A Magyar Tudományos Akadémia folyóirata. Alapítva: 1840
 

KEZDŐLAP    ARCHÍVUM    IMPRESSZUM    KERESÉS


 MATEMATIKAI TUDOMÁNYOK OSZTÁLYA

X

 

 

RENDES TAGSÁGRA AJÁNLOTTAK


Juhász István
Budapesten született 1943-ban. Az MTA levelező tagja 2007 óta. Az MTA Rényi Alfréd Matematikai Kutatóintézet kutatóprofesszora, a Halmazelmélet és Általános Topológia Osztály vezetője. Szűkebb szakterülete a halmazelmélet.

Már az 1970-es évek elején felismerte, hogy a kombinatorikus halmazelmélet és az újonnan felfedezett axiomatikus halmazelméleti módszerek ötvözetével klasszikus megoldatlan kérdések sora válik támadhatóvá. Az ekkor publikált korai monográfiájával a halmazelméleti topológiai vizsgálatok egyik kezdeményezője volt, és így vált Budapest ennek az új tudományágnak az egyik centrumává. A levelező taggá választása óta eltelt hat évben tizenkilenc dolgozatot közölt rangos nemzetközi folyóiratokban. Itthoni és külföldi, múltbeli és jelenlegi funkcióinak hosszú listája bizonyítja, hogy a tudományos közéletnek is rendkívül értékes résztvevője. Javasoljuk, hogy a Közgyűlés válassza az Akadémia rendes tagjává.

Ajánlók: Császár Ákos, Hajnal András, Laczkovich Miklós, Pintz János, Sárközy András, Simonovits Miklós, Szemerédi Endre, T. Sós Vera



Major Péter
Budapesten született 1947-ben. 2004 óta az MTA levelező tagja. Az MTA Rényi Alfréd Matematikai Kutatóintézet kutatóprofesszora. Szűkebb szakterülete a matematikai statisztikus fizika és a matematikai statisztika.

Kiterjesztette a Wiener–Ito-integrált az empirikus mérték hibafolyamata szerinti integrálra, és igen hatékony exponenciális becslést adott a statisztikák farokeloszlására. A Freeman J. Dyson által bevezetett ún. hierarchikus modell fázisátmenetét bizonyította és elemezte a renormálási csoport matematikailag szigorú alkalmazásával. Finom és pontos eredményeket ért el a síkbeli négyzetrács egy görbe közelébe eső pontjainak statisztikájában. Ezek az eredmények az ún. kvantumkáosz elméletéhez járultak hozzá, és a Yakov G. Sinai által kezdeményezett kutatások körébe tartoznak. Az utóbbi években normalizált empirikus mértékek szerinti többváltozós integrálok, illetve ilyen integrálcsaládok maximumának a farokbecslésével foglalkozott.

Ajánlók: Csiszár Imre, Fritz József,

Györfi László, Hatvani László,

Katona Gyula, Révész Pál, Simonovits Miklós, Szász Domokos, Tusnády Gábor
 



LEVELEZŐ TAGSÁGRA AJÁNLOTTAK


Csirik János
Ambrózfalván született 1946-ban. 1990 óta a matematikai tudományok doktora. A Szegedi Tudományegyetem Számítógépes Algoritmusok és Mesterséges Intelligencia Tanszékének egyetemi tanára. Szűkebb szakterülete a számítástudomány, az informatika.

Tudományos eredményei közül kiemelendő egy orvosi képfeldolgozó rendszer létrehozása, amelynek során a képkiértékelő rész tervezését végezte, és megvalósítását irányította. A rendszer első változata SEGAMS (Szegedi Gammacamera System) néven készült el. A SEGAMS fejlesztése során a kiértékelő orvos munkájának a könnyítése érdekében a teljes rendszert, amely száznál több funkciót tartalmazott, egy fastruktúrába rendezték. A hetvenes években választott megoldás a mai rendszerek természetes része. Az elmúlt húsz évben a ládapakolási algoritmusok elemzése területén több kiemelkedő elméleti eredményt is elért. A legfontosabbak közé tartozik egy, a legkisebb négyzetek módszerén alapuló új eljáráscsalád definiálása és elemzése, amely az átlagos viselkedés szempontjából az eddigi legjobb eljárás (Journal of ACM 53 [1], 2006, 1–65). A duális probléma esetére társszerzővel megmutatta, hogy a legegyszerűbbnek tűnő online algoritmusnál jobb nem létezik (Discrete Applied Math 21 [2], 1988, 163–167). A változó méretű ládák esetére bevezetett online algoritmusa jelenleg is a legjobb eljárás erre a problémára (Acta Informatica 26 [8], 1989, 697–709). 169 közleménye jelent meg. Hivatkozásainak száma: 1270.

