Áttörés az erdélyi
társadalomkutatásban
2011 decemberében egyfajta karácsonyi ajándékként mutatták be az MTA
V., erdélyi területi bizottságának szépen felújított épületében a
Románia társadalmi, térbeli és gazdasági fejlődését elemző első,
kizárólag magyar szerzők által jegyzett, és anyanyelvünkön írt
monográfiát. Sokunkat meglepett, de tény, hogy a Benedek József
kolozsvári professzor, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja
vezette kutatócsoport és az általuk megjelentetett mű első a maga
műfajában. Ez bizony épp negyedszázaddal követi a maga idején nagy
feltűnést keltett, Köpeczi Béla szerkesztette nagyívű
történettudományi összegzést, az Erdély története három kötetét
(Köpeczi, 1986).
Ha utóbbinak az adta a sajátosságát, hogy
magyarországi történészek szálltak szembe a korszak hivatalos romániai
– romantizáló-idealizáló nacionalista – törekvéseivel, a realizmus és
a megértés jegyében, a mai helyzetet az jellemzi, hogy mindkét ország
az EU tagjává vált, és a bennünket elválasztó határok valóban
légiesültek.
Nos, részben épp ezért értékelendő, hogy a
szülőföldjükön maradt befutott és újonnan felnőtt kutatók jelentős
erőfeszítést tettek azért, hogy magyar szaknyelven a mai kor
színvonalán és az erdélyi kisebbség sajátos szempontjait
megjele-nítve, a tudományos objektivitás követelményeit mindvégig szem
előtt tartva mutassák be keleti szomszédunk fejlődését – döntően a
regionális tudományok szemszögéből. Ma, amikor a magyar nyelvű közlés
igénye a fiatal nemzedék jelentős része számára érthetetlen és
fölösleges erőfeszítésnek számító relikvia csupán, Erdélyben pedig a
tudományos előrejutáshoz az angol mellett a román nyelvű közlemények
segíthetnek gyorsabban, gigászi erőfeszítéseket igényelt az effajta
közös munka eredményes bevégzése.
A tizenöt fejezetre oszló művet közel három tucat
kutató jegyzi, igényes kivitelét a patinás Kriterion és az erdélyi
Nemzeti Kisebbségkutató Intézet tette lehetővé, Péntek János
nyelvész-akadémikus értő és alapos stilizálásával. Lehetetlen
vállalkozás lenne az átfogó és jórészt leíró anyagokat fejezetenként,
az egyes szerzők munkáját kellőképp méltatva bemutatnunk. Az egyes
fejezetek a könyv első nagy részében a természeti környezet, a
közigazgatás, a gazdasági növekedés, a népesedés, a kisebbségek
helyzete, a humán erőforrások, a településszerkezet és az urbanizáció
kérdéseit taglalják. Ezt követi a kötet második részében a gazdasági
szerkezet elemzése, kiemelten a vidékfejlesztés, az ipar és a tercier
szektorok tekintetében. Meglepő, bár a mai gazdaság arányait tekintve
indokolt, hogy a szolgáltató ágazatok fejlődését bemutató 11. fejezet
több mint száz oldal, azaz a könyv egészének ötöde, ahol a pénzügyek,
az idegenforgalom, az oktatás, a média és az egészségügy kérdései is
bemutatásra kerülnek. Végül a harmadik nagy részben szerepelnek a
vérbeli regionális témák, mint amilyen a területi egyenlőtlenségek
kérdése, a határ menti térségek együttműködése, az EU-hoz való
csatlakozás és a strukturális alapok kérdése, valamint a több
szempontból is izgalmas téma Románia földrajzi neveiről.
|
|
Csak remélni tudjuk, hogy ez az értékes munka mind
a magyarországi, mind pedig az örvendetesen egyre szélesebb körben
romániai állami elismerést is kiérdemlő ottani magyar nyelvű
felsőoktatási intézmények tananyagába is szervesen beépülhet
Nagyváradtól Sepsiszentgyörgyig. Ugyanakkor a recenzió műfaja által
megkövetelt néhány bíráló észrevételt is megfogalmazunk azzal a
céllal, hogy a kötet későbbi kiadásai talán még hatásosabbak
lehessenek.
Lehet, hogy túlzó igény, de az átfogó, monografikus
tárgyalásból erőteljesen hiányzik a politikai földrajz és maga a
politikatudomány, a pártrendszer, az érdekképviseletek szerepe és ezek
alakulása. Nem titok, hogy Romániában e tekintetben a magyar párt(ok)
törvényhozási képviselete vagy a kormányzati szerep vállalása/hiánya
közvetlenül is alakította a kötetben tárgyalt folyamatokat a teljes
elemzési időszakban. Másik fontos kérdés a szegénységé, aminek
Romániában nem csekély etnikai vonatkozása is van. Tudjuk, hogy az
empirikus szociológia mindenütt klasszikus témának tekinti e kérdést
és a megoldására vonatkozó normatív javaslatok kidolgozását is.
Igen fontos és szerteágazó lenne az Európai Unióhoz
való csatlakozás folyamata és az újabban europaizációnak is elnevezett
folyamat sokrétűségének bemutatása annak ellentmondásaival; azzal,
hogy mennyire hatja át ez a mélyebb rétegeket és a magatartásmódot, a
jogalkalmazást és a gazdasági környezetet. Bizonyára izgalmas
ismereteket adhatna a külföldi megfigyelők által is régóta elemzett és
értékelt román külpolitika némely sajátos vonásának felvillantása, az
egyes időszakok sajátos és folytonos vonásainak bemutatása. És – talán
szakmai elfogultság okán – nagyon hiányoltam a rendszerváltozás mint
egyedi történelmi folyamat sajátos romániai arcvonásait fölvázoló
önálló fejezetet, esetleg egyfajta nemzetközi összehasonlításba is
ágyazva. A világháló korában a szerzők talán bátrabban támaszkodhattak
volna a kérdéskört taglaló nemzetközi irodalmi forrásokra is. És
legvégül: tantermi hasznosítását bizonyára segítené egy, a
kérdésfölvetés sajátosságait vázoló bevezető és összegző fejezet,
valamint a fejezet végi összegzések elkészítése is.
E kritikai megjegyzéseket aligha kockáztatnám meg,
ha nem lennék biztos abban, hogy a kötet szerzői és szerkesztői
képesek arra, hogy túlzott erőfeszítés nélkül megfogadják a következő
kiadás véglegesítése során. Színvonalas, elkötelezett szerzőgárda írt
nemzetközi színvonalú kötetet, aminek megjelenését és ízléses
megformálását egyaránt örömmel üdvözölhetjük. (Benedek József szerk.:
Románia. Tér, gazdaság, társadalom. Kolozsvár: Nemzeti Kisebbségkutató
Intézet–Kriterion, 2011, 502 p., név- és tárgymutató nélkül)
Csaba László
az MTA levelező tagja, egyetemi tanár
CEU, Corvinus Egyetem
IRODALOM
Köpeczi Béla (főszerk.) (1986): Erdély
története, I–III. Akadémiai, Budapest
|
|