RENDES TAGSÁGRA AJÁNLOTTAK
Fehér M. István
Budapesten született 1950-ben. 2007 óta az MTA levelező tagja. Az
Eötvös Loránd Tudományegyetem Filozófia Intézetének egyetemi tanára.
Szűkebb szakterülete a 19–20. századi filozófia története, az
életfilozófiai és a fenomenológiai-hermeneutikai áramlatok, Heidegger
és Gadamer életműve.
Levelező taggá történt megválasztása óta
hozzávetőleg ötven publikációja jelent meg, húsz külföldön, rangos
idegen nyelvű folyóiratban, kötetben, többek között a Research in
Phenomenologyban, a Heidegger Studiesban, a Wiener Jahrbuch für
Philosophie-ban, az Internationales Jahrbuch für Hermeneutikban és az
A Companion to Heidegger’s Phenomenology of Religious Life című
kötetben. Ehhez járul negyven konferencia-előadás (köztük megnyitó
előadás a The British Society for Phenomenology 2008-ban Oxfordban
rendezett nemzetközi konferenciáján és plenáris előadás a 2011-ben
Meßkirchben tartott nemzetközi Heidegger-konferencián), valamint
tizenöt további meghívott vagy vendégelőadás. Megválasztása óta a
munkáira további hétszáz hivatkozás született.
Ajánlók: Almási Miklós,
Kulcsár Szabó Ernő, Nyíri János Kristóf
•
Orosz István
Mádon született 1935-ben. 2004 óta az MTA levelező tagja. A Debreceni
Egyetem professor emeritusa. Szűkebb szakterülete az agrártörténet, a
magyar mezővárosok és a magyarországi reformkor és szabadságharc
kutatása.
Levelező taggá választása óta csaknem 100
publikációja jelent meg. Tanítványaival együtt négy kötetet
szerkesztett: Magyarság és Európa. Tegnap és Ma (2006);
Európa az újkorban (2006); Szőlőtermelés és borkereskedelem
(2009); A Debreceni Egyetem története 1912–2012. 2010-ben
önálló tanulmánykötete jelent meg A jobbágyvilág megszűnése
Magyarországon címmel. Számos tanítványa található a tudományos
élet meghatározó területein. Az Akadémiai Kutatóintézetek Tanácsának
és a Doktori Tanácsnak is a tagja volt. Elnöke a Magyar Történelmi
Társulatnak, az Agrártörténeti és Faluszociológiai Osztályközi Állandó
Bizottságnak, főszerkesztője az Agrártörténeti Szemlének,
szerkesztőbizottsági tagja hat folyóiratnak. Debrecen díszpolgára, a
Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjének birtokosa.
Ajánlók: Marosi Ernő,
Ormos Mária, Paládi-Kovács Attila
•
R. Várkonyi Ágnes
Salgótarjánban született 1928-ban. 2007 óta az MTA levelező tagja. Az
Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának Középkori és
Kora Újkori Magyar Történeti Tanszékén professor emeritus. Szűkebb
szakterülete Magyarország és Erdély a 16–18. századi Európában,
művelődéstörténet és történeti ökológia.
Tudományos-közéleti munkásságára az akadémiai
tagjelöltség, majd levelező taggá választása ritka ösztönző erővel
hatott. A korábban sajtó alá rendezett nagyszabású Zrínyi-kötetet (Európa
Zrínyije. Válogatott tanulmányok. Budapest, 2010) újabb
Zrínyi-tanulmányok követték, és a Rákóczi-szabadságharc angol nyelvű
összefoglalását – amely a Habsburg-ellenes mozgalmakat európai hatalmi
összefüggésekbe ágyazta (A Rákóczi-szabadságharc Európában.
Rákóczis war of independence in European content. Budapest, 2011)
– újabb elemzések egészítették ki: a Rákóczi-emigrációról, Thököly
politikájáról, Rákóczi államáról, a 17. századi erdélyi és
kelet-magyarországi mozgalmairól, a kor politikai mozgalmainak, eszmei
hátterének megvilágításáról.
Ajánlók: Glatz Ferenc, Ormos Mária, Szabad
György, Szabó Miklós, Székely György (II. o.)
LEVELEZŐ TAGSÁGRA AJÁNLOTTAK
Bacsó Béla
Budapesten született 1952-ben. 2001 óta az MTA doktora. Az Eötvös
Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kara Művészetelmélet és
Médiatudományi Intézetének tanszékvezetője, egyetemi tanára. Szűkebb
szakterülete a filozófiai esztétika, a hermeneutika, a fenomenológia.