Ajánlók: Gécseg Ferenc, Kátai Imre,

Leindler László, Rónyai Lajos



Frank András
Budapesten született 1949-ben. 1990 óta a matematikai tudományok doktora. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Matematikai Intézetének igazgatója, az MTA–ELTE Egerváry Jenő Kombinatorikus Optimalizálási Kutatócsoportjának a vezetője. Szűkebb szakterülete a kombinatorikus optimalizálás és a gráfelmélet.

Mintegy 90 tudományos dolgozat szerzője, amelyekre több mint 900 dolgozatban több mint 1600 hivatkozás ismert. Elismertségét mutatja Szele Tibor-díja (2002), Szentgyörgyi Albert-díja (2009) és az, hogy az 1998-as berlini Nemzetközi Matematikuskongresszuson meghívott előadó volt. Elsők között ismerte fel, hogy egy gráfelméleti problémában a lineáris feltételeket alkalmasan szubmodulárisokkal helyettesítve sok, egymástól távol álló kombinatorikus és gráfelméleti eredmény közös gyökerére derül fény. Úttörő módon oldotta meg a VLSI-tervezésben fontos problémát, azt, hogy egy négyzetrácson belül mikor lehet adott határpontpárokat élfüggetlen utakkal összekötni. Alapvető Tardos Évával közös eredménye: minden polinomiális időben megoldható kombinatorikus optimalizálási feladat erősen polinomiális időben is megoldható egy elegáns ,,diophantikus sorfejtés” segítségével. Tanítványaival kidolgozták a gráfok összefüggőség-növelésének elméletét, amely ma igen széles körben kutatott terület. Az egyik legsikeresebb hazai iskolaalkotó matematikus; páratlan lelkesedéssel és energiával foglalkozik fiatal kutatókkal. Több tanítványa és fiatal munkatársa részesült a Frank András irányításával végzett munkájáért jelentős hazai és nemzetközi elismerésben.

Ajánlók: Komjáth Péter, Lovász László, Sárközy András, Simonovits Miklós, T. Sós Vera



Győri Ervin
Kaposváron született 1954-ben. 1994 óta a matematikai tudományok doktora. Az MTA Rényi Alfréd Matematikai Kutatóintézet tudományos tanácsadója, igazgatóhelyettese. Szűkebb szakterülete a gráfelmélet, a kombinatorika.

A diszkrét matematika nemzetközileg elismert, vezető kutatója, 61 tudományos dolgozatot írt, öt konferenciakötetet szerkesztett. Az extremális gráfelméletben számos, több évtizedes sejtést sikerült bebizonyítania, illetve áttörést hozó eredményekkel a holtpontról kimozdítania. Sikerült megoldania egy negyed évszázados problémát adott élszámú gráfok éldiszjunkt háromszögeinek a számára vonatkozóan (Combinatorica [1987] 267–276), majd általánosítania is tetszőleges méretű klikkekre (Combinatorica 11 [1991] 231–243). Egy másik kiemelkedő eredménye háromszögmentes gráfok ötszögeinek számára vonatkozó, évtizedek óta támadhatatlan sejtés háromszázalékos hibával történő elegáns bizonyítása (Combinatorica 9 [1989] 101–102). Az utóbbi években új módszerek kidolgozásával egy továbbra is bővülő cikksorozatban kiemelkedő eredményeket ért el az extremális hipergráfelméletben. Először sikerült bebizonyítania Erdős, Sárközy és T. Sós egy gráfelméleti megfogalmazású, de számelméleti hátterű sejtését, majd a módszert továbbfejlesztve és újabbakkal kiegészítve, a hipergráfok elméletében szokatlanul pontos eredményeket háromszögmentes, illetve adott hosszúságú köröket nem tartalmazó hipergráfokra bizonyította (Discrete Math. 163 [1997] 279–284; Comb. Prob. Comp. 15 [2006] 185–191; Discrete Math. 308 [2008] 4332–4336; Combinatorica 32 [2012], 187–203; Discrete Math. 312 [2012], 1518–1520; Comb. Prob. Comp. 21 [2012], 193–201). Kitüntetései: Rényi Kató-díj (1976), Grünwald Géza-díj (1983), Rényi Alfréd-díj (1993).

