jövőre nézve a fiatalok közel 60%-a jelölte meg
mobilitást ösztönző tényezőként, az ötvenöt évesnél idősebbek közül
azonban csak 37,3%. A jövedelem szempontjából kimutatható hatása van a
külföldi tartózkodásnak: a kiemelkedően magas (400 000 Ft feletti)
havi nettó összjövedelemmel rendelkezők (de jelenleg Magyarországon
dolgozók) többsége volt legalább hat hónapig külföldön. Ok-okozati
összefüggésről aligha beszélhetünk, de valószínűsíthető, hogy aki
külföldön szerzett tapasztalatokkal rendelkezik, annak az itthoni
előrejutás is könnyebb, tehát nagyobb arányban tudnak e csoport tagjai
jól fizető álláshoz jutni. Különösen érvényes ez az összefüggés az
ötvenöt év alattiak körében.
Munkahelyek közötti mobilitás
A nemzetközihez hasonlóan a munkahelyek közötti mobilitást is a 2000.
január 1. és 2009. december 31. közötti időszakra vonatkozóan
vizsgáltuk. Az alábbiakban a munkahelyek számának alakulását, a
munkahelytípusokat, az utolsó munkahelyváltást, illetve annak
ösztönzőit mutatjuk be. Nem teszünk különbséget hazai és külföldi
munkahelyek között.
Munkahelyek száma
Az 1764 válaszadó közül az adatfelvétel idején 1644 fő rendelkezett
főállású munkahellyel. Az utóbbi tíz évben mintegy kétharmaduknak
(66,4%) mindössze egy főállású munkahelye, 22,7%-nak
két munkahelye volt. A főállású munkahelyek száma sem a nemek, sem a
tudományterületek szerint nem különbözik említést érdemlően. Kivételt
képeznek az agrártudományi doktoráltak, akik körében jelentősen
magasabb (75,3%) az egy főállású munkahellyel rendelkezők aránya. Az
életkor a munkahelyváltás gyakoriságában is jelentős befolyásoló
tényező (3. ábra).
A 3. ábra a fiatalokról reálisabb képet ad,
mint a negyven év felettiek munkahelyi mobilitásáról. Az utóbbi
csoportokban néhány százalékkal minden bizonnyal nőne a második vagy
akár a harmadik munkahelyet is megjelölők aránya, ha a teljes életutat
vizsgálnánk, és nem csupán a 2000–2009 közötti időszakot (a viszonylag
gyakori munkahelyváltások inkább az életpálya korai szakaszát
jellemzik).
Munkahelytípus változása
Az adatfelvétel idején főállású munkahellyel rendelkezők többsége
(57,7%) valamely felsőoktatási intézmény alkalmazottja volt, az MTA
kutatóhálózatában a válaszadók 20,6%-a dolgozott. Más típusú
munkahelyeken a doktoráltak csekély arányban fordultak elő (3.
táblázat). A vizsgált tíz év alatt 552 fő (akinek ebben az
időszakban legalább két főállású munkahelye volt) 807 munkahelyváltást
hajtott végre. Megnéztük, hogy hány esetben fordult elő típusváltás: a
munkahelyet váltók 62,0%-a legalább egy esetben munkahelytípust is
váltott. A többség még azok közül is váltott munkahelytípust, akiknek
a vizsgált időszakban összesen két munkahelyük volt.
Munkaerő-áramlás
az egyes munkahelytípusok között
A munkaerő-áramlás elemzéséhez a válaszadók legutolsó (főállású)
munkahelyváltását vettük számba, és az adatfelvétel idején meglévő,
illetve a megelőző főállású munkahelyeket hasonlítottuk össze típusok
szerint. Minden munkahelyváltó doktorált (552 fő) csak egyszer
szerepel az adatok között. A külföldi munkahelyeket nem különböztettük
meg a hazaiaktól, mivel a munkahely típusánál ez a különbség nem
játszik szerepet.
Az utolsó munkahelyváltás során
az 552 doktorált közül 318 fő esetében változott meg a munkahelytípus
(57,6%). A változás az egyes munkahelytípusok esetében ellentétesen
zajlott: a felsőoktatásban jelentősen nőtt az ott foglalkoztatottak
száma (tehát pozitív irányú változás figyelhető meg), a többi típusnál
ugyanakkor kisebb-nagyobb csökkenés (negatív irányú
változás) tapasztalható (4. ábra).
Az utolsó munkahelyváltás esetében megvizsgáltuk,
hogy mindez miként alakul intézmény–intézmény viszonylatban. Az
intézményeket a leggyakrabban előforduló kategóriákba csoportosítva a
következő eredményt kaptuk (4. táblázat).
