|
|
RENDES TAGSÁGRA AJÁNLOTTAK
Bitskey István
Egerben született 1941-ben. 2004 óta az MTA levelező tagja. A
Debreceni Egyetem professor emeritusa. Szűkebb szakterülete a kora
újkori magyar irodalom és művelődés története.
Levelező taggá választása óta megjelent 3 önálló
kötete (Mars és Pallas között. Debrecen, 2006;
Lebensgemeinschaft und nationale Identität. Wien, 2007; Petrus
cardinalis Pázmány archiepiscopus strigoniensis. Trnava, 2010),
ezekről 15 recenzió látott napvilágot, többségük külföldön. Megjelent
75 tanulmánya, harmadrészük idegen (német, olasz, angol, holland,
szlovák) nyelven, külföldön. A publikációk témája a reneszánsz és
barokk kor magyarországi irodalmának és kultúrájának európai
kapcsolatrendszere, ezen belül a peregrinációtörténet, a
könyvtörténet, a retorikatörténet és a kor vallásos eszmeáramlatai. Az
MTA Debreceni Területi Bizottságának elnökeként a régió tudományos
életének felelős szervezője.
Ajánlók: Kertész András,
Paládi-Kovács Attila, Vizkelety András
•
É. Kiss Katalin
Debrecenben született 1949-ben. 2007 óta az MTA levelező tagja. Az MTA
Nyelvtudományi Intézet kutatóprofesszora, a Pázmány Péter Katolikus
Egyetem egyetemi tanára. Szűkebb szakterülete a magyar mondattan.
Levelező taggá választása óta végzett kutatásai
során rekonstruálta az ősmagyar mondat alapszerkezetét. Hipotézist
állított fel a kései ómagyar korban végbement mondatszerkezeti
típusváltás (SOV → SVO) okairól és lefolyásáról. Elemezte a tárgyas
igeragozás kialakulásának és eredeti funkciójának eddig nem vizsgált
összefüggéseit. További eredményekkel gazdagította a magyar mondat
információszerkezetére és a kvantorok grammatikájára vonatkozó korábbi
vizsgálatait. Öt szerkesztett kötetet publikált. 28 tanulmányából 15
vezető nemzetközi kiadványokban jelent meg. Független hivatkozásainak
száma mintegy 2000. A tudományos közélet aktív résztvevője. 2011-ben
Széchenyi-díjban részesült.
Ajánlók: Honti László,
Kertész András,
Kiefer Ferenc
•
Imre László
Csornán született 1944-ben. 2007 óta az MTA levelező tagja. A
Debreceni Egyetem Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézetének
professor emeritusa. Szűkebb szakterülete a 19. és a 20. századi
magyar, valamint a 19. századi orosz irodalom.
Három önálló kötete jelent meg 2007 óta, ezen kívül
19 tanulmánya, 12 szakkritikája és több mint 20 egyéb publikációja.
Ezek központi témája a magyar és az európai műfajtörténet. Levelező
taggá választása óta tudományos-közéleti tevékenységét elsősorban
akadémiai megbízatások jelentik. 2008-tól 2011-ig az MTA Nyelv- és
Irodalomtudományok Osztálya mellett működő Irodalomtudományi Bizottság
elnöke, 2007-től 2010-ig az MTA Doktori Tanácsának tagja, 2008-tól az
MTA Irodalomtudományi Kutatóintézete Külső Tanácsadó Testületének
elnöke. 2010-ben a Közgyűlés az MTA Felügyelő Testületének tagjává
választotta. 2009-től a Bolyai János Kutatói Ösztöndíj Kuratóriumának
tagja.
Ajánlók: Görömbei András,
Kósa László, Kulcsár Szabó Ernő
LEVELEZŐ TAGSÁGRA AJÁNLOTTAK
Bartha Elek
Budapesten született 1956-ban. 2002 óta az MTA doktora. A Debreceni
Egyetem Bölcsészettudományi Kar Néprajzi Tanszékének tanszékvezető
egyetemi tanára, az MTA–DE Néprajzi Kutatócsoportjának vezetője.