Ajánlók: Bollobás Béla, Császár Ákos,

Frankl Péter, Füredi Zoltán,

Győry Kálmán, Katona Gyula



Krisztin Tibor
Mórahalmon született 1956-ban. 2000 óta az MTA doktora. A Szegedi Tudományegyetem Alkalmazott és Numerikus Matematika Tanszékének tanszékvezető és tanszékcsoport-vezető egyetemi tanára. Szűkebb szakterülete a differenciálegyenletek és a funkcionál-differenciálegyenletek.

Egy monográfiája és 57 tudományos dolgozata jelent meg rangos nemzetközi folyóiratokban. Legjelentősebb nemzetközi visszhangot kiváltó eredményeit az utóbbi tizenöt évben érte el a funkcionál-differenciálegyenletek globális, geometriai elméletében. Késleltetett, monoton visszacsatolást modellező funkcionál-differenciálegyenletek egy osztálya globális attraktorának dinamikai, geometriai és topológiai jellemzésében áttörést hoztak társszerzőivel elért eredményei. Az 1999-ben megjelent monográfia (Shape, smoothness and invariant stratification of an attracting set for delayed monotone positive feedback. AMS Fields Inst. Monographs 11. 1999, 245 oldal, társszerzők: Walther és Wu) a nulla egyensúlyi helyzet egy háromdimenziós attraktorának a szerkezetét jellemzi. A kapott halmazt az irodalomban Krisztin–Walther–Wu-attraktornak nevezik. A téma kutatásába több doktoranduszát is bevonta; egyikükkel közösen 2011-ben egy hatvannégy oldalas dolgozatban (J. Dynam. Differential Equations 23 [2011], 727–790; társszerző: Vas) bizonyították egy új típusú attraktor létezését. Egy új területen, az állapotfüggő késleltetésű funkcionál-differenciálegyenletek elméletében is alapvető eredményeket ért el. A Handbook of Differential Equations (ODE vol. 3, Elsevier, North Holland, 2006, 435–545, társszerzők: Hartung, Walther, Wu) könyvfejezet amellett, hogy áttekinti a problémakör eddigi eredményeit, kidolgozza egy geometriai elmélet alapjait is.

Ajánlók: Daróczy Zoltán, Fritz József,

Gécseg Ferenc, Hatvani László, Laczkovich Miklós, Major Péter, Révész Pál, Sárközy András, Stépán Gábor, Szász Domokos, Totik Vilmos



Pach János
Budapesten született 1954-ben. 1995 óta a matematikai tudományok doktora. Az MTA Rényi Alfréd Matematikai Kutatóintézet tudományos tanácsadója. Szűkebb szakterülete a kombinatorikus és algoritmikus geometria, a geometriai gráfelmélet.

