RENDES TAGSÁGRA AJÁNLOTTAK
Juhász István
Budapesten született 1943-ban. Az MTA levelező tagja 2007 óta. Az MTA
Rényi Alfréd Matematikai Kutatóintézet kutatóprofesszora, a
Halmazelmélet és Általános Topológia Osztály vezetője. Szűkebb
szakterülete a halmazelmélet.
Már az 1970-es évek elején felismerte, hogy a
kombinatorikus halmazelmélet és az újonnan felfedezett axiomatikus
halmazelméleti módszerek ötvözetével klasszikus megoldatlan kérdések
sora válik támadhatóvá. Az ekkor publikált korai monográfiájával a
halmazelméleti topológiai vizsgálatok egyik kezdeményezője volt, és
így vált Budapest ennek az új tudományágnak az egyik centrumává. A
levelező taggá választása óta eltelt hat évben tizenkilenc dolgozatot
közölt rangos nemzetközi folyóiratokban. Itthoni és külföldi, múltbeli
és jelenlegi funkcióinak hosszú listája bizonyítja, hogy a tudományos
közéletnek is rendkívül értékes résztvevője. Javasoljuk, hogy a
Közgyűlés válassza az Akadémia rendes tagjává.
Ajánlók: Császár Ákos, Hajnal András, Laczkovich
Miklós, Pintz János, Sárközy András, Simonovits Miklós, Szemerédi
Endre, T. Sós Vera
•
Major Péter
Budapesten született 1947-ben. 2004 óta az MTA levelező tagja. Az MTA
Rényi Alfréd Matematikai Kutatóintézet kutatóprofesszora. Szűkebb
szakterülete a matematikai statisztikus fizika és a matematikai
statisztika.
Kiterjesztette a Wiener–Ito-integrált az empirikus
mérték hibafolyamata szerinti integrálra, és igen hatékony
exponenciális becslést adott a statisztikák farokeloszlására. A
Freeman J. Dyson által bevezetett ún. hierarchikus modell
fázisátmenetét bizonyította és elemezte a renormálási csoport
matematikailag szigorú alkalmazásával. Finom és pontos eredményeket
ért el a síkbeli négyzetrács egy görbe közelébe eső pontjainak
statisztikájában. Ezek az eredmények az ún. kvantumkáosz elméletéhez
járultak hozzá, és a Yakov G. Sinai által kezdeményezett kutatások
körébe tartoznak. Az utóbbi években normalizált empirikus mértékek
szerinti többváltozós integrálok, illetve ilyen integrálcsaládok
maximumának a farokbecslésével foglalkozott.
Ajánlók: Csiszár Imre, Fritz József,
Györfi László, Hatvani László,
Katona Gyula, Révész Pál, Simonovits Miklós,
Szász Domokos, Tusnády Gábor
LEVELEZŐ TAGSÁGRA AJÁNLOTTAK
Csirik János
Ambrózfalván született 1946-ban. 1990 óta a matematikai tudományok
doktora. A Szegedi Tudományegyetem Számítógépes Algoritmusok és
Mesterséges Intelligencia Tanszékének egyetemi tanára. Szűkebb
szakterülete a számítástudomány, az informatika.
Tudományos eredményei közül kiemelendő egy orvosi
képfeldolgozó rendszer létrehozása, amelynek során a képkiértékelő
rész tervezését végezte, és megvalósítását irányította. A rendszer
első változata SEGAMS (Szegedi Gammacamera System) néven készült el. A
SEGAMS fejlesztése során a kiértékelő orvos munkájának a könnyítése
érdekében a teljes rendszert, amely száznál több funkciót
tartalmazott, egy fastruktúrába rendezték. A hetvenes években
választott megoldás a mai rendszerek természetes része. Az elmúlt húsz
évben a ládapakolási algoritmusok elemzése területén több kiemelkedő
elméleti eredményt is elért. A legfontosabbak közé tartozik egy, a
legkisebb négyzetek módszerén alapuló új eljáráscsalád definiálása és
elemzése, amely az átlagos viselkedés szempontjából az eddigi legjobb
eljárás (Journal of ACM 53 [1], 2006, 1–65). A duális probléma esetére
társszerzővel megmutatta, hogy a legegyszerűbbnek tűnő online
algoritmusnál jobb nem létezik (Discrete Applied Math 21 [2], 1988,
163–167). A változó méretű ládák esetére bevezetett online algoritmusa
jelenleg is a legjobb eljárás erre a problémára (Acta Informatica 26
[8], 1989, 697–709). 169 közleménye jelent meg. Hivatkozásainak száma:
1270.