Szűkebb szakterülete a néprajz, a folklorisztika és a
vallásantropológia.
Legjelentősebb tudományos eredményeit a vallási
néprajz, a vallásantropológia és a szokáskutatás területén érte el.
Nemzetközi elismertséget szerzett vallásökológiai vizsgálataival, az
európai keresztény vallásosság környezeti összefüggéseit mutatta be.
Hasonlóan kiemelkedő eredménye a szakrális terek működéseinek belső
törvényszerűségeinek, azok hierarchikus rendszerének a feltárása.
Ebben az összefüggésben vizsgálja a szakrális építmények térszerkezeti
tulajdonságait, valamint a környezetükre és a hitéletre gyakorolt
hatását. Tudományos felfedezést jelentenek azok az írásai, amelyek a
szakralitásnak a térszerkezetet megváltoztató természetét bizonyítják
néprajzi és antropológiai módszerekkel. A görög katolikus felekezeti
térről és folklórról szóló munkái is nemzetközi visszhangot kaptak.
Főbb művei: Vallásökológia. 1993; Halotti búcsúztatók a
dél-gömöri falvak folklórjában I–II. 1995; Görög katolikus
ünnepeink szokásvilága. 1999; Vallási terek szellemi öröksége.
2006.
Ajánlók: Kósa László, Paládi-Kovács Attila,
Tolcsvai Nagy Gábor
•
Debreczeni Attila
Debrecenben született 1959-ben. 2004 óta az MTA doktora. A Debreceni
Egyetem Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézetének professzora,
igazgatója. Szűkebb szakterülete a felvilágosodás és a romantika
korának magyar irodalma, elsősorban Csokonai életműve.
Sok tanulmányban, két nagymonográfiában tárgyalta
Csokonai életútját, költészetét. Az életmű kritikai kiadásának volt
sorozatszerkesztője, három kötetet maga rendezett sajtó alá.
Mikrofilológiai pontosságú szövegkiadásai (Kisfaludy Sándor, Szentjóbi
Szabó) és felvilágosodás kori folyóirataink (Orpheus, Magyar Museum)
újrakiadása mellett megindította – egy általa szervezett kutatócsoport
élén – Kazinczy Ferenc kéziratos hagyatékának kritikai kiadását.
Legutóbb a Csokonai-kronológia véglegesítésével egy új, elektronikus
kiadást alapozott és indított meg. Teljesítménye kiemelkedő
könyvsorozatok szervezőjeként és az MTA Textológiai Munkabizottságának
vezetőjeként is (2000 és 2008 között). Akadémiai támogatott
kutatócsoportot szervezett és vezet, hét fokozatot elért doktorandusza
jó nevet szerzett a szakmában.
Ajánlók: Görömbei András,
Imre László, Vizkelety András
•
Dobos István
Székesfehérváron született 1957-ben. 2004 óta az MTA doktora. A
Debreceni Egyetem Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézetének
egyetemi tanára. Szűkebb szakterülete a 20. századi magyar irodalom
poétikai és hatástörténeti folyamatainak értelmezése.
A nemzetközi irodalomtudomány távlatát érvényesíti,
ugyanakkor nagy figyelmet fordít a megértés folytonosságát biztosító
hagyomány tapasztalatára. Irodalomtörténeti kutatásai egyaránt
kezdeményező erejűnek bizonyultak a novella, az önéletrajz és a regény
vonatkozásában. Monográfiáiban eredeti szempontokkal bővítette az
elbeszélő műfajok vizsgálatát. Elméleti tárgyú köte-teivel hozzájárult
a magyar irodalomtudományban végbement szemléletváltáshoz.