A kombinatorikus és algoritmikus geometria egyik legaktívabb és legnagyobb tekintélyű kutatója. Több mint 250 dolgozatot, 3 nagy hatású monográfiát írt, amelyeket kínai, japán és orosz nyelvre is lefordítottak. Szerkesztésében 7 cikkgyűjtemény látott napvilágot. Vezető szerepet játszott a gráf- és hipergráfelméleti módszerek alkalmazásában az algoritmikus geometria és a robotika területén (Pach–Sharir: Combinat. Geom. & Alg. Appls, AMS, 2009). A megengedett sorozatok módszerének messzemenő általánosításával megoldotta Scott régi sejtését (Pach–Pinchasi–Sharir: JCT A, 2004). Tardossal pontot tett az epszilon-hálók elméletének egyik alapkérdésére (SoCG, 2011). A Szemerédi-féle regularitási lemma kiterjesztésével bebizonyított egy nevezetes geometriai szelekciós tételt (Pach: Comput. Geom., 1998), DeFraysseix-vel és Pollackkal közösen pedig felfedezte a síkgráf-reprezentáció egyik alaptételét (STOC, 1988). Az utóbbi 15 évben az ő vezetésével körvonalazódott egy új tudományág, a geometriai gráfok elmélete (Handbook of Discr. & Comput. Geom. Chapter 10, 2004). Tucatnyi tanítványa közül ma többen nemzetközi hírű kutatók. Témaköre vezető folyóiratának (Discrete Comput. Geom.) társfőszerkesztője és 10 további nemzetközi tudományos folyóirat szerkesztőbizottsági tagja. 1989-ben ő szervezett először algoritmikus geometriai konferenciát Magyarországon. Plenáris előadást tartott számos rangos nemzetközi konferencián. Kitüntetései: Ford-díj (1990, Mathematical Association of America), Rényi-díj (1993), Akadémiai Díj (1998). 2012-ben ACM Fellow-nak választották.

Ajánlók: Bárány Imre, Császár Ákos,

Füredi Zoltán, Hajnal András,

Juhász István, Komjáth Péter,

Pintz János, Ruzsa Z. Imre, Szemerédi Endre



Páles Zsolt
Sátoraljaújhelyen született 1956-ban. 2001 óta az MTA doktora. A Debreceni Egyetem tudományos rektorhelyettese, az Analízis Tanszék egyetemi tanára, a Matematika- és Számítástudományok Doktori Iskolájának vezetője. Szűkebb szakterülete a matematikai analízis és az operációkutatás.

195 dolgozatában nemzetközi visszhangot kiváltó eredményeket ért el. Egy könyvet és három konferenciakötetet szerkesztett, több rangos konferenciát szervezett. Munkáira eddig több mint 1200 független hivatkozást kapott. Vezetése mellett hatan szereztek PhD fokozatot. Megoldotta több fontos középértékosztály összehasonlítási, homogenitási és jellemzési problémáját (Acta Math. Hungar. 40 [1982], 243–260; Aequationes Math. 32 [1987], 171–194), ezzel általánosítva Kolmogorov, Nagumo és de Finetti eredményeit. A lineáris kétváltozós függvényegyenletekre olyan általános eljárást talált, amely az ismeretlen függvényekre közönséges differenciálegyenleteket szolgáltat (Aequationes Math. 43 [1992], 236–247). A függvényiterációt is tartalmazó függvényegyenletek elméletében gyökeresen új, valós függvénytani meggondolásokon alapuló módszereket dolgozott ki az ismeretlen függvények regularitásának bizonyítására (Publ. Math. Debrecen 61 [2002], 157–218). A véges dimenziós terek közötti lokálisan Lipschitz-függvények Clarke-féle általánosított deriváltját és ennek kalkulusát kiterjesztette a Banach-terek között ható leképezésekre (Set-Valued Anal. 15 [2007], 331–375). Jellemezte az olyan valós függvényeket, amelyek egy konvex függvény korlátos és Lipschitz-függvénnyel való perturbációjaként állnak elő (Proc. Amer. Math. Soc. 131 [2003], 243–252). Alapvető eredményeket ért el a konvexitás stabilitásának vizsgálatában is, amelyhez Korovkin-típusú tételeket fejlesztett ki (J. Approx. Theory 164 [2012], 1111–1142).

Ajánlók: Daróczy Zoltán, Demetrovics János, Kátai Imre, Laczkovich Miklós, Leindler László, Pethő Attila, Prékopa András, Totik Vilmos



Pyber László
Budapesten született 1960-ban. 1998 óta az MTA doktora. Az MTA Rényi Alfréd Matematikai Kutatóintézet tudományos tanácsadója. Szűkebb szakterületei a csoportelmélet és a kombinatorika.

