaközösségüket szétverik (Kucsman, 2006; Bényi – Jelenczki, 2004). Június 4-én azonban már a kollégisták utolsó jelentős, közös programjának egyik főszerepében találjuk: a hagyományos kabaré operajelenetében lépett fel (Fodor, 1991).

1949 júliusában Izsák igazgatói dicséretben részesült, Lutter Tibor szerint ugyanis „…nagy érdemei vannak az Egyetem és a Kollégium közötti viszony kedvező alakulásában és aki sokat tett a felvételek sikere érdekében.”11 Lutternek ebben az időben égető szüksége volt hasonló sikerekre. Jól jellemzi az Egyetem és a Collegium feszült viszonyát Fodor András egy naplójegyzete (1949. augusztus 9.): „Fogarasi kéjjel telefonált be Lutternek, hogy nála egy Eötvös-kollégista megbukott.” Izsák a csillagászati tanszék életében vehetett részt már ekkor is, bár hivatalosan csak 1949 októbere óta volt annak önkéntes díjtalan gyakornoka.12

Izsák kollégiumi jelenlétének következő nyoma egy gyűlés vázlatos jegyzőkönyve. A röviden jegyzetelt hozzászólások mutatják a hangulatot: „Hogyan épít a Kollégium? Jó jelek vannak, osztályharc itt is”, „Még vannak burzsoá ideológiát képviselők”, „Kollégisták mért nem voltak pártnapon?”, „Szakmai gőg”. Izsák hozzászólása ebben a környezetben figyelemre méltó: „Tiszta levegőt!”.13 A vázlatos feljegyzések mögött hosszabb monológok is meghúzódhattak, de Izsák a fojtogató légkörben egy mindenki szája íze szerint értelmezhető megjegyzést tehetett hozzá a vitához.

Visszavonultságát mutatja egy, a Collegium kommunistái által készített feljegyzés is: „Izsák: kollégiumhoz nem viszonyul”. Egyéb jellemzések, összehasonlításul: „Idegbaj”, „propagandista, jó munkát végzett”, „Hibák!”.14

Izsák a Collegium végnapjainak egy hírhedtté vált eseménye kapcsán is úgy vált főszereplővé, hogy egy apolitikus mozdulattal eltekerte a rádiót akkor, amikor – 1949 szeptemberében – éppen a Rajk-per közvetítését figyelték a többiek. Később ezt az ügyet Benyhe Jánossal szemben hozták fel vádpontként, amikor eltávolították a Collegiumból. Benyhe így emlékezett vissza az esetre: „…nem én voltam, aki el akarta csavarni a rádiót, másvalaki akart operát hallgatni. Hogy ki volt ez? Magának elárulom. Izsák Imre volt, aki egy kiváló, nemzetközi tekintélyű tudós lett, egy nagyon rokonszenves, művelt, kedves dunántúli fiú, akit én nagyon kedveltem, noha ő ahhoz a csoporthoz tartozott, akiket akkor úgy hívtunk, egy kicsit gyanakodva, hogy posszibilisek.

… Posszibiliseknek neveztük azokat a kollégistákat, akikhez némi joggal fűztek reményt a kommunisták. Érdekes, hogy ezt kevesen említik. … Izsák Imrét is, bár talán a legkevesebb joggal, posszibilisnek tartotta a frakció. Megkérdezheti tőlem, miért nem kentem Izsákra a vádat… nem láttam értelmét, mert tudtam, hogy ki akarnak rúgni. Ha visszautasítom ezt a vádat, csak eláztatom szegény Izsák Imrét, és tudtam, úgyis találnak más hazugságot, amiért kirúghatnak.” (Kelevéz, 2007)

Ez az eset a volt kollégistákban mély nyomot hagyott; Benyhe János felidézi az epizódot Papp Gábor Zsigmond dokumentumfilmjében is (A Kollégium végnapjai, 1996). Irodalmi alakká azonban Szász Imre tette Izsák Imrét, aki a Benyhe-ügy kapcsán a következőket írta Ménesi út című regényében:

„Mikor Benyhe János került sorra, már egy szóval sem védekezett a legfőbb vádpont ellen, hogy elcsavarta a rádiót a Rajk-per közvetítése közben, mert valami olasz operát akart hallgatni, holott nem ő csavarta el, hanem egy dögész gólya, aki akkor párttag volt, aztán disszidált, és szakterületén, a geofizikában vagy a csillagászatban állítólag világhírűvé vált.” (Szász, 1987)

Izsák nem volt párttag: a frakció tagjai kellően pontos listákat vezettek nemcsak saját magukról, hanem az összes kollégista jellemzésére is ahhoz, hogy ezt biztosan állíthassuk. Hogy Szász Imre csak a regény érdekében, az eset drámaiságát tovább hangsúlyozandó túlzott-e, vagy a „posszibilis” Izsák maradt meg emlékezetében párttagként, nem tudható. Egy kritikus pillanatban azonban Izsák valóban csaknem megingott. „1949. január 27., csütörtök. … Imre be akar lépni a pártba azon az alapon, hogy valahova tartozni kell, a karriert nem lehet feláldozni destruktív megjegyzésekért, satöbbi. Ezután arról beszélgettünk, hogy mi miért nem lépünk be a pártba.” – írta naplójába Kucsman Árpád (Bényi – Jelenczki, 2004), Izsák akkori szobatársa. A nyomást Izsák egy ideig még bírta – a feljegyzések szerint egészen 1949 decemberéig még a Collegiumban lakott.15 1950. januártól azonban már nyoma sincs ott tartózkodásának, és eltávozásáról tudósít egy 1949 végén, 1950 elején kötelezően kitöltendő kérdőívre adott egyik válasza is, mely szerint ő „’Kültag’ (szabadságon)”. A kérdőíven a következő utasítás állt: „A válaszokat lehetőleg külön, ¼ ív nagyságú cédulákon, személyenként kérjük leadni.” Izsák volt az egyetlen, aki figyelmen kívül hagyta ezt a kérést, és ugyanerre a gépelt papírra vezette fel ceruzával írt, tömör válaszait.16 A „kültag” teljesen elszakadt a Collegiumtól, megfelelési kényszernek nyoma sincs. Útja, Detre László segítségével, ekkor már egyenesen vezetett fel az Eötvös Collegiumból az MTA Csillagvizsgáló Intézetébe.
 



Kulcsszavak: Detre László, Eötvös Collegium, Izsák Imre, tudománytörténet
 


 

IRODALOM

Bényi Zoltán - Jelenczki István (szerk.) (2004): A Hold túlsó oldalán. Dokumentumok és emlékezések Izsák Imréről. Kairosz, Budapest

Detre László (1951): Az Állami Konkoly Csillagvizsgáló Intézet működése az 1943-1950. években. Csillagászati Évkönyv az 1951. évre. Magyar Természettudományi Társulat, Budapest, 45-50.

Detre László (1952): A Magyar Tudományos Akadémia Csillagvizsgáló Intézetének működése az 1951. évben. Csillagászati Évkönyv az 1952. évre. Magyar Természettudományi Társulat Csillagászati Szakosztályának Tanácsa, Budapest, 96-103.

Fodor András (1991): A Kollégium. Napló, 1947-1950. Magvető, Budapest

Kelevéz Ágnes (sajtó alá rendezte) (2007): Ahol a maximum volt a minimum. Emlékezések a régi Eötvös Collegiumra. ELTE Eötvös József Collegium–PIM, Budapest

Kucsman Árpád (2006): Egy kémikus a régi Eötvös Collegiumban. ELTE Eötvös Collegium–PIM, Bp.

Lekli Béla (1995): Szemelvények a régi Eötvös Kollégium utolsó éveinek történetéhez (1945-1950). Levéltári Szemle. 45, 3, 37-60.

Paksa Rudolf (2004): A báró Eötvös József Collegium története Keresztury Dezső igazgatósága idején (1945-1948). Keresztury Dezső az Eötvös Collegium igazgatója (1945-1948). Tanulmányok. Argumentum–Eötvös József Collegium, Budapest, 67-134.