Ajánlók: Gécseg Ferenc, Kátai Imre,
Leindler László, Rónyai Lajos
•
Frank András
Budapesten született 1949-ben. 1990 óta a matematikai tudományok
doktora. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Matematikai Intézetének
igazgatója, az MTA–ELTE Egerváry Jenő Kombinatorikus Optimalizálási
Kutatócsoportjának a vezetője. Szűkebb szakterülete a kombinatorikus
optimalizálás és a gráfelmélet.
Mintegy 90 tudományos dolgozat szerzője, amelyekre
több mint 900 dolgozatban több mint 1600 hivatkozás ismert.
Elismertségét mutatja Szele Tibor-díja (2002), Szentgyörgyi
Albert-díja (2009) és az, hogy az 1998-as berlini Nemzetközi
Matematikuskongresszuson meghívott előadó volt. Elsők között ismerte
fel, hogy egy gráfelméleti problémában a lineáris feltételeket
alkalmasan szubmodulárisokkal helyettesítve sok, egymástól távol álló
kombinatorikus és gráfelméleti eredmény közös gyökerére derül fény.
Úttörő módon oldotta meg a VLSI-tervezésben fontos problémát, azt,
hogy egy négyzetrácson belül mikor lehet adott határpontpárokat
élfüggetlen utakkal összekötni. Alapvető Tardos Évával közös
eredménye: minden polinomiális időben megoldható kombinatorikus
optimalizálási feladat erősen polinomiális időben is megoldható egy
elegáns ,,diophantikus sorfejtés” segítségével. Tanítványaival
kidolgozták a gráfok összefüggőség-növelésének elméletét, amely ma
igen széles körben kutatott terület. Az egyik legsikeresebb hazai
iskolaalkotó matematikus; páratlan lelkesedéssel és energiával
foglalkozik fiatal kutatókkal. Több tanítványa és fiatal munkatársa
részesült a Frank András irányításával végzett munkájáért jelentős
hazai és nemzetközi elismerésben.
Ajánlók: Komjáth Péter, Lovász László, Sárközy
András, Simonovits Miklós, T. Sós Vera
•
Győri Ervin
Kaposváron született 1954-ben. 1994 óta a matematikai tudományok
doktora. Az MTA Rényi Alfréd Matematikai Kutatóintézet tudományos
tanácsadója, igazgatóhelyettese. Szűkebb szakterülete a gráfelmélet, a
kombinatorika.
A diszkrét matematika nemzetközileg elismert,
vezető kutatója, 61 tudományos dolgozatot írt, öt konferenciakötetet
szerkesztett. Az extremális gráfelméletben számos, több évtizedes
sejtést sikerült bebizonyítania, illetve áttörést hozó eredményekkel a
holtpontról kimozdítania. Sikerült megoldania egy negyed évszázados
problémát adott élszámú gráfok éldiszjunkt háromszögeinek a számára
vonatkozóan (Combinatorica [1987] 267–276), majd általánosítania is
tetszőleges méretű klikkekre (Combinatorica 11 [1991] 231–243). Egy
másik kiemelkedő eredménye háromszögmentes gráfok ötszögeinek számára
vonatkozó, évtizedek óta támadhatatlan sejtés háromszázalékos hibával
történő elegáns bizonyítása (Combinatorica 9 [1989] 101–102). Az
utóbbi években új módszerek kidolgozásával egy továbbra is bővülő
cikksorozatban kiemelkedő eredményeket ért el az extremális
hipergráfelméletben. Először sikerült bebizonyítania Erdős, Sárközy és
T. Sós egy gráfelméleti megfogalmazású, de számelméleti hátterű
sejtését, majd a módszert továbbfejlesztve és újabbakkal kiegészítve,
a hipergráfok elméletében szokatlanul pontos eredményeket
háromszögmentes, illetve adott hosszúságú köröket nem tartalmazó
hipergráfokra bizonyította (Discrete Math. 163 [1997] 279–284; Comb.