Kutatásai nagyban hozzájárultak a korszerű
művészetfilozófia megalapozásához. Hermeneutikai kutatásait
összefoglaló könyvei (Die Unvermeidbarkeit des Irrtums. Essays zur
Hermeneutik. Cuxhaven, 1997; Az eleven szép. Filozófiai és
művészetelméleti írások. Kijárat Kiadó, 2006) jelentős módon
újrarajzolták a modern hermeneutika előtörténetét, és lényeges
belátásokhoz vezettek a műértelmezés elméletében. Munkássága az
irodalmi mű esztétikáján túl (A szó árnyéka, Paul Celan költészetéről.
1996) kiterjedt a képelmélet és vele a művészettörténet fenomenológiai
alapjainak a kutatására. Heideggert és Gadamert érintő vizsgálódásai,
e tárgyú előadásai nemzetközi fórumokon is jelentős visszhangot
keltettek, legutóbb a Husserl Archívum által szervezett konferencián
tartott a fenomenológia és a hermeneutika tárgyában előadást
(Freiburg, 2009). Legújabb vizsgálódásait Az elmélet elmélete című
kötete (Kijárat Kiadó, 2009), valamint a képelméleti kutatásait
továbbépítő könyve (Ön-Arc-Kép, 2012) foglalja össze. Az MTA nem
akadémikus közgyűlési képviselője volt, a Filozófiai Tudományos
Bizottság, valamint számos nemzetközi esztétikai társaság tagja.
Alapítója a kelet-európai egyetemi összefogással született, Prágában
megjelenő Estetika. The Central European Journal of Aesthetics című
folyóiratnak. Munkásságát 2006-ban Széchenyi-díjjal ismerték el.
Ajánlók: Almási Miklós, Fehér M. István, Vajda Mihály András
•
Benkő Elek
Kolozsváron született 1954-ben. 2003 óta az MTA doktora. Az MTA
Bölcsészettudományi Kutatóközpont Régészeti Intézetének tudományos
tanácsadója. Szűkebb szakterülete a középkori Magyarország régészete
és története.
A magyar középkori régészet vezető kutatója. A nevével jelzett 6
önálló és további 3, társszerzőségben megjelent könyv monografikus
jellegű, ezekhez sorolható még a 2012-ben megjelenő A középkori
Székelyföld című monográfia. Kismonográfiát jelentetett meg a
székelyföldi középkori mezővárosokról, a székelyföldi középkori
udvarház és nemesség problémájáról, az erdélyi középkori
bronzművességről. Nemzetközileg is jelentősek a középkori
harangöntésről és a zarándokjelvényekről írt könyve és tanulmányai. E
művek mellett 66 cikknek és 81 lexikonszócikknek a szerzője. Egyetemi
doktori értekezése a Magyarország régészeti topográfiája című
sorozatba illeszkedően, annak valamennyi részletével megegyezően
dolgozta fel a középkori Keresztúr-szék területét. Kiemelkedő
jelentőségű A középkor és a kora újkor régészete Magyarországon (Budapest, 2010) című kétkötetes munka megírásában és szerkesztésében
nyújtott teljesítménye – ez a könyv lényegében az adott korszak
régészeti kézikönyvét jelenti. Külső alapító tagja az Eötvös Loránd
Tudományegyetem régész-doktoriiskolájának, előadásokat tart a
Babeş-Bolyai Egyetem magyar nyelvű tagozatán. 2012 óta önálló
doktorátusvezetői joga van a romániai egyetemeken, történelem
témakörben. Kuzsinszky Bálint-emlékéremmel, Ipolyi Arnold-díjjal
tüntették ki, és Székelykeresztúr város díszpolgára.
Ajánlók: Bálint Csanád,
Solymosi László, Török László, Zsoldos Attila
•
Borhy László
Szombathelyen született 1963-ban. 2004 óta az MTA doktora. Az Eötvös
Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kara Ókori Régészeti
Tanszékének tanszékvezető egyetemi tanára, a Régészeti Doktori Program
vezetője, régész, ókortörténész. Szűkebb szakterülete a római
provinciák régészete, Pannonia régészete és története, a római
történelem, az ókori művészettörténet, az ókori falfestészet, a latin
epigráfia, a római hadtörténet, a késő római határvédelem.