Tankönyveivel részt vett az egyetemi irodalomelméleti képzés
átalakításában. Idegen nyelvű könyveivel, vendég-tanári és
tudományszervezői tevékenységével hatékonyan szolgálja azt a célt,
hogy a magyar irodalom- és kultúrtörténet hozzáférhetőbbé váljon, és
megnyíljon a külföldi közönség számára. Iskolateremtő szerepet tölt be
a tehetséggondo-zásban, nagy hatású tanár. 2005-ben, 2008-ban és
2011-ben sikeresen szervezte meg a Nemzetközi Magyarságtudományi
PhD-konferenciát. 2012 januárjától a Kosztolányi kritikai kiadás egyik
irányítója. Folyamatosan sok feladatot vállal akadémiai
bizottságokban, szakértői testületekben. A tudományos közélet tevékeny
tagja, integráló személyiség. Akadémikusi jelölését indokolja: 1.
kiterjedt tudományos munkássága; 2. nemzetközi jelenléte; 3.
tudományos összefogásra ösztönző szemlélete.
Ajánlók: Imre László, Kulcsár Szabó Ernő,
Szegedy-Maszák Mihály
•
Gósy Mária
Bonyhádon született 1952-ben. 1994 óta a nyelvtudományok doktora. Az
MTA Nyelvtudományi Intézet tudományos tanácsadója, az Eötvös Loránd
Tudományegyetem tanszékvezető egyetemi tanára. Szűkebb szakterülete az
általános és magyar fonetika, pszicholingvisztika, a beszédprodukció
és a beszédpercepció folyamata, az anyanyelv-elsajátítás és a
beszédpatológia egyes területei.
Külföldön szakterületei művelőinek széles körében
ismert. Számos nemzetközi konferencián tartott plenáris előadást.
Eredményesen képviselte és képviseli Magyarországot az International
Reading Association Európai Bizottságának, az International Speech
Communication Association elnökségében. Több hazai folyóirat
szerkesztőbizottsági tagja, a Beszédkutatás főszerkesztője. Sikerrel
vett részt hazai és nemzetközi pályázatokon (OTKA, COST219, Copernicus
Project stb.). Publikációs tevékenysége kiemelkedő: 9 könyv, 263
tanulmány, 25 népszerűsítő cikk, 5 ismeretterjesztő könyv. Tudományos,
oktatói és tudományos közéleti tevékenysége alapján a Magyar
Tudományos Akadémia levelező tagjának javasoljuk.
Ajánlók: Kiss Jenő, Maróth Miklós,
Nyomárkay István, Paládi-Kovács Attila
•
Kecskeméti Gábor
Szolnokon született 1965-ben. 2008 óta az MTA doktora. Az MTA
Bölcsészettudományi Kutatóközpont Irodalomtudományi Intézetének
tudományos tanácsadója, a Miskolci Egyetem egyetemi tanára. Szűkebb
szakterülete a régi magyar irodalom története.
Tarnai Andor tanítványaként lett a 16–18. századi
irodalomtörténet kutatója. A régiség retorikai megalkotottságának
feltárására történeti kommunikációelméleti keretet dolgozott ki, amely
lehetőséget ad az irodalmi szövegek és a filozófiai-teológiai
eszmerendszerek együttes vizsgálatára, valamint az irodalomfogalmak
változásaira vonatkozó egykorú reflexiók leírására. Műfajtörténeti
monográfiája (1998) nyomán az általa javasolt szemlélet és módszertan
széles körben elterjedt. A 16–17. század fordulójának retorikaelméleti
hagyományát korszak-monográfiában összegezte (2007). Újabban a kora
újkori irodalomszemléletet tanulmányozza. Műveit beható tárgyismeret
és távlatosság, a nemzetközi irodalomban való naprakészség és
szemléletújító eredetiség jellemzi. Eredményes tudományszervező, a
szakmai közélet aktív szereplője. Az MTA Textológiai
Munkabizottságának elnöke, a kritikai kiadások alapelveinek egyik
kidolgozója. Számos tudományos és felsőoktatási bizottság vezetője
vagy tagja, sorozat- és folyóirat-szerkesztő (Irodalomtörténeti
Közlemények), konferenciaszervező, európai kutatási programok
résztvevője. A Miskolci Egyetemen – hazánkban elsőként –
filológiai-textológiai posztgraduális képzést indított. A
középnemzedék kiemelkedő, felelős, megbízható, nagy munkabírású,
sokoldalúan tájékozott, kollegiális gondolkodású tagja.
