Nemzetközi tapasztalatokon nyugvó elméleti
felkészültsége, kiegyensúlyozott társadalmi látásmódja, megújításra
mindig kész és inspirációkban gazdag problémaérzékenysége, kedves
emberi magatartása vonzotta a regionális tudomány művelőit. Személye
fontos tájékozódási pontja lett a gyarapodó fiatal kutatói
generációnak, amely az 1970-es évek második felében kezdett a területi
folyamatokkal foglalkozni, majd az eredmények gyarapodásával az
1980-as évek első harmadára egyre látványosabban tett hitet a
regionális tudomány mellett. A regionalisták generációinak sokat
jelentett Enyedi személyisége: nagy tárgyi tudása, nyelvismerete,
közvetlensége, kiváló humora, „finom úriember” jelleme. Sokunknak a
követendő értelmiségi típust jelenítette meg. Példaképünk volt.
Irányítási módszereit is az együttműködés iránti figyelem hatotta át.
Vezetői eredményességének ez volt az egyik titka.
A negyvenöt könyvvel és négyszáz tudományos
közleménnyel fémjelzett tartalmas és eredményes életpálya bővelkedett
elismerésben. Hét külföldi földrajzi társaság tiszteleti tagja. A
Magyar Tudományos Akadémia 1982-ben levelező, 1990-ben rendes tagjává
választotta, 1999–2002 között az MTA társadalomtudományi alelnöki
tisztét töltötte be. Tagja volt a londoni Academia Europaea-nak, több
nemzetközi folyóirat szerkesztőbizottságának. Hosszú ideig volt az
UNESCO Társadalomtudományi Kormányközi Tanácsának elnökhelyettese, a
magyar UNESCO Bizottság elnöke. E tisztségeiben sokat tett például
azért, hogy Pécs ókeresztény sírépítményei a kulturális világörökség
részévé váljanak. Az Európai Kulturális Főváros pályázat nemzetközi
bírálóbizottságának tagjaként segítette Pécs eredményes szereplését.
Sok díja és kitüntetése közül ehelyütt csak a
Széchenyi-díjat, a Hazám Díjat, a Nemzetközi Földrajzi Unió Lauréat
d’Honneur Díját, a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjét, a
Pro Renovanda Cultura Hungariae Alapítvány Fődíját és a Hild-díjat
említjük. Számos nemzetközi tudományos társaság választotta
tiszteletbeli tagjának. A Pécsi Tudományegyetem 2002-ben díszdoktorává
avatta.
Enyedi György publikációs aktivitása élete utolsó
pillanatáig példamutató volt. A 2005-ben megjelent életmű
bibliográfiája óta nyolcvan tudományos közleményt, szemlecikket,
recenziót jelentetett meg, hazai és nemzetközi kutatási programok
eredményeit összegző köteteket szerkesztett. Városi világ című
összefoglaló munkája az Akadémiai Kiadó gondozásában 2012. július
elején jelent meg. E könyv az elmúlt évized kutatásainak szintézise,
az Enyedi-életmű egyik legfontosabb darabja.
A Magyar Tudományos Akadémia tevékenységét nagy
figyelemmel kísérte, akadémiai tisztségviselőként, az elnökség
tagjaként és alelnökként számos alkalommal tett javaslatot átfogó
változtatásokra. Koherens elképzelése volt a társadalomtudomány
modernizációs szerepéről, az akadémia szervezeti rendszeréről. A
tudomány decentralizálását, a fővároson kívüli tudomány önállóságának
fokozását, a hálózatosodást tekintette a K+F egyik fejlesztő erejének.
A tudományirányításban jelentős szerepet szánt a regionális
bizottságoknak, a tudományágazatok eredményes együttműködése keretének
tekintette azokat. A Magyar Tudományban megjelent utolsó írásában Mi a
regionális tudomány? címmel fogalmazta meg határozott álláspontját
arról, hogy az akadémiai átalakítás fő céljának az értékek
továbbfejlesztését kell tekinteni.
