Javított Izsák helyzetén, hogy ekkoriban
tankör-vezetésért 300 Ft illette meg.10
Akármennyire próbált is kitérni az intrikák elől,
azok 1949 tavaszán őt is utolérték. Ekkor jó hangulatú – és ezért
gyanús – kollégiumi szobaközösségüket szétverik (Kucsman, 2006; Bényi
– Jelenczki, 2004). Június 4-én azonban már a kollégisták utolsó
jelentős, közös programjának egyik főszerepében
találjuk: a hagyományos kabaré operajelenetében lépett fel (Fodor,
1991).
1949 júliusában Izsák igazgatói dicséretben
részesült, Lutter Tibor szerint ugyanis „…nagy érdemei vannak az
Egyetem és a Kollégium közötti viszony kedvező alakulásában és aki
sokat tett a felvételek sikere érdekében.”11
Lutternek ebben az időben égető szüksége volt hasonló
sikerekre. Jól jellemzi az Egyetem és a Collegium feszült viszonyát
Fodor András egy naplójegyzete (1949. augusztus 9.): „Fogarasi kéjjel
telefonált be Lutternek, hogy nála egy Eötvös-kollégista megbukott.”
Izsák a csillagászati tanszék életében vehetett részt már ekkor is,
bár hivatalosan csak 1949 októbere óta volt annak önkéntes díjtalan
gyakornoka.12
Izsák kollégiumi jelenlétének
következő nyoma egy gyűlés vázlatos jegyzőkönyve. A röviden jegyzetelt
hozzászólások mutatják a hangulatot: „Hogyan épít a Kollégium? Jó
jelek vannak, osztályharc itt is”, „Még vannak burzsoá ideológiát
képviselők”, „Kollégisták mért nem voltak pártnapon?”, „Szakmai gőg”.
Izsák hozzászólása ebben a környezetben figyelemre méltó: „Tiszta
levegőt!”.13 A vázlatos feljegyzések
mögött hosszabb monológok is meghúzódhattak, de
Izsák a fojtogató légkörben egy mindenki szája íze szerint
értelmezhető megjegyzést tehetett hozzá a vitához.
Visszavonultságát mutatja egy, a Collegium
kommunistái által készített feljegyzés is: „Izsák: kollégiumhoz nem
viszonyul”. Egyéb jellemzések, összehasonlításul: „Idegbaj”,
„propagandista, jó munkát végzett”, „Hibák!”.14
Izsák a Collegium végnapjainak egy hírhedtté vált
eseménye kapcsán is úgy vált főszereplővé, hogy egy apolitikus
mozdulattal eltekerte a rádiót akkor, amikor – 1949 szeptemberében –
éppen a Rajk-per közvetítését figyelték a többiek. Később ezt az ügyet
Benyhe Jánossal szemben hozták fel vádpontként, amikor eltávolították
a Collegiumból. Benyhe így emlékezett vissza az esetre: „…nem én
voltam, aki el akarta csavarni a rádiót, másvalaki akart operát
hallgatni. Hogy ki volt ez? Magának elárulom. Izsák Imre volt, aki egy
kiváló, nemzetközi tekintélyű tudós lett, egy nagyon rokonszenves,
művelt, kedves dunántúli fiú, akit én nagyon kedveltem, noha ő ahhoz a
csoporthoz tartozott, akiket akkor úgy hívtunk, egy kicsit gyanakodva,
hogy posszibilisek.