Ajánlók: Kulcsár Szabó Ernő,
Szegedy-Maszák Mihály, S. Varga Pál
•
Kenesei István
Budapesten született 1947-ben. 1992 óta a nyelvtudomány doktora. Az
MTA Nyelvtudományi Intézet igazgatója, a Szegedi Tudományegyetem
egyetemi tanára. Szűkebb szakterülete a magyar és általános mondattan,
szófajtan, alaktan.
Az elméleti nyelvészet és azon belül elsősorban a
mondattan nemzetközi hírű művelője. A magyar mondattan számos
területén alkotott maradandót (kidolgozta az alárendelés szintaxisát,
új megoldást javasolt a szófajok osztályozását illetően, pontos
kritériumok alapján újragondolta a magyar segédigék rendszerét,
meghatározta a fókusz szemantikáját, kidolgozta a prozódiai egységek
és a szintaxis összefüggéseinek a részleteit). Az MTMT 137
közleményről és 637 hivatkozásról tud. Idegen nyelvű tanulmányai
kiemelkedő nemzetközi folyóiratokban, gyűjteményes kötetekben láttak
napvilágot. Szerkesztője és szerzője az Approaches to Hungarian című
sorozatnak, amely a magyar nyelvre vonatkozó elméleti kutatások
legrangosabb publikációs lehetősége, és amelynek sikerét mi sem
bizonyítja jobban, mint az, hogy a Szegedi Egyetem sorozatát előbb az
Akadémiai Kiadó vette át, 2008 óta pedig a holland J. Benjamins Kiadó
jelenteti meg. A mondattanon kívül foglalkozott fonológiával,
morfológiával, alkalmazott nyelvtudománnyal és nyelvpolitikai
kérdésekkel is. Tudományszervezői tevékenysége kiemelkedő, harmincnál
több konferencia szervezője, számos fontos hazai és nemzetközi
szervezet tagja. Kiváló oktató: nemcsak vezeti a Szegedi Egyetem
Nyelvtudományi Doktori Iskoláját, hanem elindította és vezetője a
nyelvészeti doktorátusra készülő hallgatók legfontosabb fórumának, a
Nyelvészeti Doktoranduszok Országos Konferenciájának.
Vendégprofesszorként többek között tanított az USA-ban, Párizsban, a
velencei és az utrechti egyetemen.
Ajánlók: É. Kiss Katalin,
Honti László, Kiefer Ferenc
•
Kontra Miklós
Budapesten született 1950-ben. 2006 óta az MTA doktora. A Szegedi
Tudományegyetem egyetemi tanára. Szűkebb szakterülete a nyelvtudomány,
a szociolingvisztika.
A Labov-féle variációs szociolingvisztika magyar
nyelvtudománybeli meghonosításának és művelésének kiemelkedő,
nemzetközileg is ismert és elismert alakja. A magyar élőnyelvi
kutatások szociolingvisztikai szemléletű kiszélesítésében,
megszervezésében, munkatársak kinevelésében oroszlánrészt vállalt.