Prob. Comp. 15 [2006] 185–191; Discrete Math. 308 [2008] 4332–4336;
Combinatorica 32 [2012], 187–203; Discrete Math. 312 [2012],
1518–1520; Comb. Prob. Comp. 21 [2012], 193–201). Kitüntetései: Rényi
Kató-díj (1976), Grünwald Géza-díj (1983), Rényi Alfréd-díj (1993).
Ajánlók: Bollobás Béla, Császár Ákos,
Frankl Péter, Füredi Zoltán,
Győry Kálmán, Katona Gyula
•
Krisztin Tibor
Mórahalmon született 1956-ban. 2000 óta az MTA doktora. A Szegedi
Tudományegyetem Alkalmazott és Numerikus Matematika Tanszékének
tanszékvezető és tanszékcsoport-vezető egyetemi tanára. Szűkebb
szakterülete a differenciálegyenletek és a
funkcionál-differenciálegyenletek.
Egy monográfiája és 57 tudományos dolgozata jelent
meg rangos nemzetközi folyóiratokban. Legjelentősebb nemzetközi
visszhangot kiváltó eredményeit az utóbbi tizenöt évben érte el a
funkcionál-differenciálegyenletek globális, geometriai elméletében.
Késleltetett, monoton visszacsatolást modellező
funkcionál-differenciálegyenletek egy osztálya globális attraktorának
dinamikai, geometriai és topológiai jellemzésében áttörést hoztak
társszerzőivel elért eredményei. Az 1999-ben megjelent monográfia
(Shape, smoothness and invariant stratification of an attracting set
for delayed monotone positive feedback. AMS Fields Inst. Monographs
11. 1999, 245 oldal, társszerzők: Walther és Wu) a nulla egyensúlyi
helyzet egy háromdimenziós attraktorának a szerkezetét jellemzi. A
kapott halmazt az irodalomban Krisztin–Walther–Wu-attraktornak
nevezik. A téma kutatásába több doktoranduszát is bevonta; egyikükkel
közösen 2011-ben egy hatvannégy oldalas dolgozatban (J. Dynam.
Differential Equations 23 [2011], 727–790; társszerző: Vas)
bizonyították egy új típusú attraktor létezését. Egy új területen, az
állapotfüggő késleltetésű funkcionál-differenciálegyenletek
elméletében is alapvető eredményeket ért el. A Handbook of
Differential Equations (ODE vol. 3, Elsevier, North Holland, 2006,
435–545, társszerzők: Hartung, Walther, Wu) könyvfejezet amellett,
hogy áttekinti a problémakör eddigi eredményeit, kidolgozza egy
geometriai elmélet alapjait is.
Ajánlók: Daróczy Zoltán, Fritz József,
Gécseg Ferenc, Hatvani László, Laczkovich
Miklós, Major Péter, Révész Pál, Sárközy András, Stépán Gábor, Szász
Domokos, Totik Vilmos
•
Pach János
Budapesten született 1954-ben. 1995 óta a matematikai tudományok
doktora. Az MTA Rényi Alfréd Matematikai Kutatóintézet tudományos
tanácsadója. Szűkebb szakterülete a kombinatorikus és algoritmikus
geometria, a geometriai gráfelmélet.
A kombinatorikus és algoritmikus geometria egyik
legaktívabb és legnagyobb tekintélyű kutatója. Több mint 250
dolgozatot, 3 nagy hatású monográfiát írt, amelyeket kínai, japán és
orosz nyelvre is lefordítottak. Szerkesztésében 7 cikkgyűjtemény
látott napvilágot. Vezető szerepet játszott a gráf- és
hipergráfelméleti módszerek alkalmazásában az algoritmikus geometria
és a robotika területén (Pach–Sharir: Combinat. Geom. & Alg. Appls,
AMS, 2009). A megengedett sorozatok módszerének messzemenő
általánosításával megoldotta Scott régi sejtését
(Pach–Pinchasi–Sharir: JCT A, 2004). Tardossal pontot tett az
epszilon-hálók elméletének egyik alapkérdésére (SoCG, 2011). A
Szemerédi-féle regularitási lemma kiterjesztésével bebizonyított egy
nevezetes geometriai szelekciós tételt (Pach: Comput. Geom., 1998),
DeFraysseix-vel és Pollackkal közösen pedig felfedezte a
síkgráf-reprezentáció egyik alaptételét (STOC, 1988). Az utóbbi 15
évben az ő vezetésével körvonalazódott egy új tudományág, a geometriai
gráfok elmélete (Handbook of Discr. & Comput. Geom. Chapter 10, 2004).