Korosztályának kimagasló hazai matematikusa. Pályája ma is meredeken felfelé ível, nemrég Szabó Endrével együtt ért el egy igen mély, a csoportelméleten messze túlmutató jelentőségű csúcseredményt. Ennek az ún. „szorzattétel”-nek (amelyet a Fields-érmes T. Taóval és munkatársaival egy időben bizonyítottak) messzemenő következményei vannak a nemkommutatív számelméletben. A Pyber–Szabó-eredmény effektív, így az alkalmazásokban is fontos többletet ad Taóékhoz képest. Sajátos erőssége, hogy a csoportelméleti kutatásokba kombinatorikus szemléletet vitt, ezzel a „magyaros ízzel” is gazdagítva a matematikának ezt a nagy hagyományú területét. Kiemelkedő munkája az adott

 

 

elemszámú véges csoportok számának becslése, amely az Annals of Mathematics-ban jelent meg 1993-ban. A reziduálisan véges csoportok részcsoport-növekedésének sokat vizsgált témakörében a világ öt legjelentősebb kutatója között tartják nyilván. A témakör alapvető monográfiájában három fejezet teljesen az ő munkáin alapul. Goldfelddel és Lubotzkyval közös 2004-es Acta Mathematica-dolgozatában PSL(2,Z) részcsoport-növekedésére adott meglepően pontos eredményt. Az Annalsban 2007-ben jelent meg Pyber és Jaikin-Zapirain cikke, amelyben egyszerű csoportelméleti jellemzését adták azon provéges csoportoknak, amelyeket r véletlenül választott elem pozitív valószínűséggel generál. Ezzel egységes magyarázatot adtak számos korábbi eredményre, valamint nyitott kérdéseket is megoldottak.

Ajánlók: Babai László, Győry Kálmán, Katona Gyula, Pálfy Péter Pál, Rónyai Lajos, Ruzsa Z. Imre, Simonovits Miklós



Simon István
Budapesten született 1947-ben. 1987 óta a biológiai tudomány doktora. Az MTA Természettudományi Kutatóintézet Enzimológiai Intézetének tudományos tanácsadója, kutatócsoport-vezetője. Szűkebb szakterülete a fehérjék szerkezetének vizsgálata.

Okleveles fizikus (1969), a biológiai tudomány (1996) és a fizikatudomány (1997) habilitált doktora, egyetemi magántanár (1997). Akkor kezdett a szerves vegyületek (cellulózok és fehérjék) térszerkezetével foglalkozni, amikor még szinte egyáltalán nem voltak mérési eredmények. Fizikus lévén mégis képes volt olyan potenciálfüggvényeket kialakítani, amelyek minimalizálásával használható predikció adható az alkotóelemek koordinátáira. Tekintve, hogy a szükséges számítások mérete az eljárást nagyon lassúvá teszi, ennek gyorsítására új statisztikus módszereket keresett, amelyekkel az időközben felgyorsuló mérések eredményei átvihetők olyan feladatok megoldására, amelyekre vagy nincsenek mérési eredmények, vagy jelenleg ezek nem is kivitelezhetők. Közben kialakította maga körül a tehetséges tanítványok gyűrűjét, akiknek gondos és minden részletre figyelő irányításával meg tudta határozni a globuláris fehérjék térszerkezetén túl a fehérjék bonyolult kölcsönhatásait. Az élő sejt kapcsolatát a külvilággal a sejt falát átfúró úgynevezett membránfehérjék biztosítják. Ezek térszerkezetének mérése ma még gyakorlatilag megoldatlannak tekinthető. Erre a feladatra több, egymástól független módszert dolgozott ki, amelyek meglepően azonos eredményre vezettek. A következő lépés a rendezetlen fehérjék csoportjának a felfedezése volt, amelyek éppen azáltal ismerhetők fel, hogy a potenciáljuk alkalmatlan stabilis térszerkezet kialakítására.

Ajánlók: Csiszár Imre, Penke Botond,

Tusnády Gábor, Vicsek Tamás, Závodszky Péter



Stipsicz András
Budapesten született 1966-ban. 2002 óta az MTA doktora. Az MTA Rényi Alfréd Matematikai Kutatóintézet tudományos tanácsadója. Szűkebb szakterülete a topológia.