Munkásságának az empirikus kutatás, a kutatási eredmények alkalmazása
és a szociolingvisztika módszertani és elméleti kérdéseivel való
foglalkozás egyaránt része. Három nagy szociolingvisztikai kutatás
vezetése, illetve a vezetésben való részvétel kötődik a nevéhez: A
magyar nyelv a Kárpát-medencében a XX. század
|
|
|
végén, a Magyar nemzeti szociolingvisztikai
vizsgálat és a Budapesti szociolingvisztikai interjúk. Kontra Miklós a
nyelvhasználat társadalmi relevanciájú vizsgálatával vált a „hasznos
nyelvészet” meggyőződéses, emblematikus hazai képviselőjévé, aki
vissza-visszatérő módon és eredményesen kutatja a nyelvhasználatnak az
oktatásüggyel, a nyelvi jogokkal, a kisebbségekkel és a
nyelvpolitikával való összefüggését. A szerkesztésében és
társszerzőségében megjelent Nyelv és társadalom a rendszerváltás kori
Magyarországon (Budapest, 2003), illetve a tőle jegyzett Hasznos
nyelvészet (Budapest, 2011) című kötetek fontos kutatási eredményekkel
szolgálnak – nem csak nyelvtudományi szempontból. 1985 és 2010 között
az MTA Nyelvtudományi Intézetben a szociolingvisztikai kutatások
vezetője volt.
Ajánlók: Hazai György,
Nyomárkay István, Tolcsvai Nagy Gábor
•
Madas Edit
Budapesten született 1949-ben. 2002 óta az MTA doktora. Az MTA–OSZK
Res Libraria Hungariae Kutatócsoport vezetője, az Eötvös Loránd
Tudományegyetem és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem egyetemi tanára,
az utóbbi doktori iskolájának törzstagja. Szűkebb szakterülete a
medievisztika, a kodikológia, a hagiográfia, a paleográfia, a
magyarországi korai írásbeliség és a latinitás története.
Az általa vezetett Fragmenta műhely a magyarországi
könyvtárakban és levéltárakban fellelhető középkori latin
kódextöredékek feltárását, katalogizálását, tudományos feldolgozását
végzi, ebben vezető szerepet tölt be, rangos nemzetközi konferenciák
meghívott előadója, szakkönyvek egész sorának szerkesztője.
Publikációs jegyzéke 1976 óta 309 tételt tartalmaz, ezeknek több mint
harmada nemzetközi fórumokon (főként német, olasz és francia nyelven)
jelent meg. Forrásfeltárást és összefoglaló értékelést egyaránt
tartalmazó könyve (Középkori prédikációirodalmunk történetéből.
Debrecen, 2002) a téma alapművének számít. Ugyancsak több évtizedes
kutatási eredményeit szintetizálta könyvtörténeti monográfiája (A
könyvkultúra Magyarországon a kezdetektől 1800-ig. 2003, társszerző:
Monok István). Az OSZK impozáns kiállításának megszervezéséért és az
azt kísérő tanulmánykötet („Látjátok feleim…”. 2009) szerkesztéséért
2010-ben Akadémiai Díjat vehetett át. Több nemzetközi tudományos
társaságnak, valamint az MTA Irodalomtudományi és Művelődéstörténeti
Bizottságának a tagja, a Könyvtörténeti Munkabizottság elnöke.
Ajánlók: Bitskey István, Kiss Jenő,
Ritoók Zsigmond, Vizkelety András
•
Pál József
Gyömrőn született 1953-ban. 2000 óta az MTA doktora. A Szegedi
Tudományegyetem egyetemi tanára, az Olasz Nyelvi és Irodalmi Tanszék
(Dipartimento di Italianistica) vezetője, az Olasz Köztársaság
tiszteletbeli konzulja, az SZTE nemzetközi és közkapcsolati
rektorhelyettese. Szűkebb szakterülete a magyar–olasz kapcsolatok, a
Dante-életmű, az ikonológia és a szimbólumkutatás.