Tucatnyi tanítványa közül ma többen nemzetközi hírű kutatók. Témaköre
vezető folyóiratának (Discrete Comput. Geom.) társfőszerkesztője és 10
további nemzetközi tudományos folyóirat szerkesztőbizottsági tagja.
1989-ben ő szervezett először algoritmikus geometriai konferenciát
Magyarországon. Plenáris előadást tartott számos rangos nemzetközi
konferencián. Kitüntetései: Ford-díj (1990, Mathematical Association
of America), Rényi-díj (1993), Akadémiai Díj (1998). 2012-ben ACM
Fellow-nak választották.
Ajánlók: Bárány Imre, Császár Ákos,
Füredi Zoltán, Hajnal András,
Juhász István, Komjáth Péter,
Pintz János, Ruzsa Z. Imre, Szemerédi Endre
•
Páles Zsolt
Sátoraljaújhelyen született 1956-ban. 2001 óta az MTA doktora. A
Debreceni Egyetem tudományos rektorhelyettese, az Analízis Tanszék
egyetemi tanára, a Matematika- és Számítástudományok Doktori
Iskolájának vezetője. Szűkebb szakterülete a matematikai analízis és
az operációkutatás.
195 dolgozatában nemzetközi visszhangot kiváltó
eredményeket ért el. Egy könyvet és három konferenciakötetet
szerkesztett, több rangos konferenciát szervezett. Munkáira eddig több
mint 1200 független hivatkozást kapott. Vezetése mellett hatan
szereztek PhD fokozatot. Megoldotta több fontos középértékosztály
összehasonlítási, homogenitási és jellemzési problémáját (Acta Math.
Hungar. 40 [1982], 243–260; Aequationes Math. 32 [1987], 171–194),
ezzel általánosítva Kolmogorov, Nagumo és de Finetti eredményeit. A
lineáris kétváltozós függvényegyenletekre olyan általános eljárást
talált, amely az ismeretlen függvényekre közönséges
differenciálegyenleteket szolgáltat (Aequationes Math. 43 [1992],
236–247). A függvényiterációt is tartalmazó függvényegyenletek
elméletében gyökeresen új, valós függvénytani meggondolásokon alapuló
módszereket dolgozott ki az ismeretlen függvények regularitásának
bizonyítására (Publ. Math. Debrecen 61 [2002], 157–218). A véges
dimenziós terek közötti lokálisan Lipschitz-függvények Clarke-féle
általánosított deriváltját és ennek kalkulusát kiterjesztette a
Banach-terek között ható leképezésekre (Set-Valued Anal. 15 [2007],
331–375). Jellemezte az olyan valós függvényeket, amelyek egy konvex
függvény korlátos és Lipschitz-függvénnyel való perturbációjaként
állnak elő (Proc. Amer. Math. Soc. 131 [2003], 243–252). Alapvető
eredményeket ért el a konvexitás stabilitásának vizsgálatában is,
amelyhez Korovkin-típusú tételeket fejlesztett ki (J. Approx. Theory
164 [2012], 1111–1142).
Ajánlók: Daróczy Zoltán, Demetrovics János,
Kátai Imre, Laczkovich Miklós, Leindler László, Pethő Attila, Prékopa
András, Totik Vilmos
•
Pyber László
Budapesten született 1960-ban. 1998 óta az MTA doktora. Az MTA Rényi
Alfréd Matematikai Kutatóintézet tudományos tanácsadója. Szűkebb
szakterületei a csoportelmélet és a kombinatorika.
Korosztályának kimagasló hazai matematikusa.
Pályája ma is meredeken felfelé ível, nemrég Szabó Endrével együtt ért
el egy igen mély, a csoportelméleten messze túlmutató jelentőségű
csúcseredményt. Ennek az ún. „szorzattétel”-nek (amelyet a
Fields-érmes T. Taóval és munkatársaival egy időben bizonyítottak)
messzemenő következményei vannak a nemkommutatív számelméletben. A
Pyber–Szabó-eredmény effektív, így az alkalmazásokban is fontos
többletet ad Taóékhoz képest. Sajátos erőssége, hogy a csoportelméleti
kutatásokba kombinatorikus szemléletet vitt, ezzel a „magyaros ízzel”
is gazdagítva a matematikának ezt a nagy hagyományú területét.