A világ vezető kutatói közé tartozik az alacsony dimenziós topológia és a szimplektikus geometria területén. Kimagasló érdeme, hogy hazánkat ezen központi, az utóbbi három évtizedben számos Fields-medállal jutalmazott, de nálunk korábban hiányzó terület egyik nemzetközi központjává tette. Meghívott előadó volt a Nemzetközi Matematikai Unió 2010-es kongresszusán és a 2. Európai Matematikai Kongresszuson. Társszerzője három könyvnek, amelyeket az AMS, illetve a Springer jelentetett meg. R. Gompffal közös 4-Manifolds and Kirby Calculus (AMS) című, 1999-ben publikált 540 oldalas könyvére 470-nél több hivatkozást, 80 publikációjára több mint 1420 hivatkozást kapott. Támogatást nyert az MTA Lendület programjának keretében, és megkapta az EU ERC Advanced Grantját (LDTBud 2012–2017, 1,2 millió euró). Két eredményét emeljük ki: (1) Cikkek egy sorozatában P. Liscával meghatározták feszes kontakt struktúrák létezését Seifert fibrált 3-sokaságokon; ebben az általuk kifejlesztett kontakt műtéti eljárást kombinálták Ozsváth és Szabó elméletével (On the existence of tight contact structures on Seifert fibered 3-manifolds. Duke Math. J. 148, 2009). (2) M. Bhupallal osztályozta azon felületszingularitásokat, amelyek kisimításának homológiacsoportjai torziók. E komplex analitikus kérdés megoldásában szimplektikus topológiát alkalmaztak (Weighted homogeneous singularities and rational homology disk smoothings. Amer. J. Math. 133, 2011).

Ajánlók: Babai László, Hajnal András,

Juhász István, Kollár János,

Lempert László, Pintz János, Szűcs András



Tardos Gábor
Budapesten született 1964-ben. 2005 óta az MTA doktora. Az MTA Rényi Alfréd Matematikai Kutatóintézet tudományos tanácsadója, a „Kriptográfia” Lendület kutatócsoport vezetője. Szűkebb szakterülete a kombinatorika, a számítógép-tudomány, a kriptográfia.

Dolgozatai a matematika és a számítógép-tudomány legkiemelkedőbb folyóirataiban (Inventiones Math., J. Amer. Math. Soc., J. ACM stb.) és vezető konferenciáinak (STOC, FOCS) kiadványaiban jelentek meg. A kriptográfia területén áttörő eredményt ért el egy olyan ujjlenyomatkód megalkotásával, amely ellenáll azoknak a támadásoknak is, amikor több példány összevetésével próbálják megkeresni és megváltoztatni a dokumentumba rejtett egyedi kódot. Ez a munka óriási hatást váltott ki, a „Tardos fingerprinting” kifejezésre a Google több ezer találatot mutat. Az extremális kombinatorikában A. Marcusszal közös cikkében (J. Comb. Theory, 2004) olyan 0–1 mátrixokat vizsgáltak, amelyek bizonyos megadott 0–1 mátrixokat nem tartalmaznak részmátrixként, és ennek segítségével megoldották az algebrai kombinatorika egy régen nyitott problémáját, a Stanley–Wilf-sejtést. R. Moserral közösen konstruktív bizonyítást adtak a Lovász lokális lemmára, és egyúttal egy nagyon egyszerű véletlen algoritmust is mutattak (Journal of the ACM, 2010). A közelmúltban fogadta el közlésre a Journal of the AMS Tardos Gábornak és Pach Jánosnak azt a dolgozatát, amelyben az epszilon-hálók sokat vizsgált kérdéskörében adtak pontos alsó becslést. Elnyerte az 1. Európai Matematikai Kongresszus díját. 2005-ben „Canada Research Chair” állást kapott. Munkái élvezetes olvasmányok. Általában igen szellemes, szép alapötletből kiindulva bámulatosan virtuóz konstrukciókkal valósítja meg a kitűzött célt.

Ajánlók: Pálfy Péter Pál,

Pethő Attila, Szemerédi Endre



Tóth Bálint
Kolozsvárott született 1955-ben. 1999 óta az MTA doktora. A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Matematika Intézete Sztochasztika Tanszékének, valamint a University of Bristol, School of Mathematics egyetemi tanára. Szűkebb szakterülete a valószínűségszámítás és a fizikai matematika.