Volt energiája arra is, hogy mérleget vonjon a
magyar terület- és településfejlesztés helyzetéről és az új kutatási
irányokról. A Területi Statisztika című folyóirat 2010. júliusi
számában a területpolitikai paradigmaváltásról a következőképpen
fogalmaz: „Első feladatnak egy új paradigma koncepcionális
kimunkálását tartom. A sok évtizedes területfejlesztési rutin – melyet
a fiatal korosztály is követ – nem veszi kellően figyelembe a
globalizált gazdaság mai átalakulását. A korábban bevált – vagy
legalábbis alkalmazott – vizsgálati s alkalmazási eljárások nem
egyszerűen azért eredménytelenek, mert rosszul alkalmazzuk, hanem mert
nem napjaink jellemző területi-társadalmi folyamatait próbáljuk
befolyásolni. Ezért úgy vélem, hogy a fő alapkutatási feladat: a
gazdaság térbeli fejlődése új modelljének (modelljeinek) felvázolása.
Természetesen hasznos a jelenlegi alapvető belső ellentmondások
vizsgálata s feloldásuk módozatainak kimunkálása (pl. az ágazati
széttagoltság mérséklése, a források és döntések decentralizálása, a
beavatkozások téregységeinek tisztázása). Az alapkutatásnak azonban
nem a jelen gyakorlati problémáinak megoldására kell választ adnia –
ez a fejlesztő s alkalmazott kutatások feladata – hanem olyan új
társadalmi-gazdasági folyamatok felvázolása a célja, melyek a jövőben
bontakoznak ki, a jövő problémáit okozzák, ezzel a jövő gyakorlati
problémái gyors megoldásának adják meg az alapját.”
A magyar regionális tudomány fejlődése, az
eredmények és a gondok nem függetlenek a magyar – és az európai –
átalakulás sajátosságaitól, távolabbi és közelebbi múltunk
következményeitől, a magyar vidék és az átmenet nehézségeitől. Az új
tudományágazat szándéka azonban töretlen: vizsgálatait a jövőben is a
nemzetközi regionális kutatások fő áramlataihoz illeszti, a magyar
modernizáció regionális kérdéseire az európai kihívások mérlegelésével
igyekszik megfogalmazni a válaszokat. Ennek a filozófiának a
szellemében kíván együttműködni hazai és külföldi tudományos
partnereivel, vesz részt a felsőfokú képzésben, és szolgálja a
regionális fejlesztés gyakorlatát.
A regionális tudomány Enyedi professzor által
elindított tudatos építkezése révén ma Magyarországon megvannak az
intézményi és szellemi feltételei annak, hogy a térrel foglalkozó
társadalomtudományok közös alapfogalmait, elméleteit és módszereit
egységes rendszerbe foglaló, a társadalmi és gazdasági jelenségeket,
folyamatokat ezek felhasználásával vizsgáló regionális tudomány önálló
diszciplínaként fejlődjön a 21. században, és hozzájáruljon a magyar
tudományosság európai versenyképességének erősítéséhez. A regionális
tudomány számos intézményét, kutatóhelyeket, egyetemi tanszékeket és
gyakorlati szakmapolitikai műhelyeket Enyedi-tanítványok irányítanak.
Enyedi György, a tudós, a tudományszervező és
tanár, az iskolateremtő egyéniség halála óriási veszteség. Mi, az
Enyedi-iskola tagjai tudjuk kötelességünket: új eredményekkel
gazdagítani a regionális tudományt, kutatásokra inspirálni fiatal
kutatótársainkat, alkalmazásra buzdítani a gyakorlati szakembereket,
vitára és együttműködésre serkenteni a regionális fejlődésben érdekelt
szereplőket. Enyedi György tudományos hitvallásának ez a legfontosabb
üzenete.
|