Nyilvánvaló, hogy a legnagyobb mértékű
munkaerő-kicserélődés azon munkahelyek között zajlik, amelyek a
legtöbb doktoráltat foglalkoztatják. A részletesen nem említett
munkahelyek közül leginkább a nem felsőfokú oktatási intézmények
jelennek meg kibocsátóként.
A munkahelyváltás okai
Az elmúlt tíz évben legalább egy alkalommal munkahelyet váltók (552
fő) közül 505 főtől kaptunk választ arra, hogy mi ösztönözte
változtatásra. A kiválasztott tényezők között közel azonos arányban
fordultak elő pozitív és negatív ösztönzők. Pozitívnak tekinthető,
hogy 138 fő azért váltott munkahelyet, mert jobb állást talált
magának. Ezen felül külföldi munkahelyet talált, vagy ösztöndíjat
kapott 28 fő. Negatív értelemben ösztönözte a váltást a szerződés
lejárta (96 fő), valamint a leépítés (49 fő). A kedvezőtlen jövedelmi
helyzetet mindössze tizenegy fő választotta legjelentősebb tényezőnek
(2,2%). Sokan jelöltek meg a munkahely szempontjából semlegesnek
minősíthető okokat: gyermekvállalás, családi ok, hazatelepülés.
Legkedvezőbb helyzetben a középső (41–55 éves) korosztály van; ők
többnyire nagyobb előnyökért váltanak, és még elég aktívak ahhoz, hogy
mobilak legyenek. A fiatalok pozitív–negatív ösztönzése nagyjából
egyforma súlyú. Az 55 évesnél idősebbek ritkán változtatnak, és ha
mégis, akkor inkább negatív, mint pozitív okokból.
Nemek szerint elhanyagolható, de
tudományterületenként már érzékelhető a motivációs különbség. Pozitív
ösztönzőket leginkább a társadalomtudományi fokozattal rendelkezők
említettek, míg az agrártudományokat képviselők inkább kényszerhelyzet
miatt változtattak a vizsgált időszakban.
Összegzés
Nemzetközi együttműködés keretében 2010-ben készült először
Magyarországon átfogó felmérés a tudományos fokozattal rendelkezők
karrierjéről. Jellegét tekintve egyedülálló adatgyűjtésről van szó,
amely lehetővé tette egy sor, az éves K+F statisztikai jelentésbe nem
beilleszthető tematikus kérdés megválaszolását.
A jelen cikk fókuszába állított mobilitási témakör
az Európai Kutatási Térség koncepciójának egyik leglényegesebb eleme.
Ezért is fontos minden új ismeret a téma kapcsán. Ilyennek tartjuk
például annak kimutatását, hogy a hazai tudományos intézmények mellett
a vállalkozások is aktívan hozzájárulnak a tudás szabad áramlásához: a
vállalkozási szektor tudományos fokozattal rendelkező munkavállalói
ugyanolyan arányban töltöttek folytatólagosan legalább hat hónapot
külföldön a vizsgált időszakban, mint a felsőoktatásban dolgozók. Az
adatfelvétel megerősítette az életkor szerinti megkülönböztetés
fontosságát is. Egyértelmű bizonyítékkal szolgált például arra, hogy
jogosan beszélünk magas nemzetközi kutatói mobilitásról
Magyarországon, de ehhez érdemes hozzátenni, hogy nem a teljes kutatói
kör egyharmadának hosszabb külföldi munkavállalásáról és/vagy
ösztöndíjas útjáról van szó, hanem a negyven év alatti korosztályról.
Ráadásul (ezt is a felmérésből tudhatjuk meg) a mobilnak mondható
magyar kutatók többsége egyhuzamban mindössze 6–12 hónapot töltött
külföldön a 2000–2009 közötti években, vagyis kevesen
mentek ki hosszú évekre dolgozni és/vagy tanulni. A mobilitási
kritériumaink szerint szűkített mintában alig haladta meg az 5%-ot
azok aránya, akik a vizsgált időszak egészét külföldön töltötték. Ez
akkor sem tűnik magasnak, ha tudjuk, hogy online felméréseknél a
tartósan vagy akár végleg külföldre kerülők válaszadási hajlandósága
kisebb, mint az itthon dolgozóké.
A felmérés eredményét a témában készült interjúk8
elemzésével is kiegészítve megerősíthetjük, hogy a fiatal kutatók
nemzetközi és/vagy munkahelyek közötti mozgása Magyarországon is
természetes része lett a kutatói életpályának. Külföldre többnyire a
pályakezdők mennek, elsősorban szakmai okokból, a későbbi karrier
megalapozása érdekében. A tapasztalatszerzést mindenki hasznosnak
látja. Életpályavizsgálatok azonban azt mutatják, hogy 6–12 hónapos
külföldi tartózkodás nem gyakorol automatikusan pozitív hatást a
karrierre. Az összefüggés csak akkor mutatható ki, ha hazatérés után
is megmarad a kapcsolat a külföldi kutatóhellyel és munkatársakkal.