Kiemelkedő munkája az adott
|
|
elemszámú véges csoportok számának becslése, amely
az Annals of Mathematics-ban jelent meg 1993-ban. A reziduálisan véges
csoportok részcsoport-növekedésének sokat vizsgált témakörében a világ
öt legjelentősebb kutatója között tartják nyilván. A témakör alapvető
monográfiájában három fejezet teljesen az ő munkáin alapul.
Goldfelddel és Lubotzkyval közös 2004-es Acta Mathematica-dolgozatában
PSL(2,Z) részcsoport-növekedésére adott meglepően pontos eredményt. Az
Annalsban 2007-ben jelent meg Pyber és Jaikin-Zapirain cikke, amelyben
egyszerű csoportelméleti jellemzését adták azon provéges csoportoknak,
amelyeket r véletlenül választott elem pozitív valószínűséggel
generál. Ezzel egységes magyarázatot adtak számos korábbi eredményre,
valamint nyitott kérdéseket is megoldottak.
Ajánlók: Babai László, Győry Kálmán, Katona Gyula,
Pálfy Péter Pál, Rónyai Lajos, Ruzsa Z. Imre, Simonovits Miklós
•
Simon István
Budapesten született 1947-ben. 1987 óta a biológiai tudomány doktora.
Az MTA Természettudományi Kutatóintézet Enzimológiai Intézetének
tudományos tanácsadója, kutatócsoport-vezetője. Szűkebb szakterülete a
fehérjék szerkezetének vizsgálata.
Okleveles fizikus (1969), a biológiai tudomány
(1996) és a fizikatudomány (1997) habilitált doktora, egyetemi
magántanár (1997). Akkor kezdett a szerves vegyületek (cellulózok és
fehérjék) térszerkezetével foglalkozni, amikor még szinte egyáltalán
nem voltak mérési eredmények. Fizikus lévén mégis képes volt olyan
potenciálfüggvényeket kialakítani, amelyek minimalizálásával
használható predikció adható az alkotóelemek koordinátáira. Tekintve,
hogy a szükséges számítások mérete az eljárást nagyon lassúvá teszi,
ennek gyorsítására új statisztikus módszereket keresett, amelyekkel az
időközben felgyorsuló mérések eredményei átvihetők olyan feladatok
megoldására, amelyekre vagy nincsenek mérési eredmények, vagy jelenleg
ezek nem is kivitelezhetők. Közben kialakította maga körül a
tehetséges tanítványok gyűrűjét, akiknek gondos és minden részletre
figyelő irányításával meg tudta határozni a globuláris fehérjék
térszerkezetén túl a fehérjék bonyolult kölcsönhatásait. Az élő sejt
kapcsolatát a külvilággal a sejt falát átfúró úgynevezett
membránfehérjék biztosítják. Ezek térszerkezetének mérése ma még
gyakorlatilag megoldatlannak tekinthető. Erre a feladatra több,
egymástól független módszert dolgozott ki, amelyek meglepően azonos
eredményre vezettek. A következő lépés a rendezetlen fehérjék
csoportjának a felfedezése volt, amelyek éppen azáltal ismerhetők fel,
hogy a potenciáljuk alkalmatlan stabilis térszerkezet kialakítására.
Ajánlók: Csiszár Imre, Penke Botond,
Tusnády Gábor, Vicsek Tamás, Závodszky Péter
•
Stipsicz András
Budapesten született 1966-ban. 2002 óta az MTA doktora. Az MTA Rényi
Alfréd Matematikai Kutatóintézet tudományos tanácsadója. Szűkebb
szakterülete a topológia.
A világ vezető kutatói közé tartozik az alacsony
dimenziós topológia és a szimplektikus geometria területén. Kimagasló
érdeme, hogy hazánkat ezen központi, az utóbbi három évtizedben számos
Fields-medállal jutalmazott, de nálunk korábban hiányzó terület egyik
nemzetközi központjává tette. Meghívott előadó volt a Nemzetközi
Matematikai Unió 2010-es kongresszusán és a 2. Európai Matematikai
Kongresszuson. Társszerzője három könyvnek, amelyeket az AMS, illetve
a Springer jelentetett meg. R. Gompffal közös 4-Manifolds and Kirby
Calculus (AMS) című, 1999-ben publikált 540 oldalas könyvére 470-nél
több hivatkozást, 80 publikációjára több mint 1420 hivatkozást kapott.