Rendkívül sokoldalú tudós, eredeti módszerei több nevezetes probléma megoldásához vezettek el. Ötvennél több dolgozatára legalább 550 független hivatkozás érkezett, köztük a Nobel-díjas Leggett cikke és C. Newman méltatása a Fields-érmes W. Wernerről. Szász Domokossal a Brown-mozgás elméletéhez járultak hozzá. A nevezetes Kipnis–Varadhan-elméletet elsőként terjesztette ki a nemreverzibilis esetre, amelyet később jelentősen általánosított. A Bose–Einstein- és a Hubbard-modell tárgyalása a fizika szempontból is érdekes. Úttörő eredmény hosszú memóriájú bolyongások anomális diffúziójának vizsgálata a lokális idő kombinatorikus elemzésével. Ez egy radikálisan új objektum, a „Brownian Web” Tóth–Werner-féle elméletének kiindulópontja. A Valkóval definiált és vizsgált „kölcsönható kizárások folyamata” az utóbbi évek legérdekesebb modellje. Ennek hidrodinamikai limese a PDE-elmélet legújabb módszereivel adódik. Megoldotta Erdős és Révész egy régi kérdését. Új megvilágításba helyezte a véletlenszerűen növekvő hálózatok elméletét és az általánosított Erdős–Rényi-féle véletlengráf-modell kapcsán az „önszervező kritikusság” fogalmát. Az utóbbi években is tucatnyi jelentős eredménye született a hosszú memóriájú bolyongások és diffúziók témakörében, Varadhan és Yau módszereinek élesítésével. Hét végzett PhD-hallgatója közül Balázs M. és Valkó B. már nemzetközileg elismert tudósok. Bizonyos mértékig W. Werner is tanítványának tekinthető, hét közös cikket írtak.

Ajánlók: Bárány Imre, Csiszár Imre,

Domokos Gábor, Fritz József, Györfi László, Kertész János, Lovász László, Major Péter,

Révész Pál, Szász Domokos, T. Sós Vera, Tusnády Gábor
 



KÜLSŐ TAGSÁGRA AJÁNLOTTAK


Boros Endre
Budapesten született 1953-ban. 1985-ben PhD fokozatot szerzett New Jersey állami egyetemén. A RUTCOR, Rutgers Center for Operations Research „distinguished’’ professzora és igazgatója. Szűkebb szakterülete az operációkutatás diszkrét módszerei és alkalmazásuk.

Az elméletben, az alkalmazásokban és a számítástechnikai módszerekben is kiváló eredményeket ért el. Eredményei főként perfekt gráfokkal, poliéderek csúcsainak meghatározásával, éles valószínűségi korlátokkal és speciális Boole-függvényekkel kapcsolatosak. Több, hosszú ideig nyitott sejtésre adott választ. Nemzetközi jellegű, virágzó tudományos iskolákat hozott létre. Alkalmazási szempontból nagy jelentőségű eredményei a Logical Analysis of Data módszer továbbfejlesztése, a kvadratikus 0–1 optimalizáció alkalmazása a képfeldolgozásban és az éles valószínűségi korlátok alkalmazása távközlési és energiarendszerek megbízhatósági számításaiban. Három nemzetközi folyóirat főszerkesztője, munkáira több mint 3400 hivatkozást kapott, h-indexe 30.

Ajánlók: Füredi Zoltán,

Katona Gyula, Prékopa András



Fecskán Mihály
Érsekújvárott született 1960-ban. 2001-ben szerzett nagydoktori fokozatot. A Pozsonyi Comenius Egyetem Matematikai Analízis Tanszékének egyetemi tanára. Szűkebb szakterülete a differenciálegyenletek, a nemlineáris analízis.

Fő kutatási területe a differenciálegyenletek kvalitatív elmélete, elsődlegesen homoklinikus megoldások, valamint ezek bifurkációinak és perturbációinak, illetve az általuk indukált kaotikus jelenségeknek a vizsgálata. Két Springer-monográfiát – Topological Degree Approach to Bifurcation Problems (2008); Bifurcation and Chaos in Discontinuous and Continuous Systems (2011) – és 149 szakcikket írt. A szomszédos országokban élő magyar ajkú matematikusok legkiválóbbjainak egyike, aki hosszú idő óta szoros és termékeny kapcsolatban van a Magyarországon élő matematikusokkal. Tudományos eredményeivel, egész habitusával feltétlenül rászolgált arra, hogy a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja legyen.