A CDH-felmérésben nagyon sokan pozitív ösztönzőkre hivatkoztak saját
munkahelyváltásuk kapcsán, interjúk során ellenben inkább negatív
okokkal találkozunk: megszűnő projektek, lejárt szerződések
kényszerítik váltásra az érintetteket, egyre nagyobb számban. Az
egzisztenciális bizonytalanság főként a negyven év alatti fiatalokat
sújtja. Ezt követően lényegesen megnő az esély határozatlan idejű
munkaszerződés megkötésére, és arra, hogy ne kényszerből, hanem
szakmai érvényesülésért és jelentős anyagi előnyökért keressen új
munkahelyet egy kutató. Nem véletlen, hogy a pozitív okokból váltók
többsége a felmérés szerint is a 41–55 éves korosztályból kerül ki.
Kulcsszavak: életpálya-kutatás, doktoráltak, mobilitás, külföldi
tartózkodás, munkahelyváltás
IRODALOM
Angelusz Róbert – Bokodi E. – Falussy B. –
Tardos R. (1999): Akadémiai fokozattal rendelkeznek. Magyar Tudomány.
4, 424–432.
Auriol, Laudeline (2010): Careers of
Doctorate Holders: Employment and Mobility Patterns. OECD, Paris
DSTI/DOC (2010) 4 •
WEBCÍM >
Auriol, Laudeline – Felix,B. –
Fernandez-Polcuch, E. (2007): Mapping Careers and Mobility of
Doctorate Holders: Dratf Guidelines, Model Questionnaire and
Indicators. OECD Science, Technology and Industry Working Papers,
2007/06, OECD Publishing. •
WEBCÍM >
WEBCÍM >
Enders, Jürgen – De Weert, Egbert (2004):
Science, Training and Career: Changing Modes of Knowledge Production
and Labour Markets. Higher Eduction Policy (17), 135–152.
Fábri György (2010): Mire jó a doktori
fokozat a munkaerő-piacon? In: Mosoniné Fried Judit – Tolnai Márton
(szerk.): Fiatal kutatók. Az életpálya kezdete. Typotex, Budapest,
107–125.
KSH (2010): Kutatás és fejlesztés, 2009. KSH, Budapest •
WEBCÍM >
Mosoniné Fried Judit – Tolnai Márton
(szerk.) (2010): Fiatal kutatók. Az életpálya kezdete. Typotex, Bp.
Viszt Erzsébet (szerk.) (2001): Az emberi
erőforrások és a mobilitás megnövekedett szerepe az innovációs
rendszerben. Oktatási Minisztérium, Budapest
URL1: A doktori fokozattal rendelkezők
életpályája. •
WEBCÍM >
URL2: OECD/UNESCO Institute for
Statistics/Eurostat CDH Project •
WEBCÍM >
LÁBJEGYZETEK
1 Az MTA 182.
Közgyűlésének 8/2011.(XII.5.) sz. határozata értelmében az MTA
Kutatásszervezési Intézet 2011. december 31-i dátummal beolvadt az MTA
Könyvtárába.
<
2 Az ISCED az oktatás
egységes nemzetközi statisztikai osztályozási rendszere. Az ISCED 6 a
tudományos fokozat megszerzéséhez vezető szint a felsőoktatásban.
<
3 Az első feldolgozásból
származó eredmények a KSH Statisztikai Tükör című online kiadványában,
2011. március 25-én jelentek meg. ( URL1)
<
4 A nemzetközi felmérésben
részt vevő országok többségében csak a válaszadók 50–70%-a dolgozik
kutatóként. OECD/UNESCO Institute for Statistics/Eurostat CDH Project
(URL2)
<
5 Összehasonlításul:
Ausztriában 49 ezer euró volt egy doktorált átlagos éves bruttó
jövedelme 2006-ban. A legmagasabb fizetést a vállalkozási szektorban
dolgozó mérnökök kapták.
<
6 A hat hónapnál hosszabb
külföldi tartózkodásról a KSH éves K+F statisztikai jelentései is
tartalmaznak adatokat. 2009-ben 452 fő szerepelt az évkönyvben.
<
7 Mindhárom kritériumot
(tényleges külföldi tartózkodás, az elmúlt tíz éven belül, minimum hat
hónap egyhuzamban) szigorúan vettük. Akadtak válaszadók, akik egyik
vagy másik kritériumnak nem feleltek meg – őket nem vettük figyelembe
a nemzetközi mobilitás vizsgálata során.
<
8 A CDH-vizsgálattól
független, de azt tematikailag részben átfedő kutatói életút interjúk
többségét Pálinkó Éva PhD, az MTAK Tudománypolitikai és
Tudományelemzési Osztály munkatársa készítette.
<
|