Az MTA doktora címet Par domus est caelo. A tér- és időszimbolika
elemei a római császárkori boltozat és kupoladíszítő művészetben (Budapest, 2007) című művével nyerte el. 1992 óta vezet feltárásokat
az ókori Brigetio (Komárom/Szőny) területén tanítványai részvételével,
akiknek lehetőséget biztosít az ott feltárt leletanyagból
szakdolgozatok, disszertációk elkészítésére. Kutatási módszerét a
régészeti leleteknek az írott – feliratos, történeti és irodalmi –
ókori forrásokra támaszkodva, történeti kérdésfelvetéssel történő,
széles körű, a görög–római ókor egészébe beillesztő értelmezése
jellemzi. Fontos feladatának tartja elsődleges források, így feliratos
emlékek (Vezető Komárom város római kori kőemlékeihez. Komárom, 2006)
és történeti művek (Notitia utraque cum Orientis tum Occidentis ultra
Arcadii Honoriique Caesarum tempora. Budapest, 2003) szövegeinek a
kiadását is. Utóbbi munkájáért 2007-ben Akadémiai Díjban részesült.
Évekig dolgozott a Heidelbergi Egyetemen, és számos neves egyetemen
oktatott, vagy tartott világszerte vendégelőadásokat. Rendszeres
előadója hazai és nemzetközi konferenciáknak, tagja és
tisztségviselője számos magyar és külföldi tudományos szervezetnek,
akadémiai bizottságnak (az Ókortörténeti Bizottság, valamint a
Vallástudományi Elnöki Bizottság titkára volt, a Régészeti Tudományos
Bizottság tagja), továbbá tagja több szakfolyóirat
szerkesztőbizottságának is. Évtizedes kutatómunkáját Pro Urbe Komárom,
illetve Kuzsinszky-díjjal ismerték el.
Ajánlók: R. Várkonyi Ágnes,
Szabó Miklós, Török László
•
Boros Gábor
Tatán született 1959-ben. 2003 óta az MTA doktora. Az Eötvös Loránd
Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kara Újkori és Jelenkori Filozófia
Tanszékének tanszékvezető egyetemi tanára, az ELTE BTK Filozófiai
Doktori Iskolájában az Újkori Filozófiai Program vezetője. Szűkebb
szakterülete a 17–18. századi filozófia története, az etika, az
érzelmek filozófiája.
1984-ben filozófia–magyar szakos diplomát szerzett az Eötvös Loránd
Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán. Az egyik legjelentősebb
magyar filozófus és filozófiatörténész. A kora újkor metafizikai és
etikai rendszereinek nemzetközileg elismert kutatója, itthon
legnagyobb szaktekintélye. Munkásságának centrumában Spinoza,
Descartes és Leibniz áll. A három nagy gondolkodónak szentelt magyar
és német nyelvű monográfiái, műveikből készült fordításai a korszak
kutatói számára alapműnek számítanak. Az Akadémiai Kiadónál megjelent
Filozófia című kézikönyv főszerkesztője.
Ajánlók: Almási Miklós,
Kelemen János, Poszler György
•
Czigler István
Budapesten született 1946-ban. 1994 óta a pszichológiai tudományok
doktora. Az MTA Természettudományi Kutatóközpont Kognitív
Idegtudományi és Pszichológiai Intézetének igazgatója. Szűkebb
szakterülete a kísérleti pszichológia.
A kognitív pszichofiziológia nemzetközi rangú vezető képviselője, az
akadémiai közélet tevékeny egyénisége. A kognitív jelenségek
tanulmányozásában az agyi kiváltott potenciál eszköztárából adekvát
módszertani megoldásokat alkalmazott originális témákban. Az időskori
mentális teljesítmények és ezek pszichofiziológiai hátterének
felderítésében fontos kezdeményező lépéseket tett. Szakmai
elmélyedésének újabb iránya az emlékezeti folyamatok észlelésben
betöltött szerepe. Közleményeinek nagyobb hányada nagy tekintélyű
külföldi orgánumokban jelent és jelenik meg.
Ajánlás: Ádám György, Hunyady György,
Nyíri János Kristóf, Pataki Ferenc
•
Fodor Pál
Aszófőn született, 1955-ben. 2006 óta az MTA doktora. Az MTA
Bölcsészettudományi Kutatóközpont főigazgatója, a Történettudományi
Intézet igazgatója. Szűkebb szakterülete a 14–17. századi Oszmán
Birodalom története.
Több mint kétszáz publikációjának (köztük 8 önálló kötet) többségét az
oszmán állam kialakulása, társadalmi és katonai szervezete, az oszmán
politikai gondolkodás és államideológia, a magyarországi török hódítás
és berendezkedés témakörében tette közzé. A hazai és nemzetközi
oszmanisztika és kora újkortörténet egyik megkerülhetetlen
képviselője, akinek munkásságára éppúgy jellemző az
interdiszciplinaritás, mint a magyar és egyetemes történeti kérdések
szerves egészként történő bemutatása a forrásanyag és a szakirodalom
teljes körű ismeretének a birtokában. Tudományos eredményei ily módon
mind a magyar, mind a nemzetközi kutatás számára nélkülözhetetlenek.