Támogatást nyert az MTA Lendület programjának keretében, és megkapta
az EU ERC Advanced Grantját (LDTBud 2012–2017, 1,2 millió euró). Két
eredményét emeljük ki: (1) Cikkek egy sorozatában P. Liscával
meghatározták feszes kontakt struktúrák létezését Seifert fibrált
3-sokaságokon; ebben az általuk kifejlesztett kontakt műtéti eljárást
kombinálták Ozsváth és Szabó elméletével (On the existence of tight
contact structures on Seifert fibered 3-manifolds. Duke Math. J. 148,
2009). (2) M. Bhupallal osztályozta azon felületszingularitásokat,
amelyek kisimításának homológiacsoportjai torziók. E komplex
analitikus kérdés megoldásában szimplektikus topológiát alkalmaztak
(Weighted homogeneous singularities and rational homology disk
smoothings. Amer. J. Math. 133, 2011).
Ajánlók: Babai László, Hajnal András,
Juhász István, Kollár János,
Lempert László, Pintz János, Szűcs András
•
Tardos Gábor
Budapesten született 1964-ben. 2005 óta az MTA doktora. Az MTA Rényi
Alfréd Matematikai Kutatóintézet tudományos tanácsadója, a
„Kriptográfia” Lendület kutatócsoport vezetője. Szűkebb szakterülete a
kombinatorika, a számítógép-tudomány, a kriptográfia.
Dolgozatai a matematika és a számítógép-tudomány
legkiemelkedőbb folyóirataiban (Inventiones Math., J. Amer. Math.
Soc., J. ACM stb.) és vezető konferenciáinak (STOC, FOCS)
kiadványaiban jelentek meg. A kriptográfia területén áttörő eredményt
ért el egy olyan ujjlenyomatkód megalkotásával, amely ellenáll azoknak
a támadásoknak is, amikor több példány összevetésével próbálják
megkeresni és megváltoztatni a dokumentumba rejtett egyedi kódot. Ez a
munka óriási hatást váltott ki, a „Tardos fingerprinting” kifejezésre
a Google több ezer találatot mutat. Az extremális kombinatorikában A.
Marcusszal közös cikkében (J. Comb. Theory, 2004) olyan 0–1 mátrixokat
vizsgáltak, amelyek bizonyos megadott 0–1 mátrixokat nem tartalmaznak
részmátrixként, és ennek segítségével megoldották az algebrai
kombinatorika egy régen nyitott problémáját, a Stanley–Wilf-sejtést.
R. Moserral közösen konstruktív bizonyítást adtak a Lovász lokális
lemmára, és egyúttal egy nagyon egyszerű véletlen algoritmust is
mutattak (Journal of the ACM, 2010). A közelmúltban fogadta el
közlésre a Journal of the AMS Tardos Gábornak és Pach Jánosnak azt a
dolgozatát, amelyben az epszilon-hálók sokat vizsgált kérdéskörében
adtak pontos alsó becslést. Elnyerte az 1. Európai Matematikai
Kongresszus díját. 2005-ben „Canada Research Chair” állást kapott.
Munkái élvezetes olvasmányok. Általában igen szellemes, szép
alapötletből kiindulva bámulatosan virtuóz konstrukciókkal valósítja
meg a kitűzött célt.
Ajánlók: Pálfy Péter Pál,
Pethő Attila, Szemerédi Endre
•
Tóth Bálint
Kolozsvárott született 1955-ben. 1999 óta az MTA doktora. A Budapesti
Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Matematika Intézete Sztochasztika
Tanszékének, valamint a University of Bristol, School of Mathematics
egyetemi tanára. Szűkebb szakterülete a valószínűségszámítás és a
fizikai matematika.
Rendkívül sokoldalú tudós, eredeti módszerei több
nevezetes probléma megoldásához vezettek el. Ötvennél több dolgozatára
legalább 550 független hivatkozás érkezett, köztük a Nobel-díjas
Leggett cikke és C. Newman méltatása a Fields-érmes W. Wernerről.