… Posszibiliseknek neveztük azokat a kollégistákat,
akikhez némi joggal fűztek reményt a kommunisták. Érdekes, hogy ezt
kevesen említik. … Izsák Imrét is, bár talán a legkevesebb joggal,
posszibilisnek tartotta a frakció. Megkérdezheti tőlem, miért nem
kentem Izsákra a vádat… nem láttam értelmét, mert tudtam, hogy ki
akarnak rúgni. Ha visszautasítom ezt a vádat, csak eláztatom szegény
Izsák Imrét, és tudtam, úgyis találnak más hazugságot, amiért
kirúghatnak.” (Kelevéz, 2007)
Ez az eset a volt kollégistákban mély nyomot
hagyott; Benyhe János felidézi az epizódot Papp Gábor Zsigmond
dokumentumfilmjében is (A Kollégium végnapjai, 1996). Irodalmi alakká
azonban Szász Imre tette Izsák Imrét, aki a Benyhe-ügy kapcsán a
következőket írta Ménesi út című regényében:
„Mikor Benyhe János került sorra, már egy szóval
sem védekezett a legfőbb vádpont ellen, hogy elcsavarta a rádiót a
Rajk-per közvetítése közben, mert valami olasz operát akart hallgatni,
holott nem ő csavarta el, hanem egy dögész gólya, aki akkor párttag
volt, aztán disszidált, és szakterületén, a geofizikában vagy a
csillagászatban állítólag világhírűvé vált.” (Szász, 1987)
Izsák nem volt párttag: a frakció tagjai kellően
pontos listákat vezettek nemcsak saját magukról, hanem az összes
kollégista jellemzésére is ahhoz, hogy ezt biztosan állíthassuk. Hogy
Szász Imre csak a regény érdekében, az eset drámaiságát tovább
hangsúlyozandó túlzott-e, vagy a „posszibilis” Izsák maradt meg
emlékezetében párttagként, nem tudható. Egy kritikus pillanatban
azonban Izsák valóban csaknem megingott. „1949. január 27., csütörtök.
… Imre be akar lépni a pártba azon az alapon, hogy
valahova tartozni kell, a karriert nem lehet feláldozni destruktív
megjegyzésekért, satöbbi. Ezután arról beszélgettünk, hogy mi miért
nem lépünk be a pártba.” – írta naplójába Kucsman Árpád (Bényi –
Jelenczki, 2004), Izsák akkori szobatársa. A nyomást Izsák egy ideig
még bírta – a feljegyzések szerint egészen 1949 decemberéig még a
Collegiumban lakott.15
1950. januártól azonban már nyoma sincs ott tartózkodásának, és
eltávozásáról tudósít egy 1949 végén, 1950 elején kötelezően
kitöltendő kérdőívre adott egyik válasza is, mely szerint ő „’Kültag’
(szabadságon)”. A kérdőíven a következő utasítás állt: „A válaszokat
lehetőleg külön, ¼ ív nagyságú cédulákon, személyenként kérjük
leadni.” Izsák volt az egyetlen, aki figyelmen kívül hagyta ezt a
kérést, és ugyanerre a gépelt papírra vezette fel ceruzával írt, tömör
válaszait.16 A „kültag” teljesen
elszakadt a Collegiumtól, megfelelési kényszernek nyoma sincs. Útja,
Detre László segítségével, ekkor már egyenesen vezetett fel az Eötvös
Collegiumból az MTA Csillagvizsgáló Intézetébe.
Kulcsszavak: Detre László, Eötvös Collegium, Izsák Imre,
tudománytörténet
IRODALOM
Bényi Zoltán - Jelenczki István (szerk.)
(2004): A Hold túlsó oldalán. Dokumentumok és emlékezések Izsák
Imréről. Kairosz, Budapest
Detre László (1951): Az Állami Konkoly
Csillagvizsgáló Intézet működése az 1943-1950. években. Csillagászati
Évkönyv az 1951. évre. Magyar Természettudományi Társulat, Budapest,
45-50.
Detre László (1952): A Magyar Tudományos
Akadémia Csillagvizsgáló Intézetének működése az 1951. évben.
Csillagászati Évkönyv az 1952. évre. Magyar Természettudományi
Társulat Csillagászati Szakosztályának Tanácsa, Budapest, 96-103.
Fodor András (1991): A Kollégium. Napló,
1947-1950. Magvető, Budapest
Kelevéz Ágnes (sajtó alá rendezte) (2007):
Ahol a maximum volt a minimum. Emlékezések a régi Eötvös Collegiumra.
ELTE Eötvös József Collegium–PIM, Budapest
Kucsman Árpád (2006): Egy kémikus a régi
Eötvös Collegiumban. ELTE Eötvös Collegium–PIM, Bp.
Lekli Béla (1995): Szemelvények a régi
Eötvös Kollégium utolsó éveinek történetéhez (1945-1950). Levéltári
Szemle. 45, 3, 37-60.
Paksa Rudolf (2004): A báró Eötvös József
Collegium története Keresztury Dezső igazgatósága idején (1945-1948).
Keresztury Dezső az Eötvös Collegium igazgatója (1945-1948).