Dante. Szó, szimbólum, realizmus a középkor-ban
című monográfiája (Budapest, Akadémiai Kiadó, 2010, 255 lap) az igen
kiterjedt nemzetközi Dante-szakirodalomban is újat hoz, mert bemutatja
a dantei gondolkodásmód és mentalitás sajátosságait, a
szimbólumalkotást, a „teológiai realizmus” működését, a zene és a
képzőművészet szerepét a Divina commediában, amelyet így
összművészeti alkotásként interpretál. Elemzései alapján az emberi
létet megítélő Dante világképe a korábbiaknál jóval árnyaltabban
jelenik meg. Ezt a könyvét a szakmai közvélemény Akadémiai Nívódíjjal,
Itáliában pedig Emilio Flaiano-díjjal tüntette ki. Dante-kutatásainak
összefoglalása: On the present Dante in connection with an old
Codex. Neohelicon XXXV (2008) 191–201. Szerkesztője az Ikonológia
és műértelmezés című könyvsorozatnak, a Rómában megjelenő Annuariónak,
a Neohelicon című komparatista folyóiratnak, számos olasz–magyar
koprodukcióban készült kötetnek. Szimbólumtár című műve
(Balassi Kiadó, 1997, 2002, 2005) már három kiadást megért.
Összehasonlító irodalmi tanulmányai közül kiemelkedik A
neoklasszicizmus poétikája (1988) és legújabb gyűjteménye: 1790.
Határ és szabadság az irodalomban (2012), mindkettő az
Akadémiai Kiadó gondozásában jelent meg.
Ajánlók: Bitskey István,
Görömbei András, Róna-Tas András
•
Salvi Giampaolo
Locarnóban (Svájc) született 1954-ben. 2001 óta az MTA doktora. Az
Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kara Olasz
Tanszékének egyetemi tanára. Szűkebb szakterülete az olasz leíró és
elméleti nyelvtan, valamint az újlatin nyelvek történeti vizsgálata.
Az olasz nyelvre vonatkozó kutatásait a L. Renzivel
és A. Cardinalettivel szerkesztett háromkötetes olasz leíró
nyelvtanban tette közzé (Grande Grammatica Italiana di
Consultazione. Bologna, 2001). L. Vanellivel írt olasz leíró
nyelvtana (Nuova grammatica italiana. Bologna, 2005) módszertani és
elméleti szempontból egyaránt a legjobb leíró nyelvtanok közé
tartozik. Az olasz nyelvjárásokról többek között az Oxford University
Pressnél megjelent The Syntax of Italian Dialects című kötetben
(C. Tortora [szerk.] 2003) írt. Salvi nyelvtörténészként foglalkozott
a segédigék történetével, a szórend kérdéseivel, a mellérendelő
szerkezetekkel. Figyelemre méltó eredményeket ért el a vulgáris latin,
az ófrancia, a galego-portugál és a középkori olasz mondattan
kutatásában. Hamarosan megjelenik L. Renzivel együtt írt
nyelvtörténeti összefoglaló munkája (Grammatica dell’italiano
antico. Bologna). Tanulmányainak többsége neves nemzetközi
kiadványokban (gyűjteményes kötetekben, folyóiratokban) látott
napvilágot. Salvi a nyolcvanas évek elejétől van jelen a nemzetközi
nyelvészeti életben, a nemzetközi romanisztikai és történeti
nyelvészeti kongresszusok aktív résztvevője. Munkáira az ismert hazai
hivatkozások száma kb. 50, a külföldieké kb. 500. Megválasztásával a
Magyar Tudományos Akadémia egy nemzetközi hírű romanistával
gazdagodna.
Ajánlók: É. Kiss Katalin, Kertész András,
Kiefer Ferenc, Ritoók Zsigmond
•
Szajbély Mihály
Budapesten született 1952-ben. 2004 óta az MTA doktora. A Szegedi
Tudományegyetem Médiatudományi Tanszékének vezető, a Klasszikus Magyar
Irodalom Tanszékének megbízott tanszékvezető professzora,
irodalomtörténész. Szűkebb szakterülete a magyar irodalom története a
felvilágosodás korától napjainkig.
Tevékenysége a tudományos szövegkiadástól a
kritikatörténeten, az irodalom műfaji, poétikai, eszme- és
stílustörténeti kérdéseinek kutatásán át az irodalomkritikáig terjed.