Szász Domokossal a Brown-mozgás elméletéhez járultak hozzá. A
nevezetes Kipnis–Varadhan-elméletet elsőként terjesztette ki a
nemreverzibilis esetre, amelyet később jelentősen általánosított. A
Bose–Einstein- és a Hubbard-modell tárgyalása a fizika szempontból is
érdekes. Úttörő eredmény hosszú memóriájú bolyongások anomális
diffúziójának vizsgálata a lokális idő kombinatorikus elemzésével. Ez
egy radikálisan új objektum, a „Brownian Web” Tóth–Werner-féle
elméletének kiindulópontja. A Valkóval definiált és vizsgált
„kölcsönható kizárások folyamata” az utóbbi évek legérdekesebb
modellje. Ennek hidrodinamikai limese a PDE-elmélet legújabb
módszereivel adódik. Megoldotta Erdős és Révész egy régi kérdését. Új
megvilágításba helyezte a véletlenszerűen növekvő hálózatok elméletét
és az általánosított Erdős–Rényi-féle véletlengráf-modell kapcsán az
„önszervező kritikusság” fogalmát. Az utóbbi években is tucatnyi
jelentős eredménye született a hosszú memóriájú bolyongások és
diffúziók témakörében, Varadhan és Yau módszereinek élesítésével. Hét
végzett PhD-hallgatója közül Balázs M. és Valkó B. már nemzetközileg
elismert tudósok. Bizonyos mértékig W. Werner is tanítványának
tekinthető, hét közös cikket írtak.
Ajánlók: Bárány Imre, Csiszár Imre,
Domokos Gábor, Fritz József, Györfi László,
Kertész János, Lovász László, Major Péter,
Révész Pál, Szász Domokos, T. Sós Vera, Tusnády
Gábor
KÜLSŐ TAGSÁGRA AJÁNLOTTAK
Boros Endre
Budapesten született 1953-ban. 1985-ben PhD fokozatot szerzett New
Jersey állami egyetemén. A RUTCOR, Rutgers Center for Operations
Research „distinguished’’ professzora és igazgatója. Szűkebb
szakterülete az operációkutatás diszkrét módszerei és alkalmazásuk.
Az elméletben, az alkalmazásokban és a
számítástechnikai módszerekben is kiváló eredményeket ért el.
Eredményei főként perfekt gráfokkal, poliéderek csúcsainak
meghatározásával, éles valószínűségi korlátokkal és speciális
Boole-függvényekkel kapcsolatosak. Több, hosszú ideig nyitott sejtésre
adott választ. Nemzetközi jellegű, virágzó tudományos iskolákat hozott
létre. Alkalmazási szempontból nagy jelentőségű eredményei a Logical
Analysis of Data módszer továbbfejlesztése, a kvadratikus 0–1
optimalizáció alkalmazása a képfeldolgozásban és az éles valószínűségi
korlátok alkalmazása távközlési és energiarendszerek megbízhatósági
számításaiban. Három nemzetközi folyóirat főszerkesztője, munkáira
több mint 3400 hivatkozást kapott, h-indexe 30.
Ajánlók: Füredi Zoltán,
Katona Gyula, Prékopa András
•
Fecskán Mihály
Érsekújvárott született 1960-ban. 2001-ben szerzett nagydoktori
fokozatot. A Pozsonyi Comenius Egyetem Matematikai Analízis
Tanszékének egyetemi tanára. Szűkebb szakterülete a
differenciálegyenletek, a nemlineáris analízis.
Fő kutatási területe a differenciálegyenletek
kvalitatív elmélete, elsődlegesen homoklinikus megoldások, valamint
ezek bifurkációinak és perturbációinak, illetve az általuk indukált
kaotikus jelenségeknek a vizsgálata. Két Springer-monográfiát –
Topological Degree Approach to Bifurcation Problems (2008);
Bifurcation and Chaos in Discontinuous and Continuous Systems (2011) –
és 149 szakcikket írt. A szomszédos országokban élő magyar ajkú
matematikusok legkiválóbbjainak egyike, aki hosszú idő óta szoros és
termékeny kapcsolatban van a Magyarországon élő matematikusokkal.
Tudományos eredményeivel, egész habitusával feltétlenül rászolgált
arra, hogy a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja legyen.