Munkái sorából kiemelkedik a magyarországi török hódítás kérdéseit új
megvilágításba helyező monográfiája (Magyarország és a török hódítás.
Budapest, 1991), a korai oszmán-török hadszervezet új szempontú
bemutatása (Ottoman Warfare, 1300–1453. In: The Cambridge History of
Turkey. Cambridge, 2009, 192–226), valamint az Oszmán Birodalom
pénzügyi és igazgatási rendszerének átalakítását célzó reformsorozat
elemzése (Vállalkozásra kényszerítve. Az oszmán pénzügyigazgatás és
hatalmi elit változásai a 16–17. század fordulóján. Budapest, 2006).
Számos rangos honi és külföldi folyóirat szerkesztőbizottsági tagja. A
tudományos munka mellett aktívan szerepet vállal a szakmai közélet
különböző testületeiben. Munkásságát több szakmai és állami díjjal,
kitüntetéssel ismerték el.
Ajánlók: Glatz Ferenc,
Hazai György, R. Várkonyi Ágnes,
Székely György (II. o.), Zsoldos Attila
•
Frank Tibor
Budapesten született 1948-ban. 1998 óta az MTA doktora. Az Eötvös
Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kara Angol–Amerikai
Intézetének intézetigazgató egyetemi tanára. Szűkebb szakterülete az
új- és jelenkori egyetemes történet, az amerikanisztika.
Kutatásai korábban a nemzetképalkotás, a külpropaganda módszereire
vonatkoztak. A kiegyezés brit visszhangja alapján feltárta a
magyarságkép, a nemzetközi közvélemény befolyásolásának technikáit
(Picturing Austria-Hungary). Angolul és japánul is megjelent
tanulmányciklusa az angolszász irányú magyar külpolitikát vizsgálta
(1936–1944). Kiadta Montgomery amerikai követ bizalmas beszélgetéseit
(Roosevelt követe Budapesten; angolul, németül is). Nagy nemzetközi
levéltári anyagon kutatta a magyar emigráció történetét. Vizsgálta a
Habsburg-titkosszolgálat szerepét Kossuth körül: az ügynökök nemcsak
megfigyelték, de bomlasztották is az emigrációt (Egy emigráns
alakváltásai; japánul, angolul, németül is). Kettős kivándorlás című
monográfiájában (angolul is) az értelmiségi emigráció történetét
dolgozta fel 1919 után. Kimutatta, hogy a kivándorlókat főként az
1919–20-as sokkhatás németországi, 1933-as ismétlődése késztette
amerikai háborús tevékenységre. Honszeretet és felekezeti hűség című
szerkesztett műve az első könyv Wahrmann Mórról, az MTA díjának
alapítójáról. Szerkeszti a Gondolat Kiadó egyetemes történeti
sorozatát és annak köteteit. Meghonosította az angol–amerikai
történelem oktatását az ELTE angol–amerikai szakjain, 2000 óta
iskolateremtő vezetője az ELTE amerikanisztikai PhD-programjának. 25
éve amerikai egyetemek (California, Columbia) rendszeres
vendégprofesszora. Széchenyi-professzor, Humboldt-, Szent-Györgyi- és
Országh-díjas, a Royal Historical Society levelező tagja.
Hivatkozásainak száma: 1417.
Ajánlói: Hargittai István,
Orosz István, Székely György (II. o.)
•
Gergely György
Budapesten született 1953-ban. 2002 óta az MTA doktora. A Közép-Európa
Egyetem Kognitív Tudományi Tanszékének kutatója, ugyanott a
Gyermekfejlődési Kutatóközpont társigazgatója. Szűkebb szakterülete a
fejlődéslélektan és a kognitív pszichológia.
Eredményei nemzetközileg kiemelkedőek az emberi
cselekvésészlelés értelmezésében és ennek csecsemőkori megjelenésében,
valamint a kötődési működések és az érzelemszabályozás klinikailag is
fontos területén. Az 1990-es évektől a csecsemőkutatás egyik
nemzetközi vezéralakjává vált. Pontos hozzászokási és szemmozgáskövető
eljárásokkal feltárta, hogy az emberi szándékos cselekvésértelmezés
sémái már 7–14 hónap között kibontakoznak, ennek egyik jele a
racionális utánzás |