Kiemelkedő eredményeket ért el korszerű elméleti módszerek alkotó
irodalomtörténeti alkalmazásában, főként a rendszerelmélet és a
médiaelmélet terén. Kritikatörténeti munkásságának főműve a magyar
irodalmi felvilágosodás korának irodalomszem-léletét bemutató
monográfia; rendszerelméleti tájékozódásának eredményeként jött létre
A nemzeti narratíva szerepe a magyar irodalmi kánon alakulásában
Világos után című monográfiája (2005), a médiaelmélet és -történet
módszereit alkalmazta Intermediális randevúk a 19. században
című 2008-as kötetében, illetve 2010-es Jókai-monográfiájában. Komplex
irodalomtudományi munkásságának kiemelkedő eredménye Csáth Géza írói
életművének hatkötetes szövegkiadáson, monográfián és további
tanulmányokon alapuló teljes körű feltárása. A szegedi és az országos
tudományos közélet aktív szereplője, iskolateremtő tudós, a nagyhírű
szegedi Csetri-iskola örökségének méltó folytatója. Jelentős érdemeket
szerzett a 18–20. századi magyar irodalom külföldi megismertetésében.
Ajánlók: Dávidházi Péter,
Somfai László, S. Varga Pál
•
Szörényi László
Budapesten született 1945-ben. 2000 óta az MTA doktora. Az MTA
Bölcsészettudományi Kutatóközpont Irodalomtudományi Intézetének
igazgatója, a Szegedi Tudományegyetem Klasszika-filológia és Neolatin
Tanszékének professzora. Fő kutatási területe a magyarországi neolatin
irodalom.
Latin–görög–iranisztika szakon végzett 1968-ban az Eötvös Loránd
Tudományegyetemen. Kompetenciája az antikvitás irodalmától a
klasszikus korszakokon át a modern jelenségekig terjed. A hazai
neolatin kutatásoknak nemzetközi tekintélyt szerzett. 2006-ban a
budapesti neolatin világkonferencia szervezője volt, valamint az
ország egyetlen neolatin filológiai PhD-alprogramjának vezetője.
Teológiai, filozófiai és művészettörténeti ismereteit komparatív
módszerrel érvényesíti. A magyar irodalom számos nemzetközi
összefüggését tárta fel a humanista irodalomtól kezdve Zrínyi
eposzának olasz műfaji mintáin át Arany János költészetéig („Álmaim
is voltak, voltak…” Tanulmányok a XIX. századi magyar irodalomról.
2004). A Kárpát-medence neolatin irodalmának újraértékelése fűződik a
nevéhez (Hunok és jezsuiták. 1993; Memoria Hungarorum.
1996; Studia Hungarolatina. 1999; Philologica Hungarolatina.
2000). Köteteit neves itáliai kiadók adták ki: Arcades ambo,
Relazioni letterarie italo-ungheresi e cultura neolatina. 1999;
Fasti Hungariae, Studi sulla filologia neolatina e sulle relazioni
italo-ungheresi. 2008. Kötetei jelentek meg 2009-ben, 2010-ben,
2011-ben és 2012-ben magyarul és angolul. Több folyóirat és
kiadványsorozat szerkesztője.
Ajánlók: Dávidházi Péter,
Poszler György, Vizkelety András
•
Vásáry István
Budapesten született 1945-ben. 2001 óta az MTA doktora. Az Eötvös
Loránd Tudományegyetem Török Filológiai Tanszékének egyetemi tanára,
orientalista. Szűkebb szakterülete a török nyelvészet és a török
történelem.