Ajánlók: Daróczy Zoltán, Fritz József,

Hatvani László, Szász Domokos



Gács Péter

Budapesten született 1947-ben. 1978-ban szerezte meg PhD fokozatát. A Boston University egyetemi tanára. Szűkebb szakterülete az algoritmikus információelmélet, vagyis a Kolmogorov-bonyolultság, a véletlenség és az individuális információ kapcsolata, azok a kérdések, ahol a valószínűségszámítás találkozik a számítógép-tudománnyal.

Első eredménye annak (Körner Jánossal közös) bizonyítása, hogy pusztán korrelált információból nem lehet közös információt generálni. Bár ekkor fő kutatási iránya másfelé fordult, az 1990-es évektől a közös véletlen problémája újra előtérbe került. Legfontosabb eredménye a pozitív átmenetű véges automaták homogén lineáris sorozatának ergodicitását cáfoló Kurdyumovtól származó heurisztikus bizonyítás egzakttá tétele. Peter Winklertől származik a következő kérdés: Ha a pozitív rács tengelyeit néhány színnel színezzük, mi annak a valószínűsége, hogy monoton úton kijuthatunk a végtelenbe? A hierarchikus technika messzemenő általánosításával megmutatta, hogy a színek száma megválasztható úgy, hogy a kérdezett valószínűség pozitív.

Ajánlók: Ajtai Miklós, Csiszár Imre, Fritz József, Györfi László, Hatvani László, Komlós János, Körner János, Lovász László, Major Péter,

Révész Pál, Simonovits Miklós, Szász Domokos, Szemerédi Endre, Tusnády Gábor



Kassay Gábor
Székelyudvarhelyen született 1956-ban. A matematikai tudományok doktora (romániai rendszerben egyenlő a PhD-val), a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem Matematika és Informatika Karának professzora. Szűkebb szakterülete a nemlineáris analízis és alkalmazásai az optimalizálásban.

66 dolgozatot publikált, ezekből 36-ot ISI-folyóiratokban, jelentősen hozzájárulva az egyensúlyfeladatok, variációs egyenlőtlenségek és az optimalizálási feladatok elméletéhez. Két monográfiája, valamint négy könyvfejezete jelent meg, három a Springer Kiadónál. Eredményeinek nemzetközi hatásait, elismertségét jelzi a 338 idézés és az ehhez kapcsolódó 12-es h-index. Hat kontinens 21 egyetemén tartott tudományos értekezleteket, 17 országból 32 társszerzője van. Magyarországi társszerzőkkel 9 cikket írt. A kolozsvári egyetemen számos tanítványa vált kutatóvá, közülük többen ma is mentoruk szűkebb szakterületén dolgoznak. Megalakulása óta tagja a Magyar Operációkutatási Társaságnak. Az MTA köztestületének külső tagja.

Ajánlók: Daróczy Zoltán, Kolumbán József, Németh Sándor, Prékopa András



Tardos Éva
Budapesten született 1957-ben. 1987 óta a matematikai tudományok kandidátusa. A Cornell University, USA, Department of Computer Science egyetemi tanára. Szűkebb szakterülete a számításelmélet, a kombinatorikus optimalizáció, az algoritmikus játékelmélet.

Szakterületeinek vezéralakja, az USA Nat. Acad. Engineering tagja (2007), a Fulkerson- (1988), a Dantzig- (2006), a Gödel- (2012) díjak kitüntetettje, a König–Egerváry-, a Gallai-, a Lovász-féle iskola nemzetközi fáklyavivője. Iskolateremtő a kombinatorikus optimalizáció és az algoritmikus játékelmélet terén. Két forradalmi újítást hozó eredménye: minimális költségű hálózati folyamokra erősen polinomiális algoritmus (Oper. Res., 1986); az „anarchia árának” (hálózati Nash-equilibrium szuboptimalitásának) fogalmilag újszerű becslése (J. ACM, 2002). Élénk a hazai szakmai kötődése; hazai fórumokon előad, OTKA-pályázatokat értékel, régi szakmai kapcsolatait a fiatal generációkra is kiterjeszti.

Ajánlók: Babai László, Bárány Imre,

Hajnal András, Lovász László,

Simonovits Miklós, T. Sós Vera,

Szemerédi Endre