Ajánlók: Daróczy Zoltán, Fritz József,
Hatvani László, Szász Domokos
•
Gács Péter
Budapesten született 1947-ben. 1978-ban szerezte meg PhD fokozatát. A
Boston University egyetemi tanára. Szűkebb szakterülete az
algoritmikus információelmélet, vagyis a Kolmogorov-bonyolultság, a
véletlenség és az individuális információ kapcsolata, azok a kérdések,
ahol a valószínűségszámítás találkozik a számítógép-tudománnyal.
Első eredménye annak (Körner Jánossal közös)
bizonyítása, hogy pusztán korrelált információból nem lehet közös
információt generálni. Bár ekkor fő kutatási iránya másfelé fordult,
az 1990-es évektől a közös véletlen problémája újra előtérbe került.
Legfontosabb eredménye a pozitív átmenetű véges automaták homogén
lineáris sorozatának ergodicitását cáfoló Kurdyumovtól származó
heurisztikus bizonyítás egzakttá tétele. Peter Winklertől származik a
következő kérdés: Ha a pozitív rács tengelyeit néhány színnel
színezzük, mi annak a valószínűsége, hogy monoton úton kijuthatunk a
végtelenbe? A hierarchikus technika messzemenő általánosításával
megmutatta, hogy a színek száma megválasztható úgy, hogy a kérdezett
valószínűség pozitív.
Ajánlók: Ajtai Miklós, Csiszár Imre, Fritz
József, Györfi László, Hatvani László, Komlós János, Körner János,
Lovász László, Major Péter,
Révész Pál, Simonovits Miklós, Szász Domokos,
Szemerédi Endre, Tusnády Gábor
•
Kassay Gábor
Székelyudvarhelyen született 1956-ban. A matematikai tudományok
doktora (romániai rendszerben egyenlő a PhD-val), a kolozsvári
Babeş-Bolyai Tudományegyetem Matematika és Informatika Karának
professzora. Szűkebb szakterülete a nemlineáris analízis és
alkalmazásai az optimalizálásban.
66 dolgozatot publikált, ezekből 36-ot
ISI-folyóiratokban, jelentősen hozzájárulva az egyensúlyfeladatok,
variációs egyenlőtlenségek és az optimalizálási feladatok elméletéhez.
Két monográfiája, valamint négy könyvfejezete jelent meg, három a
Springer Kiadónál. Eredményeinek nemzetközi hatásait, elismertségét
jelzi a 338 idézés és az ehhez kapcsolódó 12-es h-index. Hat kontinens
21 egyetemén tartott tudományos értekezleteket, 17 országból 32
társszerzője van. Magyarországi társszerzőkkel 9 cikket írt. A
kolozsvári egyetemen számos tanítványa vált kutatóvá, közülük többen
ma is mentoruk szűkebb szakterületén dolgoznak. Megalakulása óta tagja
a Magyar Operációkutatási Társaságnak. Az MTA köztestületének külső
tagja.
Ajánlók: Daróczy Zoltán, Kolumbán József, Németh
Sándor, Prékopa András
•
Tardos Éva
Budapesten született 1957-ben. 1987 óta a matematikai tudományok
kandidátusa. A Cornell University, USA, Department of Computer Science
egyetemi tanára. Szűkebb szakterülete a számításelmélet, a
kombinatorikus optimalizáció, az algoritmikus játékelmélet.
Szakterületeinek vezéralakja, az USA Nat. Acad.
Engineering tagja (2007), a Fulkerson- (1988), a Dantzig- (2006), a
Gödel- (2012) díjak kitüntetettje, a König–Egerváry-, a Gallai-, a
Lovász-féle iskola nemzetközi fáklyavivője. Iskolateremtő a
kombinatorikus optimalizáció és az algoritmikus játékelmélet terén.
Két forradalmi újítást hozó eredménye: minimális költségű hálózati
folyamokra erősen polinomiális algoritmus (Oper. Res., 1986); az
„anarchia árának” (hálózati Nash-equilibrium szuboptimalitásának)
fogalmilag újszerű becslése (J. ACM, 2002). Élénk a hazai szakmai
kötődése; hazai fórumokon előad, OTKA-pályázatokat értékel, régi
szakmai kapcsolatait a fiatal generációkra is kiterjeszti.
Ajánlók: Babai László, Bárány Imre,
Hajnal András, Lovász László,
Simonovits Miklós, T. Sós Vera,
Szemerédi Endre
|
|