A Magyar Tudományos Akadémia folyóirata. Alapítva: 1840
 

KEZDŐLAP    ARCHÍVUM    IMPRESSZUM    KERESÉS


 KÖNYVSZEMLE

X

Sipos Júlia gondozásában

 

 

Áttörés az erdélyi
társadalomkutatásban


2011 decemberében egyfajta karácsonyi ajándékként mutatták be az MTA V., erdélyi területi bizottságának szépen felújított épületében a Románia társadalmi, térbeli és gazdasági fejlődését elemző első, kizárólag magyar szerzők által jegyzett, és anyanyelvünkön írt monográfiát. Sokunkat meglepett, de tény, hogy a Benedek József kolozsvári professzor, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja vezette kutatócsoport és az általuk megjelentetett mű első a maga műfajában. Ez bizony épp negyedszázaddal követi a maga idején nagy feltűnést keltett, Köpeczi Béla szerkesztette nagyívű történettudományi összegzést, az Erdély története három kötetét (Köpeczi, 1986).

Ha utóbbinak az adta a sajátosságát, hogy magyarországi történészek szálltak szembe a korszak hivatalos romániai – romantizáló-idealizáló nacionalista – törekvéseivel, a realizmus és a megértés jegyében, a mai helyzetet az jellemzi, hogy mindkét ország az EU tagjává vált, és a bennünket elválasztó határok valóban légiesültek.

Nos, részben épp ezért értékelendő, hogy a szülőföldjükön maradt befutott és újonnan felnőtt kutatók jelentős erőfeszítést tettek azért, hogy magyar szaknyelven a mai kor színvonalán és az erdélyi kisebbség sajátos szempontjait megjele-nítve, a tudományos objektivitás követelményeit mindvégig szem előtt tartva mutassák be keleti szomszédunk fejlődését – döntően a regionális tudományok szemszögéből. Ma, amikor a magyar nyelvű közlés igénye a fiatal nemzedék jelentős része számára érthetetlen és fölösleges erőfeszítésnek számító relikvia csupán, Erdélyben pedig a tudományos előrejutáshoz az angol mellett a román nyelvű közlemények segíthetnek gyorsabban, gigászi erőfeszítéseket igényelt az effajta közös munka eredményes bevégzése.

A tizenöt fejezetre oszló művet közel három tucat kutató jegyzi, igényes kivitelét a patinás Kriterion és az erdélyi Nemzeti Kisebbségkutató Intézet tette lehetővé, Péntek János nyelvész-akadémikus értő és alapos stilizálásával. Lehetetlen vállalkozás lenne az átfogó és jórészt leíró anyagokat fejezetenként, az egyes szerzők munkáját kellőképp méltatva bemutatnunk. Az egyes fejezetek a könyv első nagy részében a természeti környezet, a közigazgatás, a gazdasági növekedés, a népesedés, a kisebbségek helyzete, a humán erőforrások, a településszerkezet és az urbanizáció kérdéseit taglalják. Ezt követi a kötet második részében a gazdasági szerkezet elemzése, kiemelten a vidékfejlesztés, az ipar és a tercier szektorok tekintetében. Meglepő, bár a mai gazdaság arányait tekintve indokolt, hogy a szolgáltató ágazatok fejlődését bemutató 11. fejezet több mint száz oldal, azaz a könyv egészének ötöde, ahol a pénzügyek, az idegenforgalom, az oktatás, a média és az egészségügy kérdései is bemutatásra kerülnek. Végül a harmadik nagy részben szerepelnek a vérbeli regionális témák, mint amilyen a területi egyenlőtlenségek kérdése, a határ menti térségek együttműködése, az EU-hoz való csatlakozás és a strukturális alapok kérdése, valamint a több szempontból is izgalmas téma Románia földrajzi neveiről.

 

 

Csak remélni tudjuk, hogy ez az értékes munka mind a magyarországi, mind pedig az örvendetesen egyre szélesebb körben romániai állami elismerést is kiérdemlő ottani magyar nyelvű felsőoktatási intézmények tananyagába is szervesen beépülhet Nagyváradtól Sepsiszentgyörgyig. Ugyanakkor a recenzió műfaja által megkövetelt néhány bíráló észrevételt is megfogalmazunk azzal a céllal, hogy a kötet későbbi kiadásai talán még hatásosabbak lehessenek.

Lehet, hogy túlzó igény, de az átfogó, monografikus tárgyalásból erőteljesen hiányzik a politikai földrajz és maga a politikatudomány, a pártrendszer, az érdekképviseletek szerepe és ezek alakulása. Nem titok, hogy Romániában e tekintetben a magyar párt(ok) törvényhozási képviselete vagy a kormányzati szerep vállalása/hiánya közvetlenül is alakította a kötetben tárgyalt folyamatokat a teljes elemzési időszakban. Másik fontos kérdés a szegénységé, aminek Romániában nem csekély etnikai vonatkozása is van. Tudjuk, hogy az empirikus szociológia mindenütt klasszikus témának tekinti e kérdést és a megoldására vonatkozó normatív javaslatok kidolgozását is.

Igen fontos és szerteágazó lenne az Európai Unióhoz való csatlakozás folyamata és az újabban europaizációnak is elnevezett folyamat sokrétűségének bemutatása annak ellentmondásaival; azzal, hogy mennyire hatja át ez a mélyebb rétegeket és a magatartásmódot, a jogalkalmazást és a gazdasági környezetet. Bizonyára izgalmas ismereteket adhatna a külföldi megfigyelők által is régóta elemzett és értékelt román külpolitika némely sajátos vonásának felvillantása, az egyes időszakok sajátos és folytonos vonásainak bemutatása. És – talán szakmai elfogultság okán – nagyon hiányoltam a rendszerváltozás mint egyedi történelmi folyamat sajátos romániai arcvonásait fölvázoló önálló fejezetet, esetleg egyfajta nemzetközi összehasonlításba is ágyazva. A világháló korában a szerzők talán bátrabban támaszkodhattak volna a kérdéskört taglaló nemzetközi irodalmi forrásokra is. És legvégül: tantermi hasznosítását bizonyára segítené egy, a kérdésfölvetés sajátosságait vázoló bevezető és összegző fejezet, valamint a fejezet végi összegzések elkészítése is.

E kritikai megjegyzéseket aligha kockáztatnám meg, ha nem lennék biztos abban, hogy a kötet szerzői és szerkesztői képesek arra, hogy túlzott erőfeszítés nélkül megfogadják a következő kiadás véglegesítése során. Színvonalas, elkötelezett szerzőgárda írt nemzetközi színvonalú kötetet, aminek megjelenését és ízléses megformálását egyaránt örömmel üdvözölhetjük. (Benedek József szerk.: Románia. Tér, gazdaság, társadalom. Kolozsvár: Nemzeti Kisebbségkutató Intézet–Kriterion, 2011, 502 p., név- és tárgymutató nélkül)

Csaba László
az MTA levelező tagja, egyetemi tanár
CEU, Corvinus Egyetem
 


 

IRODALOM

Köpeczi Béla (főszerk.) (1986): Erdély története, I–III. Akadémiai, Budapest