Doktori disszertációjának nemzetközi sikerét
mutatja angliai kiadása (2005), fogadtatása és török fordítása. Ezen
kívül 2001 óta több monográfiája látott napvilágot, megjelent egy
könyve Angliában, egy Törökországban és kettő Magyarországon. Több
mint ötven cikk szerzője, amelynek több mint a fele külföldön,
lektorált folyóiratokban látott napvilágot. Az utóbbi évek nyelvészeti
kutatásai közül kiemelkedőek a kipcsak törökség nyelvével kapcsolatos
vizsgálódásai, így a világhírű Codex Cumanicus nyelvéről és a 13–14.
századi török kereskedelmi nyelvről szóló elemzése. Számos, a magyar
nyelvet érintő munkáját, így etimológiai eredményeit, a legszigorúbb
kritikával mérő magyar szakirodalom, korábbi véleményeket is
megváltoztatva, elfogadta. Fontos tevékenysége a török nomád
államoknak az orosz cári udvarral folytatott diplomáciai levelezésének
kiadása (Kairó, 2007). Nemzetközi értékelésének egyik jele, hogy a The
Cambridge History of Inner Asia szerkesztői őt kérték fel a
Dzsingiszida-utódállamok történetéről szóló fejezet megírására (2009).
Az Oxford Encyclopediában négy cikk szerzője (2011). Nemzetközi
idézeteinek száma szakmájában is kiemelkedő. Tudományos és népszerű
formában rendszeresen foglalkozik a magyar őstörténet kérdéseivel. Jó
áttekintést ad ilyen irányú tanulmányairól 2008-ben megjelent könyve,
amely az év egyik sikerlistájának második helyén szerepelt.
Személyében olyan tudóst ajánlunk az Akadémia tagságára, aki a mai
akadémikusokat követő generáció kiemelkedő személyisége, teljesítménye
nemzetközi színvonallal mérve is kiváló.
Ajánlók: Honti László,
Kósa László, Róna-Tas András
KÜLSŐ TAGSÁGRA AJÁNLOTTAK
Kántor Lajos
Kolozsváron született 1937-ben. 2001 óta az MTA doktora. A Korunk című
folyóirat elnöke. Szűkebb szakterülete a 20. századi erdélyi magyar
irodalomtörténet.
A romániai magyar szellemi élet meghatározó
személyisége. A Kolozsvár Társaság elnökeként a város magyar
hagyományainak megőrzéséért fáradozik. Sajátos műfajú könyveiben
(Kapu; Mennyei kapu; Konglomerát – Erdély) teória és fikció ötvöződik.
Irodalomtudósi munkásságát Az ember tragédiájának utóéletét feldolgozó
kötete, az erdélyi irodalom negyedszázados történetét ábrázoló, Láng
Gusztávval közösen írott monográfiája, Móricz Zsigmondról, Szilágyi
Domokosról, Szabédi Lászlóról és Reményik Sándorról szóló monográfiái
fémjelzik. Igen jelentős még kritikai, publicisztikai, szövegkiadói
tevékenysége.
Ajánlók: Dávidházi Péter, Görömbei András,
Poszler György, Sólyom Jenő
•
Shaked Saul
Debrecenben született 1933-ban. 1964-ben szerezte PhD fokozatát a
School of Oriental and African Studies-on (Londoni Egyetem)
iranisztikából; 1986 óta az Izraeli Tudományos Akadémia tagja. A Héber
Egyetem professor emeritusa és a jeruzsálemi Ben-Zvi Intézet akadémiai
tanácsának elnöke.
Nemzetközileg az iráni feliratok, a zsidó perzsa
nyelv és kultúra, valamint a Geniza kutatása területén a legjobbnak
számít. Ezen belül is kiemelendő kutatásai a judaizmusból kimutatható
iráni hatások földerítésére irányulnak. Jelentősek egyrészt az ezzel
kapcsolatos, másrészt a kereszténység és a judaizmus gyökereire
vonatkozó összehasonlító vallástudományi kutatásai is. Számos egyetem,
köztük az Eötvös Loránd Tudományegyetem vendégelőadója volt.
Kitüntetései közül kiemelendő az Israel Prize for Linguistics és a
Scheiber Sándor-díj. 1990 óta sokat tett az izraeli és a magyar
tudomány összekapcsolásáért, a magyar kollégák nemzetközi
szervezetekben történő támogatásáért.
Ajánlók: Hazai György, Maróth Miklós, Nyomárkay
István, Ritoók Zsigmond
|
|