Tanulmányok. Argumentum–Eötvös József Collegium, Budapest, 67-134.
Sas Elemér (1989): A kollégiumi
természettudományos képzés. Tanulmányok az Eötvös Kollégium
történetéből. Eötvös Füzetek, Új folyam, X. Eötvös Collegium,
Budapest, 88-97.
Szász Imre (1987): Ménesi út. Magvető,
Budapest
LÁBJEGYZETEK
1 Eötvös József Collegium
Mednyánszky Dénes Könyvtár és Levéltár ECL 1/a Személyi anyagok. 8.
doboz. 9. (23.) dosszié. Izsák Imre felvételi kérelme, 1947. jún. 21.
<
2 ECL 1/a Személyi
anyagok. 8. doboz. 9. (23.) dosszié. Izsák Imre felvételi lapja
<
3 Herczeg Tibor
visszaemlékezése (Bényi – Jelenczki, 2004) szerint nem ismerte Detre
Lászlót a Csillagvizsgáló Intézetbe kerülése előtt. Izsáknak viszont
„voltak kapcsolatai a csillagdával előbb is, ha nem tévedek, ő
ajánlotta nekem, hogy forduljak Detréhez és a csillagvizsgálóhoz, ami
meg is történt.” (199.) Azaz, ha az emlékek nem csalnak, Herczeget is
Eötvös Collegium-béli kapcsolatai (Izsák) segítették Detre mellé.
Ozsváth felvételijére vonatkozó anyag: ECL 1/a Személyi anyagok. 15.
doboz. 15. (44.) dosszié. Ozsváth felvételi lapja
<
4 ECL 54. doboz. 104.
dosszié. Kollégiumi tanrendek, nyelvi és szakórák beosztása, tanári
munkatervek időrendben. 104/e. Az Eötvös József Kollégium tanulmányi
rendje az 1948-49. tanév II. felében
<
5 ECL 54. doboz. 101.
dosszié. Tanári jelentések. 101/10/c
<
6 ECL 51. doboz. 98.
dosszié. Népgyűlések, pártgyűlések a kollégiumban. 98/B/1.
Elfoglaltságok, dátum nélkül
<
7 ECL 51. doboz. 98.
dosszié. Népgyűlések, pártgyűlések a kollégiumban. 98/B/1. Eötvös
József Kollégium tagjainak mozgalmi munkája, dátum nélkül
<
8 ECL 51. doboz. 98.
dosszié. Népgyűlések, pártgyűlések a kollégiumban. 98/B/1.
Felajánlások a Szabad Nép Házának felépítésére. Eötvös Collegium.
Dátum nélkül
<
9 ECL 51. doboz. 98.
dosszié. Népgyűlések, pártgyűlések a kollégiumban. 98/B/1. Feljegyzés
az ösztöndíjakról, dátum nélkül
<
10 ECL 51. doboz. 98/B
dosszié. Népgyűlések, pártgyűlések a kollégiumban. 98/B/2. Izsák Imre
nyilatkozata
<
11 ECL 54. doboz. 102.
dosszié. Tanári gyűlések jegyzőkönyvei. 102/D Jegyzőkönyv az Eötvös
József Kollégium tanári testületének 1949. július hó 6-án tartott
tanévzáró értekezletéről, 1949. július 6.
<
12 Eötvös Loránd
Tudományegyetem Csillagászati Tanszék. Levelezés 1959. X. 10-ig.
1950-51/7 Földes István közlése az MTA Titkári Hiv. részére, 1950.
augusztus 2.
<
13 ECL 51. doboz. 98.
dosszié. Népgyűlések, pártgyűlések a kollégiumban. 98/B/1. Vázlatos
feljegyzés egy gyűlésről, dátum nélkül.
<
14 ECL 51. doboz. 98.
dosszié. Népgyűlések, pártgyűlések a kollégiumban. 98/B/1.
Névsorrendbe szedett jellemzés a kollégistákról, dátum nélkül
<
15 ECL 55. doboz. 105.
dosszié. Hallgatókra vonatkozó vegyes tárgyú kimutatások. Kollégium
növendékei 1949. okt., nov., dec. hóban
<
16 ECL 51. doboz. 98/B
dosszié. Népgyűlések, pártgyűlések a kollégiumban. 98/B/2. Izsák Imre
nyilatkozata
<
|