Sas Elemér (1989): A kollégiumi természettudományos képzés. Tanulmányok az Eötvös Kollégium történetéből. Eötvös Füzetek, Új folyam, X. Eötvös Collegium, Budapest, 88-97.

Szász Imre (1987): Ménesi út. Magvető, Budapest
 


 

LÁBJEGYZETEK

1 Eötvös József Collegium Mednyánszky Dénes Könyvtár és Levéltár ECL 1/a Személyi anyagok. 8. doboz. 9. (23.) dosszié. Izsák Imre felvételi kérelme, 1947. jún. 21. <

2 ECL 1/a Személyi anyagok. 8. doboz. 9. (23.) dosszié. Izsák Imre felvételi lapja <

3 Herczeg Tibor visszaemlékezése (Bényi – Jelenczki, 2004) szerint nem ismerte Detre Lászlót a Csillagvizsgáló Intézetbe kerülése előtt. Izsáknak viszont „voltak kapcsolatai a csillagdával előbb is, ha nem tévedek, ő ajánlotta nekem, hogy forduljak Detréhez és a csillagvizsgálóhoz, ami meg is történt.” (199.) Azaz, ha az emlékek nem csalnak, Herczeget is Eötvös Collegium-béli kapcsolatai (Izsák) segítették Detre mellé. Ozsváth felvételijére vonatkozó anyag: ECL 1/a Személyi anyagok. 15. doboz. 15. (44.) dosszié. Ozsváth felvételi lapja <

4 ECL 54. doboz. 104. dosszié. Kollégiumi tanrendek, nyelvi és szakórák beosztása, tanári munkatervek időrendben. 104/e. Az Eötvös József Kollégium tanulmányi rendje az 1948-49. tanév II. felében <

5 ECL 54. doboz. 101. dosszié. Tanári jelentések. 101/10/c <

6 ECL 51. doboz. 98. dosszié. Népgyűlések, pártgyűlések a kollégiumban. 98/B/1. Elfoglaltságok, dátum nélkül <

7 ECL 51. doboz. 98. dosszié. Népgyűlések, pártgyűlések a kollégiumban. 98/B/1. Eötvös József Kollégium tagjainak mozgalmi munkája, dátum nélkül <

8 ECL 51. doboz. 98. dosszié. Népgyűlések, pártgyűlések a kollégiumban. 98/B/1. Felajánlások a Szabad Nép Házának felépítésére. Eötvös Collegium. Dátum nélkül <

9 ECL 51. doboz. 98. dosszié. Népgyűlések, pártgyűlések a kollégiumban. 98/B/1. Feljegyzés az ösztöndíjakról, dátum nélkül <

10 ECL 51. doboz. 98/B dosszié. Népgyűlések, pártgyűlések a kollégiumban. 98/B/2. Izsák Imre nyilatkozata <

11 ECL 54. doboz. 102. dosszié. Tanári gyűlések jegyzőkönyvei. 102/D Jegyzőkönyv az Eötvös József Kollégium tanári testületének 1949. július hó 6-án tartott tanévzáró értekezletéről, 1949. július 6. <

12 Eötvös Loránd Tudományegyetem Csillagászati Tanszék. Levelezés 1959. X. 10-ig. 1950-51/7 Földes István közlése az MTA Titkári Hiv. részére, 1950. augusztus 2. <

13 ECL 51. doboz. 98. dosszié. Népgyűlések, pártgyűlések a kollégiumban. 98/B/1. Vázlatos feljegyzés egy gyűlésről, dátum nélkül. <

14 ECL 51. doboz. 98. dosszié. Népgyűlések, pártgyűlések a kollégiumban. 98/B/1. Névsorrendbe szedett jellemzés a kollégistákról, dátum nélkül <

15 ECL 55. doboz. 105. dosszié. Hallgatókra vonatkozó vegyes tárgyú kimutatások. Kollégium növendékei 1949. okt., nov., dec. hóban <

16 ECL 51. doboz. 98/B dosszié. Népgyűlések, pártgyűlések a kollégiumban. 98/B/2. Izsák Imre nyilatkozata <